8 Órai Ujság, 1927. október (13. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

X. A 10 PILLÉR 1927 október — XIII. évfolyam 222. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. .. EGYES SZÁM­ÁRA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA. FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐfcjtKÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ MA MÁTVTVI TTVTTT JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 60 CENT, EGY HÚR4 2.40 PENC^^P^FÖLDRE 3.60 PENGŐ LIK- EMIL__________________________ OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség és kiadóhivatalN^fraJózsef-könit 9,1. em. Telefonszámaink: József 463—06, József 463~ 07, József 463—08, József 463—09 Az Igaz! revízió A nyilatkozatok, cáfolatok, visszaem­lékezések és h­ivatkozások özönéből, mely a nevezetes Paléologue-féle jegy­zőkönyv körül hullámzik, egyetlen tény domborodik ki teljes határozott­sággal: hogy a hivatalos Franciaország 1920-ban sem tartotta érinthetetlen szentségnek Trianont. Mindaz, amit ezentúl homály burkol, vagy éppen holmi politikai célzatok tolvajlámpá­jának megtévesztő fénysugaraival akar­nak bevilágítani, sokkal kevésbbé fon­tos, semhogy érdemes lenne figyelemre méltatni. A Paléologue-féle összefoglaló jegyzőkönyv, bármilyen véleményt tápláljunk annak motívumairól, vagy sorsának további alakulásáról, kétség­kívül pontosan tükrözi Franciaország Trianon előtti felfogását Magyaror­szágról, szinte már előzetes kritikáját azokról a határokról, amelyeket Tria­non rajzolt meg. Messzemenőbb jelen­tőséget ennek a jegyzéknek aligha tu­lajdoníthatunk. Konkrét ajánlatnak nem tekinthetjük s éppen ezért túl­zottnak és célzatosnak kell tartanunk azt a lázas bűnbakkeresést is, mely bi­zonyos oldalról jelentkezik. Paléologue térképét összevetve a Mil- Jerand-féle kísérőlevéllel, a legteljesebb és legmeggyőzőbb bizonyítékát kap­tuk, hogy a békeszerződésben megje­lölt határokat a szignatórius hatalmak nem tekintették véglegesnek és távol­ról sem gondoltak arra, hogy az örök­kévalóság számára rajzolják meg Ke­­leteurópa új térképét. A kísérőlevél igenis gyökeres revízióra, lényeges ha­tárkiigazításokra célzott, nem pedig arra, hogy egy-egy fa­lu határát pár kilométerrel kiszélesítsék. Ezekkel a komikus engedményekkel nem lehet betöltöttnek tekinteni a Millerand-féle kísérőlevél ígéreteit, melyeknek célját és tartalmát tulajdonkép a most nyil­vánosságra került Paléologue-féle tér­kép határozza meg. Hogy a Trianon előtti tárgyalások olyan irányban mo­zogtak, mint Paléologue összefoglaló­­irata mutatja, az egyúttal megszabja, milyen irányban kell a tárgyalásokat folytatni most, amikor kétségkívül be­bizonyosodott, hogy a revízió gondo­lata benne van a trianoni szerződés­ben is! Mert végre is — az eddig nyilvános­-­ ságra került adatok szerint — csak annyi történt, hogy bizonyos kezdetle­ges stádiumban levő tárgyalási anya­got a francia külügyminisztérium fő­titkára írásba foglalt és azt eljuttatta a magyar kormányhoz. A magyar kor­mány — Simonyi-Semadam Sándor ak­kori miniszterelnök nyilatkozata sze­rint — minisztertanácson tárgyalta a Paléologue összefoglaló jegyzőkönyvét és arra választ is adott. Ilyen körülmé­nyek között még csak a gyanú árnyéka sem merülhet fel, hogy az akkori kor­mányzat hűtlenül, vagy gondatlanul sáfárkodott volna a nemzet érdekével. De, ismételjük, ezeknek a kérdéseknek jelentősége végtelenül eltörpül a Pa­­léologue-jegyzékből tükröződő francia felfogás fontossága mellett. Ebből és csakis ebből a szempontból van per­döntő jelentősége a jegyzőkönyvnek. ­ A fejüdegen ellenőrző razziák során rab községben 2800 jogosulatlanul UHartőzkodő idegent találtak A rendészeti osztály vezetői tegnap este számoltak be a belügyminiszternek a razziák eredményéről (Saját tudósítónktól.) A belügyminiszté­rium rendészeti osztályának vezetői teg­nap este Scitovszky Béla belügyminiszter elnöklete alatt intern megbeszélést tartot­tak és ennek során tájékoztatták a belügyminisztert a múlt szerdán, csütörtökön és pénte­ken lefolytatott idegenellenőrző raz­ziák eredményéről. A razziák eredményéről eddig­ még semmi sem került nyilvánosságra, s csak az egy­­begyű­lt adatok feldolgozása után fog rész­letes tájékoztatást kiadni a belügyminisz­térium. Értesülésünk szerint az utolsó idegenellenőrző razziák a legteljesebb eredménnyel jártak és ezeket a razziákat a rendőri közegek tapintatosan, nagy kö­rültekintéssel, minden sértő és bántó cél­zat nélkül bonyolították le. Az utolsó razziákon 112 községben több, mint 2800 olyan idegent talál­tak, akik részben engedély nélkül tar­tózkodtak az országban, részben ki­utasítási eljárás alatt álltak. A Magyarország északkeleti részében le­folytatott idegenellenőrzés eredménye bi­zonyítja, hogy ezekre a razziákra valóban szükség van. Most a vizsgálat alá került egyének okmányait és itt tartózkodási jo­gát tüzetesen megvizsgálják, de ennél a vizsgálatnál is kizárólag csak közrendészeti szempontokat vesznek figyelembe. Értesülésünk szerint a belügyminisz­térium a jövőben is el fog rendelni ilyen razziákat ott, ahol ennek szüksége felmerül. A bel­ügyminisztériumba egyre-másra érkeznek jelentések az ország különböző részeiből, amelyek teljesen indokolják egyes körze­tekben az idegenek szigorúbb ellenőrzését. Csak idő kérdése, hogy a revíziós törekvéseket siker koronázza — mondja Jules Romains Ezt üzenem minden hazafias magyarnak: „Csak jogaikat követeljék és ne a bosszút emlegessék!...“ Paris, szeptemb­er.”­ (Saját tudósítónktól.) Alig. Igja két­­hó­napja, hogy a Rothermere,Tahció ■ megindulá­sával majdnem egyidejűen,, Jules"Romains, a kiváló francia író, az­ upanimista iskola meg­alapítója és feje, nagy cikkben számolt be a VIllustration hasábjain­ magyarországi benyo­másairól és tapasztalatairól. A cikkben Ro­máim a­­gyar nép igaz és önzetlen barátjá­nak rjutLátsrbzott s e barátságát azóta is meg­­őrizjté. ^mes alkalom, melyet elmulasztana, Ijjgy megcsonkított országunk érdekében hal­­l­assa k fszavát. Jules Romains Paris szélén lakik, a Pré- Saint-Gervais dombos vidékén emelkedik ked­ves, kertes villája. Hatalmas dolgozószobájá­ban fogad, amelynek széles üvegtábláira két oldalról zuhog a világosság, Íróasztala olyan, mint egy bírói emelvény, három másfélméte­res támlájú karosszék áll mögötte. A falon Mi nem tudtuk, hogy a nyugati kultúra hatá­rain egy nagyrahivatott nép heroikus küzdel­met folytat a saját életéért a fojtogató szláv gyűrű ellen. — Ha a magyar kérdést már elcsépelték volna a francia újságok, ha a nyugati népek megszokták volna annak a tudatát, hogy Ma­gyarországot nagy igazságtalanságok érték, nem lenne annyi reményünk, mint most, ami­kor alkalmatlan kezek még nem rontották el a magyar ügyek helyes propagandáját. Most olyan helyekről indult meg az akció, hogy Romains képmásain, Asselin, Bexat, Le Fan­­connier munkái. Masszív faállványokon barna parasztszobrok, a népművészet remekei. Üveg alatt egy középkori kottalap, otromba, négy-­­ szögletes hangjegyekkel. Az íróasztalon köny­vek, legfölül nyitva a magyar költők francia­­nyelvű antológiája, mellette a magyar szépsé­geket propagáló Weltiminer legújabb száma. — A Rothermere-akcióról kérem vélemé­nyét, Monsieur Romains. — Véleményem szerint csak idő kér­dése, hogy a magyar revíziós törekvé­seket siker koronázza. E törekvések nagy hatóereje nemcsak abban áll, hogy az igazság és a jog jegyében állnak a tisztánlátók előtt, hanem abban is, hogy a nyugat népei előtt eddig ismeretlen problé­mákra''hívják föl a figyelmet, föltétlenül el kell érnie célját, ha a további küzdelemre helyes utakat választunk és föl­használunk minden rendelkezésünkre álló, al­kalmas eszközt. — Véleménye szerint mi lenne a legsürgő­sebb teendő itt Franciaországban? — A­ kulturpropaganda. A népek nem úgy ítélnek, mint a bírák, tényállás után és hideg tételek szerint. A népek ítéletét önérdekeik után rokonérzésük diktálja. A mi korunkban nagyon rosszul ismerik a franciák­­a magya­rokat. A múlt században, Kossuth majd Berlioz és Liszt korában sokkal jobban ismer­ték. A mi nemzedékünk a magyarokat, mint a más népeket elnyomó osztrák-magyarok egyik tényezőjét látta. — A legsürgősebb teendő e tévhit eloszlatása. Egy népszerű, jól megírt francia nyelvű magyar történelemre lenne szükség. Ez lenne a leghatáso­sabb propagandaeszköz. Mert a magyar nép szinte regényesen he­roikus küzdelme a szabadságért, a nyugati kultúráért, a kereszténységért föltétlenül tö­megeket hódítana a magyarok pártjára. Az a nép, amelyet úgy sajnálnak, hogy egyben büszkék is rá, megnyerte ügyét a népek ítélő­széke előtt. Szivarra gyújt, majd így folytatja. — A­ magyar-f­rancia kulturális kapcsolatok elmélyítése érdekében föltétlenül szükségesnek tartom a párisi magyar-francia társaság föl­állítását. Ez a társaság, amely nem szükséges, hogy sok fölösleges tagot egyesítsen magá­ban, találkozóhelye lehetne a magyar érdekek francia és­ magyar munkásainak, tudósoknak, íróknak, művészeknek és a gazdasági élet ve­zéralakjainak. Felolvasásokat, ismertető elő­adásokat tartanának, könyveket és propa­­gandairatokat adnának ki. A francia jelleget megadná az olyan személyiségek részvétele, mint Cémier, Claude Farrére, Bourdet, egy­szóval Magyarország minden neves francia ba­rátja. — Ön hajlandó lenne aktív részt vállalni eb­ben a társaságban? — A legnagyobb örömmel. Csakhogy ezt sürgősen létre kellene hozni, mert most itt az ideje.­ — Mi itt Franciaországban nem tudtuk, hogy létezik egy magyar kérdés. Minket félrevezettek.

Next