8 Órai Ujság, 1929. december (15. évfolyam, 276-298. szám)

1929-12-01 / 276. szám

1929 DECEMBER 1 ó Mintsig VASÁRNAP 3. OLDAT] Decemberben életbe lép a hivatali adminisztráció reformja Nemcsak a közönségnek, de a tisztviselőknek is érdeke, hogy az egyes ügyeket gyorsan intézzék el . Ellenőrzésre van szükség, hogy a közönségre könnyítést jelentő szabályokat a hivatalok végre is hajtsák Őrffy Imre dr. nyilatkozata a közigazgatás reformjáról (Saját tudósítónktól.) A tegnapi miniszter­tanács behatóan foglalkozott az adminisztrá­ció egyszerűsítésére vonatkozó intézkedések­kel, amelyeket rövid időn belül meg akar va­lósítani. A közigazgatás racionalizálása érde­kében Őrffy Imre dr. országgyűlési képviselő hónapok óta igen nagy munkát végez és az utolsó hetekben is sorozatos minisztériumközi értekezleten tisztázták az­ általa készített ter­vezet alapján azokat az elvi és gyakorlati kér­déseket, amelyeken az új adminisztrációs re­form felépül. Mélyreható s a közönség ké­nyelmét szolgáló tervezetet dolgozott ki nagy hozzáértéssel Őrffy Imre és előreláthatóan rövidesen alkalmazni fogják az összes hatósá­goknál azokat az eljárásokat, amelyeket az egyes ügyek gyors, késedelem nélküli elintézé­sét teszik lehetővé. Őrffy Imre a közigazgatás reformjáról a következőket mondotta a 8 Órás Újság munkatársának: — Amikor a közigazgatás racionalizálása című előadásomat az Egységes Pártban meg­tartottam, senki sem tudta még, hogy azt egy nagyszabású kormányakció követi, mely kiterjed ennek a rendkívül tágkörű és szö­vevényes problémának minden ágára. Még kevésb­é sejtette a közvélemény, hogy ez az akció erős ütemű lesz, mely rö­videsen végezni fog közigazgatásunk igen sok kiáltó bajával. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy ezt is bejelenthetjük. Legkésőbb , december hó közepéig meg fog jelenni a közhivatalok, ügyrendjéről szóló összminiszteri rendelet, mely minden közhivatal igazgatására kiterjedően igen jelentős reformokat fog életbe­léptetn­.­­ Naivság volna azonban azt hinni, hogy a magyar adminisztráció reformja ügy­rendi kérdések szabályozásával nagyjából be­fejezést is nyert.­­ Tisztában vagyunk vele, hogy a min­den közhivatalra érvényes ügyrendi szabály csak az általános irányelvekre és az ügy­kezelés legfontosabb mozzanataira térhet ki, s nem szabályozhatja a számtalan külön­böző közigazgatási ág különleges működé­sét. A rövidesen megjelenő általános ügy­rendi kódex nem teszi feleslegessé az egyes ■nagy köz­igazgatási ágra irányadó külön ■ügyrendi szabályok kiadását. Ellenkezőleg az összes hatóságoknak mindent el kell követniük, hogy az egyes igazga­tási ágaknak eljárási szabályait össze­egyeztessék, a most megjelenő ügyrend nagy elvével, mert ha ez nem történik, úgy a célt semmi­képp sem érjük el.­­ Óriási jelentősége van te­hát annak, hogy a közhivatalok úgy felülről, mint alul­ról a nagy­közönség részéről meg­felelő ellenőrzésben, sőt ha szükséges lenne, határozott irányú nyomásban részesüljenek, ügyrendjeik átalakítása tekintetében. Ez azonban mind nem elég. Ellenőrzésre és nyomásra szükség van atekintetben is, hogy a nagyközönségre rendkívüli könnyítéseket jelentő szabályokat az egyes hivatalok tény­leg végre­h­­ajtják. A végrehajtás ellen­őrzésére annál is inkább szükség van, mert hiszen a dolog­ természeténél fogva a meg­jelenő rendeletek csak keret­rendelkezéseket­­fognak tartalmazni, amelyeket csak az élet fog megfelelően kitölthetni. A magyar tiszt­viselőtársadalom döntő fordulat elé jut tehát. Vagy megszerzi a jogcímet ahhoz, hogy a magyar állam minden erejének meg­feszítésé­vel fokozottabb­­mérvben is elkövessen min­dent szociális helyzetének biztosít­ásaára, vagy pedig, amit velem együtt senki se akar hinni, h a megjelenő rendelkezések végrehajtásának megnehezítésével egy olyan légkört teremt a közvéleményben, mely elsősorban ■ránézve lenne kedvezőtlen. Nem szabad elfeledni ugyanis, hogy nemcsak a tisztviselő ajkáról­­ hangzik el a megélhetési gondok panasza, hanem a szabad társadalom minden tagjánál is. És ha objektíve vizsgáljuk a helyzetet, az utóbbi rétegek helyzete az elmúlt esztendőben viszonylag kedvezőtlenebbre fordult, mint­ a ti­sztviselőtársadalomé. A társadalom minden rétege fokozott érzékenységet mutat a közigazgatási ajjar­í­tusunk legalább félszázaddal el­maradt lassúsága és nehézkessége miatt. Egyenesen hazafias kötelessége tehlát minden­kinek ezen a bajon, mely senkinek sem hasz­nál, csak árt, saját hatáskörében segíteni. Hangsúlyozom, hogy a legkisebb hatáskörben működő tiszt­visel­őinek is módja láss segíteni nekünk, a munkában. Ha minden tisztviselő, kezében a ki­adásra kerülő kormányrendeletekkel, el lesz telve attól a jószándéktól, hogy azokat tényleg végre is hajtja a jogkereső közönség hasznára, úgy óriási megkönnyebbülés fog beállni. A ne­gyközömség fel fog lélegzeni, a kor­mányzat politikai sikert arat, a tisztviselők ■pedig az egész magyar közvélemény elismeré­sét fogják ki­vívni maguknak.­­ Egy intervju keretei nem engedik meg az ügyrend szabályainak ismertetését. A la­pok egyike-másika már hozott is részleteket. Két kérést kel azonban elterjesztenem. Az egyik a nagyközönséghez szól. Ha a hivatalos lapban a rendelet megjelenik, vegyen fárad­ságot magánál­, hogy azt komolyan állva talul­­mányozza. Egész életében élvezni fogja azt az előnyt, amelyet, a tárgy ismerete neki jelen­teni fog. A másik kérésem a magyar tisztvi­selőkhöz szól. Ha a rendelet, különösen annak első szakaszait elolvassa, tisztán fogja látni, mi a cél.. Minden, szabálynak van szövege is vám lelke. Ezt a lelket nézze és ne féljen a fe­lelősségtől, csak a célt nézze, amelyet ebben a mondatban fejezhetünk ki: egyformán fontos, hogy az intézkedés ne csak jó, hanem gyors, lehetőleg végleges és a gazdaságosság elvével összeegyeztethető legyen. Ez legyen minden magyar tisztviselő kiskáté­jának első szabálya s ha ezt, követi, nemcsak az állammal és mindnyájunkkal, hanem saját magával szemben is nagy jót fog cselekedni. Spsf %­M, ZSEBIÁM FAELEM ^ nagy fényerővel legtovább világít Magyarország mindig számíthat fiaiéra Durini di Honza nagykövet búcsúja a magyar közönségig „Egész szívemet vittem bele Mussolini utasításainak végre­hat­ásáb­a!" (Saját tudósítónktól.) Durini di Monza gróf, aki hat éven át olyan sikerrel képvi­selte Budapesten Olaszország érdekeit, hol­nap délután hat órakor vonatra ül és búcsút mond Magyarországnak. Mint ismeretes, Durini di Monza grófot nagykövetté lép­tették elő és alánt rangban fiatal nagy­követnek,­ első állomáshelyéül Santiagót, Chile fővárosát jelölték ki számára. Az a hat esztendő, amely alatt Durini di Monza gróf volt Olaszország budapesti követe, diplo­máciai sikerekben rendkívül gazdag volt. Az ő működésének idejére esik többek közt az olasz—magyar barátsági szer­­­­ződ­és aláírása, amely megszüntette Magyarország izolált­ságát a nemzetközi politikában. Durini di Monza gróf, aki nemcsak diplomáciai tevé­kenységével, hanem egyéni elharmerával is sok barátot szerzett, belső szükségét ére­zte annak, hogy távozása előtt a sajtó közvetíté­sével elbúcsúzzon Magyarországtól. Ma dél­előtt 11 órakor az Eszterházy­ utcai követségi palotában, a dolgozó szobájában fogadta Durini di Monza gróf a magyar sajtó kép­viselőit. — Mielőtt távoznék, — mondotta, — szívé­lyes üdvözletemet akarom küldeni a magyar­­nem­zetnél­. Hat évet t­öitntt­em itt, életem és karrie­­rem legszebb h­at esztendejét. Már megérkezésemkor meleg rok­onszenv foga­dott. Nem is jöttem ide, mint teljesen idegen, ismertem már Magyarországot, sőt 1919-ben egyszer maár jártam is itt. De különösen most, elutazásom előtt, annyi bizonyságot kaptam a­­nagyrabecsülésnek és szeretetnek, hogy lehetet­len ezt meghatottság nélkül tudomásul venni. Elsősorban a kormányzó úr öfzméltósága halmo­zott el nagyrabecsülésének minden jelével. A mi­niszterelnök úr hasonlóan megható bizonyságát adta baráti érzelmeinek. Legjobban meglepett azonban a magyar nép legszélesebb rétegeinek sze­mélyem iránt megnyilvánult rokonszenve és szeretete. Azóta, hogy távozásom híra nyilvánosságra ke­rült, stagról napra rengeteg levelet kapok az or­szág minden részéről olyan emberektől, akiket soha nem ismertem. Mindegyik levélíró a leg­­őszintébb és legmeghatóbb formában fejezi ki sajnálkozását távozáso­m fölött. Budapesten az utcákon és az üzletekben lepten-nyomon isme­retlen emberek szólítottak meg, akik elérzéke­­nyülve búcsúztak el tőlem. Durini di Monza gróf elfogadott hangon mondja ezeket az utolsó szavakat. Pár percig magába mélyed, majd emeltebb hangon így folytatja: .. iy, gS3KSSK3SBBBM^BBBBSI Fővárosi Operettszínház zenekara Erdélyi Patai Leó ,««*** holnap, vasárnaptól kezdve a jP^lenit© Kávéházban (VI., Andrássy­ ut 17.)­­ hangversenyez -y­t1. — Az én működésem tulajdonképen csak abból állt, hogy végrehajtottam Mussolini és Grandi uta­sításait. De azt őszintén mondhatom, h­ogy ezeknek az utasításoknak a végrehajtá­sába egész szívemet vittem bele. Most már látom, hogy nem dolgoztam­ hiába és jutalmam az a nagy szeretet, amellyel engem tá­vozásomkor körülvesznek. A parlamentben és a sajtóban többször voltak olyan támadások, ame­lyekre nem tudtam és nem tudok válaszolni. De annyit mondhatok, hogy amióta a magyar-olasz barátsági szerződés létrejött, Olaszország mindig teljes erővel lömn­­■­gatja a magyar érdekeket. Legyenek meg­győződve, hogy így lesz ez a jövőben is. Mert ha Mussolini egyszer a szavát adja, akkor következetesen ki is tart amellett. Nincs ma Olaszországon kívül még egy ország Európában, amelynek a politikája olyan világos és minden, félreértéstől mentes lenne. Amikor Mussolini azt mondta, hogy a szerződést aláírom és ezent­­l a magyar számíthat rám, azóta minden alkalommal támogatta is a magyar szempontokat. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, nem mond iga­zat. Ha a nemzetközi politikában mindig azt le­hetne csinálni, amit az ember akar, nagyon kel­lemes lenne. De, ha nem is mindig úgy üt ki minden, ahogy várják, biztosak lehetnek abban, hogy Olaszország változatlanul támogatni fogja a jövőben is Magyarországot. — Kérem, — folytatta ezután, adják tudtára a magyar népnek, hogy végtelen nagy sajnálattal távozom innen. Most Délamerikába megyek, ahol sajnos, nem tudok sokat tenni a magyar ügy érdekében. ■Ve onnan a távolból is mindig figyelemmel fo­gom kísérni Magyarország sorsát. Remélem, hogy két év múlva majd visszatérek Európába és ak­kor eredményesebben folytathatom akciómat Magyarország mellett. Most pedig minden jót kí­vánok hazájuknak. Sant Mussolini mondta, Magyarország kiváló tulajdonságainál fogva szebb jelent és szebb jövőt érde­mel. Természetesen ennek a szebb jövőnek az elérésé­ihez türelem kell. A jelen talán nyomasztó, do e­gy ezeréves történelemben ez csak múló epizód. •Ne­ veszítsél­ el türelmüket, fogjanak össze, dol­gozzanak és remélem, hogy Magyarországra szebb a jövő virrad . . . M­I és lseid idült C­­.esh­t'fl' wL Ja V;\ Cl w®‘* cv* -­oícsén ijásszolhat Tá­ékoztatóúl: Többezer drb selyem nyakkendő P 5.— Selyem poplen ing 'egyes darabok, „ 15.— Hál óing selyem dísszel . . „ II.— Egyes ingekre alkalmas selyem poplenraaradékok mtr................. 4.— stb. stb ’ ’ Különleges házizabálok 25 pengeti a legfinomabb k­ivítelig .sr Kár­aly-krt 3. §A Károly-krt 3 A céget jelző 3 betű garantálja a .minőséges/ ízléses ajándékdoboza.

Next