8 Órai Ujság, 1929. október (15. évfolyam, 223-250. szám)
1929-10-01 / 223. szám
KT.rm 2. OLDAL'ólriujsig Válasz a jóhiszeműeknek és a rosszhiszeműermere, akiket ismerünk 1918-ból Hogy titkos választójog lesz-e, az nem kétséges. De ezt fokozatosan kell keresztül vinni és akkor, amikor ez nem járhat többet katasztrofális visszahatással parlamenti életünkre és ezen keresztül a nemzet életére. Minden reformmunkában nemcsak az a lényeges, hogy helyes-e az, amit tervezünk, hanem az is, hogyha helyes, mikor és hogyan visszük keresztül. Én csodálkozom, hogy olyan emberek, mint Nagy Emil, aki Széchenyi István tanításait ismeri, aki az ő iskolájában nevelkedett, ezt az alaptételét a politikának nem akarja felismerni és nem látja azokat a bajokat, amelyek bekövetkezhetnek, hogyha Európában a Csonka-Magyarország nehéz helyzetében egyik napról a másikra akar olyan reformokat keresztül vinni, amelyek igen nagy megrázkódtatásokat idézhetnek elő. — De ez az okfejtésem csak a jóhiszeműeknek szól. Vannak rosszhiszeműek, és ezek közé azokat sorolom, akik revízió címen követelnek demokráciát, de akiknek nem a revízió a fő cél, hanem az, hogy a demokrácia címén és jelszavával politikai felfordulást idézzenek elő és a zavarosban halászhassanak. — Nem kell őket megneveznem, ezeket ismerjük azokból az időkből, amikor a demokráciával akarták az illetők 1918-ban megmenteni az országot. Hogy ez hogy sikerült és hogy hova vezetett, még túl közel áll hozzánk, semhogy a józan közvélemény, — amely nincs politikai jelszavakba beleszeretve, hanem az ország nyugalmáért aggódik, — ne tudná teljes helyességgel megítélni és értékelni. Azt mondják, hogy Németország sikereket ért el, mert demokratikus ország. Erre a feleletem csak az, hogy az antant a világháború alatt érezte a német nemzetnek óriási erejét, rátermettségét és hatalmát. Dacára annak, hogy a háborús pszichózis még él, túl józanok a nyugati államok politikusai, semhogy ne tudnák, hogy ezt a nemzetet álandóan víz alá nyomni nem lehet. A német nemzet a maga igazát nem azért látja fokozatosan érvényesülni, mert demokratikus állam, hanem azért, mert egy hatalmas nemzet. Sokkal nehezebb a mi helyzetünk. Mi egy kis nép vagyunk, amelynek első feladata mindenekelőtt az, hogy rendet tartson a maga portáján. Rendet kell tartanunk a magunk portáján Hiába fogja Magyarország a tankönyvekben tanított legdemokratikusabb intézményeket behozni, ha ezeknek érvényesülése mellett nem bír majd rendet tartani a maga portáján. Ez nem az elvek, ez a gyakorlati politika megítélésének kérdése. Az elvekben és célokban — ismétlem — egyetértünk, de vindikálom magamnak azt a jogot, sőt többet mondok, kötelességem, hogy a gyakorlati politika szemszögén keresztüllátva, azt a tempót tartsam be az elvek érvényesítése terén, amelyek mellett az ország közállapotainak békéjét és nyugalmát fenntartani nem lehet. Nem kívánom és az országra nézve a legnagyobb veszély volna, hogyha újból olyan parlament, vagy annál sokkal rosszabb parlament ülne össze, mint amilyen 1919-ben, az összeomlás és forradalmak után az általános titkos választójog alapján összeült. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy az én helyemen legyen kötetes akkori országban rendet tartani. gveszélyes tűz, amellyel látszanak . Tisztában vagyok azzal, hogy az őszi kampány folyamán ezekről a kérdésekről még sok szó fog esni. Lesz alkalmam tehát és lesz alkalma politikai ellenfeleimnek, hogy ezekről a kérdésekről bővebben nyilatkozzanak és nyilatkozzunk. Nem fogom elmulasztani az alkalmat arra, hogy a magam szempontjaival a kövéleményt meg ne ismertessem és lehetőleg felvilágosítsam arról a veszélyes tűzről, amellyel egyesek játszanak. — A revízió egy lassú és nehéz munkát feltételező célkitűzés. Ehhez azonban elsősorban egységre van szükség idebent, rendre, politikai fegyelmezettségére a nemzetnek, türelemre és arra, hogy mindenki a pozitív alkotó munkából vegye ki a maga részét és ne higyye azt, hogy most már megérett az idő arra, hogy egymással hajba kapjunk belpolitikai kérdések felett és itt, ebben az országban újból feje tetejére állítsunk mindent. Kezdettől fogva a kisgazdákkal haladok együtt — Azt mondják, hogy Magyarországon feudális és oligarcha kormányzás van, vagy legalább ez a látszat és ez is egyik akadálya a revíziónak. Mi az álláspontja erről excellenciának? — Szeretném tudni és erre még soha felvilágosítást nem adott senki, hogy mennyiben feudális és oligarchikus jellegű a mai kormányzat. Én kezdettől fogva, igenis a kisgazdákkal együtt kívántam haladni és akarok haladni a jövőben is. Azt hiszem, nem tesznek és nem tehetnek szemrehányást nekem, hogy nem igyekeztem minden olyan kérdésben, amelyben hozzám fordultak, méltányosan és érdekeiket szem előtt tartva, eljárni. Nem hiszem, hogy ugyanezt a bizonyítványt rólam Magyarország nagybirtokosai is kiállítanák. Hiszen a földreform keresztülvitele igen gyakran ellentétbe állított azokkal a kívánságokkal és követelésekkel, amelyek erről az oldalról elhangzottak. A hitbizományi reformot én jelentettem be a parlamentben. Erre senki sem kényszerített, senki sem követelte, senki sem szorított rá. Tehettem volna-e ezt, ha feudális és oligarcha érdekek szószólója lennék? Hol nyilvánult meg a magyar közéletben a feudalizmus legkisebb befolyása is. Erre a válasszal adósok maradnak. Azok az urak, akik ilyen jelszavakat dobnak a magyar közéletbe, jobban tennék, hogy ahelyett, hogy a kisálbány részéről ilyen irányban folytatott propagandát magukévá tennék, ahelyett, hogy ezeket a jelszavakat, amelyeket ellenségeink tudatosan visznek be a nyugati közfelfogásba, azért, hogy Magyarországot, diszkreditálják és súlyát csökkentsék, hirdetnék, ahelyett, hogy ezeket a jelszavakat értelem nélkül, szajkó módjára ismételgetnék, megtennék a maguk kötelességét abban az irányban, hogy rámutassanak arra, hogy ezek tudatosan kitalált hazugságok. És ne minket, szorítanának, vagy szólítanának fel arra, hogy véget vessünk ennek az állapotnak, amely nem áll fenn, hanem a külföldet világosítanák fel arról, hogy ezek idejét múlt propagandisztikus jelszavak, amelyek a kisántántállamok politikai konyhájából kerültek ki. Az, hogy a magyar földbirtokosok földjét nem egyszerű rablás útján vettük el, az még nem jogosít fel arra, hogy valaki is azt mondja, hogy itt feudális felfogások uralkodnak. — A magyar politikai életnek vannak történelmi tradíciói is, amelyek kül- sőségekben, de egyik és másik téren a dolgok lényegében megnyilvánulnak. Anglia ezeket a tradíciókat gyakran még akülsőségekben is szinte a nevetségességig tartja fenn. Hogyha mi a magyar tradíciókat tisztán újítási viszketegségből nem egyik flapról a másikra dobjuk ki a hajónkból, azért oligarcha és feudális uralomról beszélni itt nem lehet. Ráth Zsigmond ünneplése a szurdán . Tömegszerencsétlenség egy tüzérségi gyakorlaton, Bukarestből jelentik: Az Otopeni erődben tegnap reggel borzalmas szerencsétlenség történt. A 1. erőd lőszergyárában Rakovitza tűzmester egy löveget mutatott több közlegénynek. Vizsgálgatás közben a lövedék váratlanul felrobbant , a robbanás következtében a közelben fekvő nagyobb menynyiségű robbanószer is explodált. A szerencsétlenségnek két halottja és hat életveszélyes sebesültje van. (Saját tudósítónktól.) A Kúria ma délelőtt Juhász Andor kúriai elnök elnöklésével teljes ülést tartott, amelynek egyetlen tárgya a nyugalomba vonuló Siáth Zsigmond kúriai másodelnök félszázados lírai működésének ünneplése volt. A teljes ülésen részt vett a koronaügyészség, az ítélőtábla és a Kúria teljes bírói kara. Juhász Andor meleg szavakkal üdvözölte a jubilánst, kifejezve sajnálkozását távozásán, majd átnyújtotta a kormányzó kitüntetését, az elsőosztályú magyar érdemkeresztet, amelyet Ráth Zsigmond meghatott szavakkal vett át. A motoros elgázolt egy kisleányt. Zalaegerszegről jelentik : Wachter János géplakatos motorkerékpárján Ausztriából beteg édesanyja meglátogatására Novára utazott. Zalaegerszegen áthaladtában a teherpályudvar közelében egy szembejövő és téglával rakott szekeret akart elkerülni, miközben a szekérről Németh Anna 6 éves kisleány leugrott és éppen a kerékpár elé került. Wachternnek nem volt már módjában a gépet megállítani és elgázolta a kisleányt, aki koponyaalapi törést és más zszódásokat szenvedett. Életveszélyes állalmiban a kórházba szállították. A vizsgálat megindult. 1920 OKTÓBER – A keleti jóvátételi konferencia jelentősége Magyaror szagra nézve A jóvátétel kérdéséről kérdeztük ezután a miniszterelnököt. — Eltérve a belpolitikai kérdések mezejéről, — folytatta a miniszterelnök, — a magyar közéletet élénkebben foglalkoztathatná és kell, hogy majd foglalkoztassa az a tárgyalás, amely Párisban a keleti államok reparációs kérdésének végleges rendezése tárgyában hivatott össze és amelyen Magyarország is Korányi báró révén van képviselve. — Életbevágó érdekeink dőlnek el itt. Nem csekélyebbről van szó, minthogy a reparációs kérdés — amennyiben minket illet — végleg rendeztessék és hogy Magyarország pénzügyi szuverenitását ezen rendezés révén visszanyerhesse. Mert hiszen, amíg összes állami vagyonunk és jövedelmünk reparációs követelésre vannak elzálogosítva, addig komoly pénzügyi szuverenitásról és hitelképességről nem lehet szó. Amikor a magyar állam államkölcsönt csakis külföldi tényezők — a reparációs komissziók előzetes hozzájárulása mellett vehet fel — ez egy olyan kerékkötője egyfelől az állam pénzügyi szuverenitásának, de másfelől közgazdaságunk meggyógyulásának, amelynek rendezése nélkül komoly és a mai bajokat, szanálni alkalmas közgazdasági politikát nagyon nehéz folytatni. Én bízom benne és remélem, hogy sikerülni fog ezt a kérdést kielégítő módon rendezni. Természetesen, hogy a magyar állam a következő években államkölcsön felvételére lesz utalva és hogy ez nemcsak ennek a kérdésnek a rendezésétől, hanem a világ pénzpiaci helyzetének meggyógyulásától és javulásától is függ. De mindenesetre a reparációs kérdés rendezése egy olyan feltétele annak, hogy jobb beruházási politikát folytathassunk, hogy a magyar közgazdasági élet rendelkezésére álljon a magyar kormány olyan mértékben, minthogy azt a közgazdasági élet megkívánja, hogy ennek végleges elintézéséhez legnagyobb érdekeink fűződnek. FI beruházási tevékenységnek atból fel kell lendülni” . A népszövetségi kölcsön felhasználása óta a magyar közgazdasági élet nélkülözi azokat a tőkéket, amelyek egy jól átgondolt és megfelelő programhoz alkalmazkodó beruházási politikának a keresztülviteléhez szükséges. Egyik fő törekvése pénzügyi politikánknak az kell, hogy legyen — eltekintve a takarékosságtól, amelyet magam is nyomatékosan hangsúlyozok a pénzügyminiszter úrral együtt — hogy az utolsó évben már csak kismértékben keresztülvitt beruházási tevékenység újból fellendülhessen és ezáltal keresztül segítse közgazdasági életünket azon a nyomasztó helyzeten, amelyben most van és amely a politikai életre is természetesen visszahatással bír. Hogy ítéli meg excellenciád az új osztrák kormány helyzetét és mi várható Magyarországgal való kapcsolat szempontjából az új osztrák kormányzástól? — Ugyan időelőtti volna az új osztrák kormánynak a kilátásairól most már nyilatkozni, de az bizonyos, hogy az a törekvés, hogy Ausztriában egy erőskezű kormány vegye át az uralmat, továbbá az a törekvés, hogy a polgári elemek összefogásával az a veszedelmes radikalizmus, amely gyakran az osztrák közéletben megnyilvánult, visszaszoríttassék, előttem csak szimpatikus lehet. Egyúttal azt a reményt is kelti bennem ez a törekvés, hogy amennyiben siker koronázza, azt a jó viszonyt, amely Magyarország és Ausztria között már eddig is fennállott, fokozottabb mértékben leszünk képesek megépíteni és kimélyíteni. Mert megengedem, hogy nemzetközi viszonylatokban a belpolitikai különbségek nagy jelentőséggel nem bírnak. Az az állapot azonban, hogy Magyarország ellen gyakran éppen Bécsből fújták meg a harci trombitát azok a körök, amelyek gyakran a magyar emigráció által voltak befolyásolva, nemcsak hogy kellemes nem volt, de visszahatással is bírt bizonyos fokig a két állam viszonyára. Nekünk nagy érdekünk az, hogy Ausztriában tartós és erős kormányzat legyen, mert bízunk, hogy ebben az esetben barátságára is fokozottabb mértékben számíthatunk. Késő délutánra fordult az idő, amikor véget ért az interjú. A miniszterelnök azzal búcsúzott el, hogy kedden már Budapesten lesz és átveszi hivatalát. Elindult a miniszterelnök, a parkon át dolgozószobája felé, ahol akták és levelek tömege várja. A miniszterelnök leül íróasztalához és „vadászik". Kedden már Budapesten folytatja ezt a „vadászatot" és visszaél a lesipuskásokra. Gerlóczi Lajos: Az osztrák helyzet FÉRFIDIVAT ÜZLETEBEN Meglepően olcsó árban is kaphatók: Remek kivitelű dejalene pyramák.. . 26-29 P Különleges „ cybelin ■ házikabátok 38-40 P , nagy választékban VI. ker., Teréz körút 34. 1