8 Órai Ujság, 1931. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-30 / 97. szám

&& Wptímis m­ót&iujsÁG CSÜTÖRTÖK 5* OLDAL Senkivel sem alkuszom a törvények végrehajtása tekintetében — mondotta Zsitvay a Prónay-ü­gyről Az igazságügyi költségvetés részletes vitája a Házban (Saját tudósítónktól.) A kép­viselőház mai ülését 10 órakor nyitotta meg Aknásy László elnök. Napirend szerint következett az igazságügyi t­árca költség­vítésének részletes tárgyalása. A címnél Gál Jenő szóvá teszi Prónay Pál letartóztatásának tegnapi elrendelését, ami szerinte sérti a törvényt. Az elnök figyelmezteti, hogy folyamat­­b­an lévő konkrét ügyekben a képviselőhöz nem lehet fellebbviteli fórum és így az ügy érdemi részéről nem lehet tanácskozni. Gál Jenő: Nem akar konkrét eseteket érinteni, hanem általánosságban kifogásolja, hogy a személyes szabadság nem részesül abban a tiszteletben, amelyben részesülnie kellene. Kéri az igazságügyminisztert, hogy intézked­jék, hogy ilyen kérdésekben a törvény alkal­mazása a jogegység tekintélyét ne sértse. Kálnoki Bedő Sándor: A Gál­­Jenő által felhozott konkrét esetről megjegyzi, hogy neki is az a benyomása, hogy itt valami kisiklás tör­tént, de a kérdés nem, alkalmas arra, hogy itt tárgyalják. Helyesli az igazságügyminiszter intézkedését, mely szerint, ha végrehajtást ve­zetnek, a telekkönyvekben értesítés után fel kell azt jegyezni, de helyteleníti, hogy a telek­­könyvek egységesítése címén nagy költségeket számítanak fel. Azt ő is tudja, hogy túlságosan el van jogászosodva az ország és sok olyan po­zíció van, amelyet akkor is jogásszal töltenek ha nincs feltétlenül jogászra szükség. Ez azonban nem befolyásolhatja a jogi szakokta­tás kérdését, amelynek rendezését már tavaly is sürgette. Már akkor aggodalmát fejezte ki, hogy a jogtörténelmi tanszékre egy nem jogászt neveztek ki és, sajnos, ez az aggodalma igazoló­dott is. Az illető professzor művéből szemelvé­nyeket olvas fel annak dokumentálására, hogy mit tanít az ifjúságnak. Felolvassa azt a részt, amelyben a professzor vitatja, hogy a Szent Korona tana ezer éves lenne és azt a megállapítást teszi, hogy ez csak a tör­ténészek sovinizmusa következtében van így be­állítva. Ez lehet jóhiszemű írás, mondta tovább, de mindenesetre romboló hatású. Ezt bizonyítja az is, hogy máris hivatkoznak rá külföldön. Farkas Tibor a vidéki bíróságoknál ta­­pasztalható állapotokat és a gyakran felmerülő nehézségeket teszi szóvá. Kálmán Jenő azt panaszolja fel, hogy vidéken sok költséget okoz a közönségnek az a körülmény, hogy a telekkönyvek egységesítését még nem vitték keresztül és nem egységes az eljárás a végrehajtások, vagy törlések telek­könyvi feljegyzésénél az illetékek kiszabása te­rén. Új csődtörvény megalkotását sürgeti. Früh­wirth Mátyás: A határmenti lakos­­ság telekkönyve nincs rendezve és ennek kö­vetkeztében évenként pár száz embert ér igen nagy veszteség. Kéri az igazságü­gyminiszter intézkedését, ebben a kérdésben. Bródy Ernő az esküdtszéki intézmény­ről szól először, majd a közüzemek, elsősor­ban a váci fegyh­áz nyomdaüzeme kérdését teszi szóvá. Wolff Károly a bírói és ügyészi interná­tus részére adott segély felemelését kéri. Lázár Miklós ugyancsak a határmenti birtokosok rendezetlen telekkönyvi ügyeiről szól. AAAAAAAAÁAAAA* AÁ * ti AAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAaA*.; HOTEL RIVIERALIDO (VENEZIA) « SzsW sz«p fekvésben » KkütSoél íyö»TGTM yfi**­—1 Velencére. Folyó tíz. Ült. Fürdők. Beari konyha. Német kUzoljil­*. Telfen ellátta 30.— Urától. Injaidon no: ITTERE VOLO % Kell-e esküdtszék? Krüger Aladár a tulajdonközösség meg­szüntetése ügyében sürgős­­ intézkedést kér, majd a törvénykezési illeték rendezését és leszállítását sürgeti. Az esküdtszék kérdésé­vel kapcsolatban rámutat arra,, hogy nálunk és egész Európában is más volt a világ akkor, amikor az esküdtszékek még működtek. A polgárságban még megvolt a nyugodt judi­­cium, a pártszempontoktól való mentesség. De most ezt nem lehet látni sehol sem. Az egész világon csődöt mondott az esküdtszék. Még Németországban is szükségesnek tart­ják az es­küdtszéki intézmény megszorítását. Ha nálunk visszaállítanák az esküdtszéket, ezzel a legnagyobb zűrzavarba jutnánk és megint jönnének a Haverda Mária-féle ítéle­tek. Vitatkozi lehet afelett is, hogy melyik, a politika és melyik a közönséges bűncselek­mény. Tisza István gróf megöletése szerinte közönséges bűncselekmény volt, mégis vitat­kozni lehetne afelett, hogy nem volt-e poli­tikai bűntény. Közönséges bűncselekmény volt és mégis kimondták volna, hogy politikai és az esküdtszék felmentette volna a gyilkoso­kat. A sajtószabadságnak híve, de bizonyos korlátra szükség van és ez a korlát a füg­getlen, szuverén bíróság. Az igazságü­gyminiszter válasza A vita bezárása után Zsitvay Tibor igaz­­ságügyminiszter szólalt fel. Gál Jenő egy konkrét, bíróság előtt fekvő ügyet tett szóvá. Az ügyről nem hajlandó nyilatkozni és saj­nálja, hogy ilyen alkalmatlan időpontban tör­tént ez a felszólalás, mert hiszen bíróság előtt lévő ügyekről nem szokás a parlamentben beszélni. Farkas Tibor kifogásolta, hogy az igazságügyi tárcánál szaporították az autókat. A felszólaló meggondolatlanul járt el, mert az autóvétel régebben, négy évvel ezelőtt történt, amikor politikai államtitkárt, neveztek ki. Az igazság­ügyminisztérium soha sem volt berendezkedve arra, hogy költekező minisztérium legyen. — A szocialisták méltatlan hangot vetettek szememre, — folytatta az igazságügyminiszter. — Nehéz is elfojtani a méltatlankodást, ami­kor az ember jóérzését, igazsá­gszeret­etét bánt­ják meg. Én, aki pedig mint felelős­ politikus megszoktam méltatlankodásom elfojtását­, amikor a magyar bíróság lisztes pa­­látját akarták sárral megdobálni, nem hallgathattam el felháborodásomat. Propper Sándor azt kérdezte, hogy melyek azok az állításai, amelyeket valótlannak mon­dottam. Nem akarok részletesen kitérni mind­azokra, amiket mondott, de az például telje­sen valótlan, hogy a miniszterelnökségre egy táblabírót osztottak be. Ez az állítás minden­esetre alkalmas arra, hogy a bírói tekintélyt aláássa. Ebből egy szó sem igaz. Éjjeli ügyészről is beszéltek. Ez régi, rossz gram­mofonlesnez és szintén nem állja meg a he­lyét. Azt mondották, hogy tömegesen vannak még forradalmi időkből a börtönökb­en poli­tikai elítéltek. Ez sem igaz. Egy évvel ez­előtt részletesen, számadatokkal mutattam ki, hogy mennyien vannak még börtönökben olyanok, akik a politikai elítéltek kategóriá­jába sorolhatók. Ezeket az adatokat, senki sem vonta kétségbe, bár sohasem zárkóztam el azelől, hogy ezekbe az adatokba bárki is betekinthessen. Tömegekről tehát semmi eset­re sem lehet szó. Rothersstein Mór: Hát ez emigráció? Felkiáltások jobbról: Ugyan hagyják, az emigrációt! Még Garami is megszökött maguktól. Zsitvay Tibor igazsá­gü­gymi­niszter: Kéthly Anna úgy aposztrofálta a bíróságot, mintha az érdekképviseletekkel volna kapcso­latban. Erre vonatkozóan adatokat kértem és nem kaptam. A magyar közvélemény tisztában van azzal, hogy a magyar bíróságot így meg­gyanúsítani nem lehet. Ne vessenek a sze­memre méltatlan hangot, amikor ezekről a be­állításokról megállapítom, hogy valótlanok.­­ Az egyik képviselő azt is felhozta, hogy nem történik teljes szigorral a törvények végrehajtása. Anélkül, hogy helyeselném, hogy ezt a kérdést felhozta, meg akarom állapítani, hogy a letartóztatás, illetőleg az előállít­ás ma délelőtt háromnegyed tíz órakor megtörtént.. Estergályos János: Kíváncsi vagyok, ha én fegyverrel védekeztem volna, velem is így jártak volna-e el? Zeitvay Tibor igazságügyminiszter: Méltóztassék tudomásul venni, hogy soha senkivel alkuba nem bocsát­koztam és nem fogok bocsátkozni a törvény végrehajtása tekintetében. Amíg én a helyemen vagyok, addig meg­alkuvás nélkül fogok érvényt szerezni az igazságszolgáltatásnak. Malasits Géza: Ha Prónay nem ment volna magától, nem tartóztaták volna le. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ha a képviselő úr valami regényből edear fel­­olvasni, akkor m­i parlamentben tegye azt. M­ájus hó 1­9-ig s­ok ezer pár és darab selyemharisnya, férfi harisnya, női nadrág, kesztyű, a nálam megszokott jó minőségekben, meglepő alacsony áron árusítom Női selyemharisnya j in Vincorwi mosolyemből, kis hibával, I J|o| párja ........................................................ P IkwW Női selyemharisnya *­­ír sürőszáru műselyemből, rep. régebbi I f­r 1 ár 3.30, most...........................­............. P ■•■W Női selyemharisnya n r­ tzsor nyíllal, kitűnő műselyemből, M kis hibával, régebbi ár 3.90, most ... P Lilill Női selyemharisnya n rn sűrőszárú, kitűnő műselyemből, tar- w ZgSI tós minőség, régebbi ár 4.50, most P ImbW Atlasz csíkos női nadrág 1 gyönyörű színekben rep......................... P I aVw Charmes női nadrág 0 Ofl erős minőség, minden szín rep........ P III&IV Tavaszi kesztyű 1­00 divatszínben, párja................. ? ■■•■V fVlosóbőr kesztyű fi 00 fehér és sárga, párja ............. P '■■wl# Flór férfizokni j­ra kitűnő minőség, divatszín top., régebbi | f'jjH ár 3.­, most .......................................... P lewV Bellaflór gyermektrikók ) 00 hosszú ujjal .............................................. P fgjg^ Bemberg selyemharisnya minden minőségben, . ''*3® Su? pazar színválasztékban kapható. Gyapjú fürdőruhák már most meglepő oldást! 2.20 1.20 4.80 1.50 WEISI SAMU (Derültség a jobboldalon és a középem.) — Az esküdtszék kérdésében mindkét olda­lon történtek bizonyos észrevételek. Én a ma­gam részéről azt tartom, hogy az esküdtszék intézményének bizo. Ezután általános érdeklődés közben a ma­gyar jogtörténet budapesti professzoráról és a művével kapcsolatosan kifejlődött vitáról emlékezett meg a miniszter. — Senki nálam jobban nem tiszteli és be­csüli — mondotta — az egyetemi tanszabadsá­got, de az a meggyőződésem, hogy a tanszabadság az igazság és nem a tévedések hirdetésére való. (Helyeslés.) •— Nem arrogálom magamnak a jogot, hogy egy tudományos vitában ítéletet mondjak, két­ségtelen azonban, hogy nem nézhetem nyugod­tan és elismeréssel azt a működést, amely olyan szellemet visz a magyar jogtörténet tanításába, amely a magyar jogászi lelkülettől és az általá­nos magyar jogászi gondolkodástól is idegen. Természetesen rendkívül érintett az a leki­csinylő hang, amellyel a magyar jogtörténet egyik kiváló, elhunyt egyéniségének munkáját lebecsülték. Timon Ákos egyénisége nem kezel­hető úgy, mintha soviniszta lett volna, ki csak túlzásokkal foglalkozott és az ő lelkes magyar érzése nem kezelhető úgy, mintha az a tudomá­nyos színvonalról való leszállást jelentené. Timornak ez a könyve óriási hatással volt az ifjúságra és ha valahol a magyar jogász büszkén gondolhat a magyar jogfejlődésre, akkor a magyar jogtörténet az a terület. Ha tehát a professzor úr szakítani kíván azzal az iskolával, amely eddig közmegelégedésre mű­ködött és ezt azzal kezdi, hogy egy tisztelete­­méltó régi professzor működését lekicsinyli, akkor én a magam részéről azt mondom, hogy nemcsak Timon professzor, — aki szavaiba igazán sok lelket is öntött és könyvében igen sok virágos koszorút ront a magyar jogalkotó géniuszra,­­ hanem sokkal szárazabb magyar jogászok is olyan álláspontot vallanak, amely merőben ellentétes a professzor úr­ újító törek­véseivel. Aki belebocsátkozik a magyar jogtörténet tanulmányozásába, aki jogi intéz­ményeinket ism­eri, aki átment a­ magyar jo­gászképzésen és nem kívülről jön hozzászólni ezekhez a kérdésekhez, az csak lelkesedéssel és meggyőződéssel beszélne­ arról a világ előtt is büszkén emlegethető tételről, amely a magyar jogfejlődésen végigvonul és arról a közjogi szellemről, amelyet nem lehet letagadni csak azért, hogy valami útjat mondjon. (Úgy van.) Nem lehet ezt letagadni és elhomályosítani csak azért, hogy némely kutató szokása szerint ana­lógiákat keressünk, uniformizáljunk és elskatu­­lyázással próbáljunk újabb egyéni jelentőséget adni talán egy újonnan kiadott tudományos munkának. Meg vagyok győződv­e, hogy Ti­­mam munkája maradandóbb, mint azok a kí­sérletek, amelyek meggondolatlanul akarják el­homályosítani évszázadokon át érvényesülő jo­gászi géniuszunk dicsőségét. (Nagy taps.) — Meg vagyok győződve arról, hogy az a tisztelt professzor úr jót akart és hogy ha elhibázta azt a következtetését, amelyet ez idő­­szerint vitat, később belátva tévedését, be is ismeri. A magyar géniusz hajtásait ilyen kézzel letérdelni nem lehet. (Általános éljen­zés és taps.) Ezután a Ház a focímét elfogadta. A második címnél Gál Jenő a jogszol­gáltatás különböző kérdéseivel, majd az ügy­védkérdéssel foglalkozott. Wolff Károly a bírósági tisztviselők elő­léptetésének kérdésével foglalkozik. Kiskos István, mint közigazgatási em­ber foglalkozik a költségvetéssel. Elismeréssel adózik a költségvetés anyagi rendjéért és a takarékossági szempontok érvényesítéséért. Rá­nyos reformok nélkül való vissza­állítását jogászi judíciummal senki sem kívánja. Hogy melyek a határok, arról mojd lehet be­szélni.­lönböző közigazgatási kérdésekről szól és figyel­mébe ajánlja a miniszternek, hogy a munkás­­biztosítási felsőbíróság reformját sürgősen al­kossa meg, mert különböző ügyek sürgetésénél azt a választ kapta, hogy csak azokat az ügye­ket, tudják elintézni, amelyek létérdekkel kap­csolatosak. Végül szóvá teszi a bírósá­gi kezelő­­személyzet elégtelenségét. Zsitvay Tibor válaszol az elhangzott felszólalásokra. A kegyelmi kérvények száma tekintetében — mondja — jelentékeny csökkenés mutatkozik, bár még mindig több az ilyen kérvény, mint normális időkben volt. Ennek azonban az az oka, hog­y a forradalom után a bíróságok ítéleteit sok­setben nem lehetett mindjárt végrehajtani. Furcsának­ tartja, hogy sokal­ják a kegyelmi tényeket, holott inkább keve­seini szokták. A Ház ezután a második címert elfogadta és a harmadik cím tárgyalására tért át. Lapunk zártakor az ülés tart. Éles miniszteri bírálat az Eckhardt Ferenc-ügyről Az 50 éves magyar távbeszélő (Saját tudósítónktól.) Május első hetében ünnepeli a magyar királyi Posta a budapesti s ezzel egyúttal a magyar távbeszélő fennállá­sának ötvenedik évfordulóját. Ebből az alka­lomból Alker Sándor dr. postatanácsos, főszerkesztő, Nagy Sándor dr. postatanácsos, felelős szerkesztő és Petőinek József postafő­­mérnök-társszerkesztő szerkesztésében meg­jelenő „Magyar Posta“ című szakfolyóirat több mint 700 oldalas ünnepi számot adott ki, amelynek cikkei a magyar távbeszélő fejlő­désének fontosabb mozzanataival foglalkoznak. A posta vezérkarából Rédl Jenő, Kacziány Géza dr., Rimótzy Mihály, Aigner Dezső, Hajós Pál dr., Tersztyászky Ákos, Nagy Sándor, Lédeczy Sándor, Fodor Gusztáv, Lőrincz Sándor, Véghely Dezső, Havas Ferenc dr., Tichtl György, Szakáts Károly dr., Gianone Ottó, Glázer Jenő, Mattanovích Géza, Kocska László, Heiicz Lajos dr., Gyűszű Dénes, Tamássy Lajos, Lörinczy Gábor dr. és Szilárd Béla dr. Írtak érdekes tanulmányokat és cikkeket a könyvbe, amely Lörinczy Gábor dr. postatitkár kiadásában jelent meg. A kötethez Bod János dr. kereskedelemügyi miniszter írt előszót, amelyben hangsúlyozza, hogy a távbeszélő kapcsoló központ magyar agyból pattant ki, a telefonhírmondó létesíté­sével pedig Magyarország harminc évvel előzte meg a többi országot. Szalay Gábor dr. báró, a magyar királyi posta vezérigazgatója, „Emlékezés" című soraiban írja, hogy az elmúlt ötven év sikere és teljesítménye első­sorban a személyzet fáradságot nem ismerő, lelkes, önfeláldozó munkájának érdeme. WAIHUAU Vihar egy pohár vízben RENATE MÜLLER P­ént­ektől RADIUS W

Next