8 Órai Ujság, 1928. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

SZERDA 2* OLDAL Dsemjjág Egy magyar és egy osztrák gyár véres harca a vágóhídi vérért­­ A Közvágóhíd és malmok közelében, a törvény ellenére, telepengedélyt adtak egy bűzt terjesztő és legyeket termelő csontfeldolgozó gyárnak (Saját tudósítónktól.) Egy osztrák érde­keltség budapesti alapítása és egy nagy ma­gyar gyárvállalat között tört ki az a harc, mely nagyobb érdeklődésre tarthat számot, minthogy ennek fejleményei a főváros közön­ségének közegészségét a legnagyobb mérték­ben veszélyeztetheti. Ez a veszedelem ebben a pillanatban nem áll fenn, de c­sak az osztrák alapítás kénye-kedvén múlik, mikor válik akuttá. A harcban álló ellenfelek, melyek egyelőre fegyverszünetet kötöttek egymással, a Spó­diumgyár és egy osztrák tröszt budapesti alapítása, a Fattinger és Társa gyár. A harc lefolyását, veszedelmes eredményeit és előz­ményeit, az alábi­akban mondjuk el. A háborút megelőző 20—30 évben a vegyi, illetve csontfeldolgozó ipar az osztrák ma­gyar monarchia területén egyetlen egy kéz­ben volt. A bécsi A. G. Für Chemischen Industrie, mely a Lander­banknak volt egyik­­ alapítása, szervezte egy érdekeltségbe a­­ monarchia egész területén működő csontfeldol­­­­gozó gyárakat. A régi Magyarország teriile­­■ tén a vidéken működő mintegy tizenöt ilyen gyáron kívül igen jelentékeny termelőképes-­ségű volt az Első Pesti Spediu­m és Enyvgyár rt., amely teljesen a bécsi központ irányításától függött. Csak annyi csontot vásárolhatott, amennyit Bécsben engedélyeztek, az enyvet és egyéb termékeket viszont oda is annyiért kellett szállítani, ahogyan azt a bécsi végre­hajtóbizottság megszabta. A háború nagyon megnövesztette a buda­pesti Spódiumgyár üzemét. Tudvalevő, hogy ezekben az években naponként másfélezer marhát vágtak csapján a hadsereg részére. Elképzelhető tehát, hogy milyen hatalmas csonttömegek gyűltek össze Budapesten. A Spódiumgyár nagyon rentábilis vállalat lett és az is maradt a­ háború egész folyamán. Mikor pedig a háború után Ausztria és Ma­gyarország kapcsolata megszűnt, bizonyos ellenszolgáltatások fejében önálló vállalat lett a budapesti Spó­­dium­gyár is. Az önállósulás után csakhamar kitört a harc, mely a vágóhídon összegyülemlő vér birtokáért indult meg. A vért a vágólegé­nyek a munkabér egy részének fejében kap­ják, nekik tehát érdekük, hogy azt minél jobban tudják értékesíteni. Ám a vágóhídi munkások nem voltak megelégedve azzal az árral, melyet az Albumingvár r.-t., illetve annak jogutóda, a Fattinger és Társa cég érte fizetett. A Fattinger cég­, melynek a­­Vágóhíd­ utcában, közvetlenül a marhavágó­híddal szemközt van a telepe, olyan csekély árat fizetett a körülbelül egymillió kilo­­gramnyi élő vértermelésért, hogy majdnem többe került a vér összegyűjtése, mint ameny­­nyit adtak érte. A Spódiumgyár hajlandónak mutatkozott arra, hogy modern vérfeldolgozó telepet létesít­­és az átvételi árakat dollárértékben állapítja meg. . A Fattinger-gyár, mely egyetlen maradéka volt Magyarországon a hatalmas bécsi tröszt­nek, egy napon azt vette észre, hogy a vágó­hídi alkalmazottak legnagyobb része nem neki, hanem az Albumin rt. néven alapított új vál­lalatnak adja el a vért. A hatalmas bécsi tröszt ezt kihívásnak vette és a válasz az lett, hogy a Vágóhíd­ utcai vérfeldolgozó telepen megindult az építkezés. A kis földszintes épületcsoport helyébe hatalmas, többemeletes gyárat emel­tek, legelsősorban csontfeldolgozás céljaira. Alighogy elkészült az új gyártelep, megérke­zett a Fattinger-gyár ultimátuma a Spódium­gyár vezetőségéhez. Az ultimátum úgy szólt, ha a Spódium-gyár nem hagyja abba a vérfeldolgozást, a Fattinger-telepen üzembe helyezik a csontfeldolgozó gyárat. Tudni kell, hogy a csontfeldolgozást a külön­féle közegészségügyi törvények és rendeletek, főként azonban a székesfőváros szabályrende­letei csak bizonyos­­területen engedik meg és­pedig az úgynevezett bűzös övezetben. A Spó­diumgyár, a Budapesti Mészáros Ipartestület, a közvágóhídak és állatvásártelepek igazgató­sága, továbbá a Soroksári­ úton levő malmok vezetőségei a kifüggesztett plakátokról tudták meg, hogy a Fattinger-gyár telepengedélyt kér a Vágóhíd­ utcában felépített csontfeldolgozó­­gyártelep üzembehelyezésére. Az érdekeltek erre külön-kü­lön, részletesen megokolt elő­terjesztésekben tiltakoztak az ellen, hogy a legkényesebb ,élelmiszereket termelő malmok és közvágóhídak, valamint a kórházak közelében cson­tot dolgozzanak fel, , mert minden bűztől eltekintve, mely a gyártás felelt árt keletkezik, már maga az összegyűj­tött nyers csonttömeg is olyan rettenetes­ sza­got­ terjeszt és a legyek milliárdjait tenyészti, hogy az a legnagyobb mértékben veszélyezteti a közegészséget. A tiltakozások közül különösen kiemelkedett dr. Breuer Albert közvágóhídi igazgató, állat­orvosi főiskolai tanár élőszóval és írásban elő­terjesztett szakvéleménye, melynek lényege az volt, hogy a közvágóhídon fennett és túlnyomó­részben az ugyanott létesített nagy­bani húsvásáron eladásra kerülő ha­talmas hústömeget a csontfeldolgozó­­telep bűzei és légytömegei m­egmér­­gezik. Körülbelül hasonló tartalmú volt a Mészáros Ipartestület tiltakozó beadványa is. De h­iába volt minden tiltakozás. A IX. ke­rületi elöljáróság, mint elsőfokú iparhatóság a kerületi tisztiorvosok véleményezése alapján megadhatónak véleményezte a telep­­engedélyt annak ellenére, hogy azt a törvény ellenére csak utólag, már akkor kérték, mikor a telep felépült. A telepengedélyt azonban csak az évre adták meg. Az érdekeltek a legheveseb­ben tiltakoztak az engedély megadása ellen, és már úgy volt, hogy ebből súlyos összeütközés fog kifejlődni a hatóságok, testületek és ma­gánosok közt. De egyszerre csak elcsendesedett minden. A telepengedélyezés ellen­­ beadott különféle kifogások, tiltakozások és fellebbezések még csak tárgyalásra sem kerültek. Az történt, hogy a Spódium-gyár kiállott a tiltakozások sorából, a többiek aggodalmát pedig azzal igyekeztek elnémítani, hogy Fattingerék nem fognak élni a kiadott engedéllyel, sőt az is lehet, hogy egyáltalán nem fognak csontot feldol­gozni a Vágóhíd­ utcai telepen. A beavatottak úgy tudják, hogy Fattinge­rék a csontfeldolgozásról azért mondottak le, mert a Spódium­gyár rt. viszont a vérfel­dolgozásról mondott le. Fattingerék átvették azt a szerződést is, me­lyet az Albumin rt. kötött a vágóhídi munká­sokkal. De a köz szempontjából nem az a fontos, hogy a két konkurrens gyár milyen kompro­misszumot köt egymással, k­anym­ált, hogy a főváros legkényesebb pontján, a vágóhidak és a malmok közelében áll egy nagy gyártelep, mely engedé­lye alapján bármikor a legsúlyosabb fertőzés veszedelmének teheti ki a fő­város élelmiszereit. Kizárólag csak a két gyáron múlik, hogy mi­kor borul fel a kompromisszum és mikor kez­dik meg a gyártást a Vágóhíd­ utcai csont­­telepen. Soff­őr jelöltek fisryelmébe , ajánlom, ne Illjenek fel semmiféle zsalafinta, hirdetésnek, hogy ekkor vagy akkor, vagy állásnyerés lilán kell tundíjat fizeti­i. Aki soffőrnek komolyan ki akar tanulni,az csak Magyar­ja fi ország legrégibb és legmeg-Jl^^»^oM^SjjS(«2S|^^bizhatóbb,tizenhat éve fenn­­flifflálló sofföriskolájába iratkoz­­­­ék be, ahol a legtöbb me­­legorg­i modern autó áll a tanítványok rendelkezésére. Urvez­tők- 838 nek külön tanfolyam. UNGAH Vill., Tavaszmező u. 8. Tel.: J. 412-48 WrfjL~ *LE Nagyon félt a rossz bizonyítványtól , kétszer mellbelőtte magát egy kereskedelmi iskolai tanuló öngyilkos kísérlete (Saját tudósítónktól.) A félévi iskolai bizonyítványosztás ma meghozta első drá­máját. Egy budai kereskedelmi iskolai ta­nuló a félévi bizonyítványtól való félel­mében ma reggel öngyilkossági kísérletet kö­vetett el, revolverrel szíven akarta magát lőni. Két­szer is elsütötte a pisztolyt, de a szívét nem tudta­ eltalálni. Mindkét golyó a mellkasát járta keresztül anélkül, hogy a szívburkot érintette volna. Az öngyilkossági kísérlet a Verpeléti-út 5. számú ház I. emelet 2. szám alatti la­kásán történt, ahol Cseh Kálmán, a Már­vány­ utcai kereskedelmi iskola 18 éves növendéke lakik szüleinél. Cseh Kálmán ma reggel, mielőtt iskolába ment volna, be­zárkózott a fürdőszobába és anélkül, hogy a házbeliek észrevették volna, hogy mily tervei vannak, a fürdőszobában a már előre elkészí­tett revolverrel kétszer m­ellbelőtte magát. A revolverdörrenések hallatára a kétség­beesett szülők rátörték a fiúra a fürdő­­szoba ajtaját. A fürdőszoba kövén vérbe­­borulva találták a fiatal diákot, aki esz­méleténél volt és ezt hajtogatta: —­ Bocsássanak meg, nagyon féltem a rossz bizonyítványtól! . . A segítségül hívott mentők megállapí­tották, a két golyó szerencsére nemesebb részeket nem járt keresztül. A fiatal diá­kot a Rókus-kórházba vitték, ahol az or­vosi vizsgálat alapján megállapították, hogy Cseh Kálmán sérülései nem életve­szélyesek és remény van rá, hogy rövide­sen fel is épül. ■■■. Kémek utáni hajszájában a pozsonyi rendőrség letartóztatta Kunitzer Károly­­nét, a Jogatlat néhai szerkesztőjének özvegyét Állítólag az a bűne, hogy érintkezést tart fenn „bizonyos" budapesti körökkel . Nyitrán magyar propagandairatok miatt letartóztatták Bossányi ügyvédet és Cséttay párttitkárt Pozsony, jan. 31. (Sajós, tudósítónktól.) A pozsonyi rendőr­ség politikai osztályának vezetője, egy Sírnek nevű rendőrtanácsos, szinte matematikai pon­tossággal minden hónapban kémkedési ügyet tálal fel prágai urainak és meglehetős találé­konysággal prezentálja is a „bűnösöket11. Alighogy leleplezte a katonaszökevény és a fiatal háztartási alkalmazott, magyarán cse­lédleány súlyos kémkedési afférját — a trón­­laktanya hadititkaival, most detektívjei révén megállapította, hogy a Felvidék magyarlakta városaiban, különösen Léván, Érsekújváron, Komáromban és Nyitrán magyar irredenta iratok terjesztésével árulhatják és létében ve­szélyeztetik a cseh köztársaságot. Szombaton késő éjjel Sim­ek rendőrtanácsos detektívjei megjelentek Bossányi Kálmán dr. nyitrai ügyvéd lakásán és a szobák és íróasz­talok átkutatása után magukhoz vettek egy csomó írást, majd felszólították Bossányit, hogy kövesse őke­t a csendőrségre. Ugyanakkor egy másik rendőrcsoport Cséffay Géza magyar ke­resztén­yszocialista párttitkár lakásán tartott házkutatást és az éppen hazatérő Cséffayt az összeszedett fel­jegyzésekkel és levelekkel ugyancsak bekísér­ték a csendőrparancsnokságra, ahol a két gyanúsítottat egész éjszakán át kihallgatták. A hajnali órákban Bossányi ügyvédet * 1928 FEBRUÁR 1 és Cséffay titkárt előzetes letartózta­tásba helyezték és Pozsonyba kísérték, mert állítólag segéd­kezet nyújtottak egy kémkedő társaságnak. Simek rendőrtanácsos Pozsonyban is nyo­moztatott. Itt a detektívek házkutatást tartot­tak Kunitzer Károly dr. budapesti ügyvéd özvegyének az egyik pozsonyi szállóban levő lakásán. A házkutatás után a bíróságokkal és ügyvédtársaival éveken át folytatott har­cairól és a Jogállat című szatirikus lapjáról ismert ügyvéd 38 éves özvegyét annyira kémgyanúsnak tartották, hogy őt és a szállóban lakó barátnőjét, egy cseh kapitány elvált feleségét, előállí­tották a rendőrigazgatóság politikai osztályára. Az elvált asszonyt kihallgatása után azonnal szabadlábra helyezték, Kunitzer Károlynét azonban letartóztatták, mert, irataiból a rend­őrség arra következtet, hogy az ügyvéd öz­vegye „állandó érintkezést tartott fenn bizo­nyos budapesti körökkel". Kihallgatása során Kunitzer Károlyné el­mondta, hogy január 21-ike óta lakik a szál­lóban, már többször járt Pozsonyban, de nincsenek „államellenes céljai". Férje halála után teljesen elszegényedett és egy ideig abból élt, hogy férje barátai támogatták. Többször volt Karlsbadban és­ Marienbadban, s Po­zsonyba is azért jött, hogy barátnőjével egy téli gyógyhelyre utazzon. Egyévi és háromhónapi börtönre ítélték a pozsonyi­úti gavallér cipész merénylőjét (Saját tudósítónktól.) Egy fiatal masamód- Irány, Dobroczki Cecília állott ma hallokozó súlyos testi sértés bűntettével vádoltan a tör­vényszék Schadl-tanácsa előtt. A vád szerint, múlt év október 10-án forró lugkőoldattal leöntöte Seres Bálint Pozsonyi­ úti cipészt, aki sérüléseibe néhány nap múlva belehalt. A fiatal leány a mai tárgyaláson zokogva jelentette ki, hogy nem érzi magát bűnösnek. Kilenc év óta udvarolt neki a cipész, aki több­ször ígért házasságot, ígéretét nem váltotta be, ellenben állandóan mulatott. Amikor egyszer azt mondta a cipésznek, hogy ha ez tovább így tart, akkor öngyilkos lesz. Seres ezt vála­szolta : •— Hát azt hiszed, hogy ezzel megijesztesz? Miért csak ígéred? Kirúglak, mint egy utolsó cselédet! — Amikor ezeket mondotta, — folytatta a fiatal leány, — nem tudtam, hogy mit teszek. Felkaptam a kályháról a lugköves oldatot és hozzávágtam. Azután elrohantam, mert nem bírtam hall­gatni a jajgatását. Útközben jelentkeztem a rendőrőrszobán. Nem akartam én megölni, hi­szen, ha csak a feje fájt, azt se tudtam, ho­gyan ápoljam. A kihallgatott tanúk arról tettek vallomást, hogy a cipészmester 8—9 éves lányokat csalt be lakására, Dobroczki Cecíliáról viszont úgy beszéltek, mint rendes, becsületes nőről. Dr. Felföldy­­Elemér királyi ügyész vád­beszédében kijelentette, hogy­ a vádlott eljárását, ha menteni nem is, de megérteni lehet. Igazságos ítélet kiszabását kérte. A vádbeszéd elhangzása után a bíróság egy­évi és háromhónapi börtönbüntetésre ítélte Dobroczki Cecíliát. Az ítélet jogerős. — Váltóhamisításért kétévi fegyház. Zsilinszki András békéscsabai földműves négyrendbeli okirathamisítás bűntettével vádoltan állott ma a büntetőtörvényszék Zakor­­di-tanácsa előtt. Zsilinszki 1925. év májusában egy fülöpszállási földbirtokos­tól földet vásárolt és mikor a vételár ki­egyenlítésére került a sor, hamis váltók­kal­­ fizetett. A mai tárgyaláson azzal véde­kezett, hogy felesége aláírását azért írta a válókra és azokat azért használta fel, mert felesége arra felhatalmazta. A kihall­gatott Zsilins­zkiné azonban terhelő vallo­mást tett férjére. A perbeszédek elhang­zása után a törvényszék megállapította Zsilinszki András bűnösségét és ezért két­évi és háromhónapi fegyházbüntetésre ítélte és Kulman Sándor ügyész indítvá­nyára elrendelte azonnali letartóztatását. A­laAiAiAAÁÁUiáiAiááiAliAi^ 3 Két teljesen 1 3 kü­lönbejáratú ^nagy szobai ^ konyha használattal, vagy irodának, £ M esetleg több személynek ellátással kiadó! Andrássy-út 49. III. 27. w­­ t'TTTTTTTTT’rrTVTTTVTTVTVTTTTTS*

Next