8 Órai Ujság, 1927. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

/ J­f­l* Xdr AUb' 1 * • |»JMgWB| ARiX BS U plI i pn ^0^Lr v c | ■Pépest, 1927 augusztus 2 ||¥J rlLLGR XIH. évfolyam 173. sz. g||| ELŐFIZETÉSI ÁRAK: „ „ EGYES SZÁM­ARA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYÁI* FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ —. KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR. AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN* NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ tjr NADANYT FMTT JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 60 CENT, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ 11 rjiYlllj OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség és kiadóho­tal: VIII. József­ körút 9,1. em. Telefonszámaink: József 463—06, József 463—07, József 463—08, József 463—09 Apa és fiuk. Megindult hát a harc a román trónért, melybe a törvény és az el­hunyt király végső akarata egy ötéves gyermeket ültetett. Károly extrónörökös nem egészen váratlanul és egyáltalában nem meglepetésszerűen bejelentette igé­nyét Románia trónjára. Ez a dekla­ráció, mely a legmodernebb formában, egy újságnyilatkozat alakjában került a nyilvánosság elé, ha egyelőre nem is okoz talán komolyabb fordulatot a román királyság belső életében, két­ségkívül igen nagy horderejű világpoli­tikai esemény. A világért sem akarjuk túlbecsülni ennek a nyilatkozatnak jelentőségét. Hiszen még csak egy in­­terviu szövegét ismerjük, melyre illeté­kes cáfolat is következhet. De ha a nyilatkozat elhangzott és pedig abban a formában, ahogyan a párisi lapok közük, naivitás lenne azt hinni, hogy nem lesznek következményei. Egész bizonyosan lesznek s talán sokkal ha­marább, mint gondolnék. Nem lehet kiszámítani, hová vezetne, ha az extrónörökös nem marad meg az újságokban való nyilatkozgatás ár­tatlan területén, nemcsak a sajtón, kül­döttségeken és futárokon keresztül érintkezik országával, hanem maga is átlépi a határt. Aki valamennyire ismeri Románia belső viszonyait, könnyen el­képzelheti, milyen végzetes következ­ményei lehetnek egy ilyen lépésnek. Köztudomású, hogy az extrónörökös­­nek sok híve van az országban, közé­jük számít az alsóbb rétegekben igen népszerű parasztpárt, talán a hadsereg és a polgári társadalom egy része is, amelyek bizonyára engedelmeskednek a törvény rendelkezéseinek. De talán az extrónörökös iránt érzett szimpátiá­juk olyan állásfoglalásra csábíthatja őket, amelynek a rend és köznyugalom látja kárát. Károly extrónörökös nyi­latkozata a polgárháború sötét árnyé­kát borítja Románia fölé. Sikerülni fog-e eloszlatni ezt a tragikus árnyé­kot, olyan kérdés, melyre ma még senki sem válaszolhat. De hogy ez­ a kérdés nagyon időszerű, az, sajnos, egyáltalában nem kétséges. Fel kell tételeznünk, hogy ebből a súlyos helyzetből a józan ész és a poli­tikai bölcsesség találja meg a kivezető utat, nem pedig az erőszak. A probléma megoldása tisztán és kizárólag belső ügye Romániának, de úgy reánk, köz­vetlen szomszédaira nézve, mint egész Európára nem lehet közömbös, ho­gyan zajlik le a trónviszály, mely a dolgok természete szerint nem az apa és fiú, hanem Károly és Bra­­tm­au között folyik. Naiv optimizmus lenne abban bizakodni, hogy az el­dobott kő megállhat, mielőtt földet ér. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy az extrónörökös nyilatkozata, feltéve, hogy­ hiteles, pillanatnyi szeszély, vagy megfontolatlanság szülötte. A párisi száműzött ilyen nyilatkozatot csak be­ható tájékozódás és alapos megfonto­lás után tehetett. Ebben az esetben azonban kétségkívül megfontolta azt is, aminek a nyilatkozat után kell kö­vetkezni. Reméljük, hogy nem harc és vér lesz a következő lépés. öngyulladt egy autóbusz *40 gróf Tisza István­­­ utcában M­­itvanult tűzoltóság oltotta el a veszedelmes tüzet — az utasoknak az ijedtségen kívül nem esett bajuk (Saját tudósítónktól.) Ma délután 2 óra­kor szokatlan tűzesetet jelentettek a tűzoltó­ságnak. A jelentés ú­gy szólt, hogy a Bálvány­utca és a Gróf Tisza István­ utca sarkán lángba borult egy­­■■utóbusz. A tűzoltók egy nagyobb szerelvénnyel vonultak ki a különös utcai tűz színhelyére és az utcán járó-kelő közönség izgatott érdeklődése mellett csak hosszabb idő elmúltával tudták lokalizálni a tüzet. A különös baleset előzményei a követ­kezők : A Krisztina­ téri végállomásról menetrend­szerű panoszásggal indult el a Lánchíd felé a 3-as jelzésű Bp 17—009 rendszámú autó­busz, amely elindulásakr tele volt utasokkal. Az utasok legnagyobb része azonban a Lánc­híd pesti hídfőjénél kiszállt, úgy hogy a kocsi belsejében csak nyolc utas foglalt helyet, amikor az autóbusz bekanyarodott a gróf Tisza István­­utcába. Alig ért azonban az autóbusz az utcába, amikor a soffőr hirtelen megdöbbenve vette észre, hogy a motorházból gomolygó füst tó­dul ki. A soffőrnek ideje sem volt a baj okán gondolkodni, a következő­ pillanatban már lángok csaptak elő és pár perc alatt lángban állott az autóbusz egész alváza. utasok rémülten ugráltak le az autó­buszról, amely ekkor hirtelen megállt. A soffőr és a kalauz is elhagyták helyüket, már amikor látták, hogy saját erejükből nem tudják a tüzet elfojtani, telefonon érte­sítették a tűzoltóságot. Másodpercek alatt hatalmas tömeg verődött össze, amely megdöbbenve szemlélte a fáklyaként égő autóbuszt. Rövidesen nagy szirénázás közben megér­keztek a tűzoltók. Nagy nehezen sikerült a tö­meget hátraszorítani és megkezdődhetett az oltás munkája. A tűzoltók egy sugarat szereltek fel és amikor a szivatty működésbe kezdett, már hatalmas lángokkal égett az egész autóbusz. Az erő­s vízsugár azonban hamarosan el­­oltotta a veszedelmes tüzet, mielőtt még a ko­csi felső része teljesen elpusztult volna. A közlekedés az autóbusz égése miatt teljesen elakadt a gróf Tisza István­­utcában és körülbelül egy óra hosszat a szokatlan ut­cai tűz megbénította a forgalmat. A­ soffőr szerint a tűz úgy keletkezett, hogy a nagy nyári hőség erősen felmelegít­tette a kocsi alvázát és így történt, hogy valamilyen módon tüzet fogott. Régi típusú, Ganz-Üssing gyártmányú kocsi volt az autóbusz, amelyet délután három­negyed 3 órakor, a tűz teljes lokalizálása után vontattak el a Gróf Tisza István­ és Bálvány­utca sarkáról. A tűzesetről az őrszemes rendőr jelentést tett a főkapitányságnak, de vizsgálatot indí­tott az autóbusztársaság is annak a megálla­pítására, hogy a balesetért a személyzetet nem terheli-e felelősség. A héten megjelenik a rendelet a hús egyfázisú forgalmi adójáról A lisztnél és kenyérnél viszont a kedvezmény visszavonására gondolnak, mert nem érték el vele a kívánt eredményt . A budapesti kamara tiltakozik az árdrágításról szóló rendelet ellen (Saját tudósítónktól.) A kormánynak az árdrágítókkal szemben tanúsított erélyes fel­lépése nagy riadalmat okozott a kereske­delmi érdekeltségek körében, amelyek most minden erejükkel arra törekesznek, hogy megváltoztattassák a belügyminiszternek azt a rendeletét, amelyben a közélelmezés érde­keibe ütköző és azt veszélyeztető üzelmekre vonatkozóan intézkedik. A kereskedelmi ér­dekeltségek megállapítása szerint ugyanis ez a rendelet alkalmas lehet ugyan arra, hogy a napi sajtó által „mesterségesen felizgatott“ közvéleményben bizonyos megnyugvást idéz­zen elő, de alkalmas arra is, hogy a kereske­delem működését megbénítsa, így tehát — szerintük — a rendelet eredeti céljával ellen­tétben inkább árdrágító hatást válthat ki a piacokon. A szabadkereskedelem­ elvére hivatkzva, tiltakoznak a kereskedők a rendelet egyes intézkedései ellen, é s ezt a Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara is leszögezte legutóbb tartott teljes ülésén — mert az elővásárlási tilalom ellen vétőket az áruk elkobzásával is büntethetik. A szabadforgalom és az áru elhelyezési he­lyének szabad megválasztása mellett nem akadályozható meg az, hogy valaki áruját az eredetileg szándékolt piactól tovább irá­nyítja. A rendelet értelmében azonban ezt nem teheti meg, hanem mintegy hatósági asszisztenciával kényszerítik arra, hogy áru­ját eladja. De mindezeken felül legsérelmesebbnek tartják a kereske­delmi érdekeltségek a belügyminiszter rendeletének három betűjét. A rendelet ugyanis az esetek felsorolásá­nak mellőzésével, az „stb“ jelzés beiktatásá­val az intézkedő vásárrendtartási hatóságok­nak a legmesszebbmenő felhatalmazást adja meg arra, hogy az előfordulható többi ese­teket belátásuk szerint minősítsék. A kereskedelmi érdekeltségek vélt sérel­meiket a belügyminiszter elé terjesztették és felhívták a miniszter figyelmét arra is, hogy eddigi judikatúránkban az az elv ér­vényesült, hogy a büntetésként alkalmazott megtorlás nem érintette a bűncselekményben szereplő exisztenciáját. Most azonban az ed­digi gyakorlattal szakítva, a miniszter a jogelvonások terére lép akkor, amikor mel­lékbüntetésként lehetővé teszi az iparigazol­ványok időleges bevonását. A gabonakereskedelem ellen elhangzott panaszokat is szóvátették a kereskedelmi érdekeltségek s tiltakoznak azon vád ellen, hogy a ter­ménykereskedelem egyes helyeken nem állna hivatása magaslatán s a gazdaközönség szo­rult helyzetét kihasználva a terményekért általában a legminimálisabb árat fizeti. Az érdekeltek szerint az országban alig egy pár községben hangzottak el panaszok s ezek a községek elhagyatott vidéken feküsznek és termelésük egészen elenyésző és összterme­léshez viszonyítva, tehát ezek nem szolgál­hatnak alapul a nagy múlttal bíró magyar gabonakereskedelem tevékenységének súlyos megkritizálására. Tiltakoznak az ellen is, hogy a termény­értékesítés koncentrációját teremtse meg a kormány, mert kérdés, hogy a kartel formá­nak a mezőgazdaságba való átvitele a mai viz

Next