8 Órai Ujság, 1927. szeptember (13. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-15 / 208. szám

/^n^w ^7­­7 '&r"ri v / L «, A ra lO E'll I én ^0^^. Budapest, 1927 szeptember 15 SSI **"** W *mmr rn.8.BW ^^^^^^^^Csütörtök XIII.évfolyam 208. sz. ||^ ELŐFIZETÉSI ÁRAMM ~ „ EGYES SZÁM ARA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA* FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜL­TORE 21.60 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLf|||||, 10.80 PENGŐ |»R NADANYT FMTT JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 50 CENT, EGY HÓRA , 2.40 PENGŐ — KULF^QIE 3.00 PENGŐ ** **** OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vijj József-körut 9,1. em. Telefonszámaink: József 463—06, József 463—07, József 463—08, József 463—09 A iskola szellemé* Irta: Farkas Elemér, országgy. képviselő...^ Kultúrpolitikánk egyik legnagyobb — és közvetlen tapasztalatok alapján állít­: ^ hatom, hogy a szomszédállamok által is­­ megirigyelt —• eredménye az a munka,­­ melyet a kultuszkormány az iskolák tan- t rendjének, tanítási anyagának és a hasz­­­­nálható tankönyveinek terén eddig kifej-­­­tett. Végre-valahára rendezést nyert ez a kérdés is, mely hosszú évtizedek mulasz­tásait volt hivatva helyrehozni. A régi vágányok — melyek annak idején meg­állapították helyüket — nem feleltek meg e téren sem a megváltozott világ követel­ményeinek. Trianon nyomorúságunk, le­­rongyolódásunk, de maga a lázas hajsza az összeség és az egyén megélhetéséért és boldogulásáért, nemcsak nálunk, de a külföldön is egészen más nevelési rend­szert, nevelési módot, egészen más tan­rendet kíván, mint az elmúlt idők nyu­godt gazdasági fejlődése és rendszere. Ren­det kellett végre teremteni a tankönyvek terén uralkodó igazán kaotikus állapot­nak. Nem olyan időket élünk, hogy ne volna szükség arra, hogy fokozott éber­séggel és kettőzött figyelemmel ne őrköd­jünk a tankönyvek szelleme felett. Ez a mai nemzedék, mely a kálvária járás ne­héz keresztjét és annak minden keservét viseli vállán, csak az alapjait fogja tudni lerakni a jövendő, az újjáépített hazá­nak. Az épület felemelése, a tető felra­kása, annak praktikus berendezése — a régi tradíciók szem előtt tartásával a jövő generációnak, a­mi általunk, iskolázott és nevelt nemzedéknek feladata lesz. Kétsze­res tehát a kultuszminiszter felelőssége is e téren. Ilyen szempontból vizsgálgatva a jövő nemzedék nevelésének kérdését, kétségte­len, hogy ez a munka csak úgy lehet ered­ményes, ha e téren a Régiek magvetése nyomán, a Régiek szellemén haladunk előre, nem feledkezve soha meg arról, hogy ezt az ezeréves hazát a törhetetlen idealizmus, a Régiekről ránk ragyogó tiszta erkölcs, amellyel ők a virtust, a di­csőség glóriájával övezték, tette naggyá és megbecsültté. Teljesen kielégíthet és megnyugtathat bennünket az a törekvés, az a szellem, amelyet a kultuszkormány e téren inaugu­­rált. Mégis, fel kell hívnom a kultusz­­miniszter úr figyelmét arra, hogy abból a munkából és programból, mely nemzeti nagyjaink szellemét állítja példaképül ifjúságunk elé, nem maradhat ki immár gróf Tisza István heroikus alakja sem. Tisza István ma már a történelem pan­teonjában foglal helyet. Tisza István ma már nem egy párt, és nem a pártpolitika hódolattal és dicsőséggel övezett alakja. Minden igaz magyar ember szívében, — dobogjon az a trianoni határokon innen, vagy túl, — ott él mint a magyar Unió, a nemzeti egység gondolatának gigantikus megszemélyesítője. Hőse és vértanúja minden magyar szívében a kötelességtel­jesítésnek, a hazájához és annak minden rögéhez való törhetetlen ragaszkodásnak, hirdetője a gyűlölet viharzásai között, vagy a szeretetet hirdető karácsonyi ha­rangszó zúgása között egyformán, komo­ran, elszántan, a tiszta erkölcsnek. Egy aranykornak volt nagy magyar dicsőség után szomjúhozva vágyakozó, arra orga­nikus nemzeti munkával következetesen törekvő legnagyobb fia, kinek államférfiúi nagyságát és törekvéseinek tisztaságát immár a külföld is elismeri. Tragikus el­bukása mily­­enségesen óriási még a gö­rög sorstragédiákkal való összehasonlítás­ban is! A nemzet nagy és igaz ügyének mártírjaként bukott el, vele együtt pusz­tul nemzet, ország, trón, monarchia és ezer év dicsősége. Ha Kossuth Lajost, mint a hazája függetlenségéért, nemzete minden tagjának egyforma jogaiért és kötelességéért küzdő férfit; ha gróf Széchenyi Istvánt, mint a magyar ujjá­­ébredés géniuszát; ha Deák Ferencet, mint a bölcs mérséklet és törvénytisztelet apostolát állítja elénk követendő példa­képül a magyar történelem és ezek lelkét akarjuk a jövő generációba átplántálni, kimaradhat-e ezek sorából Tisza István gigantikus alakja? Azé a Tisza Istváné, aki hazájáért, elveiért, nagy és nemes eszmékért dobogó szívét tudta odatárni a reá leselkedő veszedelmeknek és meg nem hátrálva egy lépést sem, hazájáért meg is tudott halni. Nem Tisza István, a napi politika emberét akarom én az iskola fiatalságának lelkébe belevinni. A politika maradjon távol az iskola falaitól. Arra a piedesztálra kell azonban őt ifjúságunk lelkében emelni, melyen előttünk áll — a politika leplétől levetkezetten — mint csak a hazájáért, csak­ fajáért, csak kirá­lyáért élő s ezen ideálokért meghalni ké­pes jellemszilárd magyar férfi. A magyar férfiúi erényeknek szebb és nagyobb pél­dája nincs a történelemben, mint Tisza Istváné, kit a jövő generációnak, az ifjú­ságnak az iskolában, az iskola padjaiban, mint követendő példát, mint ideált kell megismerni és megtanulni. Magyarország feldarabolása nem érdemel se rokonszenvet, se­­védelmet — mondja a Daily Mail I mai vezércikke ÉV Locarno nem szolgálhat precedensül Kelet-Európa szá­mára — A Népszövetség vizsgálja meg, mikép lehet­séges a rekonstrukció London, szept. 14. (Magyar Távirati Iroda.) A Daily Mail „Újabb garanciákról nem lehet szó­” címen nagy megelégedéssel ír Chamberlain genfi beszédéről, amelyben az angol külügymi­niszter nyíltan bevallotta, hogy Anglia nem hajladó a locarnoi szerződésben vállalt határgaranciákat más államok javára ki­terjeszteni. Locarno nem szolgálhat prece­densül. Ezt világosan hangsúlyozni kell, miv­t a bizonyos kontinentális külügymi­nisztériumok ezt nem akarják megérteni. Egyes kisebb államok egyenesen követe­lik, hogy a most kapott területek integri­tásáért a nagyhatalmak vállaljanak garan­ciát. Ezt a garanciát Angliától nem fogják megkapni. Elsősorban a kisántant tagjai csapnak lármát és követelik, hogy Anglia szükség esetén fegyveres hatalommal oltal­mazza azokat a szerződéseket, amelyek meg nem érdemelt nagy területgyarapodá­­sokhoz juttatták őket. Olyan védőfalat kí­vánnak a revízió ellen, amelyhez nem le­het hozzányúlni, mert maguk tudják leg­jobban, hogy ilyen védelem nélkül a reví­zió okvetlenül bekövetkezik. Felelősség nélküli lépés lenne, ha a brit hatalmat Beszarábsia állandó védelmére akarnák kö­telezni. Épp úgy nevetséges és felelősség nélküli dolog lenne örök időkre garantálni a sze­rencsétlen trianoni szerződést, amely Ma­gyarországot feldarabolta és lakosságának nagy részét Csehországba kebelezte be. Az ilyen egésszégtelen elbánás nem érdemel sem rokonszenvet, sem védelmet. Lloyd George bizonyságot tett arról, hogy a békeszerződések szerzői nem te­kintették a szeződéseket olyan okmányok­nak, amelyeken nem lehet semmiféle vál­toztatást végezni. Ha bebizonyító, hogy a területi rendelkezések igazságtalanok, vagy méltánytalanok voltak, akkor meg kell azokat változtatni. Magyarországnak el­vitathatatlan joga van, hogy az ilyen vál­­tozttásokat követelje. A Népszövetségnek haladéktalanul meg kell vizsgálnia, hogy miképpen volna le­hetséges simán végrehajtani ezt a rendkí­vül szükséges rekonstrukciót. Chamberlain most figyelemreméltó nyílt­ Sággal tárta fel a brit álláspontot. Nagy- Británia haderőit nem fogja mozgósítani Közép- és Kelet-Európa új határainak vé­delmére, annál kevésbbé, mert az angolok igen jól tudják, hogy a határok jó része módosításra szorul. A népszövetség leg­sürgősebb feladata, hogy ezt a módosítást elvégezze. Magyarországon mindössze hat gyermekbénulási eset volt, ezek közül az egyik halállal végződött Az elmúlt években sokkal nagyobb volt a megbetegedések száma A járvány október első napjaiban mindenütt megszűnik (Saját tudósítónktól.) Romániából és Er­délyből egyre nyugtalanító hírek érkeznek a gyermekparalízis járványszerű terjedéséről. Eddig napról-napra növekedett ott az áldo­zatok száma, s főleg a háború előtti román területeken mutatkozott kétségbeejtőnek a helyzet, aminek oka az, hogy Romániában a köztisztaság igen sok kívánnivalót hagy maga után. Miután a határokat elzárni nem lehetett, nálunk is előfordult ez a betegség, s egy esetben bizonyítható is volt, hogy azt Romániából hurcolták be. Nálunk azonban szerencsére csak egész kis számban fordultak elő a megbetege­dések s így ijedelemre semmi ok nincs. A mi szigorú közegészségügyi rendelkezé­seink következtében lehetetlen, hogy ez a veszedelmes, tragikus következményekkel járó betegség járványszerű méreteket ölt­sön. Még­sem mulasztotta el a népjóléti kor­mány, hogy e betegség ellen való védeke­zésre ma rendeletben hívja fel a hatóságokat. A hivatalos lap mai számában a népjóléti miniszter rendeletet adott ki, amely közli, hogy a gyermekbénulás a Magyarország terü­letével szomszédos román királyságban járvá­nyos méreteket ölt. Az említett betegség Maia­gyarország területén való nagyobb arányú el­terjedésének megakadályozása céljából fel­hívja a rendelet az illetékes hatóságokat a, 46.345/1912. B. M. számú körrendeletben fog­laltak legszigorúbb betartására. Egyben fel­hívja, hogy az elsőfokú hatóságoknak beje­

Next