8 Órai Ujság, 1927. október (13. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
X. A 10 PILLÉR 1927 október — XIII. évfolyam 222. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. .. EGYES SZÁMÁRA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA. FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐfcjtKÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ MA MÁTVTVI TTVTTT JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 60 CENT, EGY HÚR4 2.40 PENC^^P^FÖLDRE 3.60 PENGŐ LIK- EMIL__________________________ OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség és kiadóhivatalN^fraJózsef-könit 9,1. em. Telefonszámaink: József 463—06, József 463~ 07, József 463—08, József 463—09 Az Igaz! revízió A nyilatkozatok, cáfolatok, visszaemlékezések és hivatkozások özönéből, mely a nevezetes Paléologue-féle jegyzőkönyv körül hullámzik, egyetlen tény domborodik ki teljes határozottsággal: hogy a hivatalos Franciaország 1920-ban sem tartotta érinthetetlen szentségnek Trianont. Mindaz, amit ezentúl homály burkol, vagy éppen holmi politikai célzatok tolvajlámpájának megtévesztő fénysugaraival akarnak bevilágítani, sokkal kevésbbé fontos, semhogy érdemes lenne figyelemre méltatni. A Paléologue-féle összefoglaló jegyzőkönyv, bármilyen véleményt tápláljunk annak motívumairól, vagy sorsának további alakulásáról, kétségkívül pontosan tükrözi Franciaország Trianon előtti felfogását Magyarországról, szinte már előzetes kritikáját azokról a határokról, amelyeket Trianon rajzolt meg. Messzemenőbb jelentőséget ennek a jegyzéknek aligha tulajdoníthatunk. Konkrét ajánlatnak nem tekinthetjük s éppen ezért túlzottnak és célzatosnak kell tartanunk azt a lázas bűnbakkeresést is, mely bizonyos oldalról jelentkezik. Paléologue térképét összevetve a Mil- Jerand-féle kísérőlevéllel, a legteljesebb és legmeggyőzőbb bizonyítékát kaptuk, hogy a békeszerződésben megjelölt határokat a szignatórius hatalmak nem tekintették véglegesnek és távolról sem gondoltak arra, hogy az örökkévalóság számára rajzolják meg Keleteurópa új térképét. A kísérőlevél igenis gyökeres revízióra, lényeges határkiigazításokra célzott, nem pedig arra, hogy egy-egy falu határát pár kilométerrel kiszélesítsék. Ezekkel a komikus engedményekkel nem lehet betöltöttnek tekinteni a Millerand-féle kísérőlevél ígéreteit, melyeknek célját és tartalmát tulajdonkép a most nyilvánosságra került Paléologue-féle térkép határozza meg. Hogy a Trianon előtti tárgyalások olyan irányban mozogtak, mint Paléologue összefoglalóirata mutatja, az egyúttal megszabja, milyen irányban kell a tárgyalásokat folytatni most, amikor kétségkívül bebizonyosodott, hogy a revízió gondolata benne van a trianoni szerződésben is! Mert végre is — az eddig nyilvános- ságra került adatok szerint — csak annyi történt, hogy bizonyos kezdetleges stádiumban levő tárgyalási anyagot a francia külügyminisztérium főtitkára írásba foglalt és azt eljuttatta a magyar kormányhoz. A magyar kormány — Simonyi-Semadam Sándor akkori miniszterelnök nyilatkozata szerint — minisztertanácson tárgyalta a Paléologue összefoglaló jegyzőkönyvét és arra választ is adott. Ilyen körülmények között még csak a gyanú árnyéka sem merülhet fel, hogy az akkori kormányzat hűtlenül, vagy gondatlanul sáfárkodott volna a nemzet érdekével. De, ismételjük, ezeknek a kérdéseknek jelentősége végtelenül eltörpül a Paléologue-jegyzékből tükröződő francia felfogás fontossága mellett. Ebből és csakis ebből a szempontból van perdöntő jelentősége a jegyzőkönyvnek. A fejüdegen ellenőrző razziák során rab községben 2800 jogosulatlanul UHartőzkodő idegent találtak A rendészeti osztály vezetői tegnap este számoltak be a belügyminiszternek a razziák eredményéről (Saját tudósítónktól.) A belügyminisztérium rendészeti osztályának vezetői tegnap este Scitovszky Béla belügyminiszter elnöklete alatt intern megbeszélést tartottak és ennek során tájékoztatták a belügyminisztert a múlt szerdán, csütörtökön és pénteken lefolytatott idegenellenőrző razziák eredményéről. A razziák eredményéről eddig még semmi sem került nyilvánosságra, s csak az egybegyűlt adatok feldolgozása után fog részletes tájékoztatást kiadni a belügyminisztérium. Értesülésünk szerint az utolsó idegenellenőrző razziák a legteljesebb eredménnyel jártak és ezeket a razziákat a rendőri közegek tapintatosan, nagy körültekintéssel, minden sértő és bántó célzat nélkül bonyolították le. Az utolsó razziákon 112 községben több, mint 2800 olyan idegent találtak, akik részben engedély nélkül tartózkodtak az országban, részben kiutasítási eljárás alatt álltak. A Magyarország északkeleti részében lefolytatott idegenellenőrzés eredménye bizonyítja, hogy ezekre a razziákra valóban szükség van. Most a vizsgálat alá került egyének okmányait és itt tartózkodási jogát tüzetesen megvizsgálják, de ennél a vizsgálatnál is kizárólag csak közrendészeti szempontokat vesznek figyelembe. Értesülésünk szerint a belügyminisztérium a jövőben is el fog rendelni ilyen razziákat ott, ahol ennek szüksége felmerül. A belügyminisztériumba egyre-másra érkeznek jelentések az ország különböző részeiből, amelyek teljesen indokolják egyes körzetekben az idegenek szigorúbb ellenőrzését. Csak idő kérdése, hogy a revíziós törekvéseket siker koronázza — mondja Jules Romains Ezt üzenem minden hazafias magyarnak: „Csak jogaikat követeljék és ne a bosszút emlegessék!...“ Paris, szeptember.” (Saját tudósítónktól.) Alig. Igja kéthónapja, hogy a Rothermere,Tahció ■ megindulásával majdnem egyidejűen,, Jules"Romains, a kiváló francia író, az upanimista iskola megalapítója és feje, nagy cikkben számolt be a VIllustration hasábjain magyarországi benyomásairól és tapasztalatairól. A cikkben Romáim agyar nép igaz és önzetlen barátjának rjutLátsrbzott s e barátságát azóta is megőrizjté. ^mes alkalom, melyet elmulasztana, Ijjgy megcsonkított országunk érdekében hallassa k fszavát. Jules Romains Paris szélén lakik, a Pré- Saint-Gervais dombos vidékén emelkedik kedves, kertes villája. Hatalmas dolgozószobájában fogad, amelynek széles üvegtábláira két oldalról zuhog a világosság, Íróasztala olyan, mint egy bírói emelvény, három másfélméteres támlájú karosszék áll mögötte. A falon Mi nem tudtuk, hogy a nyugati kultúra határain egy nagyrahivatott nép heroikus küzdelmet folytat a saját életéért a fojtogató szláv gyűrű ellen. — Ha a magyar kérdést már elcsépelték volna a francia újságok, ha a nyugati népek megszokták volna annak a tudatát, hogy Magyarországot nagy igazságtalanságok érték, nem lenne annyi reményünk, mint most, amikor alkalmatlan kezek még nem rontották el a magyar ügyek helyes propagandáját. Most olyan helyekről indult meg az akció, hogy Romains képmásain, Asselin, Bexat, Le Fanconnier munkái. Masszív faállványokon barna parasztszobrok, a népművészet remekei. Üveg alatt egy középkori kottalap, otromba, négy- szögletes hangjegyekkel. Az íróasztalon könyvek, legfölül nyitva a magyar költők francianyelvű antológiája, mellette a magyar szépségeket propagáló Weltiminer legújabb száma. — A Rothermere-akcióról kérem véleményét, Monsieur Romains. — Véleményem szerint csak idő kérdése, hogy a magyar revíziós törekvéseket siker koronázza. E törekvések nagy hatóereje nemcsak abban áll, hogy az igazság és a jog jegyében állnak a tisztánlátók előtt, hanem abban is, hogy a nyugat népei előtt eddig ismeretlen problémákra''hívják föl a figyelmet, föltétlenül el kell érnie célját, ha a további küzdelemre helyes utakat választunk és fölhasználunk minden rendelkezésünkre álló, alkalmas eszközt. — Véleménye szerint mi lenne a legsürgősebb teendő itt Franciaországban? — A kulturpropaganda. A népek nem úgy ítélnek, mint a bírák, tényállás után és hideg tételek szerint. A népek ítéletét önérdekeik után rokonérzésük diktálja. A mi korunkban nagyon rosszul ismerik a franciáka magyarokat. A múlt században, Kossuth majd Berlioz és Liszt korában sokkal jobban ismerték. A mi nemzedékünk a magyarokat, mint a más népeket elnyomó osztrák-magyarok egyik tényezőjét látta. — A legsürgősebb teendő e tévhit eloszlatása. Egy népszerű, jól megírt francia nyelvű magyar történelemre lenne szükség. Ez lenne a leghatásosabb propagandaeszköz. Mert a magyar nép szinte regényesen heroikus küzdelme a szabadságért, a nyugati kultúráért, a kereszténységért föltétlenül tömegeket hódítana a magyarok pártjára. Az a nép, amelyet úgy sajnálnak, hogy egyben büszkék is rá, megnyerte ügyét a népek ítélőszéke előtt. Szivarra gyújt, majd így folytatja. — A magyar-francia kulturális kapcsolatok elmélyítése érdekében föltétlenül szükségesnek tartom a párisi magyar-francia társaság fölállítását. Ez a társaság, amely nem szükséges, hogy sok fölösleges tagot egyesítsen magában, találkozóhelye lehetne a magyar érdekek francia és magyar munkásainak, tudósoknak, íróknak, művészeknek és a gazdasági élet vezéralakjainak. Felolvasásokat, ismertető előadásokat tartanának, könyveket és propagandairatokat adnának ki. A francia jelleget megadná az olyan személyiségek részvétele, mint Cémier, Claude Farrére, Bourdet, egyszóval Magyarország minden neves francia barátja. — Ön hajlandó lenne aktív részt vállalni ebben a társaságban? — A legnagyobb örömmel. Csakhogy ezt sürgősen létre kellene hozni, mert most itt az ideje. — Mi itt Franciaországban nem tudtuk, hogy létezik egy magyar kérdés. Minket félrevezettek.