8 Órai Ujság, 1928. december (14. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-25 / 292. szám, Karácsonyi szám

­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 2. 60 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7 20 PENGŐ - KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ EGY HÓRA 2.40 PENGŐ - KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ Trtff Karácsonyt szám­­ára 20 UUcr O ’r '• j9h3^. y rMgcaftjBSP^^S^^S^^ flB[^^^3S^fflpwgA %»K^g-5 P^JkBICB^ Í^kwJ '■ökrí s^ySSk i^mHB * jHw[ BtsawissSa Vy^^v*}yMM|lL OLASZORSZÁGBAN I LÍRA Szerkesztőség: VIL., Rökk Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal: József­ körút 5. Tele­onszámaink: Józse. 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 S^Átu^H^1 ^Rwfö^ffii-/>rl ^MbJtB&^HSkk jjfevPBp^^-. • ..ilBsVrH. -fftf'raEyyiffliCKtjif _ '-**^ wu*ay "■^nrawB' BBbP (ypQp BBBi^lB FŐSZERKESZTŐ : DR NADANYI EMIL EUJES SZÁM­ÁRA HELYBEN VIDÉKEN ÉS PÁLYA­UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 50 CENT. és assfalt "karácsonya Ina dr. VASS JÓZSEF népjóléti miniszter Tegnap a parlamentből jövet végig­mentem a Perczel-utcán. Az utca egyik oldala végtől-végig illatos fiatal feny­fi­­erdővé változott. Ott van a városrész karácsony­fapiaca. A meghatóan kicsi fácskák fázósan húzódtak egymás mellé, sőt a nagyobbak is idegenkedve állták glédájukat, mintha mutatták volna, mennyire idegen nekik a talaj s a levegő. Mindegyik ugyanis megfelelő deszka­talpra volt erősítve, s így első pillanata úgy látszott, mintha az aszfaltból nőttek volna ki. Világos, hogy nem onnan nőttek. De az aszfaltból nőtt és az aszfalton honos az a gyöngéd hit, és a tisztább, nemesebb után, a lélek belső öröme után való erős vágya­kozás, amely pár óra alatt elviszi a fács­­kákat a Perczel-utca aszfaltjáról s beál­lítja az intarziás luxus-asztalokra épp­úgy­, mint a Szegény munkás egyetlen szo­bájának erre a napra kínos gonddal tisz­tára súrolt asztalkájára. A főváros aszfaltja megteremtette a maga külön flóráját s mégsem az jellemzi igazában. Millió, láb koptatja na­ponkint. Milliós világváros életének hul­lámai öntözik. Terem rajta kesernyés hu­mor, amelyben valamivel több a vitriol, mint a méz, eredménye nem is harsány kacagás, hanem torz mosoly, amely, ha vonalról-vonalra végigelemezzük, ennek a vergődő magyar életnek ijesztően igaz karrikatúrája. Terem az aszfalton bűn, hivalkodás, hazugság, becstelenség bőven, nem a kriminálisra gondolok, hanem a milliós élet temérdek neveletlen zagyva­­ságára. És a fényűzés aranyos világossága is végigsiklik rajta, a hörgő gondok, re­ménytelen életek bús árnyainak barna alaptónusán. Ez az. Ez a roppant színtávolság az aszfalt baja. A fény és árny között hiány­zik az átmenet. Hova lettek a kevésbbé sötét, hova a világosabb vetületek? Hol van a polgári jólét rajza? A munkásé, zsebében néhány elkölthető békebeli ha­tással, mellényén a hivalkodó réz óralánc­cal. A kereskedőé, a szerény üzleti feles­leg öntudatával. Az iparosé, a céhek ide­jére emlékeztető jómód bizakodásával. A hivatalnoké, a gondtalan diáké, derűs ott­honba siető bájos leányoké? A luxus riasztó fénye s a gond komor árnya kö­zött ennek mind ott kellene lennie, vetü­­letéül a rendezett, a tűrhető, a biztos munkán és kereseten gördülő életnek. És mégis. A karácsonyfaerdő eltűnik a Perczel­ utcából. S hogy eltűnik, s hogy egyenként felmagasodnak az intarziás és silány kis asztalokon, ez a tény jobban jellemzi a fővárost, mint az aszfalt tarka flórája, az átmenettelen árny­sorozat s a keserű humor kínos csikorgása. Nagy el­tolódások vannak a társadalom belső szerkezetében, nem fölfelé, hanem lefelé. A nyomor koefficiense nagyobb lett, a vidám bizakodásé kisebb. És mégis eltűn­nek a kis fenyőfák a Perczel­ utca aszfalt­járól, mert az aszfalton járó egymillió ember, ha sok mindene elkopott, veszett is, megtartotta magasságokat kereső hitét s ott is, ahol fényesség villog a kará­csonyfa körül, ott is, ahol csak egyetlen kicsi gyertya pislog rajta, az igazi fény belülről ömlik, a lelkek hivő, bizó mély­ségeiből. S bizony mondom, hogy a jobb jövőnek erősebb fundamentuma ez, mint bármi más. Mert az a nép, amely a kará­csonyfa mellett sok nyomorúsága között magasságok felé tudja fordítani orcáját, élete további fejlődésében tapasztalja majd a magasságok emelő és boldogító erejét. a bizalom ma is teljes mértékben meg­van és fennáll a bizalom aziránt is, hogy a magyar Bethlen István gróf: „Politikánkat továbbra is abban a szel­­lemben kell irányítani, amely lehetővé tette, hogy a társadalmi, felekezeti és osztályellentétek eltűnjenek** N I ■ ■WMMWBM—n • # * —M—— I A miniszterelnök a lupánál tárgyalásokról, a pénzügyi helyzetről, a gazdasági reorganizációról, a hazai termékek pártolásáról, a magyar kereskedőről, az adókönnyítésekről és az ellenzék tárgyilagosságáról —_____________________(Saját tudósítónk­ról). Bethlen István­­nek tengelyében a gaz-­­­dasági élet fellendítése áll, — a külpolitikai helyzetről, a belpoliti­kai helyzetről és az ezzel összefüggő kérdések­ről a 8 Órai Újság útján a nyilvánosság szá­mára nagyérdekű nyilatkozatot tett. •— Legutóbbi külföldi útján milyen impresz­­sziókat szerzett kegyelmes uram a magyar gazdasági helyzet megítélése körül? — tesszük fel az első kérdést. •— A legutóbbi genfi tanácskozások alkalmá­val — válaszolta a miniszterelnök — Magyar­­ország pénzügyi és gazdasági helyzetéről tájé­koztattam a Népszövetség pénzügyi bizottsá­gának tagjait és a beszélgetések során termé­szetesen értékes információkat nyertem az álta­­lános gazdasági és pénzügyi helyzet jövő alakulásának lehetőségeiről. A luganói tanácskozások és­­ megbeszélések, amelyeken szintén részt vettem, nem gazdasági kérdések körül folytak. C­amberlain, Streseman, Briand és más vezető politikusokkal való megbe­széléseink inkább politikai kérdésekre vonatkoztak. •­ Ami genfi benyomásaimat illeti, öröm­mel állapíthattam meg, hogy Magyarország pénzügyi helyzete iránt gazdasági helyzet megfelelő gazdaságpolitika folytatása mellett fokozatosan javulni fog, különösen ha sikerül mezőgazdaságunkat meg­erősíteni és le tudjuk küzdeni azokat a nehéz­ségeket, amelyeket a mezőgazdasági értékesí­tés körül tapasztalunk. Erre vonatkozóan a kormánynak ma már nagy körvonalakban ki­bontakozó programja vem és ennek a program­nak fokozatos végrehajtása a közgazdasági, földművelésügyi és kereskedelemügyi miniszte­reknek együttes feladata lesz. •— A csehekkel most meginduló tárgyalások is összefüggésben vannak a kormány gazda­sági programjával? — kérdeztük. — A Csehországgal most meginduló tárgya­lásokon pénzügyi vonatkozású kérdésekről van szó, gazdasági természetű kérdésekkel azonban ezek a tárgyalások nincsenek összefüggésben. A háború utáni függő kérdések rendezéséről folynak majd a tárgyalások, amelyek nem a mi részünkről, hanem a cseh kormány részéről iniciáltattak, azoknak a pontoknak a megjelölésével, amelyek az ő kívánságaik szerint a tárgyaláson szere­pelni fognak. . Az általános gazdasági helyzetnek és ez­zel együtt a magángazdaság helyzetének javí­tására milyen­­intézkedéseket kíván tenni a kormány a jövőben?­­— A kormány komoly gazdasági programot dolgozott­­ki és ennek előterében most­­ az export fejlesztése áll. Különböző intézkedéseket léptetünk életbe, amelyekkel kivitelünk, fellendülését kívánjuk elérni. Elsősorban a vasúti tarifapolitik­a reví­­zióról van szó és esetleg a hajósi tarifák re­víziója is szóba kerül. Szó van arról is, hogy a tarifális reformokon túlmenőleg újabb vasúti összeköttetések létesítésével, gyorsjáratú teher­­vonatok bekapcsolásával bizonyos szezonok­ban, nagyobb mértékben támasszuk álló ex­portot, mint ahogy az eddig történt. A köz­­gazdasági miniszter fogja ezt a kérdést vizs­gálatának körébe vonni.­­ Ha nem is a háború előtti formában és módon, de a hazai iparpártolás akciójával továbbra is foglalkozni kell, különös­en abból a szempontból­, hogy a h­­azai piac lehetőleg a hazai termékeket fogyassza és a külfölddel­­való versenyképesség mellett itthon­­,s teljes mértékben meglegyen a magyar ipar versenyképessége.­­ Az exportszervezetek megalkotása folya­matban van a mezőgazdaság és kereskedelemi terén. Ezek a szervezetek, amelyek egym­ással szoros kapcsolatban állanak, hivatva vannak megteremteni a magyar kereskedelem számára a külföldi­ piacokat, viszont az itthoni teendők és feladatok kellő megorganizálását is szem előtt kell tartani, mert ez lényegesen hozzájá­rul az export fejlesztéséhez. Mindezek az organizációk — az én meggyőződésem szerint, — akkor, fog­nak jól működni, ha a magyar keres­kedelmet elsősorban a magyar keres­kedőkre alapítják. Végeredményében az állam segíthet, támogat­hat, de kereskedelmet az állam nem csinálhat. — Természetes, hogy akkor, amikor az ál­­l­am támogatást ad és segítséget nyújt, kell­, hogy gondoskodjék arról is, hogy az exportá­lás olyan formában történjék, amely a kül­földi piacok kívánságának, ízlésének megfelel. Nem szabad többé előfordulnia annak, hogy például a magyar gyümölcsöt, a magyar zöld­séget, nem kellően csomagolva, nem kelllő mi­nőségben és kvalitásban vigyük ki külföldre. Természetes, hogy ez kifogó,s alá esett. Az ál­lam akciója­­anra is vonatkozik, hogy gróf miniszterelnök ka­rácsony­ előtt fogadta

Next