8 Órai Ujság, 1930. december (16. évfolyam, 275-297. szám)
1930-12-02 / 275. szám
_______ -|%.,SJÜ “Et 1 ^ ?' A R£ 1^1 C|| ! ép V E T*West’1980 2. |7J rlLLclf Ke^d, XVI. évfolyam 275. sz. fjjl l.l.ul l/.l/IÉSZ AIUK: ............. EGYES SZÁMAIJA MELYBEN. VIDÉKÉN ÉS I’ALYAFÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ ~ KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ ||R T\| A A 1\TV¥ F’INTI JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ - KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ * * ________________ OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség: Vill. kerület, Dokk Szilárd utca 4. Kiadóhivatal: József körút I. Telefonszámaink: József 463-06, 463-07, 463-06, 463-09 Alibi December 12-ig kell benyújtani kerületenkint ezer-ezer ajánlószelvényt a pártoknak, melyek részt vesznek a községi választásokban. Ma december másodikát írjuk, tehát még tíz teljes napja van minden pártnak az ajánlószelvények összegyűjtésére. Ennyi idő alatt feltétlenül megszerezheti minden párt a szükséges szelvényeket még akkor is, ha a jól megszervezett szelvényvadászok kevesebb agilitással, sőt erőszakossággal törnek is be a pesti polgár otthonába, mint ahogy tapasztalható. De éppen azok a pártok, melyek fennen hirdetik népszerűségüket, melyek agitációs gyűléseiken, sajtójukban, plakátjaikon és körleveleikben minden áron el akarják hitetni, hogy lélekben és gondolkozásban, érzésben és célkitűzésekben tökéletesen egyek a polgárság nagy tömegeivel, napok óta keserves panaszokkal verik fel a várost olyan állítólagos kézbesítési trükkök miatt, melyek elütik őket megfelelő számú ajánlószelvények összegyűjtésének lehetőségétől) . . . V. Negyedik napja folyik a szavazóigazolványok postai kikézbesítése, már eddig százezernél több ajánlási „baletta“ van forgalomban s ez a szám önmagában is meggyőző cáfolata annak, mintha bármiféle választási trükk szerepet játszhatott, volna a szavazószelvények postai szétosztásában. Az ellenzéki inszinuációk szerint a kikézbesítés első napjaiban azok kapták meg igazolványukat, akik ott szerepelnek annak afővárosi pártnak előzetes ajánlási ívein, amelynek módjában állhatott ezzel a trükkel élni. Nem szólva arról, hogy a posta tárgyilagosságát és politikai megközelíthetetlenségét még a leghevesebb gyanúsítók sem vonják kétségbe, alig hihető, hogy az ellenzéki pártok beismernék, hogy az általuk meggyanúsított pártnak százezer ajánlója volna. Márpedig ezt jelentené, ha az első kézbesítések pártállás szerint történtek volna meg. De hogy ilyen irányú visszaélésekről komolyan nem lehet szó, azt minden polgár személy szerint ellenőrizheti, hiszen mindenki a maga legközvetlenebb környezetében tapasztalhatja, hogy a legkülönfélébb pártállású választók kaptak már eddig is szavazószelvényt. Hogy az ellenzéki pártok választási agitációjának most mégis ez az állítólagos kézbesítési trükk a vesszőparipája, ennek bizonyára megvan a maga oka. Azt hiszszük, nem tévedünk, ha ezt az okot ott sejtjük e pártok reszkető félelmében a választás kudarcától. Mintha csak alibiről akarnának gondoskodni, hogy az ajánlási szelvények megszerzésének állítólagos nehézségeit ragaszthassák szépségflastromul a bukásra. Nyilván maguk is jól látják, hogy az ajánlások körül igenis vannak nehézségek, de nem ott, hogy a polgárok még nincsenek birtokában az ajánlószelvénynek, hanem ott, hogy sem a hízelgésnek, sem a tolakodó erőszakosságnak nem sikerül kiterrorizálni a polgárok bizalmát és ajánlását. Igazán senki sem kívánhatja a bukások előszelét érző pártoktól, hogy őszintén bevallják ezt az igazságot. De elég, ha mindenki tudja, hogy miről van szó. Mis azt hisszük, ma már mindenki tudja. Még karácsony előtt a Ház elé kerül a községek háztartási terheinek csökkentéséről szóló törvényjavaslat Alapos revízió alá veszik a községi és városi üzemeket (Saját tudósítónktól.) A gazdasági élet megnyilatkozásai a községek és városok háztartásában is éreztetik hatásukat. Ezzel kapcsolatban a kormány már régebb idő óta tárgyalásokat folytat, hogy ' ' m'ként lehetne csökkenteni azokat a terheket, amelyek a községek és városok lakóit a községi háztartások révén sújtják. A kmit héten a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium között fontos tanácskozás volt, amelyen — élén Scitovszky Béla beligyminiszterrel és Wekerle Sándor pénzügyminiszterrel — megbeszélték annak a törvényjavaslatnak az alapelveit és részleteit, amelylyel a községek háztartását kívánják rendezni. Az egységes párti képviselők már többször szóvá tették pártértekezleteken és a kormány tagjai előtt, hogy olyan■ magas pótadók vannak egyes községekben, amelyeket a lakosság nem bír el. Ezek az adók a mostani gazdasági depresszió következményeképpen csak igen kis mértékben folynak be. Az egységes párti képviselők akciójának az lett az eredménye, hogy a kormány sürgősen és behatóan foglalkozik a kérdéssel és értesülésünk szerint Scitovszky Béla belügyminiszter már a legrövidebb időn belül a képviselőháró elé viszi javaslatát amely rendezi a községek háztartását, csökkenti a lakosság terheit és megadja a lehetőséget, hogy a szorosan vett községi igazgatás költségeinek fedezete teljes mértékben biztosítva legyen. A törvényjavaslat elkészítésénél a belügyi kormányt az az elgondolás vezette, hogy a nagy- és kisközségeknél a szorosan vett igazgatási kiadásokat egy közös forrásból fogják teljesen fedezni. Egy alap létesítéséről van szó, amelybe befolynának a községeknek azok a jövedelmei, amelyek átengedés révén keletkeztek. Az állam ugyanis, mint ismeretes, a városok és községek részére engedte át a kereseti adót, a házadót, legutóbb a tantemadót és a fogyasztási adóban való részesedést. Ezekből a jövedelmekből teremti meg az új törvény a közös alapot és ebből nyerne kielégítést a községi jegyzők, községi bírák, az egész községi közigazgatósági személyzet fizetése, valamint minden más közigazgatással járó dologi kiadás. A legtöbb községben bizonyos pótadókat is vetettek ki, hogy a közigazgatási kiadásokat fedezzék. Az alap révén nem lesz szükség ilyen elmendésadóra, tehát szükségképpen bekövetkezik a pótadó leszállítása s ez az intézkedés lehetővé fogja tenni, hogy a községek pótadóikat ne közigazgatási költségekre, hanem szociális és kulturális célokra fordíthassák. Értesülésünk szerint Scitovszky Béla belügyminiszter már a közeli napokban tanácskozásra fogja összehívni a megyék és városok gyakorlati közigazgatásának vezetőit, az alispánokat és városokat, hogy velük együtt megbeszélje ennek a községek és városok szempontjából oly nagyfontosságú javaslatnak a részletkérdéseit. Különösen sürgőssé tette a javaslatot az a körülmény, hogy egyes községekben 150—200 százalékra ig a pótadó, a nagy terhet pedig a lakosság már nem bírja. A javaslatban kontemplált megoldás mellett szól az a tény is, hogy a jelenlegi rendszer mellett a községeknek átengedett jövedelmek nincsenek igazságosan elosztva. A közös alap által biztosítva lesz az igazságos elosztás. A kormány ezenkívül arra is gondol, hogy - wá’';; tL-Illavus 2 Z' ó- ig az egyes városok és községek háztartásában keletkezett üzemeket alapos revízió alá vegye. Apénzüggyminisztert az a meggondolás vezeti, hogy azokat ez üzemeket, amelyek indokolatlan konkurréneret csinálnak a magánvállalkozásnak, vagy amelyek ráfizetéssel járnak, illetve a közérdeket nem szolgálják kellő mértékben, azokat meg kell szüntetni, az egy község területén működő hasonló célú üzemeket pedig egyesíteni kell. A kormány felfogása szerintcsupán közhasznú és a magánvállalkozás keretein túlmenő üzemeket szabad megtartani. . Ebben a kérdésben egyébként Bod János kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot dolgoz ki, amely elsősorban nagyobb városok által fenntartott üzemekre vonatkozik. Ebben a javaslatban a kereskedelemügyi minisztériumi ugyanazokat a szempontokat fogja érvényesíteni, mint amelyeket a kormány általában az üzemek kérdésében szeme előtt tart. A községi háztartásokra vonatkozó törvényjavaslat előreláthatólag még karácsony előtt a képviselőház elé kerül a tat ,és így a jövő évben már az új törvény alapján fogják a legszigorúbban felülvizsgálni a belügyminisztérium elé terjesztett községi költségvetéseket s ugyanakkor a legmesszebbmenő takarékosságot fogják érvényre juttatni a városok és községek háztartásában. Borzalmas vasúti katasztrófa negyvenöt súlyos sebesülttel München, dec. 1. (Saját tudósítónk távirata.) Vasárnap este kilenc órakor a holzkircheni pályaudvarra befutó személyvonat, amelyen körülbelül 800 utas utazott, hibás fékezés következtében nekiszaladt az ütközőbaknak. Az utasok közül, akik már kiszállni készültek, sőt akiknek egy része már a lépcsőkön állt, körülbelül 45-en megsebesültek. Kettejük állapota oly súlyos volt, hogy kórházba kellett őket szállítani. Poincaré szerint is • revízióra szorulnak a békeszerződések bizonyos pontjai Franciaország sohasem készült Oroszország megtámadására Páris. dec. 1. (Magyar Távirati Iroda.) Az Excelsior, a buenosairesi La Nációmnál egyidőben cikket közöl Poincaré tollából. Poincaré azt írja, hogy azokkal a hazugságokkal, amelyek Moszkvában az ipari párt bűnügyének főtárgyalása során elhangzottak, a szovjet vezetői el akarják terelni a nagyközönség figyelmét az ötéves terv szánalmas kudarcáról. Nagyon hiszékenyek lehetnek Moszkvában az emberek, ha ily meséknek hitelt adnak. Mindenesetre — írja Poincaré — újból a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy sem Briand, sem én, sem a francia vezérkar nem tudtunk semmit sem 1928-ban, sem azelőtt, sem azután az ipari párt igazi vagy koholt terveiről. Ennek következtében sohasem helyeseltük vagy bátorítottuk ezeket a terveket, soha vezérkarunk nem foglalkozott azzal a képtelen gondolattal, hogy támadást készítsen elő Oroszország ellen. A cikk további folyamán Poincaré kitér Curtius német külügyminiszter legutóbbi kijelentésére. A német birodalom — írja Poinearé —, mindenekelőtt a szerződések revíziójára törekszik. Taraim legutóbb a francia parlamentben joggal utalt arra, hogy a népszövetségi alapokmány 19. cikke csupán egyhangú határozathozatal esetén alkalmazható a szerződések re,víziójára. Curtius szerint.Tardieunak ez a kijelentése egyértelmű azzal, hogy Franciaország már előre el van tökélve minden revíziónak visszautasítására. Ez tévedés, mert Tardieu ezzel egyszerűen csak azt akarta jelezni, hogy semmiféle revízió nem történhet meg az érdekeltállamok hozzájárulása nélkül. Ha az államok szabadon megadják hozzájárulásukat, akkor a revízió bizonyos meghatározott pontok tekintetében elfogadhatómegoldás lehet. Ha azonban ez hiányzik, akkor csupán arra vezet, hogy az egyik fél elégületlenségének megszüntetésével a másik félnél támaszt elügületlenséget és újból háborús okokat idéz elő. Németorszg étvágya egyre fokozódik, írja befejezésül Poincaré. Ez a tünet nem valami megnyugtató a jövő békéje szempontjából. "