8 Órai Ujság, 1931. július (17. évfolyam, 146-171. szám)

1931-07-01 / 146. szám

SZERKESZTŐSÉG: VIH., RÖKK SZILÁRD UTCA 4. KIADÓHIVATAL: VIIL, JÓZSEF-KÖRÚT 5. TŐSZERKSSZTŐ : NADÁNYI EMIL A931 (t$ A931 JVMN.0 u. j r ^ €% FILLÉR Budapest, 1931 július 1 Szerda,XVII*évfolyam 146.sz* Slaggr TELEFON SZÁMAINK: JÓZSEF. 463—07 JÓZSEF 463—07, JÓZSEF 463—08 ÉS JÓZSEF 463-08 Választási panaszok Sérelmek és panaszok siráma veri fel, 6. nem az országot, hanem csak a pártsajtó hasábjait, ahol bukott jelöltek zokogják el, mily rettentő terror és gonosz csalafintaság rabolta el tőlük a biztos mandátumot. Nem volt még választás, nálunk sem, külföldön sem, ahol a kisebbségben maradt jelöltek meg ne próbálták volna kudarcukat a terror számlájára írni, saját gyengeségüket és népszerűtlenségüket a győzelmes jelölt, vagy ha kell, az egész győzelmes párt megrágalmazásával szépítgetni. Ila az ellenzéki jelölt megszerezte a mandátumot, erőszakot panaszol, mert így még nagyobb a győzelem dicsősége. Ha elbukott, természetes, hogy a mostoha sorstól kezdve a közigazgatási apparátusig minden és mindenki oka volt a vereségnek, csak éppen ő nem. És még valaki nem: a választó. Hogy a tisztelt polgártárs másra szavazott, ezen legfeljebb csak belül lehet keseregni, de nyilvánosan őt illetni szemrehányásokkal, ez mégis túlságosan groteszkál hatna. Így aztán érthető, hogy ismét forgalomba jönnek azok a panaszok, melyekkel óhatatlanul találkozunk minden választás után, merőben függetlenül attól, hogy valóban történtek-e választási visszaélések és atrocitások. Az egyik szélsőséges jobboldali újság, melyet bizonyos személyi sérelem is ért, az egyéni panaszt a közérdek piedesz■ táljára próbálja emelni s arról elmélkedik, hogy" a polgári ellenzék „megsemmisítése" azzal a következménnyel jár, hogy olyan helyeken, ahol gondolni sem lehetett egykét évvel ezelőtt még arra, hogy a marxizmus gyökeret verjen és paraszti szakszervezetekben gyűjtse össze a maga forradalmi telepeit, ma már nyíltan kibontották a vörös lobogót. Nos, amennyiben a polgári ellenzék kudarcáról van szó, úgy ez kétségkívül a választók akarata szerint következett be. De, ha megértünk is bizonyos túlzásokat, melyekre a bukás keserűsége ragad, rosszindulatú és fenyegető szándékú valótlanságokat nem vagyunk hajlandók komolyan venni. A magyar falu, mely a bolsevizmus idején keserves tapasztalatokat szerzett a vörös eszmékről és a vörös gyakorlatról, soha sem válhat a marxizmus forradalmi terepévé s akik akár sértődöttségből, akár politikai frivolitásból vörös zászlót akarnak a kezébe nyomni, nagyon könnyen pórul járhatnak. Ám, ha egyszer a marxizmus, akármilyen erőszakolt és hamis beállításban, szóba került, ennek a kérdésnek igenis van aktualitása, mégpedig az éppen most szavazó városokban, elsősorban Budapesten. A szocialista tömegek fegyelmezetten és teljes létszámban vonulnak az urnák elé s ugyanakkor a polgárság megdöbbentő indolenciával marad távol a szavazástól. Mintha nem akarná tudomásul venni, hogy az ő életérdekei forognak kockán, az ő sorsa, egzisztenciája, polgári életlehetősége dől el a szavazatok arányán. Öntudatos fegyelem az egyik oldalon, hanyagság, cinizmus, könyönyelműség a másik oldalon: ez az igazi veszedelme a demokráciának, ez a legnagyobb ellensége a polgári gondolatnak. Mindenekelőtt és mindenekfelett ezt az indolenciát kell legyőzni, ha itt rendet, békét, nyugalmat akarunk! A titkos kerületek eddig fölbonlott urnái az egységes párt nagy előretörését hozták Az ellenzék atrocitásokról költött mesékkel próbál vigasztalódni veresége fölött . Tettes rendben folyik le mindenütt a válasz (saját tudációnktól.) A választások Magyarország Zegobij választókerületében lezajlottak és már bontogatják az urnákat a titkosan szavazó kerületekben is. Az ellenzéki sajtóban azért még mindig visszatérnek a legkülönbözőbb vádak: elnyomatást, atrocitásokat emlegetnek minden ellenzéki jelölt bukása nyomán. Ezeket a vádakat azonban illetékes helyről mindig a leghatározottabban megcáfolják és a cáfolatok nyomán mindig kiderül, hogy sehol nem volt terror, sehol nem igyekeztek befolyásolni a választókat, ha csak a baloldalról nem és a választópolgárság kivétel nélkül mindenütt szabadon követhette lelkiismerete szavát, amikor a szavazatszedő küldöttség, vagy az urnák elé állott. De minden cáfolat helyett eklatánsabban bizonyítja a baloldali vádaskodások alaptalan és koholt voltát az, hogy az egységes párt néhány olya vezetőembere maradt kisebbségben a választások során, akiknek beválasztására pedig az egységes pártban stílut vetettek. Ha ezekben a kerületekben nem érvényesítettek semmiféle úgynevezett nyomást, politikailag sem lenne helytálló annak feltételezése, hogy politikai szemponttól amazoknál kevésbbé súlyos egyéniségek mandátumát olyan eszközökkel igyekeztek volna biztosítani, amelyekről nap-nap után olvashatunk koholt híreket a szélsőbaloldali sajtóban. Ha a jobboldalról nem is érvényesítettek semmiféle nyomást és nem gördítettek akadályt senkinek az útjába, bárhova is akart szavazni, ilyen nobilis gesztusokkal nem találkozunk egyes ellenzéki pártok részéről. Csak példának említjük fel a dombóvári választást, amelyről lapunk más helyén emlékezünk meg, s amelynek során Pallavicini tényleg olyan eszközökkel vívta ki sikerét, amelyekre valóban ráillik a baloldali sajtó által oly gyakran használt „terrorisztikus" jelző. A kerületekből hozzánk érkező jelentésekből viszont megállapítható, hogy a felelőtlen izgatás soha még olyan nagy mértékben nem tombolt, mint ennél a választásnál, amelynek során egyes ellenzéki jelöltek a súlyos gazdasági helyzetet lelkiismeretlenül használták ki saját egyéni céljaik érdekében. E súlyos gazdasági viszonyok között az izgatás magvai mélyebb talajt találnak és sokkal súlyosabb következményekkel járhatnak, mint normális viszonyok között. Szerencse, hogy a választóközönségnek széles rétege meg-, találta a helyes utatés így az izgatja most már neta járhat, azzal a súlyoskövetkezménnyel, mint egyébként jár hatott volna. Hogy csak egy-két példát említsünk azok közül, elmondjuk, araitnyalföldi kerületből hathattunk. Néhány virágszál az izgatások csokrából Ebben a kerületben az ellenzéki jelölt azzal a szenzációs találmányával lepte meg a választóközönséget, hogy az állami tisztviselőket kivétel nélkül el kell bocsátani, az állásokat és hivatalokat azután árlejtés útján ki kell adni azoknak, akik a munkát a legolcsóbban vállalják. . Az államháztartás adminisztratív probélmáját ilyen kiváló gyakorlati érzékkel vélte megoldhatónak a tisztelt jelölt. Mosolyogni való dolog lenne ez, ha a zseniális ötlet nteon járt volna azzal az eredménnyel, hogy ez a lelkiis meretlen demagóg ebben a nagy választókerületben több mint kétezer szavazót szedett össze szabadalmazott saját találmánya ötletével. A másik példa, amelyre hivatkoznunk kell, a hajdúszokomlói példa. Vissza kell erre térnünk most, a választások után, hogy tudja meg a közvélemény, mik történtek tulajdonképpen Hajdúszoboszlón. Tudvalévő, hogy ebben a kerületben Juhász Nagy Sándor volt az ellenzéki jelölt, akinek érdekében a baloldali vezető politikusok eléggé exooálták magukat. Juhász Nagy Sándor nem kevesebbet ígért meg beszédében a választópolgároknak, mint azt, hogy az első parlamenti felszólalásában indítványozni fogja az adók eltörlését. A továbbiak során pedig azt a saját külön elvét fejtette ki, hogy az állam és a nemzet sorsának intézésében az urakra semmi szükség nincs. Ezt, a meggyőződését annyiféle formában és annyi helyen variálta, hogy valósággal elképesztette az embereket. De dicséretére kell megemlíteni a választóközönségnek, hogy nem volt egy véleményen Juhász Nagy Sándorral, aki mint az eredmény mutatja, nem is lett Hajdúszoboszló képviselője. Azt egyébként, hogy a magyar nép elegendő ellenállóképességet tanúsít az izgatásokkal és a szélsőséges jelszavakkal szemben, legjobban mutatja a Gaál Gaszton-féle mozgalom sorsa. Gaál Gaszton pártjából a választópolgárság,mint ismeretes, azokat juttatta mandátumhoz, akik Gaál Gaszton politikájából a konzervativizmust és a nemzeti irányt tették magukévá. Az a szélsőséges baloldali csoport, amely esafe a saját érdekében akarta kihasználni és saját magának akarta kisajátítani Gaál Gaszton mozgalmát, amely csak belekapaszkodott a Gaál Gaszton-párt szekerébe, teljesen kiszorult, nem kapott egyetlen egy mandátumot sem. Misapi „panaszok“ A biharmegyei választásokról is ellenzéki részről különböző híreket terjesztettek. Erre vonatkozóan illetékes helyen a következőket állapították meg: — A biharmegyei választásokkal kapcsolatban a valósággal homlokegyenest ellenkező tendenciozus tudósítások jelentek meg, így a cséffai kerületre vonatkozóan azt írták, mintha Tildy Zoltán választóit a záróra korai kitűzésével megakadályozták volna abban, hogy szavazzanak. Ezzel szemben a tényállás az, hogy a választási elnök a záróra kitűzése előtt Tildy Zoltán bizalmi férfiúival jegyzőkönyvet vett föl, amelyben a bizalmi férfiak elismerték, hogy már egyetlen szavazójuk sincsen. Csak amikor ez a kijelentés megtörtént és jegyzőkönyvbe foglalták, tűzte ki a választási elnök a zárórát. Egyenesen nevetséges az az állítás, mintha Tildy Zoltán délben már ezer szavazattal vezetett volna. A hiteles választási jegyzőkönyv tanúsága szerint a választás egész tartama alatt nem fordult elő, hogy a leadott szavazatok száma tekintetében a Tildy-párt előnyben lett volttá az egységes párt jelöltjével szemben. A szalárdi kerületre vonatkozóan azt írták, hogy Nagy Lajos független kisgazda jelölt szintén azért maradt kisebbségben, mert mintegy 400 szavazója nem tudott az urnák elé járulni. Ugyancsak a választási jegyzőkönyv hiteles adataiból kitűnik, hogy az egész kerületben 2300 a választók száma. Ezek közül 2005 választó gyakorolta is szavazati jogát. Már ebből az adatból is kitűnik, hogy teljes lehetetlenség, hogy 400 választó és éppen valamennyi ellenzéki választó, nem tudott leszavazni. Ennyien már nem is szavazhattak a 2005 szavazó után. Általában ezek a vádaskodások és ellenzéki panaszok jól ismert velejárói minden választásnak és természetes, hogy a bukott jelöltek sikertelen kísérleteiket és kudarcukat ezzel akarják magyarázni és leplezni. Az a vád is elhangzott, hogy Cséffán „letartóztatták" a Tildy-párt két vezető emberét, Fás Sándor pártigazgatót és Gruber György dr. ügyvédet, akik lejöttek a kerületben Tildy támogatására. Előállításuk valóban megtörtént.