8 Órai Ujság, 1929. május (15. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-17 / 110. szám

1929 MÁJUS 17 Grimm Vince emlékiratai a Szent Korona 1849-iki elásásáról Asz emlékiratíró Grimm Vince Második közlemény Emlékiratírónk, Grimm Vince, bécsi szár­mazású ember volt. A negyvenes években je­lentkezik neve a régi Pest irodalmi és ipari életében. Már legelső jelentkezésekor is tisz­telt s becsült, művelt emberként jelentkezik. Iparművész volt, a szó mai értelmében vett grafikus, aki kőnyomdai és kereskedői üzemet nyitott. A „kőnyomó" miniszteri tanácsos Mint ,,kőnyomó" és műkereskedő, a magyar lithographia egyik úttörője volt. A Kossuth­­kormány 1848-ban őt bízta meg a „Magyar Álladalmi Bankjegynyomda" vezetésével, mint ilyen, a Duschek Lajos „pénzügyér" minisz­tériumában beosztott miniszteri tanácsos volt. A szabadságharc s az utána következő emigrá­ció messze­­ idegenbe sodorta, de mindenütt megmaradt annak, ami volt: puritánnak és becsületesnek. A hetvenes évek elején török­­országi bujdosásából visszajött Pestre. 1872 január 16-án halt meg magányosan és szegé­nyen. A kerepesi temetőben levő sírját 1910 táján egy temetőrendezés kiürítette, így tehát ismeretlen és jeltelen tömegsírban pihen a „szegény jó öreg Grimm", mint barátja, Uj­házy Ferenc festő, a szabadságharc idején honvédfőhadnagy, írta róla a Szépművészeti Múzeum irattárában levő emlékirataiban. Miint pesti polgár, német anyanyelvén kívül kifogástalanul beszélt s írt magyarul, fran­ciául, angolul, törökül és olaszul. A szabadság­harc kitörésekor Kossuth a bankjegynyomda igazgatójául nevezte ki miniszteri tanácsosi rangban és fizetéssel. A bankjegyrajzoló A bankjegyek kliséit ő és Tyroler József litográfus rajzolták. Grimm fontos megbízatása utáni üzletével felhagyott s azt állítólag egy Treichtlinger nevű vagyontalan zenésznek, a régi Nemzeti Színház gordonkásának gondjaira bízta. Mi­niszteri tanácsosi fizetése évi 2500 frt volt. Munkáját becsületesen végezte. A leg­nagyobb nehézségek között is tudott papirt szerezni a bankjegynyomáshoz akkor, amikor a felvidéki papírmalmok már osztrák kézen voltak. A pénzügyminiszter, Duschek Lajos, akiről ma már bizonyos, hogy az osztrák kor­mány embere volt, Grimm munkája elé súlyos akadályokat gördített. Emlékiratai arról tanúskodnak, hogy az úgynevezett reformkorszak vezető férfiúihoz meleg és közvetlen viszony fűzte. Grimm a ta­nult iparos-iparművészből az ország szellemi arisztokráciájának sorába küzdötte fel magát. Mikor 1849 júliusában Görgey Windisch­­grätz herceg osztrák csapatai elől Debrecenbe vonult vissza s a forradalmi országgyűlés a kormánnyal együtt is oda költözött, Grimm is velük ment. Debrecen kiürítése, illetve az orosz előnyomulás után követte Kossuthot Szegedre, majd Temesvárra. A szerencsétlen kimenetelű temesvári ütközet (1849 aug. 9.), illetve a világosi fegyverletétel (aug. 13.) után a Szemere Bertalan miniszterelnök köré képződött menekülő csoporttal Orsovára hú­zódott ő is. A bankjegynyomda igazgatója A bankjegynyomda vezetése, főleg azonban gyilkoló gúnyú röpiratai miatt nem kerülhette volna el a bitófát. Menekülnie kellett. Augusz­tus 19-én Szemere Bertalan beavatta a többi menekülő előtt ismeretlen titokba, abba, hogy nála van a Budáról Debrecenen és Szegeden keresztül Orsovára hozott Szent Korona. A következő éjszakán az Újorsova feletti Alb­on­­hegy lábánál, a Cserna bedőlt hídja s az or­­sovai templomtorony vonalában egy cserjés alatt elásták a koronát tartalmazó vasládát. Copirygift by 8 Órai Újság Újabban mozgalom indult meg, hogy a ki­tűnő magyar kőnyomdász, a páratlan becsü­­letességű hivatalnok és bankjegynyomdai igazgató, a kitűnő író s a világhírű sakkozó pesti üzletének helyén emelkedő palotára em­lékét megörökítő emléktábla kerüljön. Érdekes, hogy ugyanabban a házban (ma a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület pa­lotája áll helyén a Váci-utca s a Deák Fe­­renc­ utca sarkán) lakott 1867—1871 között Görgei Arthur is. Bevilaqua-Borsody Béla dr. romantikus élete Felvilágosodottság és rajongás Felvilágosodott, nemes, magyar liberaliz­mus, erősen magyar nacionalista érzésű ra­jongás jellemzi írásait, melyek a kornak diva­tos szabadságlítájának s­zllemében fogantak. A „Jellaschichiade" két kiadásban jelent meg, a második 1850-ben következett az 1849-b­e, egy ötödik énekkel bővítve, hősi elbeszélés gú­nyos formájába burkolva mondja el a kama­­rilla aradi és pesti vérengzéseit. Szatirikus hajlama Saphir hatását látszik mutatni. „Hasznos művészet a politikai hazugság, a rágalom, a köpönyegforgatás, a széttolás, a megvesztegetés és a kényuraskodás", írja Grimm a „Hasznos művészetek elméleté"-ben. Ez a második kiadás már az emigráció alatt készült. Az első kiadás ironikus hangja mel­lett már megcsendül a kétségbeesés fáj­dalma is. E sorok írójának megállapítása szerint Grimm Aleppoból állandóan levelezett Pest­tel és a „Pesti Napló“-t ő látta el keleti tárgyú levelekkel, így Bem altábornagy halálának híre is az ő Konstantinápolyon át küldött cikksorozata révén jut bele az európai sajtóba. ★ Grimm — a kitűnő sakkozó kitűnő sakkozó volt. Megnyerte a pest­párisi levelezőjáték első díját (v. ö. Győri Sakktornakönyv Győr, 1925. „Galgóczy Fe­renc : A magy. sakkozás és a m. sakkirodalom története" c. fejezet.) Társasága — Galgóczy úr közlése szerint — a Dorottya­ utcában volt régi Magyar Király-szálloda kávéházában sakkozott. A Pillwax-családdal való összeköt­tetései arra engednek következtetni, hogy a régi Pillvax-kávéházba is járt, bár ezt a he­lyet inkább a hangosan rajongó fiatalság ked­velte. Sokat utazott, bejárta egész Európát. Vadászatok Afrikában és Álarcos Vénus U F A B A NI Ds&mjsió PÉNTEK 5.OLDAL Keresik a Szent Koronát A bizottság tagjai Szemerén és Grimmen kí­vül Házmán Ferenc, volt budai városi fő­jegyző, országgyűlési képviselő, a forradalmi külügyminisztérium osztályfőnöke és Sórodi- Eischl Ede, volt székesfehérvári főjegyző, külügyminiszteri tanácsos voltak. A Korona rejtekhelyéről Grimm készített tervrajzot. Augusztus 21-én Orsovánál átlépték a török határt. Szemere becsületszavára fogadta meg Grimnek, hogy angol útlevelével Konstantiná­­■polyig viszi, ámde Widdinben megszökött a jóhiszemű Grimm elől: éjszaka a nyomorúsá­gos török szálloda meztelen folyosókövein alvó Grimmet átlépve, egy dunai bárkán el­sietett. Grimm a Widdinben gyülekező emig­ránsokhoz csatlakozott, mohamedán hitre­ tért, hogy a lovagias, nemeslelkű szultán, Abdul Medsid mint török állampolgárt őt is meg­­védhesse az emigránsokat háborús fenyegeté­sekkel kikövetelő osztrák kormány elől. A ha­tár átlépésénél a velük együtt menekülő gróf Batthyány Kázmér külügyminiszterné, szüle­tett Keglevich Antónia grófnő albumába meg­ható német emlékverset írt, melyet az emlék­irat szövegével együtt közlünk legközelebbi folytat­ásunkban. Házmán Ferencről itt egyelőre csak any­­nyit, hogy ő is követte Kossuthot a kjutahiahi (kisázsiai) internáló táborba, innen New­­yorkba, majd Londonba került. Az emigráció alatt sokat nyomorgott, dohányültetvényeken volt napszámos, majd Newyorkban volt vá­sári panorámás, 1867—73 között budai pol­gármester és orsz. képviselő. Az ő javaslatára egyesítették Pestet, Budát és Óbudát, a Pasa­réten róla nevezték el a Házmán Ferenc­­utcát. Sórodi 1862-ben mint török ezredes, el­esett Bagdadnak a beduinok elleni védelmé­ben. Életrajzát a Grimm-emlékirat befejezése után közöljük. Grimm — a szultán bank­jegynyomdájának igazgatója Grimm Vince Viddinből a Perzsa-öböl mel­letti Aleppóba került, innen kinevezték a tö­rök szultáni bankjegynyomda igazgatójává. 1866-ban — mikor már amnesztiát is nyert — mint nyugalmazott török államhivatalnok Pestre jött, állítólag azért, hogy a Treichtlin­­gernek hitelbe eladott üzlete ügyeit rendezze. Ez azonban Ujházy Ferenc néhány soros meg­emlékezése szerint állítólag cinikusan szemébe nevetett. “Ugyanis az 1849 előtt kötött jogügy­leteket 1850-i császári pátens szerinti módon szerződésben kellett volna megerősíteni. Grimm Ázsiában volt, a szerződést nem újít­­hata meg. Treichtlinger állítólag kihasználta az emigráns kényszerhelyzetét s kezét rátette a szabadságharc alatt a magyar ügyért kol­­dusbotra jutott ember élete munkájára. Tény, hogy a Treichtlinger-féle üzlet a Do­rottya­ utcában még a hetvenes évek végén is megvolt. Grimm becsületes ember volt s noha 18 éven át két ország bankjegyeit nyomta, oly szegény maradt, hogy kénytelen volt Konstan­­tinápolyba visszasietni, nehogy török nyug­díját elveszítse. Ekkor találkozott Ujházy Fe­renccel, szabadságharc korabeli barátjával, és pedig a Nemzeti Múzeumban. Jegyzeteiben — melyeket dr. Szentiványi Gyula, a Szép­­művészeti Múzeum főtitkára gyűjtött össze — ezt írja a találkozásról: „Szegény jó öreg Grimm! Treichtlinger kinevette, semmit sem tudott elérni. Visszasietett Törökországba, ne­hogy nyugdíját elveszítse." Úgy látszik, Grimmnek sikerült végkielégí­tést kapnia, mert 1872-ben — két évvel ha­lála előtt — Pestre jött. Visszavonultan, agg­­legényi magányosságban halt meg 1874 ja­nuár 16-án. A Vasárnapi Újság röviden meg­emlékezett haláláról. Azonban a kegyeletnél­küli utókor sírját megbolygatta: mint fentebb mondottuk, ismeretlen tömegsírba került a „szegény, jó öreg Grimm". Negyvennégy évesek az emlékiratok 1866 február 1-én írta emlékiratát egy is­meretlen barátjához, valószínűleg nemes Ma­­yerffy Sándor volt honvédszázadoshoz, vagy Adlersklaus nemes Buchel Ferenc alezredes­hez. Ezt az emlékiratot a Mayerffy-család levelesládájában sikerült megtalálnunk és pe­dig a híres szabadságharcbeli Pilvax Károly pesti kávés — a Petőfi és barátainak törzs­kávéja — iratai között. * Ujházy Ferenc jónevű csendéletfestő volt. A késő öregségében 1921-ben halt meg, mint az Érsek­ utcai polgári fiúiskola nyugalmazott rajz­tanára. Hosszú őszszakállú, daliás termetű, jellegzetes megjelenésű aggastyán volt, akit igen sokan ismertek feltűnő megjelenése révén. A há­ború előtti Budapest utcaképéhez hozzátartozott a büszketartású aggastyán. A szabadságharc alatt sok harctéri vázlatot készített, így a Lánc­hidat felrobbantani akaró Alnoch ezredes holt­testéről (Főv. Múzeum) is. Megjelent a pünkösdi száma 25 cikk..100 kép Pilsudski marsall­ autóbaleset érte Varsó, május 16. (Lengyel Távirati Iroda.) Vilnából jelen­tik: Az az automobil, amelyben Pilsudski tábornagy a pályaudvarra utazott, össze­ütközött egy rendkívül sebességgel haladó autótaxival, amelynek nem volt utasa. Pilsudski automobilja nem sérült meg és azonnal folytathatta útját, azonban a taxi könnyebben megrongálódott. Az incidens­nél sem Pilsudski tábornok, sem más nem sebesült meg. (MTI.) Ócska kocsiknak maszkíro­zok versenyautókkal üldözi a londoni rendőrség a banditákat London, május 16. (Saját tudósítónktól.) Amerika és Európa kriminalistái, bűnügyi szakértői vitatkoznak azon, hogy valójában létezik-e a „bűnhul­lám", vagy pedig csak izzó agyú regényírók fantáziájában születnek meg a kalandosnál­­kalandosabb modern rablótörténetek a „hands off" és „hard up“ támadások. Mialatt a tudó­sok pro és kontra vitatkoznak, Amerika egyes városaiban már egyenesen járványossá fajul­tak a fényes nappal elkövetett bankrablások, bandagyikosságok. Legújabban ez a bűnügyi járvány átterjedt Angliára is, ahol a rendőr­­hatóságok megdöbbenve tapasztalják, hogy mennyire szaporodnak az amerikai ízű auto­­mobilos, revolveres, kézigránátos és gázbom­­bás rablótámadások. A londoni rendőrség most új és érdekes eszközhöz folyamodott. A félmetes hírű Scottland Yard repülő detektívcsoportjait egészen különleges szerkezetű és felszerelésű autókkal látták el. Ezek az autók a város kü­lönböző pontjain parkíroznak. Külsőleg ócska, ütött-kopott autótaxik, vagy agyon­­strapált teherautók benyomását keltik, belse­jükben azonban a legerősebb motorok vannak beépítve, úgyhogy a jelentéktelen külsejű „tragacs" pillanatok alatt eléri a verseny­kocsik sebességét. Azonkívül fel vannak sze­relve a kocsik rádió-leadó- és vevőállomással is és állandó összeköttetést tartanak fenn a Scottland Yard riadóközpontjával. Páncélle­­mezek, golyószórók, könny-, füst- és gáz­bombák, acélsisakok é gászmaszkok egészítik ki a modern álarcos rendőrautók felszerelését és a londoni rendőrség igen nagy reményeket fűz az új harci eszköz működéséhez. Képzőművészeti kiállítások A legközelebbi napokban egész sor új képző­­művészeti kiállítás nyílik meg. A Szépművészeti Múzeum grafikai osztálya kezdi meg a sort, amely 17-én mutatja be értékes és gazdag anya­gát Honore Daumier grafikai művészetéből.­­ Az Ernst­ Múzeum aukciókiállításának bezárása után Rákosi Jenő művészi hagyatékának adott helyet. Rákosi Jenő tudvalévően sok szeretettel gyűjtötte a művészet értékeit és a magyar szín­ház és művészi életnek emlékeit. Ezt a kollekciót május 19-én nyitják meg.­­ A Magyar Gyűjtők és Művészetkedvelők Egyesülete pedig 18-tól kezdve keleti művészeti kiállítást rendez az Ipar­művészeti Múzeumban.­­ Új kiállítása nyílik meg a Tamás—Galériának is, amely ismét új tö­rekvésű művészeket mutat be. A PQSI H'féle sörTM és étterem TM 9 (a tiszti kaszinó épületében) Váci­ utca 38. ^„VitVá május hó 18-án megnyílik ! Pulnári arai#! Részvényserfőzdeviláe- I Uljjal I dl dt­. hirü söreinek kimérése Notre dantei toronyőr ♦ OMNIA ♦ Álarcos Vénusz­­ Ara 1 pengő

Next