8 Órai Ujság, 1927. szeptember (13. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-15 / 208. szám
/^n^w ^77 '&r"ri v / L «, A ra lO E'll I én ^0^^. Budapest, 1927 szeptember 15 SSI **"** W *mmr rn.8.BW ^^^^^^^^Csütörtök XIII.évfolyam 208. sz. ||^ ELŐFIZETÉSI ÁRAMM ~ „ EGYES SZÁM ARA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA* FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLTORE 21.60 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLf|||||, 10.80 PENGŐ |»R NADANYT FMTT JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 50 CENT, EGY HÓRA , 2.40 PENGŐ — KULF^QIE 3.00 PENGŐ ** **** OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vijj József-körut 9,1. em. Telefonszámaink: József 463—06, József 463—07, József 463—08, József 463—09 A iskola szellemé* Irta: Farkas Elemér, országgy. képviselő...^ Kultúrpolitikánk egyik legnagyobb — és közvetlen tapasztalatok alapján állít: ^ hatom, hogy a szomszédállamok által is megirigyelt —• eredménye az a munka, melyet a kultuszkormány az iskolák tan- t rendjének, tanítási anyagának és a használható tankönyveinek terén eddig kifej-tett. Végre-valahára rendezést nyert ez a kérdés is, mely hosszú évtizedek mulasztásait volt hivatva helyrehozni. A régi vágányok — melyek annak idején megállapították helyüket — nem feleltek meg e téren sem a megváltozott világ követelményeinek. Trianon nyomorúságunk, lerongyolódásunk, de maga a lázas hajsza az összeség és az egyén megélhetéséért és boldogulásáért, nemcsak nálunk, de a külföldön is egészen más nevelési rendszert, nevelési módot, egészen más tanrendet kíván, mint az elmúlt idők nyugodt gazdasági fejlődése és rendszere. Rendet kellett végre teremteni a tankönyvek terén uralkodó igazán kaotikus állapotnak. Nem olyan időket élünk, hogy ne volna szükség arra, hogy fokozott éberséggel és kettőzött figyelemmel ne őrködjünk a tankönyvek szelleme felett. Ez a mai nemzedék, mely a kálvária járás nehéz keresztjét és annak minden keservét viseli vállán, csak az alapjait fogja tudni lerakni a jövendő, az újjáépített hazának. Az épület felemelése, a tető felrakása, annak praktikus berendezése — a régi tradíciók szem előtt tartásával a jövő generációnak, ami általunk, iskolázott és nevelt nemzedéknek feladata lesz. Kétszeres tehát a kultuszminiszter felelőssége is e téren. Ilyen szempontból vizsgálgatva a jövő nemzedék nevelésének kérdését, kétségtelen, hogy ez a munka csak úgy lehet eredményes, ha e téren a Régiek magvetése nyomán, a Régiek szellemén haladunk előre, nem feledkezve soha meg arról, hogy ezt az ezeréves hazát a törhetetlen idealizmus, a Régiekről ránk ragyogó tiszta erkölcs, amellyel ők a virtust, a dicsőség glóriájával övezték, tette naggyá és megbecsültté. Teljesen kielégíthet és megnyugtathat bennünket az a törekvés, az a szellem, amelyet a kultuszkormány e téren inaugurált. Mégis, fel kell hívnom a kultuszminiszter úr figyelmét arra, hogy abból a munkából és programból, mely nemzeti nagyjaink szellemét állítja példaképül ifjúságunk elé, nem maradhat ki immár gróf Tisza István heroikus alakja sem. Tisza István ma már a történelem panteonjában foglal helyet. Tisza István ma már nem egy párt, és nem a pártpolitika hódolattal és dicsőséggel övezett alakja. Minden igaz magyar ember szívében, — dobogjon az a trianoni határokon innen, vagy túl, — ott él mint a magyar Unió, a nemzeti egység gondolatának gigantikus megszemélyesítője. Hőse és vértanúja minden magyar szívében a kötelességteljesítésnek, a hazájához és annak minden rögéhez való törhetetlen ragaszkodásnak, hirdetője a gyűlölet viharzásai között, vagy a szeretetet hirdető karácsonyi harangszó zúgása között egyformán, komoran, elszántan, a tiszta erkölcsnek. Egy aranykornak volt nagy magyar dicsőség után szomjúhozva vágyakozó, arra organikus nemzeti munkával következetesen törekvő legnagyobb fia, kinek államférfiúi nagyságát és törekvéseinek tisztaságát immár a külföld is elismeri. Tragikus elbukása milyenségesen óriási még a görög sorstragédiákkal való összehasonlításban is! A nemzet nagy és igaz ügyének mártírjaként bukott el, vele együtt pusztul nemzet, ország, trón, monarchia és ezer év dicsősége. Ha Kossuth Lajost, mint a hazája függetlenségéért, nemzete minden tagjának egyforma jogaiért és kötelességéért küzdő férfit; ha gróf Széchenyi Istvánt, mint a magyar ujjáébredés géniuszát; ha Deák Ferencet, mint a bölcs mérséklet és törvénytisztelet apostolát állítja elénk követendő példaképül a magyar történelem és ezek lelkét akarjuk a jövő generációba átplántálni, kimaradhat-e ezek sorából Tisza István gigantikus alakja? Azé a Tisza Istváné, aki hazájáért, elveiért, nagy és nemes eszmékért dobogó szívét tudta odatárni a reá leselkedő veszedelmeknek és meg nem hátrálva egy lépést sem, hazájáért meg is tudott halni. Nem Tisza István, a napi politika emberét akarom én az iskola fiatalságának lelkébe belevinni. A politika maradjon távol az iskola falaitól. Arra a piedesztálra kell azonban őt ifjúságunk lelkében emelni, melyen előttünk áll — a politika leplétől levetkezetten — mint csak a hazájáért, csak fajáért, csak királyáért élő s ezen ideálokért meghalni képes jellemszilárd magyar férfi. A magyar férfiúi erényeknek szebb és nagyobb példája nincs a történelemben, mint Tisza Istváné, kit a jövő generációnak, az ifjúságnak az iskolában, az iskola padjaiban, mint követendő példát, mint ideált kell megismerni és megtanulni. Magyarország feldarabolása nem érdemel se rokonszenvet, sevédelmet — mondja a Daily Mail I mai vezércikke ÉV Locarno nem szolgálhat precedensül Kelet-Európa számára — A Népszövetség vizsgálja meg, mikép lehetséges a rekonstrukció London, szept. 14. (Magyar Távirati Iroda.) A Daily Mail „Újabb garanciákról nem lehet szó” címen nagy megelégedéssel ír Chamberlain genfi beszédéről, amelyben az angol külügyminiszter nyíltan bevallotta, hogy Anglia nem hajladó a locarnoi szerződésben vállalt határgaranciákat más államok javára kiterjeszteni. Locarno nem szolgálhat precedensül. Ezt világosan hangsúlyozni kell, mivt a bizonyos kontinentális külügyminisztériumok ezt nem akarják megérteni. Egyes kisebb államok egyenesen követelik, hogy a most kapott területek integritásáért a nagyhatalmak vállaljanak garanciát. Ezt a garanciát Angliától nem fogják megkapni. Elsősorban a kisántant tagjai csapnak lármát és követelik, hogy Anglia szükség esetén fegyveres hatalommal oltalmazza azokat a szerződéseket, amelyek meg nem érdemelt nagy területgyarapodásokhoz juttatták őket. Olyan védőfalat kívánnak a revízió ellen, amelyhez nem lehet hozzányúlni, mert maguk tudják legjobban, hogy ilyen védelem nélkül a revízió okvetlenül bekövetkezik. Felelősség nélküli lépés lenne, ha a brit hatalmat Beszarábsia állandó védelmére akarnák kötelezni. Épp úgy nevetséges és felelősség nélküli dolog lenne örök időkre garantálni a szerencsétlen trianoni szerződést, amely Magyarországot feldarabolta és lakosságának nagy részét Csehországba kebelezte be. Az ilyen egésszégtelen elbánás nem érdemel sem rokonszenvet, sem védelmet. Lloyd George bizonyságot tett arról, hogy a békeszerződések szerzői nem tekintették a szeződéseket olyan okmányoknak, amelyeken nem lehet semmiféle változtatást végezni. Ha bebizonyító, hogy a területi rendelkezések igazságtalanok, vagy méltánytalanok voltak, akkor meg kell azokat változtatni. Magyarországnak elvitathatatlan joga van, hogy az ilyen változttásokat követelje. A Népszövetségnek haladéktalanul meg kell vizsgálnia, hogy miképpen volna lehetséges simán végrehajtani ezt a rendkívül szükséges rekonstrukciót. Chamberlain most figyelemreméltó nyílt Sággal tárta fel a brit álláspontot. Nagy- Británia haderőit nem fogja mozgósítani Közép- és Kelet-Európa új határainak védelmére, annál kevésbbé, mert az angolok igen jól tudják, hogy a határok jó része módosításra szorul. A népszövetség legsürgősebb feladata, hogy ezt a módosítást elvégezze. Magyarországon mindössze hat gyermekbénulási eset volt, ezek közül az egyik halállal végződött Az elmúlt években sokkal nagyobb volt a megbetegedések száma A járvány október első napjaiban mindenütt megszűnik (Saját tudósítónktól.) Romániából és Erdélyből egyre nyugtalanító hírek érkeznek a gyermekparalízis járványszerű terjedéséről. Eddig napról-napra növekedett ott az áldozatok száma, s főleg a háború előtti román területeken mutatkozott kétségbeejtőnek a helyzet, aminek oka az, hogy Romániában a köztisztaság igen sok kívánnivalót hagy maga után. Miután a határokat elzárni nem lehetett, nálunk is előfordult ez a betegség, s egy esetben bizonyítható is volt, hogy azt Romániából hurcolták be. Nálunk azonban szerencsére csak egész kis számban fordultak elő a megbetegedések s így ijedelemre semmi ok nincs. A mi szigorú közegészségügyi rendelkezéseink következtében lehetetlen, hogy ez a veszedelmes, tragikus következményekkel járó betegség járványszerű méreteket öltsön. Mégsem mulasztotta el a népjóléti kormány, hogy e betegség ellen való védekezésre ma rendeletben hívja fel a hatóságokat. A hivatalos lap mai számában a népjóléti miniszter rendeletet adott ki, amely közli, hogy a gyermekbénulás a Magyarország területével szomszédos román királyságban járványos méreteket ölt. Az említett betegség Maiagyarország területén való nagyobb arányú elterjedésének megakadályozása céljából felhívja a rendelet az illetékes hatóságokat a, 46.345/1912. B. M. számú körrendeletben foglaltak legszigorúbb betartására. Egyben felhívja, hogy az elsőfokú hatóságoknak beje