8 Órai Ujság, 1928. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7­20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ r\ i w ^ Ába lh­Ul mi ■ És Budapest, 193® szeptember 1 1®J K­L­CK \\ Szombat XIV. évfolyam 198.sz. Szerkesztőség: Vill., Rökk Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal: József­ körút 5. Telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09. FŐSZERKESZTŐ : DR. NADÁNYI EMIL EGYES SZÁM­ÁRA : HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA­UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 50 CENT, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szülők gondja ijesztőek és megdöbbentőek azok a szá­mok, amelyek az egyetem felvételi kon­tingenséről s az ötszörösnél, hatszorosnál több jelentkezőkről tesznek jelentést. S a döntő fontosságú társadalmi kérdéssel együtt fájdalmas jelentőséggel bontako­zik ki itt a családi kérdés. A szülők gyöt­­relmes gondja, az ifjúság sorsának nehéz problémái. Természetesnél is természete­sebb, hogy a szülői gond csak azon a­ hiten érvel, hogy az­­ifjúságot oda kell engedni a tanulás forrásaihoz, lehetővé kell tenni­­ számára — természetesen az érdemesek és arravalók számára,­­ hogy helyet kap­janak az egyetemeken. Jól tudjuk, hogy milyen gazdasági és erkölcsi szempontok vezettek a kontingensek megállapításá­ban. De ugyanilyen gazdasági és erkölcsi szempontokat lehet szembeszegezni velük, amikor arról van szó, hogy bár a magyar kultúrának négy végb­ástyája, négy egye­teme van, még sincs mód arra, hogy mind-­­azok, akik eddigi tanulmányaik ered­ményeivel érdemet szereztek rá, helyet kapjanak e katedrák körül. Nehéz a kul­túrát hangsúlyozni és nehéz kulturális életünkre hivatkozni, ha a tanulás lehető­ségei körül ilyen nehézségek vannak. Azok a szempontok, amelyek e kontin­genseket olyan szigorúan állapították meg, bölcs elgondolással gátat kívántak emelni az ifjúságnak proletarializálódása ellen. A megállapított létszám arányban kíván állni a tanulmányok elvégeztével ennek az országnak felvevőképességével. Ne ter­meljünk többet, mint amennyit el tudunk helyezni. Ám a veszedelem, amelyet egyik oldalon kikerülünk, most szinte súlyosab­ban fenyeget a másik oldalon. S éppen az a helyzet, amely e sokszoros túljelent­kezéssel támad, teremti meg az ifjúság proletariálizálódását. Ha e néhány ezer ifjú előtt teljesen elzárjuk a tanulás ka­puit, négy-öt esztendővel előbb nyitunk utat ugyanannak a proletariálizálódásnak, amelyet el akarunk kerülni. Nemcsak a szó külső értelmében, hanem mélyen és súlyosan jelentős dolog ez még azoknál a rétegeknél is, ahol az anyagi gond nem döntő szempont. A megállapított létszám s a jelentkezők számának szörnyű külön­bözete tehát gondolkodóba kell, hogy ejt­sen bennünket. Ha mereven ragaszkodunk a megálla­pított létszámhoz, nemcsak az a veszede­lem fenyeget, hogy talán nagyon értékes elemek is kintrekednek,, hanem abban az időben, amely az ember életében talán legfontosabb: a foglalkozásnélküliség ré­mének, szellemi és fizikai csavargásnak tesszük ki e jónéhányezer magyar ifjút. Ez a probléma nem lehet kortespolitika kérdése. Nem szabad végleteket keresni az egyik oldalon és nem lehet végleteket lehetővé tenni a másikon. Lehet a jelent­kező ezrek közül gondosan és szigorúan megválogatni az igazán érdemeseket, de nem lehet az igazán érdemesek közül csu­pán csak a negyedének vagy ötödének megadni a módot a tanuláshoz. Az igazán és egyformán érdemesek szelekcióját nem a felvételnél, hanem a tanulás évei alatt kell megejteni. Világosan és elfogultság nélkül kell nézni és elintézni ezt a dolgot, amellyel katasztrófát idézhetünk fel, vagy háríthatunk el. Az osztálysorsjáték mai húzásának eredménye a 4. oldalon Kedden rendkívüli minisztertanács foglalkozik a drágasággal Letörik a magas zsiráfokat — A zsírbehozatal és a takarmányinség ügyében gyors intézkedések történnek — Negyvenezer pengőt ad a kormány a Magyar Hét propagandisztikus céljaira (Saját tudósítónktól.) A kormány tagjai ma Tass József helyettes miniszterelnök veze­tésével minisztertanácsot tartottak, amelyen a miniszterek közül csupán Scitovszky Béla belügyminiszter jelent meg, aki szabadságát megszakítva, Gombáról utazott fel a minisz­tertanácsra. A többi tárcát Ángyáni Béla, Álgya Papp Sándor, Darányi Kálmán, Khuen- Héderváry Sándor gróf, Petri Pál, Prónay György báró, Szabóky Alajos és Wimmers­­perg Frigyes báró államtitkárok képviselték. A jegyzőkönyvet bárc­házi, Bárczy István államtitkár vezette és jelen volt a miniszter­tanácson Szudy Elemér, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője is. Délelőtt 10 órától délután 1 óráig tartott a minisztertanács, amelyen különböző fontos kérdéseket intéztek el. A takarmányinség és a mindinkább növekedő drágaság megszünte­tése ügyében teendő intézkedések ma nem ke­rültek tárgyalásra, de a különböző előkészítő munkálatok erősen folynak és Vass József annyira sürgősnek tartja e két egymással kapcsolatos kérdés sürgős elintézését, hogy nem várja meg a jövő heti rendes miniszter­­tanács-­ péntekjét, hanem keddre rendkívüli minisztertanácsot hív egybe, amelyen a gazdasági mi­niszterek, Bad, Herrmann és Mayer résztvételével behatóan foglalkozzék e kérdésekkel. A helyettes miniszterelnök nagy súlyt he­lyez egyfelől a takarmányhiány csökkenté­sére, másfelől arra, hogy az elsőrendű élelmicikkek ára, különö­sen az indokolatlanul magas zsirárak leszoríttassanak. A zsír áralakulása tudvalévően a legszoro­sabb összefüggésben van a különböző élelmi­­cikkek áralakulásával és ezért a rendkívüli minisztertanács a megteendő intézkedések között szem előtt tartja egyrészt­­ a külföldi zsír behozatalának kérdését, másrészt a takarmány­ínségen való sürgős segítés megfelelő módozatait. A mai minisztertanácson­ negyvenezer pengő segélyt " szavaztak meg a Magyar Hét rendezőségének. Mint ismeretes, november­ben Magyar Hetet rendez a magyar ipar és kereskedelem és ebben az időben a keres­kedők és iparosok csak magyar árucikkeket fognak kirakataikban tartani és széleskörű propagandát csinálnak a magyar termé­keknek. Berzeviczy, Popovics, Balogh Jenő és Vargha Gyula ma tanácskoznak a Vigyázó-hagyaték ügyéről ■i i­­m mmemmm­mm Érdekes tervek merültek fel a Vigyázó-hagya­tékkal kapcsolatban az új nemzeti Színház felépítéséről (Saját tudósítónktól.) Az a hatalmas va­gyon, amelyet Vigyázó Ferenc gróf a magyar tudományos élet talpraállítása érdekében az Akadémiának hagyományozott, szeptember­­első napjaiban jut abba a stádiumba, hogy az Akadémiának a roppant kiterjedésű földbir­tokok mikénti kezeléséről határoznia kell. Ma­gától értetődik, hogy a többezer hold nagy­ságú gazdaságok intézése nagy körültekintést igényel és így érthető, ha az Akadémia már most mindenre kiterjedő gondoskodással igyekszik ezt a­ kérdést megoldani. A tárgya­lások során felmerült az a megoldás, hogy a gazdaságok irányítását elismert szakembe­rekre bízzák, így került előtérbe Bes­­senyey Zénó, országgyűlési képviselő neve is, aki politikai pályáját megelőzően főszolgabíró volt s amellett mint földbirtokos, kitűnő agráriszmeretekkel is rendelkezik. A döntés közvetlen küszöbön áll, annál is inkább, mert hamarosan tisztázódik a hagyaték kap­csán felmerült ellentét, egyrészről az Akadémia, másrészről Vigyázó gróf oldalági rokonai között, valószínűleg úgy, hogy az érdekeltek méltányos egyességet fog­nak kötni. A Vigyázó-örökség kezelése ügyé­ben ma délután nagyfontosságú tanácskozást tartanak, amelyen részt vesz Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke, Vargha Gyula alelnök és Balogh Jenő főtitkáron kívül Popovics Sán­dor, a Nemzeti Bank elnöke. Az Akadémia magától értetődően a legtel­jesebb mértékben kívánja honorálni a vég­rendeletnek összes kikötéseit, közöttük azo­kat is, amelyeknek végrehajtása nem nél­külöz minden nehézséget. Technikailag komp­likációkat okoz például a végrendelet ama pontjának végrehajtása, amelyik előírja, hogy az Akadémiának monografikus tevé­kenységet kell folytatnia a Podma­niczky­­család történetéről és ebben a vonatkozásban évről-évre produkálni kell valamit. Bizonyos idő múltán nem lesz könnyű ennek a feladat­nak megfelelni és a megbeszélések olyan irányban folynak, hogy ez a rendelkezés a végrendelet szellemében mégis megoldható legyen. Nemcsak a színházi és művészi köröket, ha­nem a közvéleményt is egyaránt érdekelheti az a terv, ami a Vigyázó­hagyatékot az új Nemzeti Színház felépítésével hozza kapcsolatba. A gyakorlati kivitel azonban nehézségekbe ütközik és­ így nem valószínű, hogy a Vigyázó­hagyaték révén a Nemzeti Színház felépítésé­nek kérdését az aktualitás előterébe kerüljön. Pedig nagy érdekesség­­ tervek, konkrét javas­latok merültek fel Glück Frigyes, a Pannó­­nia-szálló tulajdonosa részéről, amelyek eset­leg lehetővé tennék ennek a régóta sürgetett akciónak a megvalósulását, anélkül, hogy ma­gát a végrendeletet, vagy annak egyes intéz­kedéseit meg kellene változtatni. Tudvalevő, hogy a Vigyázó-hagyaték egyik tekintélyes hányada a Rákóczi-út és a Károly-körút sar­kán lévő Vigyázó-palota, szemben a régi Nemzeti Színházzal. A kombinációk már most úgy alakultak, hogy a főváros a maga törvényben biztosí­tott jogánál fogva kisajátította a Vigyázó-palotát, illetve a Vigyázó­­palota telkét és a kisajátítás összegét Glück Frigyes megfizeti az Akadémiá­nak. Ennek az eljárásnak a folytatásaként Glück Frigyes a Pannonia-szállodát áthelyezné a Vi­gyázó-palota helyére, de a terjeszkedés során igénybe venné a Hattyú-szálloda telkét is, ami szintén a Glück-család tulajdona­ . Glück Frigyes ennek ellenében a mai Pannonia-szálloda egész telkét teljesen ingyen átadná az építendő új Nemzeti Színház céljaira. A terv kiterjeszkedett a Rákóczi-út eleje épí­tészeti megoldására is, mert Glück Frigyes vállalk­ozik arra,, hogy a Pannónia telkén fel­épülő "Nemzeti Színházzal szemben egy meg­felelő stílusos és harmonikus épületet emel. Így jött kombinációba a Nemzeti Színház felépítésének kérdése a Vigyázó­ örökséggel, a tetszetős elgondolás azonban a mai helyzetben­­aligha fog a gyakorlati megvalósulás terére léphetni.

Next