8 Órai Ujság, 1929. május (15. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

JpVi92?APU°. T ^ 1/ a: Kossuth Lajos és társai Orsovánál elhagyják ______________ a magyarhazát_ ÁRA­­O FILLÉR Ifc. Budapest, 1929 május 1 jff®l ~~ mh& rm Szerda XV.Folyam 98-«z. f|Jí M «- J­fe» Szerkesztőség: Vili., Rökk Sz­árd­ utca 4. Kiadóhivatal: József-körút 5. Telefonszámosak: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 iwWATiBiMMRmTMWMmnnTiifrimnm­­lítiiiiMiii mn­­­if, FÉLÉVRE NEGYEDÉVRE EGY HÓRA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: Dr. NADÁNYI EMIL EGYES SZÁM­ÁRA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA­UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 50 CENT, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Gyilkosságok a szerb­-bolgár határon , Szófia, április 30. (Migijar Távirati Iroda.) A szerb-bolgár határon újabb határincidens történt. Egy bolgár pópát, aki feleségé­­vel és fiával együtt szabályszerű okmányokkal felszerelve el akarta hagyni Szerbia területét, miután eladta összes szerbiai javait 100.000 dinárért, a határátlépés pillanatában meggyilkolták. A határ egy másik pontján ugyancsak gyilkosság történt. Ez esetben a bolgár határtól mintegy harminc méternyire szerb területen meggyilkoltak egy bolgár fiatalembert. A kultúra fegyvere Olaszországi útja után Klebelsberg Kunó gróf ellátogatott Berlinbe is, a né­met kultúra centrumába. Régen, amikor még a közös monarchia keretén belül él­tünk, egy-egy ilyen miniszteri látogatás­nak nagy külpolitikai jelentőséget tulaj­donítottak s nem is egészen ok nélkül. Mert ha valamelyik közösügyes miniszter, és csak ilyenről lehetett szó, hivatalos kül­földi látogatást tett, úgy ennek valóban megvolt a maga külpolitikai háttere. Ránk, magyarokra nézve azonban az efféle látogatásoknak nem igen volt hasz­nuk, mert szokás szerint a vendégeskedő miniszterek óvatosan eltitkolták, hogy Magyarországot is képviselik mint külön földrajzi, politikai és kulturális egységet. Akkoriban ez fel sem tűnt. Nagyon is hoz­zászoktattak bennünket ahhoz, hogy a monarchia külpolitikai és kulturális kap­csolataiban a Hamupipőke szerepét jut­tassák nekünk. Ennek a következetes el­hallgatásnak adtuk meg az árát Trianon­ban, ahol igen képzett emberek is a leg­teljesebb tájékozatlansággal nyúltak a magyar kérdéshez. A magyar kultuszminiszter olaszországi és most németországi látogatása éppen az­zal, hogy minden politikum hiányzik be­lőle, igen értékes kulturális misszióvá nemesedett. Ezeknek a látogatásoknak előfutárjai voltak az olaszországi képző­­művészeti kiállítások és a nürnbergi ma­gyar hét, ahol magyar művészek, festők, szobrászok, muzsikusok, színészek, rende­zők mutatták meg, hogy ez a csonka kis ország olyan művészi javakat termel, me­lyek ékességei a művelt nemzetek egyete­mes kultúrájának. Művészeink utat talál­tak a külföldi közönséghez, míg maga Klebelsberg Kunó gróf, a magyar kultúra hivatalos képviselője, a külföldi hivatalos körökkel teremti meg a kapcsolatot azon a területen, ahol e kapcsolatok a legdúsab­­ban gyümölcsöznek: a kulturális megértés területén. De ezeknek a külföldi látogatásoknak nemcsak az a jelentőségük, hogy életjelt adnak a világnak egy értékes nemzeti kul­túráról, hanem az is, hogy ugyanakkor a személyes tapasztalatok gazdag zsákmá­nyával tér meg a magyar kultúra és neve­lésügy legfőbb irányítója. Hogy abból, amit látott akár Olaszországban, akár Németországban, vagy hasonló körülmé­nyek között észlelhetett volna Európa bármelyik kulturállamában, újabb hitet és erőt merít kifeszített mellel állni a rövidlátás, kicsinyesség és maradiság ostromát, amely még mindig megpróbálja elbuktatni kulturális megerősödésünk nagy ügyét. Klebelsberg Kunó gróf köz­vetlen élmények során tapasztalhatta, hogy ezen a területen a fejlődés szédüle­tes iramát tűzik maguk elé élni akaró nemzetek, amelyekben megvan a haladás­hoz szükséges erő és tehetség. Mert jól tudják, hogy minden erőfeszítés, melyet kultúrájuk erősödéséért hoznak: fegyver, a boldogulás fegyvere. És erre a fegyverre nekünk százszorosan szükségünk van! Betöltötte a tanács a tanügyi állásokat 1 . » wmt*. ■ — Négyszáz választásnál csak tizenhat esetben tért el az első helyen jelöltektől — Izgalommal lesték az érdekeltek a város­házán az eredményt (Saját tudósítónktól.) A főváros körülbelül hat hónappal ezelőtt pályázatot hirdetett négyszáz óvónői, elemi iskolai, felsőkereske­delmi iskolai és középiskolai tanítói és tanári állásra, amelyekre a pályázat határidejéig, december 20-ig körülbelül négyezer kérvény futott be a közoktatási ügyosztályba. H­osz­­szas előkészítés után az ügyosztály össze­állította a pályázók rangsorolását, majd az illetékes albizottságok ejtették meg a jelölé­seket, amelyeken a közoktatási bizottság tel­jes ülése némi változtatásokat eszközölt. A tanerők megválasztására ma reggel rendkívüli ülésre hívták össze a főváros tanácsát, ahol a bizottsági jelölésekkel szemben tizenhat esetben módosították a listát olyképpen, hogy változás állott be az óvó­nőknél 1, a kereskedelmi iskoláknál 4, az énekszakon 1, az elemi iskoláknál 11 és a pol­gári leányiskoláknál 2 esetben. Az itt első helyen jelöltek közül így tizenhatan kimarad­tak a választásnál, egyébként azonban a bi­zottság listáját fogadta el a tanács és az ott felsoroltakat választotta meg. A választás iránt óriási érdeklődés nyilvá­nult meg az érdeklődők körében és ezzel ma­gyarázható, hogy a városháza folyosóit már kora reggel többszáz főnyi tömeg lepte el, akik palástolhatatlan izgalommal várták a ki­szivárgó híreket. Az ülés délelőtt 10 órától délután 2 óráig tartott, azt megelőzőleg azon­ban a tanács tagjai értekezletet folytattak le, ahol a változtatások felett vitatkoztak. Maga a választás csak fél óráig tartott. Az ülés vé­gén a távozó tanácsnokokat a kint várakozók rohamozták meg és izgatottan érdeklődtek az eredmény felől. Az érdeklődők feszült várako­zással várták a végleges döntést, amelynek alapján a következők választottak meg fővá­rosi tanerőknek: Testnevelési igazgató: Hodászy Miklós. A főreáliskoláknál: Farkas János, Tár­kányi Jenő, Kubinyi Bertalan. A leány középiskoláknál: Dr. Acsay Ferenc, Kiinger Brunóné, Füzesséry Edith­. ■A felsőkereskedelmi iskoláknál igazga­tókká: Özv. Gerhardt Ottóné, Havadi L. Bar­nabás. Tanárokká: Dr. Juhó Ferenc, Szegő Albert, dr. Turkovich Ferenc, dr. Szerb Antal, Kol­lár Aladár, Sevcsik Jenő, dr. Pataky Ferenc, dr. Mészáros László, dr. Szabó István, Mérei Kálmán, Medveczky J. Endre, Karácsonyi Béla, Noszlopy Aba Tihamér, Dinich Győző, Kovács Alajos, Kürthy Mária, dr. Lángh Flóra, dr.­ékássy Mária, dr. Megyeri Jó­­zsefné, Pálos Ferencné, dr. Toller Dezsőné, Endreffy Erzsébet, Újlaki Ágnes, Bartunek Aranka, Tergina Emma, Klenk Hildegard. A női kereskedelmi szaktanfolyamoknál: Dr. Jaulusz Ilona, Hoffer Mária, Nácsa Fran­ciska, özv. dr. Jászi Leóné, özv. dr. Recht Sándorné. A tanszerkészítő intézetnél: Behyna Miklós, Gyulányi Aladár, Pifkó Mária, Polli Ferenc. A kertgazdasági tanfolyamnál: Kemény István. A női ipariskoláknál: Márkus Emilia. A felsőbb zeneiskolánál: dr. Sebestyén Sán­dor. A zenetanfolyamoknál: Serédy Sarolta, Haader Gabriella, Schilling Júlia. A gyógypedagógiai intézeteknél: Wellbach Zsigmond. Az árvaház­aknál és szeretetházaknál: Ke­resztényi Sándor, Láng Béla, Vezér Erzsébet, Borús Erzsébet, Kapcsos Ferenc. A polgári iskoláknál: igazgatókká: Petrides Jenő, Lőrincz Dénes, Háray István, Bardócz Samu, Havas József, Ifj. Gaál Vilmos. Tanárokká: Sztrakoniczky Mária, Kemenes Júlia, Katona Ilona, Zimmer Péterné, Ré­­pássy Edit, Halács Hedvig, dr. Ambruss Gyu­­láné, Kunze Béláné, Hollós Mária, Vlaszaty Ádámné, vitéz dr. Sághelyi Lajosné, dr. Hav­iin Károlyné, Rajcsinetz Ferencné, Belloni Erzsébet, Csepregi Horváth Lilián, Kováts Gyula, Böngérfi Géza, Dobó István (mező­­hegyesi), vitéz dr. Horváth Oszkár, Péch Zol­tán, Pálmay Béla, Krémer István, dr. Száva Kováts József, Mátés Kálmán, Horváth Ist­ván, Fekete Győző, Agg Endre, dr. Fenyvessy László, Kovács József, Nyerges István, dr. Török Zoltán, Pfeiffer Jenő, Lestyán Lajos, vitéz Aczél László, Zsingor László, Udverhelyi Ubulné. A fi­úiparostanon­ciskoláknál igazgatók: Róz­a Károly, Hán Győző, Lestánczki Pál, dr. Görgey István, Riesz József, Rácz János, Walter István, Tóth Árpád, tanítókká: Szi­­vér Sándor, Kutsera István, dr. Langhoffer Pál, Pechán Alfonz, Csutor Ipoly, dr. Laka­tos Géza, Szirt Miklós, Weber József, Szabó Árpád, Bartos Mihály, Tömör Béla, Imrék Sándor­, Wandra Lajos, Krisztián Tibor, Bodó Sándor, Petrik Sándor, Bottyányi László, Kő­­halmy László, Ulinák László, Almásy Sándor, Vanke István, Szeiller Károly, Göllner Mik­lós, Szada Béla, Czimber Béla, Gadányi Jenő, Eördögh Árpád, Major István, Lengyel Gyula, Antal Lóránt, Vecsey Géza. A leány iparostanonciskoláknál: Karvas Emilia, Sinkovich Paula, dr. Tőkés Gyuláné. A kisdedóvóknál: Janisek Lujza, Májay Péterné, vitéz Málnásy Istvánná, Bretz Már­tonná, Erdélyi Gézáné, Akantisz Kamilla, özv. Baumgartner Antalné, Gaál Olga, Stol­­már Lászlónné, vitéz Szilágyi Ferencné, Pareisz József­né, özv. Lethenyey József­né, Albert Józsa, Marschalkó Irén, Rónai Mária, Balogh Jakabné, Boltizár Pálné, Seidl Ilona, báró Gorup Györgyné, Kammerler Teréz, Kallós Enyhe, borult, egy-két nap múlva hűvösebb idő .A Meteorológiai Intézet jelenti április 30-án déli 12 órakor. A nyugateurópai depresszió centruma Németországon át a Balti-tenger felé tart, a depresszió déli részén azonban Olaszország felett másodlagos minimum fog kifejlődni. Középeu­rópában a depresszió előolda­lán uralkodó élénk déli légáramlás a hőmérsékletet erősen emeli. Angolor­szág és az Északi-tenger vidéke azon­ban már a hűvös hátoldali légáramlás hatáskörébe jutott. A lecsapódások Kö­­zépeurópára is kiterjedtek és ma reg­gel főleg Felsőolaszországban esik. Kö­­zéporoszországban és Európa délkeleti részein a légnyomás magas. Hazánkban a hőmérséklet nappal 20—22 fok Cel­­siusig emelkedett és éjjel sem süllyedt a 10 fok Celsius alá. Az idő jobbára bo­rult, de eső ma reggelig nem volt. Budapesten 30-án délben a hőmér­séklet 19 fok Celsius. Időprognózis: Egyelőre még enyhe, túlnyomóan borult idő, főleg nyugaton esővel, egy-két nap múlva hősüllyedés valószínű.

Next