8 Órai Ujság, 1930. június (16. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
Mas Ai AusiCrMIMI kiutasított Mussolini* MnC egysserár bersagliere ájjégl a» osztrák tatárt / bb lÉDfe Kni ■ sí ö ^^11, B»d»pe«t,®S© június 1. íj*& m 'm&r Mii.ft.asrg XV*’évfolyam 123# sz* Szerkesztőség: Vili. Miét, Rik Szilárd-rica 4. KiaMMai: József-víl 5. TdetaztaaiÉ: József 463—06, 463-07, 463-08, 463-09 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 11.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.40 PENGŐ EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: DRMARÁNYI EMIL EGYES SZÁMÁRA HELYBEN. VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 10 FILLÉR. AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, OLASZORSZÁGBAN 1 LIKA 5*8553 A nádfonatú karosszék és a talmi demokrácia (ii. e.) A tízesztendős Trianon egy régi kolozsvári emléket juttat eszembe. Kun Bélának, a proletárdiktatúra magyarországi apostolának visszaéléseke miatt távoznia kellett a Munkásbiztosító-pénztár és egyúttal a szociáldemokrata párt éléről. Egy választékosan öltöző, divatos, jól vasalt ruhájú, monoklicsiptetővel szaladgáló, vöröses göndörhajú, egyébként kultúrált úr jött helyére a fővárosból. Vincze Sándornak hívták.Egyike volt később, 1918-ban a kolozsvári lázadás megszervezőjének. Az aradi tárgyalásokon teljes liberalizmussal és tele tüdővel állott azok mellé, akik Erdélyt átadták a románoknak. A proletárdiktatúra idején Pestre került, a főváros egyik hangos, véresszájú népbiztosa lett, aki persze maga is a szovjetházban ütötte fel tanyáját. Ez a Vincze Sándor azzal kezdte kolozsvári karrierjét, hogy a Kikakerkávéház terraszára kikövetelt a maga számára egy nádfonatú karosszéket. Aderék és jómodorú kávéháztulajdonos legnagyobb megrökönyödésére a fehérre festett vasszékre, amelyen mi és a nálunk sokkal nagyobb urak ültek, csak lábait rakta fel. Ebéd után gomblyukában minden nap friss őszi rózsához hasonló virággal — már akkor inklinált érte — jelent meg a kávéházban és fekete kávéjához Cointreaut rendelt. Nagy dolog volt ez kérem! Mert Kolozsvárott megtörtént, hogy az azelőtti napról kocsmában rekedt jogászok másnap délben még pezsgőt ittak. De a fekete kávéhoz likőrt senki sem rendelt. A délutáni uzsonnakávé körül is volt valami exkluzivitása, ha több nem, legalább az, hogy a pincérekkel valami hallatlan prepotens hangon lépett fel. Nekünk kiskaliberű vidékieknek — így ivott minket — nem igen ment fejünkbe ez a dolog. Már az is furcsán hatott ránk, hogy mialatt mi pesti napilapokat olvastunk, ő Marxot, Kautskyt, Kropatkint rakatta fel asztalára, lévénezek a könyvek az ő tulajdonában elraktározva a kávéháziban. De hozzá voltunk szokva a Schwartz Miksa szerény megjelenéséhez, aki csak a szociáldemokrata párt népgyűlésein követelte az akasztófát és a Kun Béla rendetlen, piszkos öltözködéséhez és mosdatlan szájú kávéházi kiséélejtéseihez. Vincze Sándor azonban sem elődeitől, sem tőlünk nem zavartatta magát. Sőt egyszer, amikor a pincér elfelejtette azonnal kihozni a nádfonatú karosszéket és emiatt parázs botrányt rendezett, egyik kollegánk meginterpellálta, hogy neki mint szocialistának talán mégsem kellene ilyen arisztokratikus allűrökkel élnie, a következő választ adta mindannyiunknak: — Önök nagy tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy elveim miatt lemondok mindazokról a gyönyörökről, amiket a modern ember életkörülményei között elérhet. Az aszkétaságot szamárságnak tasta. «Asíö»én 2 Sfigeek nincsen, hejye. Nekem nem az a célom, hogy herceg Esterházy vagy Jósika Samu báró kéthárom szobában húzódjék meg. A selyembéléses ruhákról, a divatos öltözködésről, a nádfonatú karosszékről, a kártyáról, a pezsgőről, a kényelmes kiszolgálásról sem akarom leszoktatni az embereket. Ellenkezőleg: az a törekvésem, hogy nekem is legyen a herceg Esterházyéhoz hasonló palotám, mi is járjunk selyembéléses ruhákban és elvtársaimmal együtt minél kevesebbet dolgozzunk és élhessünk, ha kedvünk tartja a kártyának, a lóversenynek, a pezsgőnek is. Igaz, hogy Vincze Sándor és társai a diktatúra idején elveik konzekvenciáit csak a maguk javára vonták le. Mert ők beköltöztek a herceg Esterházy palotájába, de a herceget kikergették onnan.. A selyembéléses ruhákat lehúzták régi tulajdonosaikról és azokat maguk húzták fel. A karosszék, a pezsgő, szóval a jólét szimbóluma is csak nekik jutott a Szovjetházban, nem részesítvén belőle azokat sem, akiknek vállain felemelkedtek és akik velünk együtt éheztek és nyomorogtak. Végeredményében azonban a Vincze Sándorok, amikor még nem részegednek meg a hatalomtól, nem foglalták el Magyarországot és a kórházi ágyon fekvő, elalélt nemzetre nem törhettek rá lopott puskatussal, azt hangoztatták, nem minden szerénytelenség nélkül, hogy a jólétben, az életmódban, herceg Esterházyhoz kell felemelkedni. " Most egészen más nótát fújnak. De nemcsak ők. Fájdalom, a társadalom szélesebb rétegeiben is mindinkább elterpeszkedik egy másik olyan szélsőséges felfogás, amelynek egész gazdasági életünkre, nemzeti termelésünkre és fogyaszt Kárpáthy Kamilló az új honvédfőparancsnok Holnap jelenik meg a kormányzói kinevezés (Saját tudósítónktól.) Horthy Miklós kormányzó a Jánky Kocsárd lovassági tábornok távozásával megüresedett honvédfőparancsnoki állást — a 8 Órai Újság értesülése szerint — a mai napon betöltötte és új főparancsnokká Kárpáthy Kamillo altábornagyot, az eddigi honvédgyalogsági szemlélőt nevezte ki. Kárpáthy Kamillo altábornagy kinevezése széles körökben kelt igen nagy megelégedést és örömet, mert az új főparancsnok személyében a nemzeti hadseregnek egyik legkitűnőbben képzett és jellembelileg is egyik legkiválóbb katonai egyénisége kerül a hadsereg élére. Az új főparancsnok a világháborúban mint egy gyalogsági ...................................................... hadosztály vezérkari főnöke teljesített szolgálatot, majd később egy gyalogezred parancsnokságát vette át és haditetteivel számos magas kitüntetést szerzett. A Károlyi-forradalom kitörésekor, 1918 október 31-én, mint vezérkari ezredes, a honvédelmi minisztériumban volt beosztva. Ebben az időben történt, hogy Károlyi Mihály és Lisider Béla, a forradalmi hadügyminiszter megjelentek a honvédelmi minisztériumban és különböző rendelkezéseket adtak ki. Kárpáthy Kamilla ezeknek a rendelkezéseknek végrehajtását kereken megtagadta. Határozott fellépésének következményeképpen nyomban eltávolították őt a honvédelmi minisztériumból. A forradalmak bukása után Kárpáthy Kamilló újból a honvédelmi minisztériumban, mint csoportfőnök kapott fontos ügykört, majd az első vegyesdandár élére került, legutóbb pedig gyalogsági szemlélő lett. Ebben az utóbbi beosztásában érte a magas kormiányzói kinevezés. Kárpáthy Kamilló hétfőn délelőtt veszi át a főparancsnokságot, amiről már értesítette is a csapatokat, de a puritán jellemű új főparancsnok közölte egyidejűleg azt is, hogy új pozíciójának átvételével kapcsolatosan minden ünneplést, minden ünnepi formát határozottan mellőzni kíván. A kinevezés valószínűleg holnap jelenik meg a Honvédségi Közlönyben. M megszökött minden percben rendőrkézre kerülhet Barátját,a bankrabló asztaloslegényt kora hajnalban elfogták a detektívek Négyszáz pengő híjával megkerült az elrabolt pénz (Saját tudósítónktól.) Soha még olyan izgalommal nem figyelte a közönség egy rendőri nyomozás sorsát, mint a tegnapi bankrablás ügyében. Pontosan, precízen megállapított terv szerint járt el a Leszámítolóbank álarcos, fegyveres banditája s példátlan hidegvérrel, valósággal bravúros ügyességgel sikerült a zsákmánnyal elmenekülnie. Óriási izgalommal lesték városszerte a rendőri nyomozás eredményét és a detektívek nagy buzgalommal fogtak hozzá a munkához. Egész éjszaka tartott a nyomozás. Hajnalra egészen frappáns módon sikerült is eredményt elérni: egy rendőri riporter segítségévek sikerült a rabót elfogni. Egy reggeli lapnak a munkatársa, Révész György rendőri riporter vezette nyomra a rendőrséget s az ő útmutatása mellett tartóztatták le az álarcos rablót, aki nyugodtan aludt a lakásán, ahol egy deszka alatt elásva megtalálták szinte hiány nélkül az elrabolt 161.000 pengat is. . ___1