8 Órai Ujság, 1928. november (14. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
1928 NOVEMBER 3 Az egyeneslelkűséget ünneplem utolérhetetlen példaként Tiszában — mondotta Zsitvay Tibor a Tiszaemlékünnepen Fegyencdiktatúra és Trianon kellett hozzá, hogy megértsék Tisza István és az igazság szavát . A reálpolitika útján Tisza a népet nem álomképekkel csalogatta, hanem hétköznapi gondjait kereste, s megértéssel és bizalommal fordult a munkásság felé A Tisza-emlékünnep a közélet legszámottevőbb tényezőinek jelenlétében folyt le a Tisza-körben (Saját tudósítónktól.) Kegyeletes, mélyhatású ünnepséggel hódolt Tisza István emlékének az idén is a Tisza István-Társaskör és a Tisza István Emlékbizottság. A társaskör díszterme teljesen megtelt: Tisza István hívei és emlékének tisztelői, közéleti és társadalmi kitűnőségek voltak ott, hogy a mártírhalált halt nagy államférfin halálának tizedik évfordulóján megemlékeztek róla. Tíz év alatt nem távolodott el tőlük és az egész magyarságtól Tisza István; ez a tíz év fokozta híveinek kegyeletét, követőinek az ő politikájába vetett bizalmát s az egész magyarság fájdalmas ragaszkodását és tiszteletét a nagy halott iránt. Az emlékünnepen ott voltak: József főherceg, Vass József népjóléti miniszter, Darányi Kálmán, Sztrinyavszky Sándor, Dréhl Imre és Bárczy István államtitkárok, Wlassics Gyula, a felsőház elnöke, Beöthy László alelnök, Czettler Jenő, a képviselőház alelnöke, Karafiáth Jenő, Horthy István, Harkányi János báró, Teleszky János, Balogh Jenő, Vojnits István báró, Vojnits Sándor báró, Soós Károly, Szász Károly, Jankovich Béla, Lukács György, Szinyey Merse István, Bernáth Géza, Kálmán Gusztáv, Skerletz Iván báró, Somkuthy József, Kállay Tibor, Széll József, Simon Elemér, Tolnay Kornél, Farkas Béla, Balázs Béla, Antal Géza püspök, Biró Pál, Morvay Zsigmond, Pogány Frigyes, Farkas Elemér, Hajós Kálmán, Lakatos Gyula, Dabasi-Halász Móric, Szilágyi Lajos, Görgey István, Szeder Ferenc, Söpkéz Sándor, Szabó Zoltán, Fitz Artúr, Orffy Imre, Mándy Samu, Erődi-Harrach Tihamér, Hodossy Gedeon, Kozma Andor, Lorinczy György, Hlatky Endre, Horváth Elek, Fejérváry Imre báró, Stupka Géza, Trager Ernő, Jánosi- Engel György, Balázs Árpád, Gerlóczy Gyula, Angyal Dávid, Bacsinszky Wladimir, Tóth László dr., Magyary Zoltán, Gicatricis Lajos, Csergő Károly, Hátéffy László, Vecsery László, Fráter Imre, Lukács Ödön, Kovách László, Vadnay Tibor, Keblovszky Lajos, báró Natorp Tivadar, Czokolay Kálmán, Langer Tivadar, Békessy István, Zsóry György, Szomjas Lajos, Lányi Márton, Korányi Sándor báró, Samarjay Lajos, Andréka Károly, Tasnády-Nagy András, Nadányi Emil, Geszty Andor, Ullmann György báró, Beimer Sándor, Grosz Emil, Orosdy Fülöp báró, Papp József, Latinovits Endre, Lévay Lajos báró, Tors Tibor, Halászy László, Glück Frigyes, Kolbenschlag Béla, Dárday Ede, Orosz György, Szukováthy Imre, Soós Zoltán, Szilassy Zoltán, Magyary Lajos, Palmer Kálmán, Sztehlo Dezső, Stromszky Alfréd, Kuffy Pál, Szily Kálmán, Pándy-Horváth Zsigmond, Kotányi Zsigmond, Fellner Sándor, Maróthi-Filisz László és még igen sokan a közélet kitűnőségei közül. A díszterem emelvényén Balogh Jenő és Beöthy László, a Tisza-Kör elnökségi tagjai, Horánszky Lajos, a Kör igazgatója és Zsitvay Tibor, az ünnepi szónok foglalt helyet. Az emelvénnyel szemben a Tisza-család képviselője, Rakovszky Ivánné, a Tisza-unokák édesanyja és Rakovszky Iván ültek. Beöthy László a távollevő Berzeviczy Albert helyett megnyitotta az ünnepélyt s a következőket mondotta: — Most tíz éve, hogy eldördült a fegyver, amelynek golyója átjárta a legnemesebb szívet és kioltotta a Tisza István életét. És így beteljesedtek a nagy mártírnak azok a szavai, melyekkel ő úgyszólván az élettől búcsúzott s melyekben megedzett lelkének minden veszéllyel dacoló férfias elszántsága, Isten akaratában megnyugvó mély vallásos érzése olyan plasztikusan domborodott ki, amidőn őt távozásra unszoló barátainak kérése elől azzal tért ki: „amint éltem — úgy akarok meghalni is“. Akarata betelt, úgy halt meg, amint életét leélte. Mert egész élete nem volt más, mint egy fenséges eposz, halála: egy fenséges, megrázó tragédia. — Ez a golyó nemcsak vele összeforrott baráti szíveinken ejtett gyógyíthatatlan sebet, de vele együtt sírba fektette legszebb reményeinket, azt a meg nem ingatható hitünket, erős bizalmunkat, melyet mi benne elhelyeztünk, mert tőle, színmagyar érzésétől irányított kiváló államférfiéi hivatottságától vártuk azt, hogy nemzetének sorsdöntő óráiban irányt mutasson. — És így megérthető, hogy amikor egy ködös, hűvös, őszi reggelen, ott lent a geszti kripta előcsarnokában ravatala mellett állottunk, s hallottuk a távolból mindjobban erősbödni a fékét vesztett tömegszenvedélynek vésztjósló moraját, mélységes fájdalmunkat egész mi kétségbeesésig fokozták haza-fiúi aggodalmaink, romokban látva előttünk feküdni azt a hatalmas gránitoszlopot, mely arra volt rendelve, hogy ezeréves alapjaiban is recsegő országunkat segítsen megóvni a végleges összeomlástól, melynek ő lett volna hivatva egyik legbiztosabb, legerősebb tartó pillérét szolgáltatni. — Az emberi lélek úgy van megalkotva, hogy enged a reá ható fájdalmas benyomásoknak s ezek súlya alatt meghajlik. De életösztönéből fakadó rugalmasságánál fogva küzd ezek ellen és igyekszik előbbi helyzetébe visszatérni. Innen van az, hogy az idő, — a szenvedő embernek eme küzdelmében legmegbízhatóbb támasza, — ezeknek élét lassanként tompítja. De a szivek mélyéig lehatolt igazi fájdalmat ebből a mélységből felhozni s az elfeledésnek adni át: erre maga az idő sem képes. — Éppen ezért, ezzel a mélységes fájdalommal szívünkben jöttünk itt össze ma is, tíz év után, e gyászos emlékünnepen, melyet halála napján évenként rendezünk, mert tudjuk azt, hogy ama mérhetetlen űrt, mely nemzeti életünkben az ő kidőlte nyomán támadt, csak némileg is betemetni egyedül úgy leszünk képesek, ha gondolunk arra, hogy lelke továbbra is közöttünk maradjon, ha eszméit továbbra is ápoljuk és nagy szelleméhez továbbra is hívek maradunk. — Ez ■ az emlékünnep, mely arányaiban mindig csak dagad, nemcsak az 5 nemes példáján, emberi nagyságán okulni vágyó elmélkedéseinknek, nemcsak lelki szépségeiben való elmélyedésünknek, hanem azoknak a visszaemlékezéseknek is szentelve van, melynek fájdalma alatt lelkünk miatta még ma is felzokog. — Felkérem Zsitvay Tibor őnagyméltóságát, a Tisza István lelkének egyik leghivatottabb búvárát, emlékének kegyeletes, őszinte tisztelőjét, tartsa meg a nagy halott felett emlékbeszédét, melyet felkérésünkre vállalni szíves volt. |ÍSZIRHÍZ KÁVÉHÁZI V., Berlini-téré. Tel.: Aut. 128-52. 219-22 *É bhibb mní ! Tánc Bar Ú fi Leopoldi Osten | M szenzációs novemberi új műsorukkal ^ Mi Boby % WM Jazz duó fi!Reggelig tánc!! WA ó PalusiG SZOMBAT 3.OLDAL Zsitvay Tibor emlékbeszéde Lelkes éljenzéssel fogadták Beöthy László beszédét, majd a tetszészaj elültével Zsitvay Tibor emelkedett szólásra, hogy beszédét megtartsa. — Sok gyászos, szomony lap van a magyar történelem évezredes könyvében — mondotta, — de csak egyetlen lap van, amelynek gyászos mondatait nem vérrel, könnyel írták, hanem gyűlölettel, gyalázattal. Csak egy van, amelynél megszakad a becsület, erkölcs és hit fonala, ami az előzőket szorosan összefűzi. És mégsem szakíthatjuk ki 1918 október 31-ének lapjait a magyar történelemből. Nemcsak azért nem, mert az eseményeket meg nem történtekké nem tehetjük és oktalanság volna a szörnyű tanulságok előtt szemet hányni. De azért sem, mert kitéphetetlen né teszi a magyar evangéliumból október 31-ikét egy feloldhatatlan szent pecsét, Tisza István magyar vérének pecsétje. Ez köti össze a becsület, erkölcs és hit e napon elszakított, de csakhamar újra felvett ezeréves história fűző fonalát. — 1918 október 31-én szemben állottak egymással a mélység és a magasság, a halál és az élet. És az élők a halált jelentették a nemzetnek, a magányos halott pedig az életet, a rendületlen erkölcsi erőt, a feltámadás csíráját, a hitet, az igazság elmaradhatatlan végső diadalában. Tisza István életeleme az igazság volt. Az egyeneslelkűséget ünneplem utolérhetetlen példaként Tiszában, mely az ő vérévé vélt igazságszeretetében fogant és őt minden megnyilatkozásában, cselekedetében jellemezte. Azt vallotta Tisza István, hogy akiket hangzatos jelszavak, merész ígéretek, nagy reménykedések segítettek kormányra, a nemezis utoléri őket és kevés idő múltával üresnek bizonyult jelszavaik, be nem váltott ígéretek, füstbement remények, elvesztett illúziók egész temetője veszi körül őket. — Tisza nem akart nemzetének új csalódást hozni. Méltatlannak tartja saját jelleméhez a feladat magasztosságához a magyar nép ítélőképességéhez egyaránt, hogy akár kimérve takargatva, akár igézve ígérgető fátylak mögé rejtse a veszélyeket, amelyeket világosan lát és a célokat, melyeket nemzete megmentése érdekében meggyőződése szerint követnie kell. Az államférfiúi bölcsesség szerinte nem ravaszságból áll és nem politikai ügyeskedések láncolata. Úgy áll népe elé, mint a pap az oltár elé: kitárja hazájáért aggódó izzó fehér lelkét. Érzi, tudja, hogy új Mohács előtt állunk. Fog — Székelési zavarok, bélgörcs, puffadtság, gyomorszédülés, izgalmi állapotok, szívidegesség, félelemérzés, bódultság és általános rosszullét esetén a természetes „Ferenc József" keserűvíz a gyomor és bélcsatorna tartalmát gyorsan és fájdalom nélkül kiüríti, a vérkeringést előmozdítja s tartós megkönnyebbülést okoz. Az évszázad legkiválóbb orvosai a Ferenc József vizet úgy férfiaknál, mint nőknél és gyermekeknél teljes eredménnyel alkalmazták. Kapható gyógyszertáraikban, drogériákban és fűszerüzletekben. ^centiméter elég egy pár cipő tisztításához. Eltekintve attól, hogy a Meltonian minősége felülmúlhatatlan, gazdaságos is, mert kis mennyiséggel nagy eredményt érünk eL Fehér, fekete és háromfajta sárga színben kapható. AMeifoaian cREAMjbr COODSHQ^I Mindenütt kapható• Vezérképviselő: KÁRMÁN MARCEL BUDAPEST, IV., PIARISTA UTCA 14. SZÁM (Váci utca sarok) Telefon: Automata 886—30 Meltonian Works, London IV. W. 2. junk kezet előtte és nem utána — és hadat üzen az illúzióknak és jelszavaknak. Ma már, midőn Tisza jövőbelátását oly szomorúan igazolták az események, szinte természetesnek tűnik fel az a magyar politikai életben addig szokatlan nyílt és éles ébresztő hang, mellyel a fenyegető veszélyek feltárásával az illúziók világát megzavarta. A magyar nép józan ítélőképességére épít és az indulatok, hangulatok légköréből a reálpolitika termő mezejére akarja rávezetni nemzetét. — Tisza István a jelszavak és a népszerűség hatásánál erősebb, tartósabb, józanabb kapcsolat megteremtését sürgeti a vezetők és a nép között, mert különben rajongók vagy kalandorok kezébe kerül a jövendő irányításai A rajongót, — mondja Tisza István, — szenvedéllyé vált meggyőződést a kalandort az életfenntartás ösztöne hajtja előre; egész énjét, akarata, indulatai egész erejét viszi a politikai küzdelembe mindkettő." A mérsékelt pártok nagy tömegét ellenben a szenvedélytől mentes higgadt meggyőződés vezeti. A szabadság nyugodt és boldog élvezetét ki kell a nemzeteknek érdemelniük nemcsak életüknek válságos napjaiban, amikor minden áldozatra készek, de a közélet hétköznapi küzdelmeiben is. Amely nemzet többsége a kötelességteljesítésnek ezt a módját nem gyakorolja, sorsát a szenvedély és önérdek által vezetett túlzó pártok kétes kísérleteinek önmaga szolgáltatja ki. — Ettől kívánja Tisza megmenteni nemzetét és ezért akarja felszabadítani a magyar nép judiciumát a frázisok béklyói alól. A népet nem álomképekkel kell csalogatni, nem rémekkel nyugtalanítani, hanem hétköznapi gondjaiban felkeresve, támogatva a reálpolitikai útjára lépésről-lépésre rávezetni. Apostoli munkára van szükség, mely képes legyen pótolni, amit a 48-ban felszabadult széles nemzetrétegek politikai nevelése terén az elnyomatás két évtizede alatt elmulasztani kényszerültünk. — Önkormányzati nemzetnevelést akart Tisza és ebbe minden réteget belesoroz. Hirdeti, hogy egyeseknek, társadalmi osztályoknak, népeknek és államoknak jövője függ t estüS* sljgklengő pengő pengő HBÍK GTDIA 481 pengő 481