8 Órai Ujság, 1928. augusztus (14. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-01 / 173. szám

ro* 1£2 m, ,Jm lAtárn. Budapest, 19gg augusztus 1 tBSiS nmay / ||JJ| HS J W&m SraHr M MR HHK HM ÉL HP ^HE Jf HM ln v HMH JsipF MMy MJBaft HE Il­i Ha Ml ^ ^mm s'Mm FŐSZERKESZTŐ s DR. NADÁNYI EMIL EGYES SZÁM­ÁRA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA­UDVAROKON 10 FILLÉR. AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 60 CENT, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség: VIII., Rökk Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal: József­ körút 5. Telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09. FÉLÉVRE NEGYEDÉVRE EGY HÓRA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ A tantiérnek Most érkezett meg a fővároshoz a bel­ügyminiszter leirata, amely megállapítja, hogy az egyes városi üzemeknél a vezető tisztviselők fizetése nincsen arányban sem a végzett munka fontosságával, sem a fő­város, illetve a vállalat anyagi helyzeté­vel. Félreértés ne essék: akikre a belügy­miniszter megállapítása vonatkozik, nem holmi szegény ördögök, akik rengeteget dolgoznak és keveset keresnek, hanem inkább ellenkezőleg, rengeteget keres­nek, de távolról sem végeznek olyan rendkívüli munkát, akár mennyiség, akár minőség dolgában, hogy közmegelé­gedést keltene, ha képességeiket havi hat-nyolcezer pengővel honorálják. Szó sincs róla, a városi üzemek igazgatói bizo­nyára kitűnő szakemberek, akik hivatá­sukat becsülettel töltik be és derekasan megfelelnek mindama követelményeknek, melyeket egy nagy üzem irányítása támaszt. A magunk részéről hajlandók vagyunk elismerni még ama városi üzee­mek vezetőinek egyéni rátermettségét is, amelyek nem éppen kifogástalanul, funk­cionálnak, akár a közönség szempontjá­ból, akár az évvégi mérlegekben jelent­kező deficit tanúsága szerint. De a kérdésnek nem is a rátermettség a lényege. Elvégre abban nem lehet semmi rendkívülit találni, hogy egy köz­üzem, vagy magánvállalat elére olyan vezetőt állítanak, akiben megvan a szük­séges szakértelem. Helyes, ha ezt meg­felelően honorálják is. De azt már semmi­képpen sem lehet helyeselni, hogy olyan túlzottan méltányolják, ami a belügy­miniszter szavai szer­int­­ semmiképpen sem áll arányban akár a végzett munka fontosságával, akár a vállalat­ anyagi helyzetével. És különösen nem lehet eféle túlzásokba bocsátkozni, amikor közpén­zekről van szó. Mert hiszen akármilyen részvénytársasági formában alakítják meg a város kezelésében levő üzemeket, azokat végeredményben mégis csak köz­pénzből tartják fenn. Már­pedig, ha a magánvállalatok meg is engedhetik ma­guknak azt a luxust, hogy horribilis fize­tésekkel méltányolják igazgatóik műkö­dését, képtelenség ugyanilyen gavallériá­val szórni a pénzt — az adózók filléreiből. Különösen képtelenség, amikor az üze­mek kisebb tisztviselői valósággal éhbére­kért robotolnak. A kiáltó aránytalansá­gokat, melyek az igazgatók tantiémjei és a kistisztviselők fizetései között mutatkoz­nak, igenis meg kell szüntetni. Nem félt­jük a városi üzemeket az igazgatói tan­­tiémek mérséklésétől, mert nem is tételez­zük fel, hogy az igazgatók kisebb ambí­cióval dolgoznának, ha ezentúl nem része­sülnek indiai maharadzsákhoz illő tan­­tiemekben. Viszont egészen bizonyos, hogy az a kistisztviselő, akit a belügyminiszter által javasolt fizetésrendezés kedvezőbb helyzetbe juttat, fokozottabb ambícióval végzi munkáját, szívesebben és előzéke­nyebben áll a közönség rendelkezésére s így végeredményben a közérdek nyer az üzemeknél tapasztalt méltánytalanságok megszüntetésével. És végre is, valamit a közérdek is számít! Tápiószelénél kisiklott a budapest-bukaresti gyors­vonat négy kocsija Csak néhány könnyebb sebesülés történ! (Saját tudósítónktól.) Ma délben könnyen végzetessé válható vasúti baleset történt Tápiószele határában, ahol a budapest-bukaresti gyorsvonat négy vagonja, eddig pontosan meg nem álla­pítható okokból, kisiklott. Szerencse, hogy komolyabb balesetet nem idézett elő a vasúti szerencsétlenség. A Keleti pályaudvarról menetrend szerint háromnegyed tíz órakor indult el a 602-es számú bukaresti gyorsvonat, amely 11 óra után­­ érkezett Tápiószele közelébe. Tápiószele előtt néhán­y­ kilométerre történt a baleset. Ezen a helyen több forduló van és több he­lyen javítják ez­­idő szerint a pályatestet. Mint ilyenkor a szabályzat előírja, a buka­resti gyorsvonat is lassított és a szabály­szerű gyorsasággal haladt keresztül a fordu­lók javítás alatt álló részein. Az egyik kanyarodónál a szerelvény hátsó négy kocsija, köztük az étkező­kocsi, egy második és két harmadik osztályú kocsi kisiklott. A négy vagon kiugrott a sínekből, de sze­rencsére nem borult fel. A nagy zökkenésre izgatott riadalom támadt az utasok között, akik közül többen fejüket beütötték a kocsik ablakaiba és oldalfalaiba. Néhányan betörték a fejüket. A hangos kiáltozásokra a vonatot a nyílt pályán hirtelen megállították. Nagy riadalom támadt a gyorsvonat összes utasai között, valamennyien kiugráltak a vago­nokból. A vonatvezető­k a kisiklott kocsikhoz siettek és megállapították, hogy nem történt nagyobb baj, lecsillapították a közönséget, a kisik­lo­tt négy kocsi utasait a sebesültekkel együtt a szerelvény elülső vagonjaiba helyezték el és a vonat 48 percnyi késéssel újból elindult Szol­nok felé. A kisiklott négy kocsit a helyszínen hagyták és­­külön szerelvények indultak a négy vagon eltávolítására és a megrongálódott pálya ki­javítására. A vasúti balesetről értesítés érkezett a Máv igazgatóságához, ahol a vizsgálatot azonnal el­rendelték, de eddig még a baleset pontos okát nem tudták megállapítani. Valószínű, hogy a javítás alatt álló pályatest alépítménye meglazult, de az is lehet, hogy síntörés okozta a balesetet. A Máv igazgatóságához érkezett jelentés szerint a kisiklott négy kocsi utasai közül senki sem szenvedett komolyabb sérüléseket. Hivatalos jelentés a balesetről A magyar királyi államvasutak igazgatósá­gától vett értesítés szerint ma a július 31-iki 602. számú gyorsvonat két utolsó kocsija Tápiószele és Tápiógyörgye állomások között ismeretlen okból kisiklott, az előttük besoro­zott három kocsi ütközői pedig a hirtelen meg­állás folytán összeakadtak úgy, h­ogy a vonat­ból az utolsó öt kocsit a vonalon vissza kellett hagyni.. A baleset következtében három utas jelentéktelen sérülést szenvedett. A vissza­hagyott kocsik Szolnokon pótoltattak. Onnan a vonat 65 perc késéssel továbbuttazott. A kettesvágányú pálya egyik vágány egyelőre járhatatlan és előreláthatólag ma délután 16 órára fog felszabadulni. Szigorú vizsgálat fo­lyamatban van. Vass József helyettes miniszterelnöknél ma ült össze a jövedéki ankét­­ Az értekezlet résztvevői megnyugvással fogadták az igazság­­ügy miniszter és a pénzügyminisztérium vezető tisztviselőinek kijelentéseit (Saját tudósítónktól.) A népjóléti minisz­tériumban ma délelőtt tartották meg azt az ér­tekezletet, amelyen a különböző érdekképvise­letek mondhatták el kifogásaikat és észrevéte­leiket a jövedéki rendelettel kapcsolatban. Az értekezleten, amelyet Foss József helyettes mi­niszterelnök nyitott meg, igen nagy számban vettek részt az érdekeltségek képviselői. Jelen­­voltak: Pesthy Pál igazságügyminiszter, Tér­­ffy Gyula igazságügyi államtitkár, az igazság­­ügyminisztérium kodifikáló osztályának veze­tője, a pénzügyminisztérium részéről Szabóky Alajos államtitkár, Pollermann Pál és Jakab László helyettes államtitkárok, Nemeshegyi és Herrmann miniszteri tanácsosok. A kereske­delmi és iparkamara képviseletében Belatiny Artúr és Kemény Dezső, a TÉBE képvisele­tében Nyulászy János és Görög Frigyes, a Ma­gyar Kereskedelmi Csarnok részéről báró Ma­­darassy-Beck Gyula és Balla Szigfried, az OMGE képviseletében Marschelle Ferenc or­szággyűlési képviselő és Mutschenbacher Emil, az OMKE részéről Fischer Ödön, Balkányi Kálmán és Bodroghy József, a GYOSz részé­ről Kofler Károly főtitkár, az Országos Ipar­egyesület részéről Haustwirth Ödön és Ne­mányi Ernő. Képviselőit elküldte még a Ba­­ross­ Szövetség Jaszervits Géza és Kotsner János, az ügyvédi kamara pedig Ujlaky Jó­zsef személyében. Névszerinti meghívást ka­pott Fábián Béla. Vass József helyettes miniszterelnök 10 órakor nyitotta meg az értekezletet és tudo­mására hozta a megjelenteknek, hogy a tanácskozás a különböző ellentétes felfogásokat van hivatva tisztázni. Nem azt várja, az érdekeltségek képviselői­től, hogy szónoklatokat mondjanak, hanem kontradiktorikus eljárást kíván, amelynek során a felmerülő ellenvetésekre rögtön meg lehessen adni a választ. Az értekezlet ren­deltetése az is, hogy a rendelet egyes félre­érthető pontjait tisztázza. Rámutatott arra, hogy a közérdek és a kincstári érdek szem­­meltartásával adták ki a rendeletet, amely tulajdonképpen nem céloz mást, mint a kü­lönböző régebbi rendeletekben szétszórt intéz­kedések egybegyűjtését, hogy az eljárások során a közönségnek és a közegeknek rendel­kezésükre álljanak az érvényben levő jogsza­bályok. Belatiny Artúr szólalt fel először. Min­denekelőtt köszönetet mondott a helyettes miniszterelnöknek, hogy az értekezlettel mó­dot adott az érdekeltségeknek észrevételeik elmondására. Az adók — mondotta — amúgy is igen nagy megterhelést jelentenek a polgárságra, ezen a téren könnyítésre volna szükség, mégis úgy látja, hogy a je­lenleg vita alatt álló rendelet a behajtást nagy mértékben súlyosbítja. A következő felszólaló, dr. Madarassy Beck Gyula azzal kezdte felszólalását, hogy a pol­­­­gárság súlyos áldozatokat hozott az államház­­tartás egyensúlyának a helyreállítása érdeké­ben, annyira, hogy a költségvetésben, feles­legek is mutatkoznak. Ennek ellenére­m­ost mégis 140 éves rendelkezéseket akarnak- min­den változtatás nélkül újból kodifikálni­," Örömmel hallotta, hogy Restley Pál igazságügy miniszter nyilatkozata sze­rint a rendelet az egyen­­fisálóra nem vonatkozik." Szeretné azonban, ha ez a­ megállapítás a ren­delet módosítása révén is kifejezésre jutna. Pollermann Pál helyettes államtitkár reflek­tált az észrevételekre.7 "Véleménye szerint JW’ vf­r-• ■ ■ -9 - ■ - -

Next