8 Órai Ujság, 1929. március (15. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

PftNTEK 2. OLDAL DI&umsiG 1929 MÁRCITJS­­ maaatmmmmmne.ts — Azzal, hogy Oroszországból kiutasí­tottak, — mondotta itteni barátainak, — meg semmiképpen sem mosdatott ki az utolsó szó. Az események gyorsabban, vagy kevésbbé gyorsan alakulhatnak, egye­nesebb, vagy kevésbbé egyenes vonalban. Marx iskolájában én megtanultam, hogy figyelemmel szemléljem a történelmet... Budapesti Hírlap Magyar írók értékes művei: Pengő Bartóky József: Egyedül..............6—­Ferenczy Sári: A vörös darn . . . 4.40 Földy Mihály: A csábító .... 8.— Földíy Mihály: Az élet tolvaja . . 3.40 Földi­ Mihály: A másik élet . . . 6.— Földy Mihály: A Halasi-Hirsek fiú 8.— Gulácsi Irén: Fekete vőlegények. ....................................................... 10.— Gyóni Géza: Versek ... S.60 Gyóni Géza: Lengyel mezőkön, tá­bortűz mellett 1*80 Stau­it jellemzése A perui könyvkereskedésben szófukar volt Trockij-Labov Iván; angorai szállodájának halljában azonban nem zárkózott el már any­­nyira előlünk, s amikor közrefogtuk, európai újságírók, hogy nyilatkozatot kapjunk tőle, egy kényelmes bársonyszék öléből előbb hal­kan,­ majd pedig egyre szenvedélyesebben mondja el, hogy miért és hogyan történt szám­űzetése és éles szóval beszél Stalinról, akinek a jellemét így elemzi: — Stalin erős gyakorlati érzésű, makacs, kitartó és erőszakos, de nagyon szűklátó­körű, műveletlen ember. Képessége, legfel­jebb másodrangú szerepekre tették volna hivatottá és hogy most vezető szerepet ját­szik, azt leginkább Oroszország zavaros állapotai mutatják. Fő igyekezete mindig arra irányult, hogy a belső pártharcokat elm­érgesítse és pártszakadást idézzen elő. Lenin azt mondotta Stalinról: , Olyan sza­kács, aki csak nagyon borsos ételeket tud főzni." '‘Ven­tráérnél részvétet*.* Mivel előre tudtuk, hogy ugyanolyan ul­timátumot kaphatunk, mint amilyent most kaptunk, a következőket írtuk: „Kizárólag csak degenerált fun­kcioná­­riusok követelhetik forradalmároktól, hogy hagyják abba a politikai tevékeny­séget és csak a legaljasabb renegátok te­hetnek erre ígéretet." A szovjet ellenzék száműzetésben szabb tartózkodási engedélyt adott Trockijnak Törökországban. Ugyancsak ők mondják el, hogy Trockij egyéb­ként súlyos anyagi gondokkal küzd. A párisi orosz szövetség gyűjtést indított, hogy kise­gítse pénzzavarából a volt népbiztost. Azután elhagyjuk a szállót. A száműzött népbiztos szavai még itt hangzanak a fülünk­ben, de olyan üresen konganak, hogy semmi részvét nem kél nyomukban Labov-Trockij iránt... Hazamegyünk, útközben arra az ellenzékre gondolván, amelyet a most panaszos hangokat hallató népbiztos, ugyancsak ezerszámra kül­dött Szibériába és a vérpadra. Trockij így­ hallgattatta el a maga ellenzékét; most a maga kárán tanulja meg, hogy ez az elhallgattatás milyen becstelen és gyalázatos politikai esz­köz ... És most elmondja a maga és ellenzéki elvbarátai száműzetésének történetét. — A mai oroszországi helyzet, — mondja — rendkívül hasonlít a francia forradalom idejéhez, amikor Robespierret kivégezték s azontúl a forradalmi vívmányok napról­­napra többet veszítettek erejükből és jelen­tőségükből. Elmondja, hogyan száműzték 1928 január­jában Szibériába és Középázsiába Smirno­­vot, Peobrazsenkijt, Mracsevszkit, Mrato­­vot, Belobodorovot és a szovjet ellenzék más tagjait ezerszámra. Majd a maga száműzetésére tér át. — Az én száműzetésemre kiválasztott hely —­ mondja — Kasaksatama új fővárosa, Almata volt, egy olyan város, ahol a ma­lária pusztít, napirenden vannak a földren­gések és áradások, Moszkvától 2300 kilomé­ternyire fekszik és 250 kilométerre a leg­közelebbi vasúttól. A feleségem és fiam ve­lem voltak. Volt egy-két könyvem. A ter­mészet, amely körülvett mint keret, nagyszerű volt. A levelek és újságok szabálytalan idő­közökben érkeztek, kéthetenként, hónapon­ként, k­éthónaponként, az évszak és a kor­­rpány szeszé­se szerint. — Száműzetésünk első tíz hónapjában le­veleink cenzúrázottan ugyan, de megérkeztek, legalább is minden második megérkezett ren­deltetési helyére. — El sem lehet képzelni, hogy a szám­­űzöttek levelei milyen körutat tesznek meg. — Néha átalakították azokat röpiratokká és Oroszorságban, valamint a külföldön szé­les körökben terjesztették. Aztán: októberben hirtelen változás­ állott be. A mi levelezésünk politikai barátainkkal, sőt személyes ismerő­seinkkel is teljesen megszűnt. Többé Szinte elfárad és szavai megint halkan hang­zanak. A környezetéhez fordulunk hát és tő­lük tudjuk meg, hogy Izmed pasa török miniszterelnök hosz­izmed pasa török miniszterelnök hosz- N. D. egyetlen táviratunk sem érkezett ren­deltetési helyére. — Ez annak a következménye volt, hogy az 1928. év folyamán jelentékenyen megnöve­kedett az ellenzék, különösen az ipari centru­mokban és ezért határozták el, hogy megszün­tetik a deportált vezérekkel való levelezést. Ettől kezdve el voltunk készülve új megtorló rendszabályokra. Nem is csalódtunk. 1928 december 16-án csakugyan megjelent nála a Gébén külön megbízottja és átadott nekem egy ultimátumot, amely rámparancsolt, hogy szüntessek be minden ellenzéki tevékenységet, mert különben teljesen izolálnak a politikai élettől. Erre válaszul levelet küldtem a Kommintern elnökségének, amelyben kifejtettem elveimet. Levelemnek tartalma ez volt: „Hat év óta Szovjetoroszország lassan, de biztosan csúszott a reakció felé az októ­beri forradalommal szemben és így előké­szítette a Thermidort. Ennek a reakciónak a legbiztosabb jele a párt balszárnyának kí­méletlen és rendszeres pusztítása. Az a szín­leges kampány, amelyet a jobboldali reakció ellen intéznek, túlságosan átlátszó. Ez csak álarc, amelynek az a rendeltetése, hogy el­rejtse a tömegek szeme elöl a rombolásnak azt az igazi kampányát, amelyet a bolse­viknek és Lenin hívei ellen vezetnek“. — Kijelentettem még, hogy a pártosko­dás szellemének megszüntetése érdekében leghelyesebb volna az 58. cikk eltörlése, amelyet áruló módon alkalmaztak reánk, s követeltem, hogy vegyenek ismét vissza a pártba bennünket, de nem mint bűnbánó bűnösöket, hanem mint forradalmárokat, akik sohasem árulták el a lobogót. Trockij beteg Másnapra pedig azt a jelentést kapjuk, hogy Trockij maláriában súlyosan meg­betegedett. Német orvost, Klemperer tanárt h­ívják hozzá, sürgősen!... Nincsen ebben a megbetegedésben is része a szovjet­ politikának? Nem eszköze ez is a Troc­­kijok és Stalinek „magasabbrendű" politiká­jának? A koronaromlás korszaka a zárószámadásokban Az elmu­t esztendőkből már csak az 1923-24. évi számadások vannak halva (Saját tudósítónktól.) Bethlen István gróf miniszterelnök most terjesztette a képv­iselőház elé az 1921—22. és 1922—23. .költségvetési évek zárószámadási jelentését, mellyel a leg­főbb állami számvevőszék most készült el. Óriási, szinte emberfeletti munka eredménye az a négy testes kötet, mely a két jelentést tartalmazza, hiszen a legnehezebb idők kaoti­kus számrengetegeiben kellett rendet terem­teni, a minden értékállandóságát elvesztett pénz mammutszámait kellett sorbaszedni és a devalválódás folytán lavinaszerűen megnőtt kiadásokat kellett egyensúlyba hozni a még jobb pénzzel számoló bevételi előirányzatok­kal. Hogy ez milyen nehéz feladat volt, annak jellemzésére elég, ha megemlítjük, hogy 1921 júliusában még 53 papírkoro­náért egy­ aranykoronát, 1923. júniusában pedig már 2100 papírkoronát kellett adni egy aranykoronáért. A zárszámadás szinte minden tételénél sze­repel is az indokolásban, hogy a túlkiadás a korona vásárlóerejének csökkenése, az ennek folytán beállott drágulás és a szükségessé vált fizetésemelések és pótlékok okozták. A kötetek végnélküli számoszlopá­­ból vi­gasztalan képe tárul elénk a gazdasági hely­zetnek, melyben a Bethlen-kormány hatalmát átvette. Ez a két zárszámadás a tulajdon­képpeni fokmérője annak a haladás­nak, melyet nem egészen nyolc év alatt az ország a konszolidáció útján megtett. A zárószámadások beterjesztésénél a minisz­­terelnök nemmcsak alkotmányos kötelességértek tett eleget, hanem beszédes d­okumentumot adott a kezünkbe arról, hogy honnan kellett elindulnunk és hova értünk el. A két zárószámadás beterjesztése után — minthogy az 1919—20., 1924—25. és „a ké­sőbbi költségvetési évek számadásai már előbb tárgyalták — már csak az 1923—24. évi szám­adások előterjesztésére van szükség ahhoz, hogy az államháztartás ellenőrzésében minden hátralékot feldolgozzanak. Az 1923—24. évi zárószámadás most van készülőben, még­pedig olyan előrehaladott stádiumban, hogy rövide­sen szénten a parlament elé kerülhet. .. A pénzügyminiszter felhívta az adót kivető bizottságok figyelmét a mező­gazdaság súlyos helyzetére Nagy könnyítések a jövedelem és vagyonadó 1929. évi kivetéséről szóló rendeletben (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap mai számában a pénzügyminiszter terjedel­mes rendelete jelent meg, mely a jövedelem és a vagyonadó 1929. évi kivetéseiből intéz­kedik. Általános jellemvonása ennek a ren­deletnek, hogy az előzőkkel szemben liberá­lisabb elgondolás nyilvánul meg benne az adókivetések tekintetében. Hangsúlyozza a miniszter, hogy az adókivető bizottságoknak főleg a tényleges helyzet megállapítására kell törekedniük. A rendelet első része a saját kezelésben levő mező- és erdőgazdaság jövedelmének megállapítása felől intézkedik. Ebben leszö­gezi, hogy az ilyen üzemekből, eredő jövedel­met a saját gazdálkodás folytán val­ábban elért tiszta nyereség alkotja. Ennek a­ nyere­ségnek az összegét mindenkor az 1928. év­ben valóban elért összegben kell megállapí­tani. Itt is felhívja a miniszter az összeíró, illetőleg az­­adókivető közegeket, hogy a föld­birtok jövedelmének kiszűrns­e során vegyék figyelembe azt, hogy az elmúlt gazdasági évben a rossz értékesítési lehetőségek, továbbá a megás terme­lési és kezelési kisítségek az ország több részében károsan befolyásolták a mezőgazdasági ingatlanok jövedelme­zőségét. A bérbeadott mező- és erdőgazdaság jöve­delmének megállapítása tekintetében a mi­niszter megrögzíti a bérösszegként kapott búza, rozs és egyéb mezőgazdasági termények értékét. Itt megállapítja, hogy ha valamely adózó igazolja, hogy a bérlő a bért természe­t­ben rótta le és hogy a terményeket milyen áron adta el, az igazolt tényleges eladási árat kell adóalapul elfogadni. A tényleges értékesí­tési ár igazolásául minden hitelt érdemlő bizo­nyítékot, így a vidéki terménykereskedők és malomvállalatok igazolványait is figyelembe kell venni. A miniszternek ez a rendelkezése sok panaszt szüntet meg, mert a mezőgazdák részér­ől több ízben kifogásolták, hogy az adó­kivető bizottságok a tényleg elért bevételek megállapításánál túlzott szigorral járnak el és nem mindig fogadják el az előterjesztett bizonyítékokat. Az épületek tatarozási és karbantartási költségeinek megállapítása tekintetében a mi­niszter úgy rendelkezik, hogy a szabad rendelkez­­s alá tartozó épü­leteknél legfeljebb 100 százalékot, a lakásrendelet bérkorlátozó rendelkezé­sei alá tartozó épületekre­­ pedig leg­feljebb 15 százalékot szabad a nyers bevételből e címen levonásba korül. A rendelet második fejezete az önkezelésben levő mezőgazdasági ingatlanok értékelésére vo­natkozik. Itt megállapítja a rendelet, hogy a szántóföldek forgalmi értéke gyanánt általá­ban az az érték vezessék, melyet az 1928. évi adókivetés során jogerősen megállapítottak. A rét és nádas értékét általában a hasonló jö­vedelmet hozó szántókkal azonos értékösszeg­ben kell felvenni, a legelső értékül pedig álta­lában az illető vidéken a szántókra megállít­oga­­tott értéknek a felét, a szőlőértékéül a szán­tókra megállapított érték egy és félszeresét. végül a kert értékéül a szántókra megállapí­tott értéknek a kétszeresét kell felvenni Amennyiben a szántóföld tényleges forgalmi értéke nem volna hitelt érdemlően megállapít­ható, a forgalmi értéket a kataszteri tiszta jö­vedelem alapján kell megállapítani. A becslés­nél figyelembe kell venni mindazokat a tudó.­ , vagy bizonyítható ténykörülményeket, am­i­­lyek az igazságos és arányos adóztatás érdeké­ben a szabályoktól való eltérést akár lefelé, akár felfelé indokolják. A rendeletben erre vonatkozóan foglalt becslési szabályok tehát egyáltalán nem tekinthetik olyan parancsot­ rendelkezéseknek, amelyeket az adózó bevallása mell­őzéseivel okvetlenül alkalmazni kell, ha­ a bevallásban foglalt adatok eltérnek azok­­­tól az eredményektől, amelyeket a becslési sza­­­bályok alkalmazásával el lehet érni. Ha ily, .­ eltérés mutatkozik, akkor a pénzügyi hálósé­t kötelessége kutatni azokat az okokat, amely­re az eltérést okozzák s ha az adózó ezeket ,­­ okokat hitelt érdemlő módon bizonyítani tudja, a bevallást, a hivatás alapjául el kell fogadni. Külön rendelkezik a rendelet a mezőgazda­sági ingatlanok élő és holt tőkéjének értéke­léséről, majd a városi ingatlanok és községi belsőségek értékelésével foglalkozik. Itt meg­állapítja, hogy a városi ingatlanok és községi belsőségek értékéül általában véve változatla­nul az az érték vézessék, amely az 1928. évi adókivetés során jogerősen megállapíttatott. Ha az ingatlan csak a múlt év folyamán ke­­jelenlegi tulajdonosának birtokába, adó­­épü­l azt az összeget kell venni, mely az ille­tékkiszabás alapjául szolgált. Amennyiben valamely városi ingatlan, vagy községi belső­ség értéke nem lenne megállapítható, úgy az értéket a rendeletben megállapított nyersházból­jöved­em nagysága szerint a­­nak tíz­­tizenhatszorosában kell megálapítani. Az ipari és kereskedelmi üzem tőkéjének értékelése felől is intézkedik a rendelet, még­pedig olyképpen, hogy az ipari üzleteknél ál­talában az üzleti jövedelemnek 20 százaléká­tól, annak ötszöröséig, a kereskedelmi üzletek­nél általában az üzleti jövedelemnek egytől ötszöröséig terjedő összegekben kell felvenni. A rendelet ezután az értékpapírok és ide­gen pénznemek értékelése felől intézkedik és ehhez megrögzíti a tőzsdei árfolyamokat. Végül a gyógyszertárak értékeléséről úgy intézkedik, hogy a személyjogi gyógyszer­táraknál tőkeértékül az 1928. évi forgalom 1.5—2-szerese, a reál jogú gyógyszer­táraknál pedig az 1928. évi forgalomnak 2.25—2.75-sze­­rese veendő fel. fe­y Elek volt vatikáni követ szeb d­ élin­ Rothe­mere lordnak ,hogy Elik nyugalmazott rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Mentonból a következő táviratot küldötte a Magyar Táv­irat­i Irodának: Nagy érdeklődéssel olvastam Légrády Ottó vasárnapi vezércikkét a Pesti Hírlapban, amelyben felhívja a magyar közönséget, hogy viszonzásul a Rothermere lord által felállí­tandó Rákosi-szoborért, örökítse meg az em­lékkel kapcsolatban a J-­othermere-gondola­tot is. Rothermere lord szerintem már annyi mo­rális és materiális segítséget nyújtott az igaz­ságtalan trianoni béke súlya alatt a., égő nemzetünknek, hogy viszonzásképpen nemes bőkezűségéért, mellyel nagy hazánkfiának, Rákosi Jenőnek még szobrot is emel, csak azzal felelhetnénk, hogy neki is emléket ál­lítsunk. Én hajlandó volnék a nemes lordnak méltó emléket felállítani s ha ő azt elfogadná, arra, kérném, engedje meg, hogy azt Sopron me­gyében állíthassam fel, ahol annak szimbo­likus jelentősége a legnagyobb volna. Sopron és vidéke, ahol egyúttal a legna­gyobb magyar, Széchenyi István hamvai nyu­­gosznak, a trianoni békeszerződés értelmében már el volt szakítva Magyarországtól, ami­dőn Bethlen István grófn­fő sikerült népsza­vazásban megegyeznie Ausztriával s ez a népszavazás visszaadta nekünk Sopront és környékét, élő tanúbizonyságául annak, hogy a békeszerződés revízióra szorul s hogy az első lépés a revízió felé sikeresen megtörtént. Rothermere lord emléke Soptinban fáklya­ként hirdetné szerte a világon a re­vízió jo­gosságát, mert azon a földön állana, melyet a trianoni szerződés elvett tőlünk, az igaz­ságos revízió pedig visszaadott nekünk. Kérem ezt a kérésemet a nemes lordnak közvetíteni s engem válaszáról értesíteni. Nagy Elek rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter s. k. — Elhízott egyénieknél a természetes ..Ferenc József" keserű vízik ura hatalmasan előmozdítja a bél­működést és a testet könnyeddéé teszi. Több orvosprofesszor a­­ktrene József vizet szívelzsirosodásnál , reggel, délben és este, egy-egy harmad­ pohárnyi menny­séfben rendeli. Kan­tató gyógyszertárakban drogériáikban és fűszer­­üzletekben.

Next