8 Órai Ujság, 1927. október (13. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

1927 OKTÓBER 1 ÓMiujiAG Gróf Khuen-Héderváry Sándor nyilat­­kozik a Paleologue-féle jegyzőkönyvről A külügyminisztériumba a jegyzőkönyv nem érkezett Simonyi-Semadan kijelenti, hogy a minisztertanács az ügyet annak idején letárgyalta és elfogadta . Nem a magyar kormányon múlt, hogy nem h­a­ósult meg a terv (Saját tudósítónktól.) A Paléologue-féle jegyzőkönyv immár minden kétséget kizáró módon tárja a közvélemény elé a francia hivatalos felfogást a trianoni békeszerződés rendelkezésének komolyságáról. A jegyző­könyv olyan szempontokat tartalmaz, ame­lyek nem hagynak kétséget maguk után, hogy a békekötés pillanatában már nem tar­tották életképesnek a megcsonkított Magyar­­ország által torzzá alakított Kelet-Európát s hajlandóknak mutatkoztak felelős állásban levő francia politikusok a tárgyalások ko­moly formában való fölvételére. A jegyzőkönyv, amelyről most annyi szó esik, e tárgyalások során kialakult nézetek összefoglalása s immár annak hitelességét senki se vonja kétségbe. Eszerint 1920-ban megvolt az éleslátás a francia vezető kö­rökben, amely a trianoni stipulációk érint­­hetetlenségét illuzóriusnak tartotta, s a mó­dosításról megindultak a diszkussziók. Tel­jesen összhangban áll ez a Millerand-féle kí­sérőlevéllel, s hogy konkrét formában nem került döntésre, arra egyszerű magyarázat lehet az idő hiánya is, egyben azonban ma­gában hordta ezt a jogos aspirációt, hogy a békerendelkezések megváltoztathatók. A jegyzőkönyv körül megindult nyilatko­zatáradat között teljes világosságot vet az ügyre Simonyi-Semadam Sándor akkori mi­niszterelnök alábbi nyilatkozata, nemkülön­ben a külügyminisztérium részéről gróf Khuen-Héderváry Sándornak, a külügymi­niszter helyettesének nyilatkozata. Simonyi-Semadam nyilatkozata Tekintettel azokra a nyilatkozatokra, ame­lyeket egyes lapok Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnöknek tulajdonítanak és amelyek szövegezésükben egymástól eltérnek, a Magyar Távirati Iroda egyik munkatársa fekereste Simonyi-Semadam Sándort és tőle a következő hiteles nyilatkozatot kapta: — A Magyarság tegnapelőtti számában közzétett Paléologue-féle jegyzőkönyvre vo­natkozóan a lapoknak csupán a következő nyi­latkozatot adtam: Az ügyet a kormány tár­­­gyalta. Minisztertanács döntött benne min­den huza­vona és haladék nélkül és­ a kor­mány a maga részéről mindent megtett, hogy az ügy perfektuáltassék. Hogy a dologból nem lett semmi, annak egyedüli oka Paléologue bukása. Minden, ami ezenkívül vagy ettől el­térő fogalmazásban nevem alatt megjelent, az nem fedi az én kijelentéseimet és azzal ma­gamat nem azonosítom. Így nem mondottam azt, hogy a Magyarságban közölt jegyző­könyvvel azonos szövegű okmányt kapott volna a kormány. Minden további kérdésre a ■választ kereken megtagadtam, úgy, amint a jövőben sem fogok ebben az ügyben semmi­féle nyilatkozatot tenni. Mayer János földmívelésü­gyi miniszter a Simonyi-Semadam-kormányban ugyancsak a földmívelésügyi tárcát látta el. A 8 Órai Új­ság munkatársa ma délelőtt kérdést intézett a földmívelésügyi miniszterhez: nem kíván-e nyilatkozni a Paléologue-f­éle összefoglaló jegyzék történetéről. Mayer János földmíve­lésügyi miniszter kérdésünkre a következőket mondotta: — Simonyi-Semadam Sándor volt minisz­terelnököm már nyilatkozott. Nekem itt annál kevésbbé lehet mondanivalóm, mert ez idő­­szerint is aktív miniszter vagyok. Ebben az ügyben tehát semmiféle nyilatkozatot nem tehetek. Sem a békedelegáció, sem a külügyminisztérium — mondja Khuen-Héderváry gróf — nem kapta meg a Paléologue-jegyzéket Gróf Khuen-Héderváry Sándor államtitkár, aki Walkó Lajos miniszter távollétében a kül­ügyminisztériumot vezeti, a 8 Órai Újság mun­katársa előtt a kormánynak a Paléologue­­jegyzék ügyében elfoglalt álláspontjáról a következőket mondotta: — A kormányt meglepte ennek a jegyzék­nek nyilvánosságrahozatala — mondotta gróf Khuen-Héderváry államtitkár, — nem a benne foglaltak miatt, hanem azért, mert a jegyzék­nek a külügyminisztériumban a nyomát sem találják, már­pedig egy ilyen jegyzéknek nyoma volna. Sem a békedelegáció, sem a külügymi­nisztérium nem kapta meg ezt a jegy­zéket és így a kormány intézkedni nem is tud. Elsősorban be kell várni, hogy­ Francia­­ország részéről hogyan foglalnak állást a Paleologue-ügyben. Ismételten le kell szögez­nem, hogy a jegyzéket nem kaptuk meg, annak semmilyen nyoma nincs és így nem is tisztázhatjuk a kérdést. Azt nem tudom, hogy tisztázódni fog-e a kérdés, lehet hogy tisz­tázódik. Felvetettük a külügyminiszter helyettese előtt, hogy Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnök olyan kijelentést tette, hogy annak idején a minisztertanács elfogadta a jegyzékben foglaltakat. Erre nézve gróf Khuen-Héderváry a következőket válaszolta: — Én Simonyi-Semadam Sándor nevében nem nyilatkozom és nem is nyilatkozha­­tom, de tudomásom van arról, hogy ő helyre fogja igazítani nyilatkozatát, amely arra enged következtetni, mintha a mi­nisztertanács tárgyalta volna ezt a jegyzéket. Én láttam ezt a nyilatkozatot, szó szerint nem tudok ugyan rá emlékezni, de az a lényeges, hogy Simonyi-Semadam nem emlékezik visz­sza pontosan arra, hogy ez volt-e az a jegy­zék, amivel ők foglalkoztak annak idején. Ki hiszi el?... Még szabadlábon Egy városatya rágalmazási perei, melyek az eljárás felfüggesztésével és kielégítő nyilatkozattal végződnek (Saját tudósítónktól.) A főváros törvény­­hatósági bizottsága március 16-án közgyűlést tartott, amelyen Kis Jenő dr­, a t Széchenyi­­fü­rdő építkezésével kapcsolatban felemlítette Nagy István építési vállalkozó nevét, s meg­jegyezte, hogy Nagy István ellen csalás bűntette­­címén eljárás indult. Nagy István törvényhatósági bizottsági tag erre felállott és bejelentette, hogy ebben az ügyben már rágalmazás címén pert indított. Hangsúlyozta, hogy cégének a bélyegzőjét va­laki — az ő tudta és beleegyezése nélkül nyomta rá a szívességi váltókra és neki ehhez az ügyhöz semmi köze nincs. Lévai Sándor törvényhatósági bizottsági tag erre a következő megjegyzést tette: — Ki hiszi élt­ék­ Nagy István Lévai ellen e közbeszólás miatt eljárást indított, amelyet a büntető járásbíró­ságon ma tárgyalt Székely Endre dr. járás­bíró. Lévai Sándor kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösne­k, mert sem gyanúsítani, sem sérteni nem akart. Kiss Jenő dr., Lévai védője a valódiság bi­zonyítását kérte arra nézve, hogy­ Schönfeld Richárd és Nagy István ellen valóban tettek feljelentést csalás bűntette címén és Nagy István beismerte, hogy tudomása volt arról, hogy Schön­feld a cég nevében aláírta a váltókat. A védői kérte ebben az ügyben az eljárás felfüggesztését, mí­g a szóban forgó bűnügy be nem fejeződik. Liszka Árpád dr., Nagy István jogi képviselője az indítványhoz hoz­zájárult, mire a bíróság ilyen értelemben határozott. Ezt követőleg a járásbíró annak a rágal­­mazási pernek a tárgyalását vette sorra, amelyet ugyancsak Nagy István indított I­­hír Zoltán törvényhatósági bizottsági tag ellen. Kiár ugyanis, amikor a szónok Nagy István törvényszéki bírót említette meg és hangsúlyozta, hogy" az ugyanilyen nevű tör­vényhatósági bizottsági tag nem azonos a letartóztatott bíróval, közbekiáltott: — Még szabadlábon! E közbekiáltás miatt jelentette fel Nagy István Kiár Zoltánt, akit a mai tárgyaláson két szuronyos fogház­­őr vezetett elő. Kiár kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert sértést nem köve­tett el. Közbekiáltását nem a bizottsági tag­nak, hanem a törvényszéki bíróra értette. Minthogy Klárnak ezt a kijelentését Nagy István elégtételül elfogadta, a bíróság a to­vábbi tárgyalást megszüntette. A vádlott nem jelent meg a tárgyaláson és öngyilkosságának bejelentésével men­tette ki távolmaradását Ternyey Miklós tiszta lelkiismeretére hivatkozik, de fél az ítélettől, s ezért meghal (Saját tudósítónktól.) Négy napon ke­resztül tárgy­alta a budapesti büntetőtör­vényszék Schirilla tanácsa azt a csalási bűn­ügyet, amelynek vádlottjai Berger Mór, Schwartz Ármin és Ternyey Miklós, a Con­tinental Export-Import r­­t. igazgatóságá­nak tagjai. A vádirat szerint a vádlottak kosztkamat ellenében különböző összegeket vettek át oly­an időben, amikor már tudták, hogy fizetésképtelenek. A kamatozásra átvett pénzt a saját céljaikra fordították. Mára­ tűzték ki az ügy folytatólagos tár­gyalását, amelyen a vádlottak közül csak Schwartz és Berger jelent meg. A folytató­lagos tárgyalást nem lehetett megtartani, mert a megnyitás után felállott Papp Jenő dr., Ternyey Miklós védője és a következőket jelentette be­: — Szomorú kötelességet teljesítek, tekin­tetes királyi törvényszék, amikor felolvasom Árverés, fiánk és Áruforgalmi Vállalat. V., Nádor­ utca 30 szám alatti cég késedelmes adósai terhére a K. T. 3­6. § a értelmében az Árverési Csarnok közbenjöttével, Tátra utca 10. sz. alatt f. é. október hó 1-én, d. e. 9 órakor elárvereztet autókat és egyéb ingóságokat. Adókat és illetékeket a vevők fizetik. Autókra csak azok tehetnek ajánlatot, akik az elvereztetőnél előzőleg 3.000 pengő bánatpénzt letétbe helyeztek. SZOMBAT 3. OLDAL) Vigh­inház­ klm­éház Grill Room V., Berlini­ tér 5 Szombat, október 1-én megnyílik Hermann leopoldi zongorahumorista Eisemann zeneszer­ző a két zongoránál Ternyey Miklósnak egy hozzám intézett le­velét. A levél ma reggel négy órakor kelt és a következőket tartalmazza: Kedves ügyvéd Úr! Mikor e sorokat ol­vassa én már nem vagyok az élők sorában. Nem bírom túlélni, hogy engem alap nél­kül elítéljenek, pedig úgy érzem, hogy így lesz. Dr. Szarkánnénak és Kásának hazug és minden alapot nélkülöző állításai visznek a halálba, ön igen sokat dolgozott érdekembe, de a zsi­dók ellen nem tehetek semmit. Még utoljára kijelentem, senkit sem kapacitáltam, hogy a Kontinentálnál, vagy az Általános Gazdasági és Kereskedelmi Rt.-nél bármilyen kis össze­get is lefizessen. Nem igaz Szarkáné és Kása vallomása. Egy megtörtént ténnyel szemben az­ asszony hisztérikus görcsök közepette min­dent összehordott. A továbbiakban cáfolja Szarkáné és Kása vallomását, majd így végzi: — Tiszta a lelkiismeretem, úgy halok meg. Mentsen ki ügyvéd úr a tanács urak előtt, de már nem tudtam odamenni. Kérem mentsenek fel halálom után, mert tiszta lelkiismerettel állítom, hogy nem vagyok bűnös. A tanács tagjai és a tárgyalás közönsége nagy meglepetéssel hallgatták ezt a nem­ mindennapi bejelentést, amely után felállott Lator István dr. ügyészségi alelnök és kérte a törvényszéket, szakítsa félbe a tárgyalást, ke­resse meg a rendőrséget, hogy sürgősen állapítsa meg, csak­ugyan megtörtént-e Ternyey öngyil­kossága. Papp Jenő dr. védő csatlakozott az ügyész indítványához, míg a többi védők azt kérték, hogy a törvényszék rövid terminust tűzzön ki a tárgyalás folytatására. A bíróság a tárgyalást félbe is szakította és megkeresi a rendőrséget, hogy nyolc nap alatt jelentse be, tényleg öngyilkos lett-e Ternyey Miklós. A következő tárgyalást október 21-én tartják meg. • A 8 Órai Újság a rendőrségen érdeklő­dött Ternyey Mihály esetleges öngyilkos­ságának körülményeire vonatkozólag. A főkapitányságon csak annyit tudtak, hogy Ternyey Mihály törvéyszéki főtárgyalására érkezett nemrégiben Balassagyarmatról a fővárosba, itt rokonainál és ismerőseinél lakott. Ternyei eltűnését már napokkal ez­előtt bejelentették, azonban a rendőr­ség megtalálni nem tudta. A mentőknél is érdeklődtünk, azonban a mentőállomás nyilvántartásában Ternyey Mihály neve nem szerepel. Minden való­színűség amellett szól, hogy vágy­ a kör­nyéken követett el öngyilkossági kísérletet vag­ya Dunába vetette magát. A mai miniszter tanács (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt a nép­jóléti minisztériumban V­ass József helyettes miniszterelnök elnöklete alatt miniszterta­nácsot tartottak, amelyen a kormány tagjai közül Bod János, Herrmann Miksa, Klebels­­berg Kunó gróf, Mayer János és Scitovszky Béla miniszterek, Prónay György báró, Ángyán Béla, Álgya-Papp Sándor, Khuen- Héderváry Sándor gróf és Bárczy István államtitkárok vettek részt. A mai minisztertanácson, amely az utolsó a népjóléti minisztériumban tartott minisz­tertanács, a folyó ügyeket tárgyalták s a tárgyalásokról semmilyen felvilágosításokat nem adtak ki. A legközelebbi minisztertaná­cson már Bethlen István gróf miniszterelnök fog elnökölni, aki a jövő hét első napjaiban veszi át hivatalát.

Next