8 Órai Ujság, 1931. október (17. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-06 / 226. szám

1931 OKTÓBER 6 Az üzleti kulcsok átadá­­sát követelték a hitelezők egy fizetésképtelen cégtől . (Saját tudósítónktól.) A Román Villamossági Nagykereskedés néhány hét előtt, amint arról megemlékeztünk, fizetésképtelenséget jelentett, amely nagy feltűnést keltett a műszaki piacon, mert a cég a szak egyik legnagyobb kereskedése volt. Műkö­dését 1901-ben Román és Sacher cég alatt kezdte meg, majd Román és Szívós címen folytatta, id­ő óta pedig Romén Vilmos az egyedüli cégtulaj­donos. A hitelezői­ ma az OHB-ben Ke­lemen József dr. ügyész vezetése mellett értekezletet tartottak, amelyen a szakértők jelentésükben előadták, hogy már a múlt év végén a­­ cég passzívái meghaladták az aktívákat, úgy hogy 30.000 pengő volt a vesz­teség. A szakértők szerint a mostani státusa 219.735 pengő aktívával szem­ben 305.563 pengő passzívát tüntet fel. A papíron mutatkozó fedezet 60,5 százalék. Ennek ellenére a hitelezők nem voltak hajlandók az adós céggel egyes­­séget kötni, csak azzal a szokatlan fel­tétellel, hogy a cég átadja kulcsait az OHE-nak, a hitelezők birtokba veszik az üzletet és az OHB vezetésével egy hitelezői bizottság útján történjék a felszámolás. Az adós cég a feltételeket elfogadta és erre a ON­E nyomban elrendelte a likvidációt.­­ A KüzlniUn-stprl strtenie, a kereskedelmi minisztérium közlönye új száma gazdag tartalommal jelent meg s a vaskos füzet az aktuális kereskedelmi és ipari problémákkal foglalkozik. KÖZGAZDASÁG Nagy lanyhaság a terménytőzsdén (Saját tudósítónktól.) A mai ter-­ ménytőzsdén az irányzat erősen ellany­hult és ezt azzal magyarázzák, hogy az osztrák kivitel teljesen megakadt, mert Ausztriában nagy valutáris bizonyta­lanság lépett fel és az exportőrök a schilling nagy áripgnzodzása következ­tében nem vállalják a kockázatot és tartózkodnak minden odairányuló szál­lítástól. A határidőforgalomban a decemberi búza 9.09 pengőig esett vissza, a márciusi búza 10.15 pengőig hanyat­lott és a szombati zárlathoz képest 29 fillér veszteséggel zárult. A rozs irány­zata is rendkívül lanyha és márciusra 5 fillérrel esett. Ugyancsak lanyha a­­ tengeri irányzata, amely 39 fillérrel zárult alacsonyabban, mint szombaton A készárupiacon a forgalom nagy-­ mértékben megcsappant. Alig 30 vagon­­­búza eladását jelentették be, 30—40 fii-­ lérrel a szombati zárlat alatt. A külön­­­­leges búzatipusok aránylag tartottak és­­ veszteségük 10—20 fillér. A rozs telje­­­­sen üzletfelen, az ára 10 fillérrel esett vissza. A takarmánypiacon üzletteleny­i­ség mellett az árpa és a zab irányzata­­ tartott. A tengeri árát 15 fillérrel le i­­ szállították. A magpiac üzletfelén, a lisztárak nem változtak. A budapesti és vidéki nagymalmok liszttárca: X—XI. havi száll, enged­ménnyel: Ogy 36.50—37.00, Og 36.00 —36.50, 2-es 35.00—35.50, 4-es 33.00 —33.50, 6-os 31.50—32.00, 8-as 13.50 —13.70. Rozs: 0-ás 33.50—34.00, 1-es­­ 32.50— 33.00. A határidőüzlet hivatalos árjegyzé­sei. Magyar búza: december 9.19 (9.09), március 10.45—10.15 (10.23). Magyar rozs: március 10.50 (10.45). Tengeri: május 12.46—12.55 (12.50). A­­reszárumret hivatalot árfolyamai. Búza: tiszai 77 ke. 8.05—8.25, 78 kg. 8.20—8.40, 79 kg. 8.35—8.55, 80 kg. 8.40—8.65, ■ felsőtiszai 77 ke. 7.85— 8.00, 78 kg. 8.00—8.15, 79 kg. 8.15— 8.30, 80 kg. 8.25—8.35, fejér­egyei, dunántúli, pestvidéki és bácskai 77 ke. 7.80—7.90, 7­8 ke. 7.95—8.05, 79 kg. 8.10—8.20, 80 kg. 8.20—8.30. Pestv. rozs 8.70—8.85, egyéb rozs 8.70—8.85, zak. árpa I. 14.75—15.25, zak. árpa II. 14.25—14.50, felv. sör­árpa 18.00—20.00, egyéb sörárpa 16.50— 17.75, zab I.­­ 18.00—18.50, zab II. 17.80—18.00, tengeri 16.00— 16.25, korpa 10.15—10.25, 8-as liszt 13.50— 13.70, repce 20.00—20.75, kö­les 15.00—16.00, lucerna 70.00— 82.00, lóhere ar. 115—125, szöszös bükköny 27—27.50, lenmag I. 22— 22.50, lenmag II. 21.50—22, kék mák 65—66, vikt. borsó 20—24, expresz borsó 16—18, fehér bab 17.50—18.50 fürjbab 26—28, lencse kicsi 20—23, lencse nagy 30—33, sz. répaszel. 9.50 —10, burgonya Wolt, étk. 5.80—6, Kru­ger étk. 6—6.20, Ella étk. 7.25— 7.50, nyári rózsa 10.50—1, őszi rózsa 8—8.50. A készáruü­ziet mai kötései. Búza: 300 q ftiszai (80) 8.40 P ppar., 300 q ftiszai (80) 8.20 P ppar., 150 q jászs. (80) 8.20 P ppar., 150 q pestv. (80) 8.30 P ppar., 150 q ftiszai (79) 8.30 P ppar., 375 q ftiszai (80) 8.25 P ppar., 300 q tiszai (80) 8.50 P ppar., 300 q tiszai (80) 8.45 P ppar. Árpa: 150 q 16 P pp. ótengeri: 150 q 16.25 P pp., 150 q 16 P pp. Köles: 150 q 15.50 PP pp., 100 q 15.25 P pp. Élénk kereslet a szén­papírok­b­an (Saját tudósítónktól.) Az értékpa­­pírüzleti magánforgalomban változat­lan a helyzet. Kis forgalom mellett csak a szénértékeket favorizálták, amelyek továbbra is emelkedő árfolyamok mel­lett helyezhetők el. A többi értékpapír irányzata csak gyengéit tartott. Tájékoztató árfolyamok: Nemzeti Bank 170—172, Kereskedelmi Bank 72, Kőszén 450—440, Salgó 35—36, Urikány 64, Nova 20.20—20.50, Cukor 79—74 pengő. Ezen a héten nem nyílik meg a berlini tőzsde Berlin, okt. 5. (Saját tudósítónk távirata.) Beava­tott körökben úgy informálnak ben­nünket, hogy a tőzsde megnyitása erre a hétre nem várható. KEDD 7* OLDAL Fizetési nehézségekbe jutott az egyik legnagyobb dán bank Kopenhága, okt. 5. (Saját tudósítónk távirata.) A Handelsbanken, az egyik legnagyobb dán bank, fizetési nehézségekbe ju­tott. A dán Nemzeti Bank közzé­tette, hogy a nehézségbe jutott nagybanknak bármilyen összeggel rendelkezésére áll, amely tömegesen visszakövetelt betétek visszafizetésé­hez szükséges. A bank nehézségei főleg a fontárfolyam csökkenésével előállott veszteségek miatt következ­tek be. A „Socialdemokraten”, Stauning miniszterelnök lapja azt írja, hogy a bank szoliditásában nem lehet kételkedni, likviditása azonban kétséges. Öngyilkos lett két holland bankár a fontromlás miatt Hága, okt. 5. (Saját tudósítónk távirata.) Ifix, a Slaagse Bank igazgatója és a Holland-Kanada igazgatója, akinek nevét titokban tartják, öngyilkossá­got követett el. A két bank a font­romlása miatt súlyos helyzetbe ke­rült. Zürich, október 5. (Zárlat.) Páris 20.16, London 19.50, Newyork 511, Bruxelles 71.60, Milánó 25.90, Madrid 46, Amszterdam 205.40, Berlin 117.80, Szófia 3.72, Prága 15.10, Varsó 57.20, Budapest 90.02­/7, Belgrád 8 95, Bukarest 3.05. A Panama-per története: bankárok és színésznők a politikában A monte-carloi merénylet A reve­ ,Gergelye millió szilánkra húzta a kal­őszoba nagy tükrét. Egy pillanat alatt megtelt a kis terem: a Hotel de Paris minden alkalmazottja ott­ termett egyszerre, hogy megtudja: mi történt? A gazdagon terített asztalnál , öt sá­padt ember ült. Három férfi és két nő. A délutáni vonattal érkeztek Páris fe­lől , a szállóban senki sem ismerte őket. Hátuk mögött az összezúzott tükör, előttük a virágos­, ezüst gyertyatartós asztal. A giardinetto még érintetlen, üres és felbontatlan borospalackok egész légiója a terítékek előtt. A fér­fiak füstfelhőket eregettek szivarjaik­ból, a hölgyek idegesen szívták ciga­­rettjeiket. A Maitre d’Hotel lelkendezve intéz­kedett. Össze kell söpörni azonnal a­z üvegszilánkokat; az uraságak lesznek szívesek más szeparéba átvonulni. Csak semmi feltűnést, csak semmi botrányt. A szálloda jó hírnevét meg kell óvni minden áron. Ezekben a termekben nem ritkák a botrányok é­s a drámák: a külvilág sohasem tud meg róluk semmit. Nem is kell értesíteni a rendőr­séget. Hiszen lényeges dolog nem tör­tént. A vacsorázó társaság feje fölött valaki belelőtt revolveréből a nagy ve­lencei tükörbe, ennyi az egész. Az a kérdés, hogy az uraságok különben jól érezték-e magukat és meg vannak-e elé­gedve a legelőkelőbb montecarlói ho­tellel­? Hideg eleganciával beszélt, Ajka kö­rül a megfagyott mosoly a szállodások örök udvariasságát jelképezte. Redin­­gotja kifogástalan volt és úgy feszült­ rajta, mint katonatiszten az unifor-­­ mis. Neki is egyenruhája ez a fekete­­ kabát, amelyet Londonban varratott a legelőkelőbb szabónál, aki megkülön­böztetett tisztelettel­­szolgálta ki. Ele­gáns ember volt, snájdig és előkelő. Mint egy gárdista civilben, vagy egy diplomata szolgálaton kívül. Valóban: diplomata volt. józan, hi­degvérű, meggondolt és ravasz. Most is diplomatikusan intézte a­ dolgokat. Csak semmi feltűnést, csak semmi bot­rányt! Istenem, egy revolverlövés! És egy szilánkokra zúzott velencei tükör! Hát érdemes ezért izgulni és érdemes ezért, felzaklatni a montecarlói közvéle­ményt!? A romokat el kell takarítani és minden megy a maga útján tovább. Mintha mi sem történt volna! Még csak azt sem tartotta" szüksé­gesnek, hogy bocsánatot kérjen a ven­dégektől. Elvégre: a Hotel de Paris nem tehet róla, hogy valaki b­elelőtt a tükörbe. Ez az előkelő szeparé nem ilyesmire volt teremtve. Padlóját puha szőnyeg fedte, plafonjáról velencei üvegcsillárok lógtak alá, a falakat em­­bermagasságnyira faburkolat fedte, azon felül élénk színekben tobzódó gobelinek és egy remekbe készült bronzóra. A faburkolat és a gobelinek­­közti tükrök, amelyekbe évek óta egy­szerű és fantasztikus felírásokat kar­­colgattak a mulatozók. „Szeretlek!..." „Örökké a tied...“ „Meghalsz, ha megcsalsz.. A nyitott zongora kotta tartóján egy Yvette-dal: „Dans la Rue". Aristida Bruant félelmetes ruhája az, utca lányáról, aki szeretett és meghalt. C’est Rosa. .. Je sa­is d’ou qu’a vient Allé a la poil roux, eun’tet’ de chien Qua­’d­a’ passa on dit v’la la Rouge A Montrouge. Fougére kisasszony az imént még itt ü­lt a zongoránál és szentimentálisan énekelte. Aztán egyszerre egy rémes csattanás és a velencei tükör millió szilánkra tört ... * A rendőrség mégis csak beleavatko­zott a dologba. Hirtelen két detektív é­s egy komiszárius állított be a­ külön­terembe. — Kérem, senki se hagyja el a he­lyét! Sorra igazoltatta a szálloda személy­zetét. A Maitre d’Hotelt, a pincéreket, a boyokat, a portást. Majd a­­vendé­gekre került a sor. Az asztalfőn ülő úrhoz fordult: — Szabad kérnem a nevét . Az elegáns, finomarcú ember meg­igazította szemében a monoklit: — Báró Reinac Jaques vagyok! A rendőrtiszt most az egyik hölgyet kérdezte meg: — És ön, madame ? Helyette is Reinac báró felelt: — A barátnőm, mademoische Bougére, a­ párisi opera tagja. —­ Énekesnő­m? — Nem. Ballerina. Az opera v­óló­­tolncosnője. — Köszönöm!... És ön . — Cornélius Herz, bankár. Ah,igen. — biccentett fejével a rendőrtiszt. — Önt ismerem! És a következő: — Madame, szabad a nevét-­ A bankár mellett egy gyönyörű nő ült. Karcsú, finom­arcú, kékszemű, szőkehajú. A rendőrtiszt kérdésére fü­lig pirult és nem jött szó az ajkára. Nagy zavarában csak kényszeredetten mosolygott. Végül is Cornelius Herz felelt helyette: — Éva Cavedieri kisasszony... — Szintén a párisi opera bab­érjé­­ből? — Igenis. ■— Köszönöm! Még egy férfi volt az asztalnál. Most arra került, a sor. — Szabad kérnem a nevét! A férfi összeráncolta a homlokát és szúrós tekintettel nézett a rendőr­tisztre. — Ok­vetet­lenül meg kell mondanom a nevemet ! — Okvetetlenul! Nem vonakodott tovább, megmon­dotta : George Clemenceau. A rendőrtiszt meglepetten hátrált. George Clemenceau! Egész Monacó­ban nem lehetett senki, aki ne ismerte volna a szomszéd ország híres fiát, A miniszterbuktatót, a publicistát, Alfons Daudet szigorú kritikusát, aki a má­sodik császárság alatt minduntalan börtönbe került, mert kalandornak és asszonyok bolondjának mondotta III. Napóleont. Aki elhagyta Francia­­országot, hogy Londonban John Stuart Miitől tanuljon és Amerikában ,­a helyszínen tanulmányozhassa a demok­rácia törvényeit". Néhány évig maradt odakinnn, amerikai nőt vett feleségül és éppen a sedáni katasztrófa napján tért vissza Franciaországba. A köz­társaság megalapításakor a 18. arron­­dissement polgármesterévé válasz­tották. A koromán alatt semleges ma­radt, pedig a semlegesség teljesen ellentmondott karakterének. Még a forradalom előtt a nemzetgyűlés tagja lett és együtt protestált Elzász-Lotha­­ringia elszakítása ellen Victor Hugó­val, Gambettával és az elzászi kép­viselőkkel. Azután letette mandátumát és a kommü­n alatt Páris községi ta­nácsában működött. 1876-ban meg­választották a képviső-kam­p­ra eln­léz­­ö­kévé ... Amint megmondotta a nevét: „George­s Clemenceau vagyok!“ — a komisszá­­riusnak eszébe jutott mindez. De köte­­lességszerűleg tovább érdeklődött: — George Clemenceau?... Mi a foglalkozása ! ... — Újságíró vagyok! — hangzott a felelet. — A párisi ,,Justice“ szer­­­kesztóje. A rendőrtiszt egy pillanatig szü­netet tartott. — Más hivatása nincs! — kérdezte azután. Clemenceau tágra nyitotta a sze­mét: „Mit akar ez tőlem?" És nyu­godtan felelte: — A var­i kerületet képviselem a francia kamarában. —• Köszönöm! — mondotta még a­­ rendőrtiszt, megfordult és az ajtó felé ment. De hirtelen megállt és vissza­fordult : — Clemenceau úr, hozd ön magánál revolvert? — Igen, van fegyverviselési enge­délyem! — Megtapogatta a zsebét, majd így szólt: A kabátomban fe­lejtettem! — Ez azt — kérdezte a rendőr és felmutatott egy revolvert. — Igen! — Az ajtó mögött találtuk! Clemenceau csodálkozva nézegette a fegyvert, miközben a rendőrtiszt így szólt: — Ebből a revolverből hiányzik egy golyó! — Nem én lőttem kit — Hát kicsoda ! — Azt én nem tudhatom! — Mikor töltötte meg ön a revol­verét? — Tegnap este!... He mi jogon faggat ön engem? ... És mivel gya­núsít!? A rendőrtiszt udvariasan meghaj­totta magát: — Bocsánat, csak érdeklődöm! És nem gyanúsítom a képviselő urat sem­mivel. — Nem is tűrném! — vágta vissza idegesen Clemenceau és hátat fordított a rendőrnek. Reinac mentette meg a helyzetet. Udvariasan helyet kínált a komisszá­­riusnak és mosolyogva mondotta : — Nem olyan nagy eset... — Nekem köteleségem! —■ Igen, igen, de. . . csak­ véletlen baleset!... Tegnap jöttünk el Paris­ból, hogy kipihenjük itt magunkat, szórakozzunk úgy kissé és beszélges­sünk egyről-másról Én jóbarátja va­gyok a képviselő úrnak, Cornelius Herz pedig a „Justice“ mecénása. A kisasszonyok... — Más nem jött el önökkel Paris­ból? — kérdezte hirtelen a rendőr­tiszt. — Senki! — Gondolkozzék csak. És Reinac báró hirtelen a fejéhez kapott: — Most jut eszembe; Arton is ve­lünk volt. A komisszárius diadalmasan kiál­tott fel: —•■ Guillaume Arton? Reinac, Herz és Clemenceau egy­szerre felelték: — Igen, Guillaume Arton! — Akkor ő a merénylő! A három férfi együtt tiltakozott: — Arton?... Lehetetlen!... Miért tette volna? Ebben a percben egy harmadik de­tektív lépett a terembe. — Mi van Artonnl, kedves H1.1- bois? — kérdezte tőle a komisszárius. — Megszökött! — felelte idegesen a detektív. — Félórával ezelőtt utazott el Montecarlóból. — Átkozott dolog! — mérgelődött a komisszárius, azután szalutált és el­sietett. A vizsgálatot nem folytatták tovább. A monacói rendőrség egysze­rűen konstatálta, hogy ismeretlen tettes ismeretlen okból merényletet kí­sérelt meg Jaques Reinac és Cornelius Herz bankárok, George Clemenceau francia képviselő és két párisi balle­rina ellen. Szerencsére nem történt semmi!... Ad acta !... A párisi tár­saság viszont, amely szórakozni és pi­­henni jött néhány napra Monte-Car­­lóba, még az este hazautazott. Parisba érve, komikus kétségbeesés­­sel kiáltott fel Clemenceau: — Ejnye, elfelejtettem a komisszá­­riustól visszakérni a revolveremet! * Csodálatosképpen a „Justice" egyel­yen sort sem írt a montecarlói kaland­ról. Faragó Jenő, J

Next