8 Órai Ujság, 1931. szeptember (17. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-24 / 216. szám

1931 SZEPTEMBER 21 MOZI ÉS FILM — Az iskolapadtól a világsikerig. Newyorkból jelentik. Érdekes véletlen találkozásról írt legutóbbi számában a newyorki szrífi. Egyik legelőkelőbb newyorki mozipalotában az elmúlt héten került bemutatásra a „New Moon“ című film, amely Magyarországon, a Hercegnők játékszere címmel kerül a közönség elé. A filmnek Lawrence Tibbett és Grace Moore a főszereplői, mind a ketten a Metropolitain Operahouse tagjai. A két világhírű énekművész a színpadon még sohasem szerepelt együtt, pedig pályájukat együtt kezdték Mr. Graham Smithnél, Newyork egyik legkiválóbb énektanáránál. A két művész pályája az énektanulmányok befejezte után szétvált, nem is látták egymást csak évekkel később a Metropolitain Operában. Utoljára egy vizsgás hangversenyen szerepeltek együtt, mint nagyreményű növendékek és most a világsiker tetőpontján találkoztak újra. (2) A kereskedők országos értekezlete. Az OMKE vezetése alatt holnap délelőtt fél 10 órakor kezdődik meg a kereskedelmi testületek delegátusainak országos értekezlete az OMKE-ban. Az értekezleten, amelyre eddig 86 vidéki kereskedelmi testület jelentette be két-két delegátusát és amelyen az összes vidéki kereskedelmi és iparkamarák is képviselve lesznek, a kereskedelem, az ország szanálásával kapcsolatos összes életbevágó kérdéseket fogja megtárgyalni. (2) A csehek a tarifapolitika miatt nem tudják kihasználni a fa-provizóriumot. A legutóbb Csehszlovákiával kötött provizórium alapján Csehszlovákiának módjában áll húszezer vagon tüzelőfát szállítani Magyarországra. Csehszlovákiában a provizórium nagy örömet keltett, de az öröm hamar lelohadt arra a hírre, hogy a csehszlovák vasútügyi minisztérium megszüntette a tarifakedvezményt, úgy hogy a csehszlovák fakereskedelem nem tudja kihasználni a provizórium előnyeit s emiatt a Magyarország felé irányuló faexport is késik. (2) Nagy a tengeritermés Romániában. Románia tengeritermését hozzávetőleges számítások szerint 60 millió métermázsára becsülik, ami minden várakozást felülmúl és nagy exportlehetőségekre nyújt kilátást. Ellensúlyozza a tengeritermés előnyeit a sok helyen gyenge minőség- A román gabonapiac vezetőinek fék-, gondot okoz a tengeritermés elhelyezlése, mert az exportlehetőségek szűk térre felirítkoznak s különösen az olasz piacot szeretnék megszerezni, mert a ma érvényben lévő olasz vámok mellett az odairányuló export lehetetlen. KÖZGAZDASÁG A fokozott termelés lehetővé teszi a hazai szénárak alapos leszállítását (Saját tudósítónktól.) A szénprobléma megoldása körül már hosszabb ideje folynak a tárgyalások. Ezeknek a lényege az, hogy a valutái viszonyokra való tekintettel az idén erősen korlátozni kell a külföldi szénimportot és mennyi lehet az a mennyiség, mely éppen e helyzetre való tekintettel mégis beengedhető az országba. Itt tehát előtérbe nyomul a magyar szén kérdése, mert hiszen kétségtelen, hogy az elmaradó importot a magyar bányáknak kell majd fedezni. A mi álláspontunk ebben a tekintetben természetesen nem lehet más, mint az, hogy vannak kitűnő bányáink, amelyek fűtésre kiválóan alkalmas szenet produkálnak, tehát alkalmasak arra, hogy a külföldi importot mindjobban kiszorítsák és ezzel valutáris helyzetünket megkönnyítsék. A fokozottabb termeléssel természetesen majd a munkáskezek fokozottabb foglalkoztatása is jár és így a külföldi ezen nagy részben, való elmaradása kedvezően befolyásolja a munkanélküliséget is. Azonban, amikor elismerjük a magyar szén kiválóságát és alkalmas voltát arra, hogy kiszorítsa a külföldi szenet, nem mellőzhetjük bizonyos igen fontos és lényeges szempontoknak a figyelembe ajánlását. A hazai szén problémájában a legfontosabb tényező az ár kérdése. Tudjuk jól, hogy a szénkartel mindig igen erősen a kezében tartotta az árakat és a múlt esztendőben is milyen nagy nehézségekbe ütközött, amíg a kartel hajlandó volt némi engedményt tenni. Tehát, amikor a magyar közönség csaknem kizárólag rá lesz utalva a magyar bányák produkumára, nem mellőzhetők bizonyos védelmi intézkedések, amelyek megakadályozzák, hogy ez a közönség teljesen ki legyen szolgáltatva a bányák árdiktatúrájának. Kétségtelen, hogy a bányák többet fognak produkálni, a nagyipari többtermelés pedig a termelési költségek csökkenését jelenti. A széntöbbtermelésnek is tehát azzal a következménnyel kell járnia, hogy az árakat mélyen a mai árak alatt állapítsák meg, megfelelően a csökkent termelési költségeknek. A belső fogyasztás emelkedése és az ország mai súlyos gazdasági helyzete nem adhat senkinek különleges konjunktúrát, semmiféle vállalat nem élvezheti ennek az előnyét, mert ha ilyen előnyök jelentkeznek, azokat csak az országnak, a gazdasági életnek és a közönségnek kell élvezniök. A vállalatoknak le kell mondaniuk arról a túlzottan magas haszonról, amelyben eddig is részük volt és amely még horribilisabb lenne, ha a bányák a termelés rohamos fokozódásával továbbra is a mai haszonkulccsal kalkulálnának. Szilárd nyitás után ellanyhult a tőzsde irányzata (Saját tudósítónktól.) A liverpooli tőzsdén egy pennyvel magasabb búzaárak kerültek felszínre, ezt azonban a külföldi gabonatőzsdék figyelmen kívül hagyták, mert ebben az angol font pozíciójának gyengülését látják és kivétel nélkül lanyhább irányzatot jelentettek. Nálunk a megnyitáskor szilárd irányzat érvényesült úgy a határidőüzletben, mint a készárupiacon, ami azonban fokozódó árukínálatra mindinkább gyengült, úgy hogy a kezdetben elért, átlagban 30 filléres árnyereségek a zárlatig teljesen elvesztek és végeredményben a búza decemberre 8, márciusra 6 fillér veszteséggel zárult. Hasonló volt a helyzet a rozspiacon, ahol márciusra az átmenetileg elért 15 filléres nyereséggel szemben a zárlatkor már 15 fillér veszteség jelentkezett. Mindvégig szilárd volt a tengeri, amely élénk árhullámzás után 18 fillér nyereséget tüntet fel. A készárupiacon ugyancsak szilárd volt kezdetben az irányzat és átlag 20 fillér nyereséggel adták el a búzatételeket. A zárlatkor azonban elgyengült az irányzat, úgy, hogy a tegnapi árbázison is csak nehezen voltak eladhatók a gabonatételek. Végeredményben a búza ára változatlan marad, bár a forgalom hatvan vagonra rúgott. A rozs kisforgalom mellett 5 fillérrel javult. A takarmánypiacon nem volt számottevő üzlet, az iányzat általában tartott és az árak változatlanok. Csupán a tengeri volt rendkívül szilárd, úgy, hogy a tegnapi zárlathoz képest 40—50 fillér nyereséget ért el. — A magpiacon üzlettelenség mellett tartott az irányzat. — A lisztárak nem változtak. A budapesti és vidéki nagymalmok lisztárai: IX—X. havi szállóengedménnyel nettó árak: Ogy 37.00— 37.50, Og 36.50—37.00, 2-es 35.50— 36.00, 4-es 33.50—34.00, 6-os 32.00— 32.50, 8-as 13.80—14.00. Rozs 0-ás 33.00—34.00, 1-es 32.00—32.50. A határidőüzlet hivatalos árjegyzése. Magyar búza: december 10.80— 10.48 (10.50), március 12—11.68 (11.69). Magyar rozs: március 11.90—11.62 (11.60 ). Tengeri: május 13.60—13.48 (13.60). A készáruüzlet hivatalos árfolyamai: Búza: Tiszai 77 kg. 9.35—9.60, 78 kg. 9.50—9.75, 79 kg. 9.65—9.90, 80 kg. 9.70—10.00, felsőtiszai 77 kg. 9.20—9.35, 78 kg. 9.35—9.50, 79 kg. 9.50— 9.66, 80 kg. 9.60—9.70, fejérmegyei, dunántúli, pestvidéki és bácskai 77 kg. 9.10—9.25, 78 kg. 9.25 —9.40, 79 kg. 9.40—9155, 80 kg. 9.50 —9.65. Pestv. és egyéb rozs 9.20—9.30, zak. árpa I. 14.50—15, zak. árpa II. 14—14.25, felv. sörárpa 18—20, egyéb sörárpa 16.50—17.75, zab I. 18.75—19.10, zab II. 18.50—18.75, tengeri 16—16.50, korpa 10.25—10.50 8-as liszt 13.80—14, repce 20.25—21.25, köles 15—16, lucerna 76—85, lóhere ar. 92—97, biborbeve 28—29, szöszös bükköny 28—29, lenmag I. 22.5—23, lenmag II. 21.75—22.00, kék mák 60—62, vikt. borsó 22—24, expr. borsó 18—16, őszi borsó 16— 17, fehér bab 16.50—17.25, lencse, kis 18—24, lencse, nagy. .32—38, köles egyéb. 14—14.50, sz. répaszel. 9.50— 9.75. A készáruüzlet mai kötései. Búza: 150 q ftiszai 79) 9.50 P ppar.,400 q jászsági (79) 9.40 P pp., 600 q felsőtiszai (80) 9.40 P pp., 300 q ftiszai (80) 9.65 P pp., 300 q ftiszai (80) 9.67.5 P pp., 150 q pestvidéki (80) 9.55 P pp., 150 q felsőtiszai (76) 9.20 P pp., 150 q ftiszai (80) 9.67.5 P pp., 150 q pestv. (80) 9.50 P pp., 150 q ftiszai (80) 9.55 P pp., 150 q jászs. (80) 9.40 P pp., 150 q pestv. (80) 9.60 P pp., 150 q pestv. (80) 9.40 P pp., 150 q ftiszai (79) 9.40 P pp., 150 q ftiszai (78) 9.30 P pp., 450 q tiszai (80) 10. 00 P pp., 150 q tiszai (80) 10.65 P pp., 300 q tiszai (80) 10.25 P pp., 750 q tiszai (80) 10.80 P pp. 250 q tiszai (80) 10.30 P pp., 450 q tiszai (80) 10.90 P pp., 150 q tiszai (80) 9.75 P pp. Bors, 150 q 9.25 P ppar., 150 q 9.25 P ppar., 150 q 9.35 P ppar. Árpa: 150 q 14.50 P ppar., 150 q 14.75 P ppar. Zab. 150 q 18.75 P ppar., 150 q 19.00 P ppar. Tengeri: 150 q 16.50 P ppar. Lóheremag: 80 kg 102 P (ab. áll.). CSÜTÖRTÖK 7. OLDAL Megkezdődött a szüret Cegléd, szept. 23. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A szüret e héten megkezdődött. Az utóbbi hetek esőzései következtében a szellő erősen rothadni kezdett, különösen a kadarka, a mostos és a mézesfehér, de néhol már a rizling is. Legerősebben ellenáll a rothadásnak a kövidinka, amely még jóltartja magát, ennek a leszedésével még várnak is. Ha ezen a héten az esőzés szünetelne, a kövidinka szünetelésével még várnak 1—2 hétig. A kadarka leszedését azonban sokan már a múlt héten megkezdték s e héten mindenki be is fejezi, úgyszintén a rothadó fehérszőllőket is teljesen leszüretelik. A must cikortartalma a múlt évihez viszonyítva, az idén 3—4 fokkal csökken. Zürich, szept. 23. (Zárlat.) Paris 20.27, London 21.25, Newyork 514.50, Bruxelles 71.25, Milánó 25.50, Madrid 45, Amszterdam 207.50, Berlin 120, Wien 72.25, Szófia 3.71, Prága 15.20, Varsó 57.30, Budapest 00.02*/1, Belgrád 9.04, Bukarest 3.05. Küldeményeinek akadálytalan kézbesítését szolgálja, ha azokra a címzett nevét, a rendeltetési helyet és a közelebbi lakcímet pontosan, tisztán és olvashatóan felírja. A GAVALLÉR ZSIVÁNY: SOBRI JÓSKA REGÉNYE Csantada, lakodalom A menyasszony megijed a betyár-vőlegénytől Amikor magához tért, egészen idegen helyen találta magát. Nyugtalanul tekintett körül, hogy tájékozódjék, de sehogy sem tudott visszaemlékezni erre a különös helyre. A menyezetet megfeketedett gerendák tartották, a padló helyén tapasztott föld volt, a falak egyszerű fehér meszelésűek, a szoba közepén nagy gyalulatlan asztal s azon tíz szál gyertya. Megdörzsölte a szemét, mintha rossz álmot akart volna elűzni belőle. Aztán fölegyenesedett és szembe nézett azokkal az emberekkel, akik a nagy asztalt körülülték. — Hol vagyok? — kérdezte és szívébe beállt a félsz. — Hol vagyok? — A magyarádi csárdában! — felelte az egyik legény. — És mért hoztatok ide? — Hogy megesküdhess szived választottjával, Sobri Jóskával!... Mademoiselle Vigano úgy érezte, hogy nyomban el kell ájulnia megint. De összeszedte minden erejét és büszkén szólt: — Hát a Sobri hatalmában vagyok? A hét legény egyszerre felelte: — Igen! Kmamzell akkorát ütött az asztalra, hogy a gyertyák lángja habolyogni kezdett, a boroskancsók pedig s megremegték. .— Tiltakozom, hogy fogva tartsanak! Én francia állampolgár vagyok! Műfajt Ferkós kacagott és úgy tett, mintha mondani akart volna valamit. De hirtelen meggondolta magát. Eszébe jutott a Sobri tilalma. Pedig a mademoiselle egyenesen hozzája fordult most: — Segíts rajtam és én hálás leszek érte nagyon! Ferkó nem felelt. — Segíts rajtam és a kedvesed leszek. Csak tőlét szabadíts meg... Tőle, akit gyűlölök! — Kit gyűlöl a mamzell! ■— Azt, akinek a hatalmába kerültem! Én a magam ura vagyok és senki sem rendelkezhetik fölöttem! — Csak ő! — A legkevésbbé. Mert az egész világon őt gyűlölöm legjobban! Gyűlölöm!... Gyűlölöm!... * Ebben a percben kinyílt a söntés ajtaja és az ajtónyilásban megjelent Sobri. — Kit gyűlölsz? — kérdezte egyszerűen, a mamzell pedig haraggal fordított hátat neki. A betyár odalépett hozzája: — Hát nem akarsz a feleségem lenni, kedves!! Vigano kisasszony toporzékolt tehetetlen dühében. — Gróf úr, ön kegyetlen tréfát űz velem! Sobri megpödörte a bajuszkáját: — Miért nevezel engem gróf úrnak, kedves? — Hát nem Vay József gróf, aki gavallérom volt Bécsben! — Nem én vagyok! — Aki útitársamul szegődött a Bakonyban. — Nem én vagyok! — Aki megvédett Károlyi gróf ellen. — Nem én vagyok! — Aki azt mondta, hogy szeret és nélkülem nem kell neki az élet! — Az én vagyok! A mamzell kegyetlenül kacagott: — Nem engem szeret! A rózsaszíngyöngyeimet szereti! Az aranyaimat szereti! A mukkomat szereti! . . . Sobri csak hallgatta némán, mosolyogva : — Rosszul ismer engem a mamzelil Vigano kisasszony odafutott Mifait Ferkóhoz s térdre rogyott előtte: — Ments meg tőle és a kedvesed leszek! Sobri utána ment, megragadta a kezét és magához rántotta: — Itt a helyed mellettem, így akarom! A mamzell felkapta a fejét: — De én nem akarom! •Letépte nyakáról a gyöngysort és odadobta a betyár lábához: — Itt van, neked adom! És letépte magáról a selyemruhát, a selyem fehérneműt is: — Legyen a tied ez is! . . . Ez is! Mindent odadobott Sobri elé, aki nem vetett gátat dühös kitöréseinek. Nem csittította. Nem fogta meg gyöngéden a kezét és nem simogatta az arcát. Egy szobor mozdulatlanságával tűrte a feldühödt asszony kitöréseit és csak nagysokára szólalt meg csendesen : — A feleségem leszel! Mademoiselle Vigano őrjöngött dühében: — Én segítséget kérek a franca követtől. Én alarmérázom a hadsereget! Én elégtételt kérek a minisztériumtól. Sobri állhatatos maradt. Röviden csak ezt ismételgette: — A feleségem leszel! . . . * A csárda csakhamar megtelt násznéppel. Magyarádi lyányok, magyarádi legények jöttek ünneplőruháikban. A nyoszolyósok aranyfürtös pántlikás koszorút hoztak a menyasszonynak és a fejére tették. A mamzell le akarta tépni a koszorút, de Sobri megragadta a karját: — Csendben maradj, parancsolom! Két betyár behozta a kertből a koldulóbarátot, aki hajnal óta ott várakozott már, hogy összeadja őket. Most nem is ceremóniázott sokat. ■— Akarod-e ezt a tisztességes leányt feleségül? — kérdezte a betyártól. —• Akarom! — mondotta Sobri. — És te, tisztességes hajadon, akarod-e ezt a déli legényt férjedül? A mamzell azt akarta felelni, hogy: „Nem akarom! Dehogy is akarom!..." De a betyárok hirtelen énekelni kezdtek ,és a nótázás elnyomta az ő gyönge hangját. A barát iszákját aranypénzzel, elemózsiával megtöltötték és útnak indították a pátert. Az örült, hogy túl van a dolgon és szaporán szedte a lábát. Öt perc múltán már a nyomát se látták, azt se tudták, merre ment. A nyoszolyók egyike észrevétlenül eltűnt: az ágyasházba ment, és visszatérvén onnan, szalagos kontyot tett a menyasszony fejére. — Igyál egy kis égettbort, kedves! A mamzell nem értette, hogy mit mond, de a hangjából azt ítélte, hogy jól bánik vele. Ajkához emelte az égettboros butériát és nagyot húzott belőle. Olyan erős volt, hogy a nyelvét, a torkát égette. Csaknem feljajdult fájdalmában. — Készülj feküdni, kedves! — mondotta újra a nyoszolyó. — Gyere az ágyasházba! — Nem, nem akarok! — toporzékolt a mamzell. — Ne járj több farsangot! Gyen urad mellé! — Nem megyek!... Nem megyek!... Nagy izgalmában felkapta újra a mézesboros bütyköst és megint nagyot húzott belőle. Egészen beleszédült. Forgott vele a világ és úgy érezte, hogy menten elájul. A nyoszolyó segítséget hívott és most már ketten támogatták, vitték, cipelték az új asszonyt az ágyasház felé ... • : * Odaérve, Mademoiselle Vigano nagyot sikoltott. A szobában néhány lépéssel elébe jött az ura: kifogástalan frakkban, gyönyörű eleganciával. — Miért kéretted magadat annyira!? — kérdezte szelíden. A mamzell a fejéhez kapott, úgy szólt kétségbeesetten: — Ki vagy te!? Sobri vagy!? ... Nem, az lehetetlen!... Vay Józsi vagy, hát miért nem mondod akkor? A vőlegény gyöngéden átölelte és megcsókolta: — Urad és parancsolod vagyok! Senki más!... Mit bánod, hogy hívnak, Sobrinak-e, Vay Józsinak-e, ha azt tudod, hogy szeretlek! A táncosnő megvigasztalódott és szerelmesen simult a férfi keblére. És mialatt a betyárok részegre itták magukat mézes meleg borral és paprikás pálinkával s beteggé ették magukat kocsonyával és mákosrétessel: ők útra keltek titokban, hogy a pesti palotában járhassák el a menyasszonyláncot ... Faragó Jenő.