8 Órai Ujság, 1929. október (15. évfolyam, 223-250. szám)

1929-10-01 / 223. szám

KT.rm 2. OLDAL'­ólriujsig Válasz a jóhiszeműeknek és­­ a rosszhiszem­űermere, akiket ismerünk 1918-ból Hogy titkos választójog lesz-e, az nem kétséges. De ezt foko­zatosan kell keresztül vinni és akkor, amikor ez nem járhat többet katasztrofális visszaha­tással parlamenti életünkre és ezen keresztül a nemzet életére. Minden reformmunkában nemcsak az a lényeges, hogy helyes-e az, amit terve­zünk, hanem az is, hogyha helyes, mi­kor és hogyan visszük keresztül. Én csodálkozom, hogy olyan emberek, mint Nagy Emil, aki Széchenyi István tanításait ismeri, aki az ő iskolájában nevelkedett, ezt az alaptételét a politi­kának­ nem akarja felismerni és nem látja azokat a bajokat, amelyek bekö­vetkezhetnek, hogyha Európában a Csonka-Magyarország nehéz helyzeté­ben egyik napról a másikra akar olyan reformokat keresztül vinni, ame­lyek igen nagy megrázkódtatásokat idézhetnek elő. — De ez az okfejtésem csak a jó­­hiszeműeknek szól. Vannak rosszh­isze­­műek, és ezek közé azokat sorolom, akik revízió címen követelnek demokráciát, de akiknek nem a revízió a fő cél, ha­nem az, hogy a demokrácia címén és jelszavával politikai felfordulást idéz­zenek elő és a zavarosban halászhas­sanak. — Nem kell őket megneveznem, eze­­­ket ismerjük azokból az időkből, ami­kor a demokráciával akarták az illetők 1918-ban megmenteni az országot. Hogy ez hogy sikerült és hogy hova vezetett, még túl közel áll hozzánk, semhogy a józan közvélemény, — amely nincs po­litikai jelszavakba beleszeretve, hanem az ország nyugalmáért aggódik, — ne tudná teljes helyességgel megítélni és értékelni. Azt mondják, hogy Német­ország sikereket ért el, mert demokra­tikus ország. Erre a feleletem csak az, hogy az antant a világháború alatt érezte a német nemzetnek óriási erejét, rátermettségét és hatalmát. Dacára an­nak, hogy a háborús pszichózis még él, túl józanok a nyugati államok politi­kusai, semhogy ne tudnák, hogy ezt a nemzetet álandóan­ víz alá nyomni nem lehet. A német nemzet a maga igazát nem azért látja fokozatosan érvénye­sülni, mert demokratikus állam, hanem azért, mert egy hatalmas nemzet. Sok­kal nehezebb a mi helyzetünk. Mi egy kis nép vagyunk, amelynek első fel­adata mindenekelőtt az,­ hogy rendet tartson a maga portáján. Rendet kell tartanunk a magunk portáján­ ­ Hiába fogja Magyarország a tan­könyvekben tanított legdemokratiku­sabb intézményeket behozni, ha ezeknek érvényesülése mellett nem bír majd rendet tartani a maga portáján. Ez nem az elvek, ez a gyakorlati politika megítélésének kérdése. Az elvekben és célokban — is­métlem — egyet­értünk, de vindikálom magamnak azt a jogot, sőt többet mondok, köte­lességem, hogy a gyakorlati po­litika szemszögén keresztül­látva, azt a tempót tartsam be az elvek érvényesítése terén, amelyek mellett az ország köz­állapotainak békéjét és nyugal­mát fenntartani nem lehet. Nem kívánom és az országra nézve a legnagyobb veszély volna, hogyha újból olyan parlament, vagy annál sokkal rosszabb parlament ülne össze, mint amilyen 1919-ben, az összeomlás és for­radalmak után az általános titkos vá­lasztójog alapján összeült. Az ellensé­gemnek sem kívánom, hogy az én he­lyemen legyen kötetes akkor­i ország­ban rendet tartani. gveszélyes tűz, amellyel látszanak . Tisztában vagyok azzal, hogy az őszi kampány folyamán ezekről a kér­désekről még sok szó fog esni. Lesz al­kalmam tehát és lesz alkalma politikai ellenfeleimnek, hogy ezekről a kérdé­sekről bővebben nyilatkozzanak és nyi­latkozzunk. Nem fogom elmulasztani az alkalmat arra, hogy a magam szem­pontjaival a kövéleményt meg ne is­mertessem és lehetőleg felvilágosítsam arról a veszélyes tűzről, amellyel egye­sek játszanak. — A revízió egy lassú és nehéz mun­kát feltételező célkitűzés. Ehhez azonban elsősorban egységre van szükség ide­bent, rendre, politikai fegyelmezettsé­gére a nemzetnek, türelemre és arra, hogy mindenki a pozitív alkotó mun­kából vegye ki a maga részét és ne higyye azt, hogy most már megérett az idő arra, hogy egymással hajba kap­junk belpolitikai kérdések felett és itt, ebben az országban újból feje tetejére állítsunk mindent. Kezdettől fogva a kisgazdákkal haladok együtt — Azt mondják, hogy Magyarországon feudá­lis és oligarcha kormányzás van, vagy legalább ez a látszat és ez is egyik akadálya a revízió­nak. Mi az álláspontja erről excellenciá­nak? — Szeretném tudni és erre még soha felvilágosítást nem adott senki, hogy mennyiben feudális és oligarchikus jel­legű a mai kormányzat. Én kezdettől fogva, igenis a kisgazdákkal együtt kívántam haladni és akarok haladni a jövőben is. Azt hiszem, nem tesznek és nem tehet­nek szemrehányást nekem, hogy nem igyekeztem minden olyan kérdésben, amelyben hozzám fordultak, méltányo­san és érdekeiket szem előtt tartva, el­járni. Nem hiszem, hogy ugyanezt a bi­zonyítványt rólam Magyarország nagy­birtokosai is kiállítanák. Hiszen a földreform keresztülvitele igen gyakran ellentétbe állított azokkal a kívánságokkal és kö­vetelésekkel, amelyek erről az oldalról elhangzottak. A hitbizományi reformot én jelentettem be a parlamentben. Erre senki sem kényszerített, senki sem követelte, senki sem szorított rá. Tehettem volna-e ezt, ha feudális és oligarcha érdekek szó­szólója lennék? Hol nyilvánult meg a magyar közéletben a feudalizmus leg­kisebb befolyása is. Erre a válasszal adósok maradnak. Azok az urak, akik ilyen jelszavakat dobnak a magyar közéletbe, jobban tennék, hogy ahelyett, hogy a kisálb­ány részéről ilyen irány­ban folytatott propagandát magukévá tennék, ahelyett, hogy ezeket a­ jelsza­vakat, amelyeket ellenségeink tudato­san visznek be a nyugati közfelfo­gásba, azért, hogy Magyarországot, diszkreditálják és súlyát csökkentsék, hirdetnék, ahelyett, hogy ezeket a jelsza­vakat értelem nélkül, szajkó módjára ismételgetnék, meg­tennék a maguk kötelességét abban az irányban, hogy rámu­tassanak arra, hogy ezek tuda­tosan kitalált hazugságok. És ne minket, szorítanának, vagy szólí­tanának fel arra, hogy véget vessünk ennek az állapotnak, amely nem áll fenn, hanem a külföldet világosítanák fel arról, hogy ezek idejét múlt propa­­gandisztikus jelszavak, amelyek a­ kis­­ántántállamok politikai konyhájából kerültek ki. Az, hogy a magyar földbirtoko­sok földjét nem egyszerű rab­lás útján vettük el, az még nem jogosít fel arra, hogy valaki is azt mondja, hogy itt feudális felfogások uralkodnak. — A magyar politikai életnek van­nak történelmi tradíciói is, amelyek kül- sőségekben, de egyik és másik téren a dolgok lényegében megnyilvánulnak. Anglia ezeket a tradíciókat gyakran még a­­külsőségekben is szinte a nevet­ségességig tartja fenn. Hogyha mi a magyar tradíciókat tisztán újítási visz­­ketegségből nem egyik flapról a má­sikra dobjuk ki a hajónkból, azért oligarcha és feudális uralomról beszélni itt nem lehet. Ráth Zsigmond ünneplése a szurdán . Tömegszerencsétlenség egy tüzérségi gyakorlaton, Bukarestből jelentik: Az Oto­peni erődben tegnap reggel borzalmas sze­rencsétlenség történt. A 1. erőd lőszergyárában Rakovitza tűzmester egy löveget mutatott több közlegénynek. Vizsgálgatás közben a lö­vedék váratlanul felrobbant , a robbanás kö­vetkeztében a közelben fekvő nagyobb meny­­nyiségű robbanószer is explodált. A szeren­csétlenségnek két halottja és hat életveszélyes sebesültje van. (Saját tudósítónktól.) A Kúria ma dél­előtt Juhász Andor kúriai elnök elnöklésével teljes ülést tartott, amelynek egyetlen tárgya a nyugalomba vonuló Siáth Zsigmond kúriai másodelnök félszázados lírai működésének ünneplése volt. A teljes ülésen részt vett a koronaügyészség, az ítélőtábla és a Kúria tel­jes bírói kara. Juhász Andor meleg szavak­kal üdvözölte a jubilánst, kifejezve sajnálko­zását távozásán, majd átnyújtotta a kor­mányzó kitüntetését, az elsőosztályú magyar érdemkeresztet, amelyet Ráth Zsigmond meg­hatott szavakkal vett át.­­ A motoros elgázolt egy kisleányt. Zalaegerszegről jelentik : Wachter János géplakatos motorkerékpárján Ausztriából beteg édesanyja meglátogatására Novára utazott. Zalaegerszegen áthaladtában a teherpályudvar közelében egy szembejövő és téglával rakott szekeret akart elkerülni, miközben a szekérről Németh Anna 6 éves kisleány leugrott és éppen a kerékpár elé került. Wachternnek nem volt már módjá­ban a gépet megállítani és elgázolta a kis­leányt, aki koponyaalapi törést és más zs­zódásokat szenvedett. Életveszélyes álla­lmiban a kórházba szállították. A vizsgálat megindult. 1920 OKTÓBER – A keleti jóvátételi konferencia jelentősége Magyaror szagra nézve A jóvátétel kérdéséről kérdeztük ezután a mi­niszterelnököt. — Eltérve a belpolitikai kérdések mezejéről, — folytatta a miniszterel­nök, — a magyar közéletet élénkebben foglalkoztathatná és kell, hogy majd foglalkoztassa az a tárgyalás, amely Párisban a keleti államok reparációs kérdésének végleges rendezése tárgyá­ban hivatott össze és amelyen Magyar­­ország is Korányi báró révén van kép­viselve. — Életbevágó érdekeink dőlnek el itt. Nem csekélyebbről van szó, mint­hogy a reparációs kérdés — amennyi­ben minket illet — végleg rendeztes­­sék és hogy Magyarország pénzügyi szuverenitását ezen rendezés révén visszanyerhesse. Mert hiszen, amíg összes állami vagyonunk és jövedelmünk reparációs köve­telésre vannak elzálogosítva, ad­dig komoly pénzügyi szuvereni­tásról és hitelképességről nem lehet szó. Amikor a magyar állam államkölcsönt csakis külföldi tényezők — a repará­­ciós komissziók előzetes hozzájárulása mellett vehet fel — ez egy olyan kerék­kötője egyfelől az állam pénzügyi szu­verenitásának, de másfelől közgazdasá­gunk meggyógyulásának, amelynek rendezése nélkül komoly és a mai bajo­kat, szanálni alkalmas közgazdasági po­litikát nagyon nehéz folytatni. Én bí­zom benne és remélem, hogy sikerülni fog ezt a kérdést kielégítő módon ren­dezni.­­ Természetesen, hogy a magyar ál­lam a következő években államkölcsön felvételére lesz utalva és hogy ez nem­csak ennek a kérdésnek a rendezésétől, hanem a világ pénzpiaci helyzetének meggyógyulásától és javulásától is függ. De mindenesetre a reparációs kérdés rendezése egy olyan feltétele annak, hogy jobb beruházási politikát folytathassunk, hogy a magyar köz­­gazdasági élet rendelkezésére álljon a magyar kormány olyan mértékben, minthogy azt a­ közgazdasági élet meg­kívánja, hogy ennek végleges elintézé­séhez legnagyobb érdekeink fűződnek. FI beruházási tevékenységnek atból fel kell lendülni” . A népszövetségi kölcsön felhasz­­nálása óta a magyar közgazdasági élet nélkülözi azokat a tőkéket, amelyek egy jól átgondolt és megfelelő programhoz alkalmazkodó beruházási politikának a keresztülviteléhez szükséges. Egyik fő törekvése pénzügyi po­litikánknak az kell, hogy le­gyen — eltekintve a takarékos­ságtól, amelyet magam is nyo­matékosan hangsúlyozok a pénzügyminiszter úrral együtt — hogy az utolsó évb­en már csak kismértékben keresztül­vitt beruházási tevékenység új­ból fellendülhessen és ezáltal keresztül segítse közgazdasági életünket azon a nyomasztó helyzeten, amelyben most van és amely a politikai életre is természetesen visszahatással bír.­­ Hogy ítéli meg excellenciád az új osztrák kormány helyzetét és mi várható Magyarország­gal való kapcsolat szempontjából az új osztrák kormányzástól? — Ugyan időelőtti volna az új oszt­rák kormánynak a kilátásairól most már nyilatkozni, de az bizonyos, hogy az a törekvés, hogy Ausztriában egy erőskezű kormány vegye át az uralmat, továbbá az a törekvés, hogy a polgári elemek összefogásával az a veszedelmes radikalizmus, amely gyakran az osztrák közéletben megnyilvánult, visszaszorít­­tassék, előttem csak szimpatikus lehet. Egyúttal azt a reményt is kelti bennem ez a törekvés, hogy amennyiben siker koronázza, azt a jó viszonyt, amely Ma­gyarország és Ausztria között már ed­dig is fennállott, fokozottabb mérték­ben leszünk képesek megépíteni és ki­­mélyíteni. Mert megengedem, hogy nemzetközi viszonylatokban a belpoliti­kai különbségek nagy jelentőséggel nem bírnak. Az az állapot azonban, hogy Magyarország ellen gyakran ép­pen Bécsből fújták meg a harci trombitát azok a körök, ame­lyek gyakran a magyar emigrá­ció által voltak befolyásolva, nemcsak hogy kellemes nem volt, de visszahatással is bírt bizonyos fokig a két állam vi­szonyára. Nekünk nagy érdekünk az, hogy Ausz­triában tartós és erős kormányzat le­gyen, mert bízunk, hogy ebben az eset­ben barátságára is fokozottabb mérték­ben számíthatunk. Késő délutánra fordult az idő, amikor véget ért az interjú. A miniszterelnök azzal búcsú­zott el, hogy kedden már Budapesten lesz és átveszi hivatalát. Elindult a miniszterelnök, a parkon át dolgozószobája felé, ahol akták és levelek tömege várja. A miniszterelnök leül íróasztalához és „vadászik". Kedden már Buda­pesten folytatja ezt a „vadászatot" és visszaél a lesipuskásokra. Gerlóczi Lajos: Az osztrák helyzet ­ FÉRFIDIVAT ÜZLE­TEBEN Meglepően olcsó árban i­s kaphatók: Remek kivitelű dejalene pyramák.. . 26-29 P Különleges „ cybelin ■ házikabátok 38-40 P , nagy választékban VI. ker., Teréz­ körút 34. 1

Next