8 Órai Ujság, 1928. december (14. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

SZOMBAT 4. OLDAT: 1928 DECEMBER 1 Ómimsíg mindez, — fűzi hozzá a tanú, — eleresztettem volna a fülem mellett. De mert az én főnö­kömről volt szó, meglehetősen levert a dolog és elhatároztam, hogy akár közvetve, akár köz­vetlenül, ki fogom kutatni ezeket agy gyanús dolgokat. A telefonbeszélgetés másik részében ugyanis azt mondotta az ügyvéd, hogy Nagy bíró úr és Gazda pakliénak egymással. Előbb el akartam mondani a hallottakat Nagy István úrnak, de aztán meggondoltam magam. Én csak egy kis törvényszéki díjnok vagyok, Nagy István bíró úr pedig olyan hatalmas testület­nek a tagja, hogy nem mertem neki megmon­dani szemtől-szembe. Tudtam, hogy dr. Sellő ügyvédjelölt milyen jó viszonyban áll Nagy Istvánnal, őt kértem fel arra, hogy mondja el úgy ezt a telefonbeszélgetést, mintha ő hall­gatta volna végig bankutcai tőzsdeirodájában. Mindez 1921 tavaszán történt. Sellő egyszer beszélt is Nagy Istvánnal és kijövet nekem­­odasúgta, hogy közölte a dolgot a bíró úrral. — Mielőtt a fegyelmi eljárás megindult, közölte ön ezt a tudomását más­valakivel is? — Igen, 1925-ben Hajtás Ödön ügyvéd úrral. Egy helységnévtárra gyűjtöttem előfizetőket és felmentem Hajtás ügyvédhez is. Mivel tud­tam, hogy jó viszonyban van Nagy Istvánnal, azt mondtam neki: Kérem, ügyvéd úr, szigorú diszkréció alatt egy kellemetlen dolgot közlök öveid. Nagy István bírói palástját pénzszer­zésre használja fel. Elmondottam a hallotta­kat szigorú diszkréció alatt s Hojtás ügyvéd meg is ígérte a titoktartást. 1925 őszén a já­rásbíróságon ismét találkoztam vele s akkor ő elmondotta, hogy most aktuális lesz a dolog, mert fel fogják jelentei Nagy István bírót. Erre én kijelentettem, hogy a diszkréciói alól feloldom és bármikor­ állok rendelkezésére. — Annyira bántotta önt, hogy Nagy István bírói palástját pénzszerzésre használja föl? Miért nem ment azonnal a királyi törvényszék elnökéhez?­­ A tanú itt­­hosszasan magyarázza, hogy kü­lönböző apró-cseprő ügyek miatt többször el­nöki intésben részesült és így attól tartott, hogy kételkedni fognak a szavahihetőségében. Lubik Juci ezt isírlélkü­lje és harisnyái Amíg ön ott volt, Lubik Júlia feljárt Nagy Istvánhoz? — Igen, többször is följárt. Megtörtént többször, hogy együtt is ment el Nagy Ist­vánnal. — Tud-e valami ajándékról, amit Nagy István adott Lubik Júliának? — Igen, tudok, — válaszolja gondolkozás nélkül a tanú. — 1922. vagy 23. évben tör­tént, hogy a bíró úr egy akk­dommal egy ezüstretikü­lt mutatott nekem és megkér­dezte, hogy mit szólok hozzá. Én azt mon­­dottam, hog nagyon szép. A bíró azután megjegyezte, hogy baj van vele, mert egy én megkérdeztem, hogy kinek fogja prezentálni. A bíró úr erre így vála­szolt: A Judiiak, vagy lehet, hogy azt mondta: a Jucikámnak. De tudok harisnyáról és burberry-szövet­­ről is. — Látta maga Lubik Julicnál ezt a reti­­­kült. — Igen, — válaszolja a tanú készégesen. — És a szoknyát meg a harisnyát is.­­ — Azt is — válaszolja a tanú. — Nagy István nem akarta-e önt rá­venni valamire? — Ez még 1926. évben történt, — mondja a tanú. — Október 25-e lehetett, amikor vi­téz Botond ügyvéddel találkoztam, aki azt mondta, hogy menjek fel Gál miniszteri tit­kár úrhoz. É­n nem találtam ezt­ a felhívást különösnek, mert 1927. évre segédtiszti pályá­zatot hirdettek és azt gondoltam...hogy erről az ügyről lesz majd szó. Föl is mentem és bemutatkoztam a titkár úrnak, aki kijelen­tette, hogy azonnal bejelent Mikó Öméltóságá­nak. Mikor­­ aztán bementem, Öméltósága fel­hívott, hogy mondjak el mindent, amit tudok. Kérdésemre, hogy miről beszéljek, Öméltósága ezt mondta: hiát Nagy Jánosról. Ismeri? — „Nem ismerem" — válaszoltam. — Hát Gaz­­dászt ismeri? — ,Há­ te sem, — mondottam én megint. Mikó. Öméltósága erre figyelmeztetett, hogy vigyázzak és ne beszéljek alap nélkül olyasfélét, hogy bíró a bírói palástját pénz­szerzésre használja fel. —­ Hát miért nem mondta ön, hogy Nagy Jánost nem ismeri, de Nagy Istvánt igen. És hogy Gaz­dászt nem ismeri, de Gazdát igen? — kérdezte az elnök. . — Nem tudtam, kérem, hogy azokról van szó, — válaszolta a tanú. •— Dehogy nem tudta, hiszen az államtitkár úr őméltósága megemlítette, hogy pénzről és bíróról van szó. — Akkor volt már, kérem, arról szó, — vá­laszolja a tanú, — amikor már kifelé mentem. Patay tanácselnök csendesen csóválja a fejét. — December 1-én történt, — folytatja kissé bizonytalan hangon a tanú, a­hogy Nagy István magához hivatott. El is men­tem, de tárgyalt és ezért nem fogadhatott. Másnap Márton altiszt hívott Nagy István­hoz, de én el voltam foglalva hivatalomban és mondtam az altisztnek, hogy csak akkor mehetnék el. Ha Nagy bíró egy­ cédulán hi­vat el, így aztán csak december 8-án men­tem el újból és akkor Nagy István ezekkel a szavakkal fordult felém­: — Kérem, Vá­­zsonyi, azért hivattam, mert jelentések ér­keznek ellenem. Mondja el, hogy mit tud maga? Én elmondtam a Sellő-féle beszélge­tést, amire ő azt válaszolta, hogy erről múl­tad, de ez nem képezi a feljelentés tárgyát. Kért, hogy erről a dologról hallgassak és ha megidéznének, mielőtt a fegyelmi biztoshoz elmegyek, keressem fel őt és majd ő megmondja, hogy miket adjak majd ott elő. Nagy Istvánnal való beszélgetésünk nagyon barátságos volt, Nagy István szivarral kínált és így szivarszó mellett beszélgettünk, hogy van-e a tanács tagjainak kérdezni va­lója a tanútól. Kény biró intézi most ezt a kérdést a tanúhoz: — Mondja meg, milyen ember volt Nagy István, hogyan viselkedett önnel szemben? -s­ Hidegen viselkedett, később azonban megbarátkozott. — Hát ha önnel megbarátkozott, akkor miért volt önnek feltűnő az, hogy megkí­nálta szivarral? Vázsonyi tanú nem válaszol a kérdésre. Várady-Brenner bíró kérdésére, hogy miért nem szólt főnökének Nagy Istvánnak a telefonbeszélgetésről, a tanú azt vála­szolja, hogy nagyon kényelmetlen volt ez neki. — Hát ha olyan zsenánt volt, akkor­­miért nem utasította vissza Sellő kijelentését, aki azt mondta, hogy ő is honorálná a kirende­lést ? — Nem törődtem, kérem, vele. Elvégre ez kettejük dolga. — ■ válaszolja könnyedén a tanú. — V­ mn úgy? — hangzik az elnök szava. — Hát akkor csak beszéljen arról, hogy mi­lyen volt az a bu­rberry szövet? A tanú kijelenti, hogy zöld­ volt, a harisnya pedig testszínű. Arra a kérdésre pedig, hogy lehet-e Pesten ilyen szövetet és harisnyát vá­sárolni, azzal válaszolt, hogy­ — valószínű. — Hát akkor honnan tudja egyáltalán, hogy a Nagy Istvánnál látott dolgokat viselte Lubik Júlia? — kérdezte a bíró. — Ott volt ön talán,­­ami­kor Nagy István ezeket átadta? — Nem voltam ott, — válaszolja csendesen a tanú. , Vázsonyi Imre ezután elmondta, hogy a kényszeregyességi ügyek szakértőiként Gazda György és Gergely Jenő­ voltak megjelölve és az volt a terv, hogy felváltva kapják a kényszeregyességi ügyeket. Mégis az történt, hogy két nagy substratumú kényszeregyes­ségi ügyben egymásután Gazdát delegálták, Gergely pedig később két jelentéktelen ügyet kapott. Az elnök kérdésére Vázsonyi Imre kijelen­­tette, hogy Nagy István és Sellő „Vilikémnek!­ és „Édes Pistámnak“ szólították egymást. — Amikor — folytatta vallomását — a rendőrségen kihallgattak, kihallgatásom köz­ben belépett egy rendőrtisztviselő, úg­y emlék­­szem, hogy Pál rendőrfogalmazó, aki roppant agresszíven támadt reám és azt mondta, hogy a vallomással kitekeri Nagy István nyakát. A tanú ezután elmondta, hogy­ később­ Botond ügyvédhez ment és tanácsára felke­reste Strach­e főügyészt, akinek elmondta az esetet.­\ Az elnök keresztkérdései — Ön azt mondta, hogy Nagy István Schöpfernek a MAKTÁR- Hegedűs-ügyben kijelentette, hogy hozza magával a szakértői díjat. Lássa, ez nem valószínű. — Én pedig úgy emlékszem, — válaszolja a tanú. __ Pedig nem így van, — szögezi le az elünk, — megállapítást nyert az, hogy Nagy István végzésileg kötelezte Schöpfert, hogy a pénzt elnöki letétbe helyezze. Ezt a vég­zést ki is hirdették a felek előtt. __ Én fentartom kérem a vallomásomat, — válaszolja a tanú. __ Nézze, Vázsonyi, Schöpfer is azt vallja, hogy végzést kapott ebben az ügyben, — foly­tatja az elnök. — Aztán ön azt is vallotta, hogy Gazda bankjegyet adott át. Nagy István­­uole, de nem tudja, hogy miféle bankjegyet. Itt most pedig azt vallotta, hogy­ milliós bankjegy volt. Most már hogy történt tulaj­donképen? _ Utóbb rájöttem aztán erre, — mondja a tanú. Az elnök elébetárta ezután a tanúnak, hogy a fegyelmi biztos előtt is úgy vallott, hogy nem tudja, milyen bankjegyről volt szó. Elébe­­tárta azt is, hogy azt az esetet, amikor Nagy István kiküldte őt a szobából iratokért, kétféleképen mondta el. A főtárgyaláson azt vallotta, hogy elment az iratokért és amikor visszajött, látta, hogy Gazda átadja a pénzt Nagy Istvánnak, Hajtás dr.-nak pedig úgy adta elő az esetet, hogy Nagy István kiküldte őt a szobából,­ ő azon­ban rögtön vissza is jött, mert bentfelejtett valamit az asztalán, mire Nagy István rá­szólt és kiparancsolta, a szobából. — Itt valami tévedés van a dologban, — válaszolja kissé zavartan a tanú — Hajtás valószínűleg téved. — Szóval ő is téved! — ,jegyzi meg fej­csóválva az elnök, majd pedig folytatja a kérdezést: — A rendőrségen ön azt állította, hogy Nagy István Gazdának egymilliót adott át, hogy a Metró­banknál rendezze a folyó­számláját. Vázsonyi tanú hallgat. Elnök: Figyelmeztetem, ezt a vallomását maga alá is írta. Emlékezik rá? A tanú gondolkozik, majd kijelenti, hogy nem tud erre visszaemlékezni. Az elnök több kérdésére ugyancsak bizonytalan válaszokat ad és amikor az elnök megállapítja, hogy egyik napról a másikra ugyanazt az esetet máskép adta elő, a tanú láthatólag erősen küzd za­varával. — Talán más eset is volt, amikor Nagy István és Gazda között pénzátadás folyt? — teszi fel most a kérdést az elnök. — Talán kétizben... — válaszolja bi­zonytalan hangon a tanú. — Figyelmeztetem, hogy a rendőrség előtt azt állította, hogy egyetem­ esettől el­tekintve, soha sem látta, hogy Gazda Nagy­nak pénzt adott volna, vagy viszont. Vázsonyi tanú hallgatással veszi tudo­másul az elnök szavait. Az elnök kérdésére. Szőnyegek Bútorszövetek Padlófilcek Kárpitoskellékek mélyen leszállított árban Bach és Déri jv ., Hajó­ utca 12-11. Telefon: Aut. 825-92 t­ TAN­A O rUDDIT utuasztalos orite- X UiUK jLilUKb riJu­ps-i vállalkozó Budapest, VI., Hegedűs Sándor­ utca 6. sz. Telefon: Aut. 276—91. — Á­cnesi év 1906. teásMwm A „Teáskanna- védjegyű tea a társaság, a család és a mindennapi használat számára” Izgalmas szembesítés A tanú vallomása után a vádlottakkal való szembesítés következett. — Állítom, hogy ön, Nagy István dr., biró úr Gazda Györgytől az említett körül­mények közt egymilliós bankjegyet átvett, — vágja Vázsonyi Imre Nagy István sze­mébe a szembesítés során. Nagy István keményen szembe néz a tanú­val és kemény hangon válaszolja: — Nem igaz! Ez az izgalmas jelenet ismétlődik meg a Gazda Györggyel való szembesítés során, amikor Csillag szemébe mondja a tanú a vallomásában felhozott vádakat, Csillag így szól: — Hazugság! Az elnök rögtön rácsap: — Nem vagyunk korcsmában, ne tessek ilyen hangon beszélni. — Szemébe mondom, hogy Nagy István bírótól ezüstretikü­lt, harisnyát kapott és gyakran együtt mentek el. — fordult most Vázsonyi az elnök felszólítására Lubik Júlia felé. — Ez nem igaz, — válaszol halk han­gon Lubik Júlia. __— A szembesítés eredménytelen, — álla­pítja most meg Patay tanácselnök, aki ez­után Kurucz József kúriai segédhiivatali fő­igazgatót szólítja a fejembe. Kurucz el­mondja, hogy mint Vázsonyi egykori felettese sokszor csalódott Vázsonyiban. — Hogy érti ezt? Itt arról vem­ szó, hogy megbízható, vagy megbízhatatlan ember volt-e, szavahihetőnek bizonyult-e­? Tudósítás folytatása a 10. oldalon Hamis vádaskodás a Magyar Hét felvonulásának villany­ -­ vasalói ellen Még Nyugateurópába is exportálnak a magyar villany­vasa­lóból (Saját tudósítónktól.) Legutóbb részletesen beszámoltunk a Magyar Hétnek arról az utójá­­tékáról, amely amiatt keletkezett, hogy egyes lelkiismeretlen cégek külföldi termékeket próbál­tak magyar cégér alatt a közönség nyakába sózni, ilyenképpen visszaélve nemcsak az magyar vásárlóközönség jóhiszeműségével, de a Magyar Hét egész nagyjelentőségű intézményével is. Meg­írtuk, hogy a budapesti kereskedelmi és iparka­mara az üzleti, tisztességbe ütköző súlyos vétség­nek minősíti ezt az eljárást, amelynek elkövetők ellen a legszigorúbban kíván eljárni és megírtuk azt is, hogy a kamarához ilyen címen már szá­mos följelentés érkezett. A feljelentések közt persze akadtak olyanok is, melyek ténybeli alap nélkül, egyszerűen a konkurrenc­i irigysége alapján vádoltak meg egyes cégeket azzal, hogy külföldi produktumo­kat öltöztettek magyar nemzeti köntösbe. Ilyen alaptalan feljelentés érkezett egyebek közt mint megírtuk , a Magyar Hét impozáns fel­vonulásának egyik legnagyobb sikerű attrakció­jával, a feldíszített autón a közönség szeme lát­­tára működő vir­any vasalókkal szemben is, ame­lyek a mozgó automobilon is pillanatok alatt varázsolták tükörfényesre és simára a ruháskosa­rakból alig kiszedett fehérneműt. Ezek a vasalók a Magyar Wolframlámpa- Gyár Kremenetsky János Rt. gyártmányai s a névtelen feljelentő azt állította róluk, hogy a cég osztrák testvérgyárának bécsi gyárában ké­szültek. Ezzel szemben megállapítottuk, hogy ezek az Orion-vasalók a cég Váci­ úti gyártelepén, Európa egyik legmodernebb nagyüzemében ké­szültek, abban a gyárban, mely régtől fogva igen jelentős tényezője a magyar külkereskedelem mérleg javulásának, mert gyártmányainak csak­nem négyötödrészét exportálja állandóan a világ minden részébe. A cég a gyárban csupa magyar munkáskezet foglalkoztat olyan sikerrel, hogy nemcsak híres izzólámpái, rádió- és egyéb elektro­mos cikkei, hanem éppen az Orion-vasalója is még a legfejlettebb iparú nyugati államokban is versenyképes és így a magyar villanyvasalóból Nyugateurópába is sokat exportálnak. A cég az ismeretlen vádaskodó ellen a bűnvádi följelentést természetesen megtette és följelenté­sében tanúként hivatkozik arra a több, mint két­száz budapesti cégre, melyeknek kirakatát­ a Ma­gyar Hétre a Magyar Wolfram­ Gyár rendezte s amelyek hosszú tapasztalat alapján igazolhatják nemcsak a gyár produktumainak kiválóságát, de azok százszázalékos magyarságát is. KISSLING CSILLÁROK legolcsóbb és legjobb kivitelben VL kerület, P­amaciczky­­utca 31. szám. ­* BUTORHITEL UJ ALAPON A gazpénzjában 18 havi részletfizetésre. Sándor Ignác b­útork­ah­aza, Dassewffy­ utcA 18—20. sz. tgitó tátában.

Next