8 Órai Ujság, 1928. november (14. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-15 / 259. szám
FÉLÉVRE NEGYEDÉVRE EGY MÓRA in ISII I mgliTiii II Budapest, 1928 november 15 áHF’ifflk Csütörtök XIV. évfolyam 259. sz. Szerkesztőség: VII., Rökk Szilárd utca 4. Kiadóhivatal:József körút 5. Telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ 7 20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: DR. NADÁNYI EMIL EGYES SZÁMÁRA : HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 50 CENT, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Bernard Shaw levele Ha választani kellene, szívesebben lennék magyar ember cseh fenhatóság alatt, mint cseh ember magyar kormányzat alatt — írta Bernard Shaw egy nyilvánosságra került levelében, melyet a csehszlovák állam tízéves fennállása alkalmából intézett Capek cseh drámaíróhoz. A világhírű irónnak ez a megállapítása érthetően meglepte a magyar közvéleményt s az első pillanatokban hajlandó volt arra gondolni, hogy a nyilatkozat apokrif, hiszen nem tételezhette fel, hogy Shaw, aki annyiszor emelte fel a szavát az elnyomottakért és szenvedőkért, tudatosan meg akart volna sérteni egy sokat szenvedett nemzetet, sem azt, hogy ez az éles szemű és sugárzóan értelmes író ennyire félreérthette a helyzetet. Bernard Shaw azonban egy hozzá intézett kérdésre most megerősíti, hogy a szóbanforgó nyilatkozat valóban tőle származik és meg is magyarázza, hogy ezzel a kijelentésével éppen azt akarta mondani, amit a legkevésbbé voltunk hajlandó feltételezni róla. Hogy tudniillik Magyarországban csakugyan a nemzetiségi türelmetlenség, zsarnokság és erőszak hazáját látja, ezzel szemben — felfogása szerint — Csehország valóságos Eldorádója a személyes szabadságnak, épp úgy, mint a nemzetiségi, nyelvi, vallási jogok gyakorlatának. Nyilvánvaló, hogy itt valami súlyos tévedés van. Kétségtelen, hogy Shawt, aki a liberalizmust és demokráciát úgy értelmezi, ahogy azt általában Angliában szokták, megtévesztették ezek a szavak, melyeket oly sokszor hallhatott a cseh állam hivatalos funkcionáriusai részéről. Hogy ezek a szavak csak kulisszái egy olyan nemzetiségi politikának, mely mindennek mondható, csak liberálisnak nem, azt Bernard Shaw nyilvávalóan nem tudja, sőt nem is tudhatja, hiszen a saját bevallása szerint csak hallomásból ismeri a középeurópai határproblémákat és nemzetiségi viszonyokat. Akik informálták, valószínűleg büszkén említették előtte például a csehországi közigazgatási reformot, amely betű szerint az elszakított Felvidék autonómiáját jelenti. De ugyanakkor, nyilván, bölcsen hallgattak arról, hogy ez az autonómia csak papíron létezik, mert a tartományi gyűlés egyharmadát a kormány nevezi ki, többi tagjainak nagy része a központi kormánytól függő hivatalnokokból áll, hogy a tartományi főnököt magát is a kormány nevezi ki s így a Felvidék nemzetiségei aligha rendelkeznek sorsuk felett a saját akaratuk szerint. Az informátorok bizonyosan nem említették azt sem, hogy az új cseh államban még ma is ablakokkal jelennek meg az újságok, melyeket a cenzúra vágott beléjük. Valószínűleg nem dicsekedtek el vele, hogy a lakosság százezrei még csak állampolgári viszonyban sincsenek az új hazával, ami azt jelenti, hogy a cseh hatóságok egyik napról a másikra kiutasíthatják őket szülőföldjükről, megsemmisíthetik egzisztenciájukat, egyszerűen földönfutókká tehetik őket. Így fest a cseh demokrácia a valóságban, ez az ott élő lakosság millióinak személyes szabadsága, amit Shaw oly nagyra becsül. Szándéka- Bethlen István gróf• Nemzetközi szemszögből kell minden magyar kérdést megítélni A miniszterelnök kijelentései a kettős költségvetéssel való nehéz gazdálkodásról, az adóztatásról, az export emeléséről (Saját tudósítónktól.) A képviselőháziban ma kisebb javaslatokat tárgyaltak s beható vita keletkezett különösen a vízügyi beruházásokról szóló javaslatnál. Bethlen István gróf ma is megjelent a képviselőházban és a folyósón a képviselők egy nagy csoportjához lépett, amelyben éppen akkor élénk vita folyt. — Miről vitatkoznak ilyen nagyon az urak? — kérdezte mosolyogva Bethlen, amint odalépett a csoporthoz ,,és üdvözölte a képviselők két. Madai Gyula, Temesvári Imre, Farkas Elemér és mások megjegyezték a miniszterelnöknek,hogy a vitatkozás során a termények és állatok értékesítésének nehézségeiről, az ipari cikkek drágaságáról, egyes adónemek terhes voltáról és a Rothermere-akció kilátásairól mondották el egymásnak véleményüket. Temesváry Imre megjegyezte, hogy a vidéken az adóztatás kérdése foglalja le leginkább az érdeklődést. — Mi igyekszünk meggyőzni a népet, — tette hozzá Temesvéry Imre, — hogy nem a belső kormányzat az oka az egyes adónemek magasságának, hanem a külpolitikai szempontok és az ország megcsonkítottsága is nagyban hozzájárulnak a helyzet megnehezítéséhez. Petiten István gróf erre a következőket mondotta: — Nagyon helyes, ha hozzászoktatják a közönséget, hogy nemzetközi szemszögből ítéljék meg a kérdéseket, legyenek azok akár gazdasági, akár politikai vonatkozásúak. — Sokan előszeretettel hangoztatják, — folytatta — hogy túladóztatás van nálunk, holott ez nincs így. A látszatnak tulajasképpen az az oka, hogy kezdetben két költségvetéssel kellett dolgozni. Az egyik költségvetés, amely az államháztartás egyensúlyát kívánta biztosítani, a rendes kiadásokat és bevételeket foglalta magában. Ezeknek akereteit nagyon szűkre szabta éppen a szanálási törvény, annyira szűkre, hogy a beruházásokat ebbe nem is tudtuk felvenni. Ellentétben a békebeli helyzettel, nekünk ezért külön költségvetést kellett készíteni, amelyben a felvett összegeket vgy állítottuk be, minthet azok feleslegek volnának, pedig szó sem volt feleslegekről. A múltban, ha egy hidat akartak építeni, külföldi kölcsönt vettek fel, mert ennek meg volt a lehetősége. Most azonban a népszövetségi kölcsönön túlmenően nem tudunk kölcsönt felvenni s ezért tulajdonképpen a beruházásokat éppen úgy, mint minden más szükségletünket, az adózók filléreiből kell fedezni. Ez a kettős költségvetés okozta azt a félreértést, mintha nálunk túladóztatás volna és költségvetési feleslegek állnának elő. Ámbár megjegyzem, — tete még hozzá a miniszterelnök, — hogy Európa összes államaiban a békebelit meghaladó adóztatások vannak érvényben. — A terményértékesítés megjavulását is várja a közönség, — vetette fel a témát Farkas Elemér. — A kormány mindent elkövet — válaszolta a miniszterelnök, — hogy kereskedelmi összeköttetéseket teremtsen a magyar termények számára és hogy az exportlehetőséget kimélyítse. Egyelőre még nehézségek vannak, de mi mindenesetre meg fogjuk találni a módját, hogy exportunk nagyobb mértékben induljon meg. Szükséges ez azért is, mert az export egyben a gazdasági élet fellendülésére vezet. Az az állítás, mintha teljes gazdasági pangás volna, erősen túlzott. Tény az, hogy nehézségek vannak, de mindent megteszünk a helyzet megjavítására. Bethlen István gróf ezután elvált a képviselők csoportjától Széchenyi Viktor gróffal együtt vonult el, akivel aztán hosszabban elbeszélgetett. Magyarországot tették meg a legnagyobb áldozatnak a háború utáni őrületben Fázisban — állapítja meg egy előkelő amerikai lap Washington, nov. 14. A World legutóbbi számában Pierrepont Noyes, aki korábban tagja volt a rajnavidéki szövetségesközi bizottságnak, rendkívül rokonszenves hangú cikkben foglalkozik Magyarország sorsával. A rossz lelkiismeret — írja,— gyávává teszi az embereket. Aki jogtalan úton jutott nyereséghez, mindjárt megretten az igazság szellőjének legkisebb rebbenésére. Ez történt Bevéssel és a kisantant élén álló társaival is. Lord Rothermere egyetlen kis cikket írt, amelyben a trianoni szerződés revízióját sürgette és máris nagy rémület támadt e balkán és félbalkán államokban, amelyek kényükkedvük szerint uralkodnak a békeértekezlet előzékenységéből zsákmányul nekik juttatott területeken. Amikor ezekben az országokban jártam, mindenütt mély benyomást tett rám az a körülmény, hogy milyen önkényesen és az emberi kapcsolatoknak milyen közömbös figyelmen kívül hagyásával jártak el a nagyhatalmak akkor, amikor több millió embertrgé elszakítottak fajtestvéreitől és hazájától, masz nélkül szolgáltatva ki a szerenccséji fenekét egy olyan alsóbbrendű faj kezébe, amely gyűlölte őket. Összehasonlítottam Magyarország és Románia műveltségi állapotát és arra a meggyőződésre jutottam, hogy amikor magyarokat román uralom alá helyeztek, ezzel nagyobb szerencsétlenséget okoztak úgy az illető két népnek, mint Európa politikai stabilítása san nem említettük a nyelvi-, vallási-, jogi- és gazdasági atrocitásoknak döbbenetes adatait, melyeknek tíz esztendő óta szenvedő áldozata cseh imperium alá került milliónyi magyar, tót, rutén. Végre is nem kívánhatjuk egyetlen külföldi magánembertől sem, hogy ezeknek az adatoknak hitelességét személyes utánjárással ellenőrizze. Köztudomású tényekre hivatkoztunk, melyeket nem lehet letagadni, hiszen mindenki által könnyen hozzáférhető dokumentumok bizonyítják. Tartjuk olyan igazságszerető férfiúnak a nagy angol írót, hogy ezeknek a dokumentumoknak ismeretében revideálja véleményét a cseh liberalizmusról s maga is megállapítja, hogy itt egészen máskép értelmezik ezt a fogalmat, mint Angliában, máskép értelmezik, mint Magyarországon, ahol a liberalizmus valóban e szó klasszikus jelentése szerint él a köztudatban, nem pedig ürügyeként a zsarnokságnak és elnyomatásnak, ahogyan Csehországban használják. Az egységes párt értekezlete Az egységes párt holnap este pártértekezletet tart, amelyen Vértes Vilmos István a Bauxit-kérdésről fog szólni. Az értekezlet előreláthatóan 8 óra körül kezdődik és utána pártvacsora lesz, amelyen Bethlen István miniszterelnök is részt vesz.