8 Órai Ujság, 1927. november (13. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

OMissÁG 1927 NOVEMBER 1 KEDD 3* OLDAT. 3. LIPTAIIMR3B I 1876-1927 a zott számára és a temetésről ő gondoskodik. A temetés holnap, kedden délután fél 4 óra­kor lesz a rákoskeresztúri izr. temető halot­­tashá­zából. A sírnál a gyászbeszédet Szász Károly v. b. t. t. mondja , az újságíró egye­sületek hevében is búcsúztatni fogják Liptai Imrét. Egy csendes kis szobában, ahová csak tompán, messziről szűrődött a szerkesztőségi munka zaja, a telefonberregés, írógép-katto­gás, elvonultan, m­agából mélyedve, minden szót, minden hangsúlyt lelkiismeretinek és meggyőződésének érzékeny mérlegére téve írta meg­ néhány nappal ezelőtt cikkeit, köz­életi bírálatait, színházi kritikáit Liptai Imre, a 8 Órai Újság szerkesztőségében. És most elszorult szívvel nyitjuk ki Liptai Imre szo­bájának ajtaját, nézünk szembe elárvult író­asztalával, melynek ragyogóan tiszta rendje, mintha csak szimbóluma lenne egykori gaz­dája puritán tisztaságának, választékos finom­ságának, ízlése, gondolkozása, életbölcselete kiegyensúlyozott harmóniájának. Liptai Imre nem bontja meg többé elárvult íróasztalának kényes rendjét. Nem hajlik többé a fehér kéziratpapír fölé, hogy telerójja gondolatai­val, hogy ítéletet mondjon színdarabokról, írókról, színészekről, hogy hol a publicista komoly szavával, hol a humorista ragyogó derűjével, vagy finom iróniájával bíráljon társadalmi jelenségeket, eseményeket, vagy a nyilvánosság érdeklődésébe került személye­ket. És elárvult a másik íróasztal is, az ott­honi, ahol ízes elbeszéléseit, humoreszkjeit, pompás színműveit, páratlanul népszerű kabaré-tréfáit írta. Váratlan elmúlása mély­séges részvétet kelt a művésztársadalomban, a színházak világában, ahol szerették úri egyéniségéért, nagyrabecsülték tehetségéért. De mienk­ a legfájdalmasabb gyász, akik legközelebbről ismertük emberi értékeit, akik legjobban éreztük baráti szeretetét. Könnyes szemmel búcsúzunk drága barátunktól: Isten veled! Ravatalodat az igaz fájdalom, a pó­tolhatatlan veszteség érzésének gyászfátyolá­­val borítjuk! Nyugodtan olvasgatott, vagy beszélgetett ágyában, sőt tréfálkozott is látogatóival. Va­sárnap ebéd után több látogatója volt. Ott volt a fivére, Uptay Károly, az ismert újság­író, Altstadter dr., a háziorvos és Garami Béla dr. főorvos. Négy óra felé­ járt az idő. Liptai Imre jókedvűen­­beszélgetett látogatói­val, akik figyelmeztették, hog­’ kímélje magát. — Rossz vicc, — válaszolta a beteg — köszönöm, már jobban vagyok. A két orvos ezután tüzetesen megvizsgálta, majd a szomszéd szobába mentek, hogy kon­zíliumot tartsanak. Az orvosi konzílium köz­ben Liptai Imre felkiáltott: — Elájulok! A következő pillanatban elveszítette esz­méletét és alig két-három másodperc múlva a másik szobából elősiető orvosok már le­mondóan intettek. Liptai Imre egynegyed öt órakor néhány másodperces agónia után meghalt. Halálát szívbénulás okozta. A gyászhír hamar terjedt nagyszámú ba­rátai, ismerősei körében és a művészkörök­ben. Még csak fokozódott a részvét ma reg­gelre a fájdalomtól teljesen megtört, özvegy­­iránt, akinek édesanyja, özvegy Somló Márkné, a tegnapi tragikus nap éjszakáján 78 éves korában szívszélhűdésben hirtelen meghalt. Az agg úriasszony érelmeszesedés­ben szenvedett. Liptai Imréné még nem tudja, hogy egy napon vesztette el férjét és édesanyját. Hozzátartozói nem merték meg­mondani neki, hogy kettős a gyász s a mé­lyen sújtott özvegy szüntelen zokogással hajtogatja: — Hogyan mondom meg az anyámnak, hogy meghalt az uram !... A temetés kedden délután fél 4 órakor. Az izraelita szentegylet a maga halottjának tekinti Liptai Im­ét, díszsírhelyet adományoz É­etrajza Liptai Imre Miskolcon született 1876 augusz­tus 27-én, tehát 51 éves korában, alkotó erejének teljében távozott az élők sorából. Hírlapírói pá­lyafutását Szegeden, a Szegedi Híradónál kezdte, melynek később szerkesztője is lett. A brilliáns tehetségű, fiatal hírlapíró azonban nem maradt sokáig Szegeden. Néhány évi szegedi működés után a fővárosba került, ahol 1912-ben a Pesti Napló felelős szerkesztője lett. Páratlanul termé­keny elme­ volt. Irt vezércikket, novellát, tréfás jeleneteket, humoros karcolatokat, kritikát és úgy a publicisztikában, mint a szépirodalomban mindig kiválót alkotott. A különös tehetségű fiatal hírlapíró csakha­mar a színpadon is feltűnt. Első sikerét 1910-ben „Hossz pénz nem vesz el“ c. vígjátékéval aratta, melyet a Magyar Színházban adtak elő. A kö­vetkező évben már a Nemzeti Színház közönségét is meghódította a „Sarkantyút‘ című darabjá­val. Legforróbb sikerét „A jó fiú‘ ‘ -val aratta, mely a Renaissance­ Színházban hosszú ideig ál­landóan műsoron volt. Ite nem volt kisebb sike­rük a „Pesti asszony" és a „Vörös ember“ című darabjainak sem. Néhány év óta ő írta azokat a bravúros ka­baré-darabokat, melyek mindig legvonzóbb pont­jai voltak a budapesti kabarék műsorainak. A ,,Lakodalom", a „Kegyelmes uram", a „Bölcs Halamon" nem egyszerű kabaré-darabok, hanem a legbrilliánsabb rövid vígjátékok, melyek igen meleg sikert hoztak a szerzőjüknek. Liptai Imre azonban sohasem szemlélte ezt a sikert közvetlen közelből. Finom lelke idegenkedett a zajos tap­soktól, ha azok neki szóltak s ezért soha nem nézte meg egyetlen darabjának az előadását sem. A mi redakciónkban, a 8 órai Újságnál dolgo­zott évek óta. Fáradhatatlan munkakészség és lelkes meggyőződés jellemezték publicisztikai munkásságát. És most, mikor a halál hirtelen ki­ragadt a körünkből, a magyar újságíró társadalom a legnagyobb részvéttel és megdöbbenéssel fo­gadja a gyászhírt. " Betegsége és halála Ma egy hete Liptai Imre meg itt volt közöttünk a szerkesztőségben és frissen, fia­talos kedvvel végezte a munkáját. Nem pa­naszkodott, nem borított arcára árnyékot a végzetes betegség, melynek csiráit akkor már magában hordozta. Kinyitotta az ablakot és mély lélekzettel szívta magába a beáramló csípős őszi levegőt. Könnyen öltözve, f­rdőt­len fővel, kisbabáiban állott a nyitott ablak­nál s kollégái óvó intéseire mosolyogva vá­laszolt : — Hogyan lehet fázni? Egészséges ember nem érzi meg ezt a levegőt. Délután fél 3 órakor vidáman mosolyogva búcsúzott: — A viszontlátásra! Ki tudta, ki sejtette, hogy milyen tragi­kus, gyászos kor ez a viszontlátás. Liptai Imre sápadt arccal, lehunyt szemmel fekszik immár ágyán, a szomszéd szobából pedig szívszaggató zokogás hallatszik. Az özvegy szinte eszméletlenül, sírógörcsökben zokog a férje után, aki már nem hallja többé az óra munkába hívó kongását, nem hallja a szün­telenül csukló zokogást sem. Az óra reggel kilencet üt. Ilyenkor szokott elindulni közénk a szerkesztőségbe, ahol most kezdődik a munka láza. Ő már elvégezte a maga mun­káját, ma már nem jön be az íróasztala mellé. A mélyen sújtott családtagok között csak nehezen tudjuk rekonstruálni, hogyan tör­tént a katasztrófa. Az elmúlt hétfőn még jó­kedvűen ment el haza a szerkesztőségből, de másnap már nem kelt fel ágyából. Lázas volt. — Meghűltem, ma nem megyek be. Nem nagy dolog — mondotta nyugodtan. A láz azonban emelkedett, mire elhivatták a család háziorvosát, Altstadter doktort, aki azonnal gyanúsnak találta a betegséget. Csü­törtökön már meg lehetett állapítani a tiszta diagnózist. Baloldali fertőző tüdőgyulladás. Az orvos közölte a családdal, hogy a beteg­ség súlyos és tartani lehet attól, hogy átter­jed a másik tüdőszárnyra is. Többizben meg­látogatta Engel Károly dr. egyetemi magán­tanár is, aki szintén a legnagyobb óvatossá­got ajánlotta. De Liptai Imre nem hitt be­tegsége súlyosságában, nem hitt abban akkor sem, mikor a gyulladás valóban átterjedt a másik tüdőszárnyra is. Erős fizikumú ember volt, nem érezte, hogy szervezetét megviselné a kór. lENYHE^YiDRS­HBreroSl A reformáció évfordulóját az egész országban megünneplik a pro­testáns egyházak Herrmann Miksa miniszter Luther Márton fellövésének jelentőségéről (Saját tudósítónktól.) A főváros és az or­szág protestáns társadalma már tegnap meg­kezdte a reformáció emléknapjának megün­neplését. A budapesti evangélikus és refor­mátus templomokban tegnap és ma ünnepi istentiszteletek voltak az ifjúság és a nagy­­közönség részére és a vidék protestáns egy­házközségei szintén kivétel nélkül ünnepi istentiszteletek keretében méltatták Luther Márton és a protestantizmus fellépésének jelentőségét. Ma délután hat órakor a pesti Vigadóban és a régi képviselőházban lesznek reformációs emlékünnepek, a budai Szilágyi Dezső­ téri templomban pedig délután öt óra­kor kezdődik az emlékünnep. A kelenföldi evangélikus nőegyesületnek a Horthy Miklós-úti iskolában tegnap tartott emlékünnepén megjelent Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter, a kelenföldi evan­gélikus egyházközség felügyelője is, aki ün­nepi beszédében emelkedett szavakkal mél­tatta a krisztusi szeretet eszméjét és Luther Márton fellépésének jelentőségét. A polgári egyszerűség, haza- és emberszeretet — mon­dotta — tradíciója a protestáns társadalom­nak ,amelyektől nem szabad eltántorodnia. A minisztert beszéde után hosszasan ünne­pelte a közönség. „ T­isztességes, kulturemberhez méltó megélhetést kívánunk“ — mondotta Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter a Katolikus Középiskolai Tanár­egy­let díszközgyűlésén (Saját tudósítónktól.) A Katolikus Közép­iskolai Tanáregylet vasárnap délben ünnepi és díszközgyűlés keretében adta át rendeltetésé­nek a Fehérvári­ út 13. szám alatt épült Szent Gellért kollégiumát és székházát. Az új szék­házban Acsay István c. főigazgató a Katolikus Középiskolai Tanáregylet elnöke üdvözölte az ünnepségre érkező Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisztert. Ekkorra már zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel a székház dísz­terme. Bitter Illés c. főigazgató megáldotta az új székház minden helyiségét, majd Acsay Ist­ván üdvözlő szavaira válaszolt a kultuszmi­niszter : — Akik — úgymond — az intézmények so­kasodását és szaporodását hánytorgatják, azoknak fogalmuk sincs arról, hogyan lehet művelődést és nemzetnevelést előmozdítani. Amikor hivatalát elfoglalta, katasztrofális helyzetben volt a magyar népoktatás. Több, mint nyolcezer objektumra volt szükség és en­nek még a felét sem tudta pótolni. Azután itt volt az egyetemek kérdése, a frázis­gyártóknak sikerült belevinni a közvéleménybe azt a tuda­tot, hogy a kultuszminiszter egyoldalúan a felsőoktatás sorsát viseli szívén. De a három egyetemet magában foglaló törvényt ő már ké­szen­ találta. Ha van hosszú lélekzetű dolog, akkor a kultúrpolitika az. Ha valaki ennek a kormányma­ját folyvást rázogatja, az zavart okoz. A középiskolai reform ügyében tett eddigi lépéseit ismertette ezután a kultuszminiszter. Magának a vezetésnek adminisztratív térről a pedagógiai térre való átvitele — úgymond — nem elég, ha a középiskolai tanárság anyagi helyzet­é továbbra is az marad, ami eddig volt. Nem mindenben koronázta fáradozásait siker, de a maximumát érte el annak, ami elérhető volt. Tovább kell építenünk és a pénzügymi­nisztériumban megvan a teljes készség e kér­dések rendbehozására. A legutolsó tárgyalások folynak az eszme finalizálása érdekében és nagyon rövid időn belül az erre vonatkozó jog­szabályok is meglesznek. Hogy a kultúra fel-" virágozzék, ahhoz bizonyos anyagi helyzet nél­külözhetetlen. Nem akarunk túlzott igényeket tá­masztani, de tisztességes kultúrember­­hez méltó megélhetést kívánunk. lyes a'jiet beszerezni e ‘/j/l]' legfinomabb minőségű (jfe\ férfi divat /JÉtE) ‘ jJIJ cikkeket, mert ü­zletátl­elye j f® minit az építkezés tar- 8 innia alatt y£ occasio gianasí ^ (a legolcsóbb síscV Károly korát 8 /6W kezdetét veszi i. hó Mj régi üzletünk mellett. Az ehhez szükséges anyagi eszközöket a nem­zetnek minden körülmények között elő kell te­remtenie. Külföldi útjáról emlékezett meg ezután a miniszter. Rámutatott arra, hogy ha hallgatna a csüggedők szavára, amely mögött legtöbb­ször politikai taktika lappang, akkor a követ­kező generációnak meg kellene őt átkozni. A beszédet többször szakította félbe a meg­jelentek tetszésnyilvánítása. Acsay István el­nök, köszönte meg ezután a miniszter avató­beszédét, dr. Pétergál Henrik főtitkár terjesz­tette, elő jelentését, végül elfogadta a közgyű­lés Krywald Ottó prépost indítványát, amely­nek értelmében köszönetet mondanak a kul­tuszminiszternek, hogy törvénybe foglalta a valláserkölcsi nevelést, mint célkitűzést. Az utolsó tíz év megingatta a takarékosságba vetett bizalmat (Saját tudósítónktól.) A Takarékpénztárak és Bankok Országos Egyesülete tegnap dél­után a Kereskedelmi és Iparkamara díszter­mében kongresszust tartott a takarékossági nap bevezetéseképpen. Hantos Elemér elnöki megnyitójában rámutatott arra a tékozlásra, amely ma mindenfelé folyik. A magyar nép túlságosan megbarátkozott a hitel fogalmával és az új Széchenyinek, aki ma a takarékosság áldásait akarná hirdetni, mert az utolsó tíz esztendő eseményei megingatták a takarékos­ságba vetett bizalmat. Az infláció elsöpörte a hosszú évek során nagy szorgalommal gyűj­tött tőkéket. A takarékosságnak nem lent, ha­nem az államháztartás régióiban kell kezdőd­nie. Tornás­ Béla, a Postatakarékpénztár ve­zérigazgatója ismertette azután a takarékos­­sági mozgalmat, majd Katona Lajos vetette fel azt a gondolatot, hogy egy nemzetközi társaság aranyértékre szóló betétkönyveket bocsásson ki és azok befizetéseit annak az or­szágnak valutájában fizetnék ki, ahol a köny­vecske igazolt tulajdonosa jelentkezik. Nyári­ Jenő közlése szerint a kormány ismét foglal­kozik a pénzintézeti reform kérdésével. Végül Jármay Pál takarékossági központ felállítá­sát sürgette. Az olasz hajóhad tángeri látogatása idegességet kellett a francia sajtóban Paris, okt. 31. (Wolff.) Abból az alkalomból, hogy a tan­­geri kikötőbe olasz hajóraj érkezett, a Temps és a Journal des Debats összefüggést vélt megállapítani a hajóhad tangeri látogatása és a fasiszta uralom ötödik évfordulói között. Journal des Debats különösenek találja azt is, hogy az udinei herceg, a hajóraj parancsnoka, csupán a szultánnál tett látogatást. Ez az ese­mény élénken emlékeztet II. Vilmos tányéri partraszállásra, amely annak idején rendkívül nagy feltűnést keltett. t Németország teljesíti szerző­déses kötelezettségeit,de nem ismeri el háborús felelős­ségét Essen, okt. 31. Marx dr. birodalmi kancellár itt hosszabb beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy ő, mid pedig a birodalmi külügyminiszter, he­lyeselte Hindenburg tannenbergi beszédét. Né­metország a háborúért való felelősség kérdé­sét csak az erkölcs és a becsület szempontjá­ból tekinti. Szerződésekből Németországra há­ramló anyagi kötelezettségeket mindenkor legálisan teljesítettük és a jövőben is teljesí­teni fogjuk.

Next