8 Órai Ujság, 1931. március (17. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-07 / 54. szám

T631 MÁRCIUS 7 ÓIkiujsÁG SZOMBAT 7 • OLDAL Ag Omenovics-dinasztia kiírtása: Milán, Sándor, Natália, Draga Agasín tragédiája Draga elájul udvari e­béd­en A megtért Nicodém bizalmas beszélgetése az orvossal Eredeti okmányok/ feljegyzések és memoárok alapján írta: A­lario Le Blond Copyright by 8 Órai Újság Draga királyné zavartalanul folytatta játé­kait. Olyan rendszeresen csinálta a maga dolgát, hogy senki a csalást sejteni sem merte. Lóvá tette királyi férjét, az egész szerb népet és az egész világot. Nap-nap után bulletinek jelentek meg a királyné állapotáról. Obrenovics Sándor úszott a boldogságban. A szépasszony a ter­hesség minden stádiumát megjátszotta. Úgy színészkedett, hogy a világon nem akadt jobb színésznő nálánál. Tükör előtt nem tanulhatta volna be jobban a szerepét. A szédülések és az ájulások hányszor okoztak zavart a konok­­ban... Hányszor kellett fölkelteni az udvari orvost éjszakának idején... Hányszor sietett maga Sándor király Mayer tanárért, aki Ber­linből származott Belgrádba: — Professzor úr, az istenért, nincs egy perc veszteni való időnk. De mire a királyné hálószobájába értek, Drágának semmi baja se volt már. Bágyadt mosollyal sápadt arcán, hálás tekintettel fo­gadta Sándort és a professzort: — Köszönöm, szivem, figyelmes jóságodat. Aztán az orvoshoz fordult: — Ugy­e, megbocsát, hogy miattam felza­varták !! A korjakban elült az izgalom és Drágának egy kívánsága volt már csak: — Szivem, hivasd el Nicodemet! ... Olyan megnyugtató, ha itt van a közelemben!... És Nicodem jött... megfogta a királyné fe­czét és jóságosan szólt: — Testvérkém, bátorság!... A király persze nem vette észre, hogy a szemük összevillant és valamelyes huncut mo­solygás vonult meg az ajkuk szélén! A királyné elájul Draga tovább színészkedett. Egy napon udvari ebéd volt a konokban. Ott voltak az összes követek és a kormány tagjai. A fel­tűnően gömbölyű királynét megkülönböztetett tisztelettel fogadták mindnyájan, amint Sán­dor király karján bevonult. Misics ezredes lelkesen kiáltotta: — Zsivio, kral! ... Zsivi­o, kralica!... A többiek visszhangozták a kiáltást és volt valami a levegőben, ami azt hirdette, azt bizonyította, hogy ez a zsiviózás a szívekből tört elő. Megkezdődött az udvari ebéd és a király egyszerre csak azt látta, hogy Draga elsá­pad és lehanyatlik székéről. A királyné elájult Sándor kétségbeesetten ugrott fel helyéből: — Orvost!... Orvost, hamar!... A diplomaták és a miniszterek ugyancsak megijedtek. Egy pillanat alatt ott termett az orvos, de ő­ár nem akadt semmi dolga. A királyné magához tért és a saját lábán, — udvar­hölgyére támaszkodva természetesen! — vonult vissza lakosztályába. . Kínos csönd támadt a teremben, de a ki­rály eloszlatta azt. Elégültel, mosolygott és Vidáman szólt: — Semmi baj, urak!... Ez már vele jár!­­Ezen túl kell esni!... Manolescu doktor összejátszik Drágával A királyné egyenes kívánságára Manolescu doktor hívták meg a konokba. A fiatal orvost Nicorém őrnagy protezsálta és Draga feltétle­nül megbízott benne. Manolescu bocsánatkéré­­sek közben adta tudtára Mayer professzornak, h hogy ő immár fölösleges a királyné szolgálatá­ban. A király magas kitüntetést adott a tanár­nak; Draga arcképével ajándékozta meg. •— Bizalom dolga az egész! — magyarázta Nicodem, — és az asszonyok olyütt kiszámít­hatatlanok. Mayer dr. nem panaszkodott és nem adta a megsértetted Mosolygott — és a dolga után ment. Mosolygott, mert sejtett valamit, de szólni nem mert róla senkinek. Még önmagá­nak sem vallotta be a gyanúját. Közben Manolescu intézkedni kezdett. Korzetteket és speciális szabású ruhákat ren­delt Bécsből a királyné számára. Mindenféle porokat, labdacsokat, vizeket hozatott és mindennap megvizsgálta a király­nét. A valóságban Manolescu doktor, a vi­lágfi, mindenbe be volt avatva. Draga nélküle nem is játszhatta volna tovább a komédiát. A király most már erélyesen ragaszkodott ahhoz, hogy Drágát időnként megvizsgálja az orvos és a királyné mást nem engedett közel magá­hoz, mint Manolescu doktort. A fiatal orvos időnként egy-két napra Bécsbe utazott. Nem bírt magával. Tele volt pénzzel és egy kicsit mulatni akart. Belgrád­­ban nem volt ehhez sem alkalma, sem bátor­sága. Valahányszor visszatért, mindig hozott va­lamit a királynénak és Sándor mindannyiszor busásan megfizette azt. Műszereket, speciális gyógyszereket halmozott fel a konokban. — Azt hiszem, — mondotta, — hogy nem lesz szükségünk semmire, de mindenre el kell készülnünk! A­­király boldogan mosolygott: — Örvendek, hogy ön, doktor úr, ennyire elővigyázatos!... Mi történik Liáné Croisettel? Manolescu megígérte, hogy végigjátssza a játékot, de közben szolgálatára állt Liáné Croisetnek is. őt is meglátogatta naponként és mivelhogy az énekesnő már nem lépett fel a belgrádi orfeumban és teljesen visszavonultan élt: hamarosan pletyka kerekedett a doktor és a művésznő szerelméről. Mindenki el is hitte ezt a pletykát, csak Nicodom mosolygott ön­elégülten. — Tudom én, amit tudok! Esténként összeült a doktorral. —• Manolescu, — szólt hozzá meghatottan, — ez nem komédia, ez nem játék... Az én fiamról van szól... — Tudom! — felelte Manolescu és ő is meghatódott egy kicsit. — Nehogy valami baj legyen Liánénál! ... — Hogy juthat ilyesmi eszedbe!! — Nemcsak arra gondolok, hogy mi lesz akkor Drágával!... Én máris szeretem a gyermekemet!... Látod, lump vagyok. . . . könnyelmű fráter vagyok... de ez az érzés valahogyan felülkerekedett bennem és most reszketek az el­jövendőért! — Mégis csak jó fiú vagy te, Nicodém!... — felelte Manolescu és melegséget érzett a szive tájékán. Nicodém pedig folytatta remegő hangon: — Éjjel nem tudok aludni mert rágondo­lok folyton!... Manolescu szinte sírni szeretett volna. — Nappal nem érdekel semmi... csak a gyermekem, csak a fiam!... Megfogta a doktor kezét és nagy meleg­séggel kérdezte most: — Mert fiú lesz, úgy­ e! — Reméljük! — nevetett Manolescu. — Boldogtalan lennék­, ha reményeimben csalatkoznék! —­ Nem fogsz csalatkozni! Kis szünet támadt, aztán Nicodom így folytatta: — Látod, doktorkdm, én minden reggel imádkozom érte! Manolescu tágra nyitott szemmel nézett rá. — Igen, igen, minden hajnali misén ott vagyok a Mihály-székesegyházban! A két jóbarát nagyon komolyan nézett most egymásra. És Nicodém folytatta: — Nekem annyi bűnöm van... nem aka­rom, hogy Isten a gyermekemet büntesse (Saját tudássterektől.) Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter nagyarányú kultúr­­törekvései során, néhány évvel ezelőtt konkrét terveket dolgoztatott ki az egyetemi város megvalósítására. A magyar Dahlem lebegett a miniszter képzelete előtt és a szükséges elő­tanul­mányozások lefolytatása után felvetődött az a gondolat, hogy Lágymányoson, a Mű­egyetem környékén építsék az egyetemi vá­rost, a legmodernebb intézményekkel, tudomá­nyos felszereléssel, laboratóriumokkal, inter­­nátusokkal és a magas oktatás minden tar­tozékával. A kultuszminiszternek egyetlen ki­kötése volt, hogy a főváros megfelelő telket, bocsásson rendelkezésre, ahol az összes intéz­mények kényelmes elhelyezést­­ nyerhetnek. Kelenföldön és Lágymányoson kitörő öröm­mel fogadták a tervet, mert tisztában voltak a kultúrcentrum jelentőségével és egyszeriben a lendületes fejlődés lehetősége ígérkezett. A városházi vezetőség bűne, hogy ez a gondolat nem válhatott valósággá. Minden indokolás és különösebben alátámaszt­ható érvelés nélkül, megtagadták a telek át­engedését és ezzel az egyetemi város grandiózus terve mindörökre elaludt. Azóta imponáló stílusban épül Szeged, Deb­recen és Pécs, ahol a városok kapva-kaptak a kultuszminiszter ajánlatán és horribilis ál­dozatok árán tették lehetővé az egyetemek fejlesztését. Mindhárom vidéki városban a munkaalkalmak sokasága alakult ki, meg­élénkült a kereskedelem és az ipar. Kelen­földet megfosztották ettől a dicsőségtől, mert a városházán nem tudták felismerni a gondo­lat nagyvonalúságát. Egyetlen elavult piacon folyik az élelmiszervásár A folyton fejlődő és lélekszámban egyre gyarapodó kelenföld—lágymányosi városrész különleges specialitással azonban dicseked­hetik: nincs vásárcsarnoka. Egyetlenegy nyílt piac áll rendelkezésre, a Fehérvári-úti és Budafoki­ úti villamosmegállónál, a Vályú­ utc­ai iskola mellett. Ez a nyílt piac is elrettentő iskolapéldája annak, hogy egy élelmiszervásárt hogyan nem szabad megalkotni. Az aránylag kis térségen egymás mellé ra­gasztott árusítóbódék között tolong a nép és a vásárlás aktusának lefolytatása sohasem mentes bizonyos nehézkességtől. Sok kifogás merül fel a higiénikus berendezések hiánya miatt is, ami közegészségügyi szempontból jogos pana­szokra ad alkalmat. A főváros vezetősége a kö­zelmúltban eltüntette az óbudai és a krisztina­városi nyílt piacokat és megépítette a Flórián­­téri és délivasúti fedett vásárokat, most pedig a Garam-tér modernizálása van soron. A piaci problémák rendezése körül kifejtett buzgalom azonban nem terjed ki Kelenföldre­, ahol még ma is a száz év előtti primitív vásárok képe tárul elénk. A kelenföldiek jelentékeny része kénytelen a pesti oldalon fekvő Nagycsarnokba elgyalo­golni, ahol olcsóbban vásárolhatnak ugyan, de a mindennapi élelmiszerszükségre­t hazaszállt­miattuk!... Szünetet tartott. Nagyot lélegzett, aztán folytatta: — N­a Liáné baj nélkül világrahozza a­ fiamat, megtérek! Nem iszom, nem kártyá­zom, nem bűnözök többé! És magasra emelte a kezét, mintha esküd­nék: — Soha! ... Soha többé!... ............................ .................... tása nehéz fizikai feladat elé állítja a házi­asszonyokat. Sokan villamossal teszik meg a hídon átvezető utat, itt azonban a villamos­­költség jelent többletkiadást. Egy város tűzoltóság és kórház nélkül Különös szerencse, hogy Kelenföldet faj­ideig elkerülték a veszedelmes elemi csapások. Egy esetleges kisebb tető­tűz a legnagyobb veszedelembe sodorhatja ezt a városrészt, mert a hegyek és a Duna felől álandóan érkező szelek végzetes iramban terjeszthetik a tűzvészt. Kelenföldül­ ugyanis nincsen tűzoltóság, holott megfelelő helyiségek még a belső vá­rosrészben is bőségesen rendel­kezésre álla­nak. Kelenföld tűzvédelmét az I. kerületi tüzérségnek kell ellátni, amelynek székhelye az Attila­ körút megetti Koronaőr­ utcában van, túlságosan távol, miért is egy tűzvész esetén Kelenföld valóban a legrettenetesebb helyzetbe kerülne. Közegészségügyi szempontból súlyos kifogás alá esik, hogy Kelenföldön nincsen kórház és így a betegeket a távolabb fekvő intézetekbe kell szállítani. Megfoghatatlan, hogy a fő­város jóindulata még annyira sem terjedt, hogy Kelenföldön tűzoltóság és kórház áll­jon rendelkezésre. Kelenfökön nincs kórház, vásárcsarnok A városházán elgáncsolták az egyetemi város tervét . Nem ismerik a közegészségügyi szempontokat az élelmiszerpiacon ­­na 1 111 . Kun Béla régi vezéremrbere volt a romániai szovjetén Bukarest, márc. 6. (Magyar Távirati Iroda.) A katonai ügyész­ség által tegnap este letartóztatott Szujó László teljesen beismerő vallomást tett. Beval­lotta, hogy körülbelül egy éve áll a szovjet szolgálatában mint kém és ezért havi 20.000. lej fizetést kapott. Az Universul úgy tudja, hogy Czago a ma­gyarországi kommunizmus alatt Kun Bélának egyik belső embere volt és a kommunizmus bu­kása után szökött Romániába, ahol a vasútnál kapott alkalmazást, mint mérnök. Bukarest) márc. 6 (Magyar Távirati Iroda.) A kolozsvári rend­őrség jól szervezett kommunista irodát leplezett le. A rendőrség emberei hosszabb idő óta figyel­ték a kolozsvári kommunista szervezet titkárát, Erdélyi Józsefet és a vele vadházasságban élő Halász Ilonkát. Tegnap lakásukon házkutatást tartottak és ez alkalommal nagy tömeg­lazító röpiratot, fegyvereket, a vezető kommunisták névsorát és Halász Ilonka ruhájának bélésében a szovjet futárok ismertető jelvényét találták meg. Bukarest, márc. 6 (Orient Rádió.) Szabó mérnök letartóztatá­sával kapcsolatban a lapok megemlítik, hogy Szayo munkatársa volt a kommunista Aradi Viktornak. Ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy a kommunista per március 15-re kitűzött főtár­­gyalását el fogják halasztani, hogy addig a Szayo-ügyet is megvizsgálhassák. (MTI.)

Next