8 Órai Ujság, 1930. december (16. évfolyam, 275-297. szám)

1930-12-04 / 277. szám

dtrail Budapest, 1980 december 4. ,­»­riLLErf ! Csütörtök, XVI. évfolyam 277. sz. a JVS ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGYES SZÁM ÁRA HELYBEN. VIDÉKEN ÉS PÁLYA. FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ 1­ T­A­IJÁ­­VYI F'lWflI JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ - KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ rw­i­i iiuiu OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA mmsasEB^r,^asammBmmí-me!ssssmM3B^mEKmatmmmBBaBmm, mi im i n i■■—iwi iiíiiimüiwwmw—inwiwiwiiiimi iwiiPiimni iMi—ipimij ilmuihh—um— Szertalosép: Vili. kerület, Rökk Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal: József­ körút 5. telefonszámaink: József 483-06, 463—07, 463—08, 463-09 Kok­csvihar Vihar tombolt tegnap a parlament ülés­termében, vad ordítozások orkánja kavar­­gott, vádak, gyanúsítások és rágalmak jégesője kopogott, a padokon megdühödt öklök verték a marsot. Talán csak még a sípok és kereplők hiányoztak, hogy teljes legyen az emlékezés a magyar parlamen­­tarizmus legszomorúbb napjaira, a tizen­nyolc év előtti obstrukcióra, amikor ugyan­azokból a padokból rikoltozott a műfel­háborodás vihara, mintt ahonnan tegnap. Az obstrukció hősei, miután a képviselői n­apidíjat többórás sípolással, dobolással, kerepléssel és ordítozással becsülettel meg­szolgálták, szépen odaálltak a filmriporter masinája elé és hősi pózban, mint akik nagy dolgot műveltek, megörökítették ma­gukat, hogy a mozik közönsége is épüljön rajtuk. A tegnapi vihar hősei, nyilván csak f­eledékenységből, nem rendeltek a kar­zatra hangosfilm-operatőröket. Pedig ez a vihar valahogy egészen a mozi számára ké­szült. Nem az elemek ereje, a harag és fel­háborodás őszinte kitörése zúgott ebben a viharban, hanem valami mesterkélt és szándékolt háborgás, mely csak az elke­seredés viharának illúzióját akarta kel­teni. Mint a filmstúdiókban, vagy a szín­házak kulisszái mögött, ahol futtatógépek­­kel, a vászonfalak mozgatásával, hordók görgetésével és a modern színpadi tech­nika válogatott eszközeivel utánozzák a Vihart. Hogy a tegnapi botrány hőseinek sikerült-e a közönség szélesebb rétegeivel elhitetni, hogy maguk is komolyan vették a százezer szavazószelvény ellopásának bárgyús meséjét — ezt nem igen hisszük. Ez a vita hevében rögtönzött kitalálás annyira abszurd, oly logikátlan és kép­telen, hogy csak olyanok vehették pillanat­nyilag is komolyan, akiknek mindenáron ürügy kellett, hogy kieresszék a hangokat, döngethessék a padokat, hogy egy kortes­célokat szolgáló botrányt inszcenálhassa­­nak. Ismételten hangsúlyozzuk: alig hisszük, hogy ez a kortesvihar megtéveszthette a közönséget. De azt bizonyosan tudjuk, hogy ez az éretlen és szégyenletes botrány súlyos sebet ejtett egy nagy és szép esz­mén, a parlamentarizmus eszméjén. Ez az eszme a háború előtt még érinthetetlen fenségben uralkodott Európában, de a háború után következő események éppen eléggé meggyöngítették uralmát ahhoz, hogy olyan jelenségek, mint­­ amineknek tegnap voltunk tanúi, nyom nélkül ma­radjanak. Akik azt mondják, hogy a par­lament intézménye túlélte magát — és ezt ma már sokan mondják, — hatásos­ érvül vonultathatják fel állításuk igazolására a magyar parlament tegnapi botrányát. Argumentumokkal támogatni a parlamen­tarizmus elvi ellenségeit: nem tudjuk, he­lyes és jól megválasztott feladata-e bár­melyik politikai pártnak? Végre is, akármi a programja, akármi a célja, a parlamen­tarizmus eszméjét tiszteletben kell tartania és inkább érdeke ezt az intézményt meg­óvni, mint rövidlátó botrányokkal lejá­ratni!­­­rrv­a».—— A bálok megtartása mellett foglaltatt állást Klebelsberg és Wekerle Nem szolgálja a takarékosság ügyét a bálellenes mozgalom — állapítja meg a pénzügyminiszter . Az iparosokat és a kereskedő­ket legfontosabb jövedelmi forrásuktól fosztaná meg a tánc­mulatságok elmaradása Megtartjál*. as (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt Temesvári­ Imre és Petrovácz Gyula képviselők felkeresték Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisztert, hogy az operabál megrendezése ügyében tárgyalja­nak. A két képviselő gazdasági szempontokra hivatkozva fejtegette az operabál megtartásá­nak szükségességét és rámutattak arra, hogy ez a bál lendületet fog adni a szabóiparnak és a kereskedelemnek. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, mi­után meghallgatta a képviselők előadását, kilátásba helyezte, hogy a maga ré­széről az operabál megtartásának ügyét támogatni fogja, bár előre tudja, hogy, mint sok más kérdést, ezt is politikai támadásra fogják ellene kihasz­nálni. — Igen nagy a hipokrízis, — mondotta a miniszter — és nem gondolnak arra, hogy a gazdag emberek költekezése nem tekinthető pazarlásnak, mert hiszen, ha a vagyonos emberek nem ülnek a pénzük­ön, hanem módjával költekeznek, ez­zel a szegény embereknek nyújtanak kereseti­­ lehetőségeket. A maga részéről szívesen át fogja engedni az Operát a kút céljaira, de szeretné,­ha a kérdést még Bod János ke­­­­reskedelmi miniszterrel is megtárgyalnák, és az ő támogatását is megnyernék. A képviselők pártkülönbség nélkül nagy örömmel vették tudomásul, hogy a kultusz­­miniszter az operabál engedélyezése mellett vá. Ezzel kapcsolatban Petrovácz Gyula Wekerle Sándor pénzügyminisztert is megkér­dezte, hogy mi az álláspontja neki, aki a leg­nagyobb takarékosság érvényesítésére törek­szik. A pénzügyminiszter kijelentette Petrovácz Gyulának, hogy ő még az általános bálellenes hangulatot sem tartja elfogadhatónak, éppen az ipar és kereskedelem szempontjából. — A bálellenes hangulat, —■ m­on­­dotta a pén­zügyminiszer, — a taka­rékosság ügyét sem szolgálja és csak az lenne az eredménye, hogy az ipa­rosok és kereskedők olyan jövedelmi forrásoktól esnének, el,, amelyek a téli szezonban eddig legnagyobb jövedelmi forrásaik voltak. Végül hangsúlyozta a pénzügyminiszter, hogy az operabál ügyét helyesnek tartja és a maga részéről támogatni fogja, de egyúttal hang­súlyozza, hogy a többi bál megtartását is szükséges­nek tartja éppen az ipar és kereskedelem szempontjából. Nagy izgalmak az Autóbehozatali Rt. kényszeregyezségi ügye körül Kapott-e külön ügyvédi díjat a vállalat vagyonfelügyelője? (Saját tudósítónktól.) Az Autóbehozatali rt. kényszeregyességi ügyében hónapok óta folyik a tárgyalás, anélkül azonban, hogy a törvény­széknek módjában lett volna érdemleges hatá­rozatot hoznia. Az ügyben most furcsa bonyo­dalmak keletkeztek. A hitelezők közül többen panasszal éltek a vagyonfelügyelőnek, dr. Kósa, Vilmosnak ténykedése ellen és részletes beadványukban, amelyet Ádám András dr. tör­vényszéki bíróhoz nyújtottak be, kifejtették, hogy melyek azok az okok, amelyek miatt ■ Kósa Vilmos vagyonfelügyelő elmoz­dítását kérik. Szerintük Kósa Vilmos a legfőbb akadálya annak, hogy a kényszeregyesség ügyében még mindig­ nem tudtak dűlőre jutni, ő az, aki ért­hetetlen magatartásával újabb és újabb kom­plikációkat idéz elő és ahelyett, hogy a kibon­­­­takozás lehetőségét előmozdítaná, az általa annyira óhajtott ... , . .." csődbe akarja kergetni a részvény* ■ társaságot. Kósa Vilmos ténykedésének és magatartásá­nak tulajdonítják azt is, hogy Tyrnauer, ■ a kényszeradós cég könyvelője, aki minden ügy­letről - pontosan informálva volt,­ -,beszüntette­, működését. Ennek következménye aztán abban jelentkezett, hogy a cég könyvelési munkálatai teljesen elmaradtak. A vagyonfelügyelő a panasz szerint személye­sen eljárt a rendőrségnél, amelyhez a forga­lomban lévő gépkocsik ellenőrzése tartozik és olyan nyilatkozatot tett, hogy az Autóbehoza­tali Rt. minden egyes­­kérelme csak az esetben intézhető el, ha ahhoz a vagyonfelügyelő hozzá­járul aláírásával. Ez a ténykedése is különböző akadályokat létesített. Panaszaikban a feljelentők különböző ta­nukra hivatkoznak állításuk alátámasztása vé­gett és kérték ezeknek a kihallgatását, felem­lítve azt, hogy­ ezeknek a tanuknak a vallo­mása alapján beigazolódik az az aggály­, hogy Kósa Vilmos vagyonfelügyelő tevé­kenysége azt a benyomást kelti, hogy a csőd megnyitására és nem a rész­vénytársaság megmentésére törekszik. A, vagyonfelügyelő csődbe akarta kergetni a vállalatot? A beérkezett panaszok folytán Ádám András dr. törvényszéki bíró meg is idézte a bejelen­tett tanukat,­ akiknek­ egy részét ma hallgatta ki. A bíró mindenekelőtt ismertette Kósa Vil­mos vagyonfelügyelő írásbeli jelentését az el­lene felsorakoztatott vádakra­­vonatkozólag, amelyben a vagyonfelügyelő ezeket szemensze­­dett valót­lanságoknak és rosszindu­latai, hazug vallomásokon alapuló állításoknak nevezte. A bíró kihallgatta ezután a General Mo­tors jogi képviselőjét, aki vallomásában elő­adta, hogy Kósa Vilmos csődbe akarta ker­getni a vállalatot és e célból valóságos had­járatot indított egyesek ellen. Terrorizálni igyekezett az egyik vállalati igazgatót, aki egyben országgyűlési képviselő is mert tudta, hogy ha a vállalat csődbe megy, akkor a képviselő elveszti mandátumát. Az ügyvéd vallomása szerint Kósa Vilmos különböző szolgáltatá­sokat fogadott el és minden igyekezetével azon volt, hogy meg­hiúsítsa az egyességet. Amikor végül i­s a hite­lezők képviselői látták Kósa tevékenységét, el­határozták, hogy­ panaszt tesznek ellene. Az ügyvéd előadta, hogy egy alkalommal ezer pengős ,külön ügyvédi díjat ajánlott fel Kósá­nak,. 600 pegőt egy taxibem át is adott nevel, 250 pengőt pedig néhány nap múlva adott át. — A hátralévő 250 pengőt — tette hozzá a General’ Motors ügyvédje — hajlandó vagyok esetleg most megfizetni neki. Rendkívül izgalmat keltett a General Motors ügyvédjének a bejelentése. Kósa Vilmos többször közbeszólt és tiltakozott az ügyvéd vallomása ellen. — Kérem, hiszen meg is köszönte a taxiban, amikor megadtam az 500 pengőt. Hálás volt és megrázta a kezemet — jegyzi meg a General Motors ügyvédje. Ádám törvényszéki bíró felhívására ezután Kósa Vilmos intézett több kérdést a tanúhoz a legapróbb részletekre vonatkozóan, a bíró azonban közbevágott.

Next