8 Órai Ujság, 1928. december (14. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-01 / 273. szám
SZOMBAT 4. OLDAT: 1928 DECEMBER 1 Ómimsíg mindez, — fűzi hozzá a tanú, — eleresztettem volna a fülem mellett. De mert az én főnökömről volt szó, meglehetősen levert a dolog és elhatároztam, hogy akár közvetve, akár közvetlenül, ki fogom kutatni ezeket agy gyanús dolgokat. A telefonbeszélgetés másik részében ugyanis azt mondotta az ügyvéd, hogy Nagy bíró úr és Gazda pakliénak egymással. Előbb el akartam mondani a hallottakat Nagy István úrnak, de aztán meggondoltam magam. Én csak egy kis törvényszéki díjnok vagyok, Nagy István bíró úr pedig olyan hatalmas testületnek a tagja, hogy nem mertem neki megmondani szemtől-szembe. Tudtam, hogy dr. Sellő ügyvédjelölt milyen jó viszonyban áll Nagy Istvánnal, őt kértem fel arra, hogy mondja el úgy ezt a telefonbeszélgetést, mintha ő hallgatta volna végig bankutcai tőzsdeirodájában. Mindez 1921 tavaszán történt. Sellő egyszer beszélt is Nagy Istvánnal és kijövet nekemodasúgta, hogy közölte a dolgot a bíró úrral. — Mielőtt a fegyelmi eljárás megindult, közölte ön ezt a tudomását másvalakivel is? — Igen, 1925-ben Hajtás Ödön ügyvéd úrral. Egy helységnévtárra gyűjtöttem előfizetőket és felmentem Hajtás ügyvédhez is. Mivel tudtam, hogy jó viszonyban van Nagy Istvánnal, azt mondtam neki: Kérem, ügyvéd úr, szigorú diszkréció alatt egy kellemetlen dolgot közlök öveid. Nagy István bírói palástját pénzszerzésre használja fel. Elmondottam a hallottakat szigorú diszkréció alatt s Hojtás ügyvéd meg is ígérte a titoktartást. 1925 őszén a járásbíróságon ismét találkoztam vele s akkor ő elmondotta, hogy most aktuális lesz a dolog, mert fel fogják jelentei Nagy István bírót. Erre én kijelentettem, hogy a diszkréciói alól feloldom és bármikor állok rendelkezésére. — Annyira bántotta önt, hogy Nagy István bírói palástját pénzszerzésre használja föl? Miért nem ment azonnal a királyi törvényszék elnökéhez? A tanú itthosszasan magyarázza, hogy különböző apró-cseprő ügyek miatt többször elnöki intésben részesült és így attól tartott, hogy kételkedni fognak a szavahihetőségében. Lubik Juci ezt isírlélkülje és harisnyái Amíg ön ott volt, Lubik Júlia feljárt Nagy Istvánhoz? — Igen, többször is följárt. Megtörtént többször, hogy együtt is ment el Nagy Istvánnal. — Tud-e valami ajándékról, amit Nagy István adott Lubik Júliának? — Igen, tudok, — válaszolja gondolkozás nélkül a tanú. — 1922. vagy 23. évben történt, hogy a bíró úr egy akkdommal egy ezüstretikült mutatott nekem és megkérdezte, hogy mit szólok hozzá. Én azt mondottam, hog nagyon szép. A bíró azután megjegyezte, hogy baj van vele, mert egy én megkérdeztem, hogy kinek fogja prezentálni. A bíró úr erre így válaszolt: A Judiiak, vagy lehet, hogy azt mondta: a Jucikámnak. De tudok harisnyáról és burberry-szövetről is. — Látta maga Lubik Julicnál ezt a retikült. — Igen, — válaszolja a tanú készégesen. — És a szoknyát meg a harisnyát is. — Azt is — válaszolja a tanú. — Nagy István nem akarta-e önt rávenni valamire? — Ez még 1926. évben történt, — mondja a tanú. — Október 25-e lehetett, amikor vitéz Botond ügyvéddel találkoztam, aki azt mondta, hogy menjek fel Gál miniszteri titkár úrhoz. Én nem találtam ezt a felhívást különösnek, mert 1927. évre segédtiszti pályázatot hirdettek és azt gondoltam...hogy erről az ügyről lesz majd szó. Föl is mentem és bemutatkoztam a titkár úrnak, aki kijelentette, hogy azonnal bejelent Mikó Öméltóságának. Mikor aztán bementem, Öméltósága felhívott, hogy mondjak el mindent, amit tudok. Kérdésemre, hogy miről beszéljek, Öméltósága ezt mondta: hiát Nagy Jánosról. Ismeri? — „Nem ismerem" — válaszoltam. — Hát Gazdászt ismeri? — ,Há te sem, — mondottam én megint. Mikó. Öméltósága erre figyelmeztetett, hogy vigyázzak és ne beszéljek alap nélkül olyasfélét, hogy bíró a bírói palástját pénzszerzésre használja fel. — Hát miért nem mondta ön, hogy Nagy Jánost nem ismeri, de Nagy Istvánt igen. És hogy Gazdászt nem ismeri, de Gazdát igen? — kérdezte az elnök. . — Nem tudtam, kérem, hogy azokról van szó, — válaszolta a tanú. •— Dehogy nem tudta, hiszen az államtitkár úr őméltósága megemlítette, hogy pénzről és bíróról van szó. — Akkor volt már, kérem, arról szó, — válaszolja a tanú, — amikor már kifelé mentem. Patay tanácselnök csendesen csóválja a fejét. — December 1-én történt, — folytatja kissé bizonytalan hangon a tanú, ahogy Nagy István magához hivatott. El is mentem, de tárgyalt és ezért nem fogadhatott. Másnap Márton altiszt hívott Nagy Istvánhoz, de én el voltam foglalva hivatalomban és mondtam az altisztnek, hogy csak akkor mehetnék el. Ha Nagy bíró egy cédulán hivat el, így aztán csak december 8-án mentem el újból és akkor Nagy István ezekkel a szavakkal fordult felém: — Kérem, Vázsonyi, azért hivattam, mert jelentések érkeznek ellenem. Mondja el, hogy mit tud maga? Én elmondtam a Sellő-féle beszélgetést, amire ő azt válaszolta, hogy erről múltad, de ez nem képezi a feljelentés tárgyát. Kért, hogy erről a dologról hallgassak és ha megidéznének, mielőtt a fegyelmi biztoshoz elmegyek, keressem fel őt és majd ő megmondja, hogy miket adjak majd ott elő. Nagy Istvánnal való beszélgetésünk nagyon barátságos volt, Nagy István szivarral kínált és így szivarszó mellett beszélgettünk, hogy van-e a tanács tagjainak kérdezni valója a tanútól. Kény biró intézi most ezt a kérdést a tanúhoz: — Mondja meg, milyen ember volt Nagy István, hogyan viselkedett önnel szemben? -s Hidegen viselkedett, később azonban megbarátkozott. — Hát ha önnel megbarátkozott, akkor miért volt önnek feltűnő az, hogy megkínálta szivarral? Vázsonyi tanú nem válaszol a kérdésre. Várady-Brenner bíró kérdésére, hogy miért nem szólt főnökének Nagy Istvánnak a telefonbeszélgetésről, a tanú azt válaszolja, hogy nagyon kényelmetlen volt ez neki. — Hát ha olyan zsenánt volt, akkormiért nem utasította vissza Sellő kijelentését, aki azt mondta, hogy ő is honorálná a kirendelést ? — Nem törődtem, kérem, vele. Elvégre ez kettejük dolga. — ■ válaszolja könnyedén a tanú. — V mn úgy? — hangzik az elnök szava. — Hát akkor csak beszéljen arról, hogy milyen volt az a burberry szövet? A tanú kijelenti, hogy zöld volt, a harisnya pedig testszínű. Arra a kérdésre pedig, hogy lehet-e Pesten ilyen szövetet és harisnyát vásárolni, azzal válaszolt, hogy — valószínű. — Hát akkor honnan tudja egyáltalán, hogy a Nagy Istvánnál látott dolgokat viselte Lubik Júlia? — kérdezte a bíró. — Ott volt ön talán,amikor Nagy István ezeket átadta? — Nem voltam ott, — válaszolja csendesen a tanú. , Vázsonyi Imre ezután elmondta, hogy a kényszeregyességi ügyek szakértőiként Gazda György és Gergely Jenő voltak megjelölve és az volt a terv, hogy felváltva kapják a kényszeregyességi ügyeket. Mégis az történt, hogy két nagy substratumú kényszeregyességi ügyben egymásután Gazdát delegálták, Gergely pedig később két jelentéktelen ügyet kapott. Az elnök kérdésére Vázsonyi Imre kijelentette, hogy Nagy István és Sellő „Vilikémnek! és „Édes Pistámnak“ szólították egymást. — Amikor — folytatta vallomását — a rendőrségen kihallgattak, kihallgatásom közben belépett egy rendőrtisztviselő, úgy emlékszem, hogy Pál rendőrfogalmazó, aki roppant agresszíven támadt reám és azt mondta, hogy a vallomással kitekeri Nagy István nyakát. A tanú ezután elmondta, hogy később Botond ügyvédhez ment és tanácsára felkereste Strache főügyészt, akinek elmondta az esetet.\ Az elnök keresztkérdései — Ön azt mondta, hogy Nagy István Schöpfernek a MAKTÁR- Hegedűs-ügyben kijelentette, hogy hozza magával a szakértői díjat. Lássa, ez nem valószínű. — Én pedig úgy emlékszem, — válaszolja a tanú. __ Pedig nem így van, — szögezi le az elünk, — megállapítást nyert az, hogy Nagy István végzésileg kötelezte Schöpfert, hogy a pénzt elnöki letétbe helyezze. Ezt a végzést ki is hirdették a felek előtt. __ Én fentartom kérem a vallomásomat, — válaszolja a tanú. __ Nézze, Vázsonyi, Schöpfer is azt vallja, hogy végzést kapott ebben az ügyben, — folytatja az elnök. — Aztán ön azt is vallotta, hogy Gazda bankjegyet adott át. Nagy Istvánuole, de nem tudja, hogy miféle bankjegyet. Itt most pedig azt vallotta, hogy milliós bankjegy volt. Most már hogy történt tulajdonképen? _ Utóbb rájöttem aztán erre, — mondja a tanú. Az elnök elébetárta ezután a tanúnak, hogy a fegyelmi biztos előtt is úgy vallott, hogy nem tudja, milyen bankjegyről volt szó. Elébetárta azt is, hogy azt az esetet, amikor Nagy István kiküldte őt a szobából iratokért, kétféleképen mondta el. A főtárgyaláson azt vallotta, hogy elment az iratokért és amikor visszajött, látta, hogy Gazda átadja a pénzt Nagy Istvánnak, Hajtás dr.-nak pedig úgy adta elő az esetet, hogy Nagy István kiküldte őt a szobából, ő azonban rögtön vissza is jött, mert bentfelejtett valamit az asztalán, mire Nagy István rászólt és kiparancsolta, a szobából. — Itt valami tévedés van a dologban, — válaszolja kissé zavartan a tanú — Hajtás valószínűleg téved. — Szóval ő is téved! — ,jegyzi meg fejcsóválva az elnök, majd pedig folytatja a kérdezést: — A rendőrségen ön azt állította, hogy Nagy István Gazdának egymilliót adott át, hogy a Metróbanknál rendezze a folyószámláját. Vázsonyi tanú hallgat. Elnök: Figyelmeztetem, ezt a vallomását maga alá is írta. Emlékezik rá? A tanú gondolkozik, majd kijelenti, hogy nem tud erre visszaemlékezni. Az elnök több kérdésére ugyancsak bizonytalan válaszokat ad és amikor az elnök megállapítja, hogy egyik napról a másikra ugyanazt az esetet máskép adta elő, a tanú láthatólag erősen küzd zavarával. — Talán más eset is volt, amikor Nagy István és Gazda között pénzátadás folyt? — teszi fel most a kérdést az elnök. — Talán kétizben... — válaszolja bizonytalan hangon a tanú. — Figyelmeztetem, hogy a rendőrség előtt azt állította, hogy egyetem esettől eltekintve, soha sem látta, hogy Gazda Nagynak pénzt adott volna, vagy viszont. Vázsonyi tanú hallgatással veszi tudomásul az elnök szavait. Az elnök kérdésére. Szőnyegek Bútorszövetek Padlófilcek Kárpitoskellékek mélyen leszállított árban Bach és Déri jv ., Hajó utca 12-11. Telefon: Aut. 825-92 t TANA O rUDDIT utuasztalos orite- X UiUK jLilUKb riJups-i vállalkozó Budapest, VI., Hegedűs Sándor utca 6. sz. Telefon: Aut. 276—91. — Ácnesi év 1906. teásMwm A „Teáskanna- védjegyű tea a társaság, a család és a mindennapi használat számára” Izgalmas szembesítés A tanú vallomása után a vádlottakkal való szembesítés következett. — Állítom, hogy ön, Nagy István dr., biró úr Gazda Györgytől az említett körülmények közt egymilliós bankjegyet átvett, — vágja Vázsonyi Imre Nagy István szemébe a szembesítés során. Nagy István keményen szembe néz a tanúval és kemény hangon válaszolja: — Nem igaz! Ez az izgalmas jelenet ismétlődik meg a Gazda Györggyel való szembesítés során, amikor Csillag szemébe mondja a tanú a vallomásában felhozott vádakat, Csillag így szól: — Hazugság! Az elnök rögtön rácsap: — Nem vagyunk korcsmában, ne tessek ilyen hangon beszélni. — Szemébe mondom, hogy Nagy István bírótól ezüstretikült, harisnyát kapott és gyakran együtt mentek el. — fordult most Vázsonyi az elnök felszólítására Lubik Júlia felé. — Ez nem igaz, — válaszol halk hangon Lubik Júlia. __— A szembesítés eredménytelen, — állapítja most meg Patay tanácselnök, aki ezután Kurucz József kúriai segédhiivatali főigazgatót szólítja a fejembe. Kurucz elmondja, hogy mint Vázsonyi egykori felettese sokszor csalódott Vázsonyiban. — Hogy érti ezt? Itt arról vem szó, hogy megbízható, vagy megbízhatatlan ember volt-e, szavahihetőnek bizonyult-e? Tudósítás folytatása a 10. oldalon Hamis vádaskodás a Magyar Hét felvonulásának villany - vasalói ellen Még Nyugateurópába is exportálnak a magyar villanyvasalóból (Saját tudósítónktól.) Legutóbb részletesen beszámoltunk a Magyar Hétnek arról az utójátékáról, amely amiatt keletkezett, hogy egyes lelkiismeretlen cégek külföldi termékeket próbáltak magyar cégér alatt a közönség nyakába sózni, ilyenképpen visszaélve nemcsak az magyar vásárlóközönség jóhiszeműségével, de a Magyar Hét egész nagyjelentőségű intézményével is. Megírtuk, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamara az üzleti, tisztességbe ütköző súlyos vétségnek minősíti ezt az eljárást, amelynek elkövetők ellen a legszigorúbban kíván eljárni és megírtuk azt is, hogy a kamarához ilyen címen már számos följelentés érkezett. A feljelentések közt persze akadtak olyanok is, melyek ténybeli alap nélkül, egyszerűen a konkurrenci irigysége alapján vádoltak meg egyes cégeket azzal, hogy külföldi produktumokat öltöztettek magyar nemzeti köntösbe. Ilyen alaptalan feljelentés érkezett egyebek közt mint megírtuk , a Magyar Hét impozáns felvonulásának egyik legnagyobb sikerű attrakciójával, a feldíszített autón a közönség szeme láttára működő virany vasalókkal szemben is, amelyek a mozgó automobilon is pillanatok alatt varázsolták tükörfényesre és simára a ruháskosarakból alig kiszedett fehérneműt. Ezek a vasalók a Magyar Wolframlámpa- Gyár Kremenetsky János Rt. gyártmányai s a névtelen feljelentő azt állította róluk, hogy a cég osztrák testvérgyárának bécsi gyárában készültek. Ezzel szemben megállapítottuk, hogy ezek az Orion-vasalók a cég Váci úti gyártelepén, Európa egyik legmodernebb nagyüzemében készültek, abban a gyárban, mely régtől fogva igen jelentős tényezője a magyar külkereskedelem mérleg javulásának, mert gyártmányainak csaknem négyötödrészét exportálja állandóan a világ minden részébe. A cég a gyárban csupa magyar munkáskezet foglalkoztat olyan sikerrel, hogy nemcsak híres izzólámpái, rádió- és egyéb elektromos cikkei, hanem éppen az Orion-vasalója is még a legfejlettebb iparú nyugati államokban is versenyképes és így a magyar villanyvasalóból Nyugateurópába is sokat exportálnak. A cég az ismeretlen vádaskodó ellen a bűnvádi följelentést természetesen megtette és följelentésében tanúként hivatkozik arra a több, mint kétszáz budapesti cégre, melyeknek kirakatát a Magyar Hétre a Magyar Wolfram Gyár rendezte s amelyek hosszú tapasztalat alapján igazolhatják nemcsak a gyár produktumainak kiválóságát, de azok százszázalékos magyarságát is. KISSLING CSILLÁROK legolcsóbb és legjobb kivitelben VL kerület, Pamaciczkyutca 31. szám. * BUTORHITEL UJ ALAPON A gazpénzjában 18 havi részletfizetésre. Sándor Ignác bútorkahaza, Dassewffy utcA 18—20. sz. tgitó tátában.