8 Órai Ujság, 1930. június (16. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

VASÁRNAP 4« OLDAL ÓMiujsÍG Mezőgazdaságunk elvérzése az ország gazdasági csődjét hozná magával Közérdek a gabonaáraknak olyan színvonala, amely felülmúlja a termelés költségeit A kormány cselekvéssel segíteni akar mezőgazdasági termelésünk legnagyobb baján, amely abban rejlik, hogy a gabonaárak a nagy tengerentúli verseny folytán a termelési költségek alá estek. Bármilyen módszert válasz­­szunk is a termelési költségek és az eladási árak között fennforgó különbözet kiegyenlíté­sére, egy dolog bizonyos: hogy e különbözet az egész összesség terhére esik. Vitán fölül áll, hogy a mezőgazdaság megmentése nagy, általános nemzeti érdek. Ennek az érdeknek megvalósulása országos áldo­zatokat kíván. Biztosítani a búzának, a rozsnak a nyomott világpiaci árnál magasabb eladási árat nem lehet más­ként, mint az egész ország megterhelé­sével. Ingyen, semmiből, tehermentesen a gabonaára­kat feljavítani lehetetlenség És mégis most, hogy végre gyakorlati lépés történik a nagy cél megvalósítására, ugyanaz az ellenzék, amely eddig a mezőgazdaság súlyos helyzetéből töre­kedett politikai tőkét kovácsolni a kormány ellen, támadási felületet keres a bejelentett ga­bonaárjavító politikával szemben és azt abban véli megtalálni, hogy kifogásolja a fogyasztás általános megdrágítását. Holott egészen nyil­vánvaló, hogy magasabb gabonaárat csak a fo­gyasztás megterhelésével lehet előidézni. íme, Németország, Ausztria, Csehszlovákia a gabonavámok újabb óriási emelésével töreksze­nek megvédeni a maguk mezőgazdasági terme­lését, oly magasra emelvén a gabonavámokat, ami az ottani igen súlyos termelési költsé­geknek megfelel. Természetes, hogy a ga­bonaárak ezekben az országokban a vámvé­delem határáig fognak felemelkedni és ezzel az országok fogyasztását megdrágítani. Pe­dig ezekben az államokban a mezőgazdaság­nak nincs is oly sorsdöntő jelentősége az egész nemzeti gazdálkodásban, mint nálunk, lévén ezek az államok elsősorban ipari álla­mok, amelyekben a lakosság túlnyomó része az élelmezés szempontjából fogyasztó, nem pedig termelő. É­s mégis, ők a kisebb jelentő­ségű mezőgazdaság érdekeit a túlnyomóan ipari lakosságból álló fogyasztás igen súlyos megterhelésével tartják szükségesnek megvé­deni. Holott mind a három államban igen erős szocialista pártok vannak, amelyek a mun­kásság életviszonyainak javításán dolgoznak és, a­ megélhetés drágaságával szemben a leg­­­eélyesebb ellentállást fejtik ki. Ott­ azonban a mezőgazdaság megvédésében általános gaz­dasági érdeket látnak még a szocialista pár­tok is és senkinek sem jut eszébe, hogy a „fogyasztás megkímélésével” akadályozzák a mezőgazdaági termelés rentabilitásának biz­tosítását. Nálunk Magyarországon ellenben a mező­gazdasági termelés elsődleges fontosságú, mert hiszen a lakosság legalább kétharmadá­nak megélhetési forrása és mert Csonka­­magyarország mezőgazdasági exportállam, amely gabonatermelésének egy részét feltét­lenül exportálni kénytelen. Ehhez képest a magyar gabona­vám­a belföldön egyáltalán nem érvényesülhet és a magyar gazdának még az a vigasza sincs, hogy a világpiac alacsony ár­alakulása szerint igazodó nyomott exportárakért magát idebenn a belső fogyasztásban kialakuló magasabb bel­földi árakkal kárpótolhatná. Úgy az exportár, valamint a belföldi fo­gyasztási ár a kínálat és kereslet szabad já­téka mellett éppen ezért olyan alacsony, hogy alatta marad a nagyon megdrágult termelési költségeknek. Ezt egy ország hosszabb időszakon keresztül el nem bírja és mezőgazdaságunk elvérzése Magyarország gazdasági csődjét hozná maffiával. Ezért közérdek a gabonaáraknak olyan színvonala, amely felülhaladja a ter­melés költségeit. Már most e feltétlen szükségszerűség megy fontolásából természetesen következik, hogy a közérdek biztosítását az összesség, az egész or­szág viselje. Itt is ugyanaz az eset, mint az iparfejlesztésnél, amelynek egyetlen hathatós eszköze: a vám­ elkerülhetetlenül megdrágítja a fogyasztást és így szintén az összesség ter­hére esik. Az ipari vám nélkül olcsóbbak vol­nának ugyan az iparcikkek, de elpusztulna, vagy legalább is­­fejlődésképtelenné válnék a­ magyar ipar. Nagyon rossz politika volna éppen ezért a „fogyasztás olcsóbbítása“ érde­kében teljesen eltörölni az iparvámokat és ez­zel megölni az ipart. Ami azonban az egyiknek jogos, az a má­siknak méltányos. A mezőgazdaság egziszten­ciális érdeke a termelési költségeket meghaladó gabonaárak biztosítása. Még­pedig nem ele­gendő az exportárak alacsony­ságának valame­lyes ellensúlyozása, — ami végeredményben szintén csak az összesség áldozatából kerülhet ki, — hanem feltétlenül szükséges a sokkal nagyobb mérvű belső fogyasztásban is biztosí­tani a rentábilis gabonaárakat. Ezt célozza a kormány értékesítési programja. És ha megfelel is a valóságnak, hogy ezt a magasabb belföldi gabonaárat végü­lményben valamiképen a fo­gyasztásnak kell viselnie, ez az áldo­zat az egyesekre nem lehet súlyos, mert az ártöbb­let eloszlik a fogyasz­tók sok millióira, úgy, hogy végered­ményben egy-egy háztartásra jutó többlet elenyészően csekély. De a legelemibb megfontolás is kétségtelenné teszi, hogy a fogyasztásra rótt ez az áldozat is feltétlenül megtérül abban, hogy a mezőgazda­­sági népesség termelésének rentabilitása, gaz­dálkodásának eredményesebbé válása folytán vásárlóképességében megerősödik és ez­által éppen azok a rétegek jutnak termelői minősé­gükben nagyobb bevételhez, amelyek fogyasz­tói minőségükben áldoztak a mezőgazdasági termelés jövedelmezőbbé tételére, a városok ipari lakossága, kereskedői, s ezeknek munká­sai és alkalmazottai. Ezek részére az áldozat megtérül a mezőgazdaság nagyobb vásárló­­képességében. De általában nagy hiba az ország egyes rétegeit mindig szembeállítani az egyoldalú egyéni érdekek és ellentétek kiélezésével. Egy ország egész nemzeti gazdálkodása az összesség boldogulásán fordul meg, és a gya­korlati életben, a valóságban az emberek nem különülnek el szigorúan és precíze „termelőkre” és „fogyasztókra”, mert,, hiszen minden termelő egyúttal a szükségletek szá­mos fajtáira nézve fogyasztó, s viszont min­den, fogyasztó a maga foglalkozása és mes­tersége körében közvetlenül, vagy közvetve egyúttal termelő is. Hallottuk gyakran a gyáripar részéről, — még­pedig igen he­lyesen, — az indusztrializálás mellett azt az ér­vet, hogy a mezőgazdaság az ipar fejlő­dése révén az ipari népességben mind na­gyobb fogyasztóközönséghez jut. Ugyanez áll azonban megfordítva is. Egy kifosztott, szegény, vásárlásra képtelen mezőgazdaság gyenge fogyasztója lesz az iparnak, míg ellenben virágzó mezőgazda­sá­g mellett az ipari fogyasztás is feltétlenül emelkedni fog. A gabonaárak mai színvonalának feljavítása nélkül azonban a magyar mezőgazdaság ipari vásárlóképessége teljesen megszűnik, és hiába volna néhány fillérrel olcsóbb a kenyér, mint ez árjavító intézkedés nélkül, a fogyasztás ez olcsóbbsága nem tudná kikü­szöbölni azt a nagy csapást, hogy az ország túlnyomó részét képező mezőgazdasági la­kosság a maga termelésének veszteségessége miatt vásárlóképtelenné válik és ipari fo­gyasztását lecsökkenti, vagy beszünteti. Itt van az a bizonyos általános nemzeti köz­érdek, amely iránymutatója kell, hogy le­gyen a kormány gazdaságpolitikájának. Az alternatíva tehát a következő: ha tétle­nül nézzük továbbra is a gabonaárak folyto­nos lemorzsolódását, úgy feltétlenül bekövet­kezik a magyar mezőgazdáság csődje. Az olcsó gabona jelent ugyan — bár még ez sem fel­tétlenül és biztosan — olcsóbb kenyérárat. Ha ellenben biztosítjuk a gabonaárak felja­vítását és a termelési költségeket meghaladó színvonalon való biztosítását, úgy segítettünk a mezőgazdaság baján és ezzel biztoítottuk és előmozdítottuk a vásárlóképességét. Ennek az árát azonban az összességnek, mint fo­gyasztónak kell viselnie. Vagy elpusztul a mezőgazdaság és megmarad az olcsóbb kenyérár, vagy egy csekélységgel drágább lesz a ke­nyér, de megmenekül és boldogul a mezőgazdaság. Tessék választani! A kormány azonban nem habozhat, melyik utat válassza. • Végeredményben a gabona árjavítására for­dított összeg nem egyéb, mint életbiztosítási prémiuma­­a mezőgazdaságnak, amely prémiu­mot a nemzet összessége fizet meg. A búza- és egyéb gabonavám a belső fogyasztásban­­amúgy sem érvényesül, mert hiszen aránylag nagy exportfölöslegeink mellett gabona­exportállam vagyunk. Ennek a fogyasztásban egyáltalában nem ér­vényesülő gabonavámnak részejen leendő érvényesülését jelenti m­ajd a gabona árjavítását célzó kormány­­intézkedés. Még ebből a szempontból sem esik sérelem a fogyasztáson, am­elynek foga­dalian próká­torai minden indokoltság nélkül a drágulás rémképeit próbálják falra festeni. Eddig min­dig azt hirdették, hogy „így nem mehet to­vább", mert többek között elpusztul a mező- A FRIEDLER-fére szabadalmazott »GAMMA« HAJNÖVESZTŐ egyszersmind a hajhullás, korpakodás, hajmolycsodás legtökéletesebb gyógyszere a GAMMAn­ hajszappan teljesen feleslegessé teszi minden más hajmosó használatát, mert általa a haj és a fejbőr teljesen megszakadul a felrakodott idegen anyagoktól orvosilag kipróbálva és ajánlva. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában, || valamint a ,$■ FRIEDLER-LABQRATORIUMBAK | Budapest, VII. Murtonyi-utca 46. Tel.: József 464—71 K 930 JÚNIUS 1 Tabán látványossága ama aet swi BGBREHTO-JÉR 3. ERDÉLYI MAGYAR KONYHA. KECSKEMÉTI FAJ BOROK. TÖRS­EY-PEZSC-OK. PRÓFÉTA-SÖR. ZWACK-LIKŐRÖK. A J­ONGORIXAI. 1.1’ILYÓ ÜL. gazdaság. Most a mezőgazdaság megmenté­sére megtörténik a döntő és feltétlenül hatá­sos lépés, de megint csak a gáncsok é­s ki­fogások kára kíséri a megmozdulást. Most ismét a fogyasztót a termelővel, a várost a faluval törekednek ellentétbe hozni. De az ország összessége, a nagyközönség józansága és belátása gáncson és kritikán túl felismeri azt az elemi igazságot, hogy a mezőgazdaság megmentéséért mindnyájunknak kell egy egészen csekélyke, alig érezhető áldozatot hoznunk. Öt karabélylövéssel megölte alvó férjét Egy családi összezördülés szörnyű utójátéka Paris, május 31. (Saját tudósítónktól.) A roueni esküdtszék egy fiatal asszony ügyében ítélkezett, aki öt karabély­­lövéssel megölte az urát. A kissé molett, csinos asszony, Gisele Bourdet, nyugodtan ül a vádlottak padján. Amikor az el­nök vallomástételre szólítja fel, szinte sértődöt­ten, immel-ámmal kezdi elbeszélni a tragikus ese­tet. Mintha neki voltakép nem is lenne köze a dologhoz. Tizennyolc éves koráig intézetben nevelkedett, — mint vallomásából kitűnik — és úgyszólván 0,7 iskola padjáról került bele hirtelen a házas­­életbe. Férjhez ment André Bourdeb­os, aki a vidék egyik leggazdagabb családjából szárma­zott. A fiatalember magas, atlétatermetű férfi volt és kissé rusztikus,modorú. Minduntalan össze­zördült a feleségével, sőt az anyósával is. — Többször revolverrel is megfenyegetett, — mondotta az asszony. — Halálos rettegésben él­tün ... Most vallomásában a drámához ért. — Akkor este is összevesztünk. — kikergetett a szobából. Megfenyegetett, hogy ha vissza merek menni, megöl... Benyúlt az éjjeliszekrény fiókjába, ahol a revolverét szokta tartani... Rémülten menekültem a szomszéd­­szobába, a kisgyermekem,­­mellé... — És mit csinált a szobában? — kérdi az elnök. — Várakoztam. Amikor aztán már férje elaludt és a hálószobá­ból már csak horkolás hallatszott, magához vett egy karabélyt, a férje ágya mellé tépázott és ötször egymásután mélyen alvó férjére lőtt. A szerencsétlen ember azonnal meg­halt. — Miért tette? — Attól féltem, hogy előbb-utóbb­­megöl en­gem és gyermekemet. A rémület elvette eszemet A felvonult tanúk semmi rosszat sem tud­nak a meggyilkolt Bourdetról mondani. Igaz, hogy indulatos, hirtelen haragú ember volt, de egyáltalán nem veszedelmes. A hallgatóságra , legmélyebb hatást Bourdet ,nagyapja­­tette. Szép szál, imponáló öreg ember. — Hány éves? — Nyolcvanhárom... Az öreg úr, mint egy sztoikus bölcs, minden harag nélkül beszélt a tragikus esetről. — Fiatalság — bolondság. Gyakran összevesz­tek, de ahogy összevesztek, ki is békültek.... A bíróság az esküdtek verdiktje alapján ötévi börtönre ítélte a férjgyilkos asszonyt. Nem kedvezett az időjárás a vetéseknek Közepes, sőt gyenge gyümölcstermés várható A legutóbbi vetés jelentés közzététele óta el­telt két hét időjárását túlnyomórészben a nor­málisnál alacsonyabb hőmérséklet s gyakori és bőséges esők jellemzik. A csapadék mennyisége az ország nagy ré­szében az átlagot, sőt egyes helyeken annak két­szeresét is meghaladta. Május 17-ike kivételé­vel minden nap voltak kisebb-agyobb esők, sok helyen zúdtarokkal. A búza fejlődésére az elmúlt két hét hűvös időjárása sokhelyütt hátrányos volt ugyan, mindamellett a legtöbb vidéken már kalászát hányja. Általában erőteljes, üde zöld színű. A rozs a legtöbb vidéken már elvirágzott, helyenkint azonban még virágzik. A kalászok többnyire elég hosszúak s a szárnövés magas. Az árpavetések közül az ősziek kihalászoltak s a kalászok szép nagyok. A tavaszi árpaveté­sek fejlődését a hűvös, szeles időjárás vissza­tartotta. A zab a hűvös időjárást szintén sínyli. Fejlő­dése kissé lassú és levelei több helyen sárgulni kezdenek. A búza, rozs, árpa és zab ezidőszerinti állá­sát vármegyei részletezéssel a következő kimu­tatásban foglalt minősítőbecsléek tüntetik fel. A tengeri jól és egyenletesen kikelt, a hűvös idő miatt azonban nem fejlődött kellő mértékben és sok vidéken kissé megsárgult. Első kapálása folyamatban van. A burgonya a hűvös időjárást­­ kevés­bé érezte meg és általában jól fejlődik. A cukorrépa-vetéseket a földi bolha és a répabogár sok vidéken erősen megtámadta és a sorokat megritkította. Emiatt több helyen kiszántották és újra vetették. Úgy a megma­radt régi vetések, mint az új vetések álta­lában most már jól fejlődnek.. . A­ takarmányrépa a földi bolha és répa­bogár okozta károk miatt szintén több helyen megritkult, egyébként kielégítően fejlődik, kapálják és egyelik. A kerti vélemények a hűvös időjárás da­­­cára erőteljesek és jól fejlődnek, a további fejlődésükhöz most már melegebb időt kivon­nak. A komlónak erőteljes szép hajtása van. A kölest túlnyomórészben elvetették. A koráb­ban elv­etetett köles jól kikelt, de a hűvös idő miatt­­nem fejlődött kellőképpen. Tatárkát kevés vidéken termelnek. Az elvetett mag szépen kikelt, fejlődéséhez azonban ■szintén meleg idő kívánatos. A cirok jól kikelt. Ka­pálása megindult. A kender és len szinten jól és egyenletesen kikelt, eléggé sűrű és egészséges, jól fejlődik. A dohány­palánták kiültetése a legtöbb vidéken befejezést nyert. A mesterséges takarmányok közül a lucernát legtöbb helyen már lekaszál­ták. Az egyéb mesterséges takarmányok közül a szöszös bükkönyt levágták és már hordják; a termés jól sikerít. A rétek sűrűek s Italában jó szénatermésre van kilátás. Helyenként ka­szálását is megkezdték. A legelők kevés vidék kivételével szintén jók s a kijáró jószág ele­gendő táplálékot talál rajtuk. A gyümölcsfák közül a hajszínbarack több­nyire hiányosan kötött s emellett az erős sze­lek is sok kárt tettek bennük. A legtöbb vidé­ken közepes és gyenge közepes termés vár­ható. A cseresznye szépen érik, sőt a korai faj­tákat már piacra is hozzák. Termés helyenkint jó, legtöbbnyire azonban csak közepes. A meggy túlnyomórészben szintén csak közepes terméssel biztat. Alma és körte általában szé­pen mutatkozik. Szilva- és diótennél kevés várható. A szőlők fejlődése általában teljesen kielé­­gítő.­A májusi jégverés Bonyhád és Nagydorog szőlőiben érzékeny kárt okozott. A bor ára minőség szerint, Malligand fokonként 1,8—3 fillér, literenként pedig 20 fillér és 55 fillér között mozog. A finomabb minőség ára pedig Ge­llértől 1 pengőig terjed. A borkereslet lanyha, kínálat részben élénk, részben tartóz­kodó. fontos Önnek a pitlénél! ügy vegyen HIKKER gyárából , IS je m « 'E­m réz-, vasfonitort, ágyatemitt, Al|Af­tío Kiállítás gyermekkocsit és kerti vasbútort. a VII., Dohány-utca 22. Gyár: Telefon: CArkold bazár­ VII., utolló-utca 3. József 421—12.

Next