8 Órai Ujság, 1931. október (17. évfolyam, 222-248. szám)
1931-10-06 / 226. szám
1931 OKTÓBER 6 Az üzleti kulcsok átadását követelték a hitelezők egy fizetésképtelen cégtől . (Saját tudósítónktól.) A Román Villamossági Nagykereskedés néhány hét előtt, amint arról megemlékeztünk, fizetésképtelenséget jelentett, amely nagy feltűnést keltett a műszaki piacon, mert a cég a szak egyik legnagyobb kereskedése volt. Működését 1901-ben Román és Sacher cég alatt kezdte meg, majd Román és Szívós címen folytatta, idő óta pedig Romén Vilmos az egyedüli cégtulajdonos. A hitelezői ma az OHB-ben Kelemen József dr. ügyész vezetése mellett értekezletet tartottak, amelyen a szakértők jelentésükben előadták, hogy már a múlt év végén a cég passzívái meghaladták az aktívákat, úgy hogy 30.000 pengő volt a veszteség. A szakértők szerint a mostani státusa 219.735 pengő aktívával szemben 305.563 pengő passzívát tüntet fel. A papíron mutatkozó fedezet 60,5 százalék. Ennek ellenére a hitelezők nem voltak hajlandók az adós céggel egyességet kötni, csak azzal a szokatlan feltétellel, hogy a cég átadja kulcsait az OHE-nak, a hitelezők birtokba veszik az üzletet és az OHB vezetésével egy hitelezői bizottság útján történjék a felszámolás. Az adós cég a feltételeket elfogadta és erre a ONE nyomban elrendelte a likvidációt. A KüzlniUn-stprl strtenie, a kereskedelmi minisztérium közlönye új száma gazdag tartalommal jelent meg s a vaskos füzet az aktuális kereskedelmi és ipari problémákkal foglalkozik. KÖZGAZDASÁG Nagy lanyhaság a terménytőzsdén (Saját tudósítónktól.) A mai ter- ménytőzsdén az irányzat erősen ellanyhult és ezt azzal magyarázzák, hogy az osztrák kivitel teljesen megakadt, mert Ausztriában nagy valutáris bizonytalanság lépett fel és az exportőrök a schilling nagy áripgnzodzása következtében nem vállalják a kockázatot és tartózkodnak minden odairányuló szállítástól. A határidőforgalomban a decemberi búza 9.09 pengőig esett vissza, a márciusi búza 10.15 pengőig hanyatlott és a szombati zárlathoz képest 29 fillér veszteséggel zárult. A rozs irányzata is rendkívül lanyha és márciusra 5 fillérrel esett. Ugyancsak lanyha a tengeri irányzata, amely 39 fillérrel zárult alacsonyabban, mint szombaton A készárupiacon a forgalom nagy- mértékben megcsappant. Alig 30 vagonbúza eladását jelentették be, 30—40 fii- lérrel a szombati zárlat alatt. A különleges búzatipusok aránylag tartottak és veszteségük 10—20 fillér. A rozs teljesen üzletfelen, az ára 10 fillérrel esett vissza. A takarmánypiacon üzlettelenyiség mellett az árpa és a zab irányzata tartott. A tengeri árát 15 fillérrel le i szállították. A magpiac üzletfelén, a lisztárak nem változtak. A budapesti és vidéki nagymalmok liszttárca: X—XI. havi száll, engedménnyel: Ogy 36.50—37.00, Og 36.00 —36.50, 2-es 35.00—35.50, 4-es 33.00 —33.50, 6-os 31.50—32.00, 8-as 13.50 —13.70. Rozs: 0-ás 33.50—34.00, 1-es 32.50— 33.00. A határidőüzlet hivatalos árjegyzései. Magyar búza: december 9.19 (9.09), március 10.45—10.15 (10.23). Magyar rozs: március 10.50 (10.45). Tengeri: május 12.46—12.55 (12.50). Areszárumret hivatalot árfolyamai. Búza: tiszai 77 ke. 8.05—8.25, 78 kg. 8.20—8.40, 79 kg. 8.35—8.55, 80 kg. 8.40—8.65, ■ felsőtiszai 77 ke. 7.85— 8.00, 78 kg. 8.00—8.15, 79 kg. 8.15— 8.30, 80 kg. 8.25—8.35, fejéregyei, dunántúli, pestvidéki és bácskai 77 ke. 7.80—7.90, 78 ke. 7.95—8.05, 79 kg. 8.10—8.20, 80 kg. 8.20—8.30. Pestv. rozs 8.70—8.85, egyéb rozs 8.70—8.85, zak. árpa I. 14.75—15.25, zak. árpa II. 14.25—14.50, felv. sörárpa 18.00—20.00, egyéb sörárpa 16.50— 17.75, zab I. 18.00—18.50, zab II. 17.80—18.00, tengeri 16.00— 16.25, korpa 10.15—10.25, 8-as liszt 13.50— 13.70, repce 20.00—20.75, köles 15.00—16.00, lucerna 70.00— 82.00, lóhere ar. 115—125, szöszös bükköny 27—27.50, lenmag I. 22— 22.50, lenmag II. 21.50—22, kék mák 65—66, vikt. borsó 20—24, expresz borsó 16—18, fehér bab 17.50—18.50 fürjbab 26—28, lencse kicsi 20—23, lencse nagy 30—33, sz. répaszel. 9.50 —10, burgonya Wolt, étk. 5.80—6, Kruger étk. 6—6.20, Ella étk. 7.25— 7.50, nyári rózsa 10.50—1, őszi rózsa 8—8.50. A készáruüziet mai kötései. Búza: 300 q ftiszai (80) 8.40 P ppar., 300 q ftiszai (80) 8.20 P ppar., 150 q jászs. (80) 8.20 P ppar., 150 q pestv. (80) 8.30 P ppar., 150 q ftiszai (79) 8.30 P ppar., 375 q ftiszai (80) 8.25 P ppar., 300 q tiszai (80) 8.50 P ppar., 300 q tiszai (80) 8.45 P ppar. Árpa: 150 q 16 P pp. ótengeri: 150 q 16.25 P pp., 150 q 16 P pp. Köles: 150 q 15.50 PP pp., 100 q 15.25 P pp. Élénk kereslet a szénpapírokban (Saját tudósítónktól.) Az értékpapírüzleti magánforgalomban változatlan a helyzet. Kis forgalom mellett csak a szénértékeket favorizálták, amelyek továbbra is emelkedő árfolyamok mellett helyezhetők el. A többi értékpapír irányzata csak gyengéit tartott. Tájékoztató árfolyamok: Nemzeti Bank 170—172, Kereskedelmi Bank 72, Kőszén 450—440, Salgó 35—36, Urikány 64, Nova 20.20—20.50, Cukor 79—74 pengő. Ezen a héten nem nyílik meg a berlini tőzsde Berlin, okt. 5. (Saját tudósítónk távirata.) Beavatott körökben úgy informálnak bennünket, hogy a tőzsde megnyitása erre a hétre nem várható. KEDD 7* OLDAL Fizetési nehézségekbe jutott az egyik legnagyobb dán bank Kopenhága, okt. 5. (Saját tudósítónk távirata.) A Handelsbanken, az egyik legnagyobb dán bank, fizetési nehézségekbe jutott. A dán Nemzeti Bank közzétette, hogy a nehézségbe jutott nagybanknak bármilyen összeggel rendelkezésére áll, amely tömegesen visszakövetelt betétek visszafizetéséhez szükséges. A bank nehézségei főleg a fontárfolyam csökkenésével előállott veszteségek miatt következtek be. A „Socialdemokraten”, Stauning miniszterelnök lapja azt írja, hogy a bank szoliditásában nem lehet kételkedni, likviditása azonban kétséges. Öngyilkos lett két holland bankár a fontromlás miatt Hága, okt. 5. (Saját tudósítónk távirata.) Ifix, a Slaagse Bank igazgatója és a Holland-Kanada igazgatója, akinek nevét titokban tartják, öngyilkosságot követett el. A két bank a fontromlása miatt súlyos helyzetbe került. Zürich, október 5. (Zárlat.) Páris 20.16, London 19.50, Newyork 511, Bruxelles 71.60, Milánó 25.90, Madrid 46, Amszterdam 205.40, Berlin 117.80, Szófia 3.72, Prága 15.10, Varsó 57.20, Budapest 90.02/7, Belgrád 8 95, Bukarest 3.05. A Panama-per története: bankárok és színésznők a politikában A monte-carloi merénylet A reve ,Gergelye millió szilánkra húzta a kalőszoba nagy tükrét. Egy pillanat alatt megtelt a kis terem: a Hotel de Paris minden alkalmazottja ott termett egyszerre, hogy megtudja: mi történt? A gazdagon terített asztalnál , öt sápadt ember ült. Három férfi és két nő. A délutáni vonattal érkeztek Páris felől , a szállóban senki sem ismerte őket. Hátuk mögött az összezúzott tükör, előttük a virágos, ezüst gyertyatartós asztal. A giardinetto még érintetlen, üres és felbontatlan borospalackok egész légiója a terítékek előtt. A férfiak füstfelhőket eregettek szivarjaikból, a hölgyek idegesen szívták cigarettjeiket. A Maitre d’Hotel lelkendezve intézkedett. Össze kell söpörni azonnal az üvegszilánkokat; az uraságak lesznek szívesek más szeparéba átvonulni. Csak semmi feltűnést, csak semmi botrányt. A szálloda jó hírnevét meg kell óvni minden áron. Ezekben a termekben nem ritkák a botrányok és a drámák: a külvilág sohasem tud meg róluk semmit. Nem is kell értesíteni a rendőrséget. Hiszen lényeges dolog nem történt. A vacsorázó társaság feje fölött valaki belelőtt revolveréből a nagy velencei tükörbe, ennyi az egész. Az a kérdés, hogy az uraságok különben jól érezték-e magukat és meg vannak-e elégedve a legelőkelőbb montecarlói hotellel? Hideg eleganciával beszélt, Ajka körül a megfagyott mosoly a szállodások örök udvariasságát jelképezte. Redingotja kifogástalan volt és úgy feszült rajta, mint katonatiszten az unifor- mis. Neki is egyenruhája ez a fekete kabát, amelyet Londonban varratott a legelőkelőbb szabónál, aki megkülönböztetett tisztelettelszolgálta ki. Elegáns ember volt, snájdig és előkelő. Mint egy gárdista civilben, vagy egy diplomata szolgálaton kívül. Valóban: diplomata volt. józan, hidegvérű, meggondolt és ravasz. Most is diplomatikusan intézte a dolgokat. Csak semmi feltűnést, csak semmi botrányt! Istenem, egy revolverlövés! És egy szilánkokra zúzott velencei tükör! Hát érdemes ezért izgulni és érdemes ezért, felzaklatni a montecarlói közvéleményt!? A romokat el kell takarítani és minden megy a maga útján tovább. Mintha mi sem történt volna! Még csak azt sem tartotta" szükségesnek, hogy bocsánatot kérjen a vendégektől. Elvégre: a Hotel de Paris nem tehet róla, hogy valaki belelőtt a tükörbe. Ez az előkelő szeparé nem ilyesmire volt teremtve. Padlóját puha szőnyeg fedte, plafonjáról velencei üvegcsillárok lógtak alá, a falakat embermagasságnyira faburkolat fedte, azon felül élénk színekben tobzódó gobelinek és egy remekbe készült bronzóra. A faburkolat és a gobelinekközti tükrök, amelyekbe évek óta egyszerű és fantasztikus felírásokat karcolgattak a mulatozók. „Szeretlek!..." „Örökké a tied...“ „Meghalsz, ha megcsalsz.. A nyitott zongora kotta tartóján egy Yvette-dal: „Dans la Rue". Aristida Bruant félelmetes ruhája az, utca lányáról, aki szeretett és meghalt. C’est Rosa. .. Je sais d’ou qu’a vient Allé a la poil roux, eun’tet’ de chien Qua’da’ passa on dit v’la la Rouge A Montrouge. Fougére kisasszony az imént még itt ült a zongoránál és szentimentálisan énekelte. Aztán egyszerre egy rémes csattanás és a velencei tükör millió szilánkra tört ... * A rendőrség mégis csak beleavatkozott a dologba. Hirtelen két detektív és egy komiszárius állított be a különterembe. — Kérem, senki se hagyja el a helyét! Sorra igazoltatta a szálloda személyzetét. A Maitre d’Hotelt, a pincéreket, a boyokat, a portást. Majd avendégekre került a sor. Az asztalfőn ülő úrhoz fordult: — Szabad kérnem a nevét . Az elegáns, finomarcú ember megigazította szemében a monoklit: — Báró Reinac Jaques vagyok! A rendőrtiszt most az egyik hölgyet kérdezte meg: — És ön, madame ? Helyette is Reinac báró felelt: — A barátnőm, mademoische Bougére, a párisi opera tagja. — Énekesnőm? — Nem. Ballerina. Az opera vólótolncosnője. — Köszönöm!... És ön . — Cornélius Herz, bankár. Ah,igen. — biccentett fejével a rendőrtiszt. — Önt ismerem! És a következő: — Madame, szabad a nevét- A bankár mellett egy gyönyörű nő ült. Karcsú, finomarcú, kékszemű, szőkehajú. A rendőrtiszt kérdésére fülig pirult és nem jött szó az ajkára. Nagy zavarában csak kényszeredetten mosolygott. Végül is Cornelius Herz felelt helyette: — Éva Cavedieri kisasszony... — Szintén a párisi opera babérjéből? — Igenis. ■— Köszönöm! Még egy férfi volt az asztalnál. Most arra került, a sor. — Szabad kérnem a nevét! A férfi összeráncolta a homlokát és szúrós tekintettel nézett a rendőrtisztre. — Okvetetlenül meg kell mondanom a nevemet ! — Okvetetlenul! Nem vonakodott tovább, megmondotta : George Clemenceau. A rendőrtiszt meglepetten hátrált. George Clemenceau! Egész Monacóban nem lehetett senki, aki ne ismerte volna a szomszéd ország híres fiát, A miniszterbuktatót, a publicistát, Alfons Daudet szigorú kritikusát, aki a második császárság alatt minduntalan börtönbe került, mert kalandornak és asszonyok bolondjának mondotta III. Napóleont. Aki elhagyta Franciaországot, hogy Londonban John Stuart Miitől tanuljon és Amerikában ,a helyszínen tanulmányozhassa a demokrácia törvényeit". Néhány évig maradt odakinnn, amerikai nőt vett feleségül és éppen a sedáni katasztrófa napján tért vissza Franciaországba. A köztársaság megalapításakor a 18. arrondissement polgármesterévé választották. A koromán alatt semleges maradt, pedig a semlegesség teljesen ellentmondott karakterének. Még a forradalom előtt a nemzetgyűlés tagja lett és együtt protestált Elzász-Lotharingia elszakítása ellen Victor Hugóval, Gambettával és az elzászi képviselőkkel. Azután letette mandátumát és a kommün alatt Páris községi tanácsában működött. 1876-ban megválasztották a képviső-kampra elnlézökévé ... Amint megmondotta a nevét: „Georges Clemenceau vagyok!“ — a komisszáriusnak eszébe jutott mindez. De kötelességszerűleg tovább érdeklődött: — George Clemenceau?... Mi a foglalkozása ! ... — Újságíró vagyok! — hangzott a felelet. — A párisi ,,Justice“ szerkesztóje. A rendőrtiszt egy pillanatig szünetet tartott. — Más hivatása nincs! — kérdezte azután. Clemenceau tágra nyitotta a szemét: „Mit akar ez tőlem?" És nyugodtan felelte: — A vari kerületet képviselem a francia kamarában. —• Köszönöm! — mondotta még a rendőrtiszt, megfordult és az ajtó felé ment. De hirtelen megállt és visszafordult : — Clemenceau úr, hozd ön magánál revolvert? — Igen, van fegyverviselési engedélyem! — Megtapogatta a zsebét, majd így szólt: A kabátomban felejtettem! — Ez azt — kérdezte a rendőr és felmutatott egy revolvert. — Igen! — Az ajtó mögött találtuk! Clemenceau csodálkozva nézegette a fegyvert, miközben a rendőrtiszt így szólt: — Ebből a revolverből hiányzik egy golyó! — Nem én lőttem kit — Hát kicsoda ! — Azt én nem tudhatom! — Mikor töltötte meg ön a revolverét? — Tegnap este!... He mi jogon faggat ön engem? ... És mivel gyanúsít!? A rendőrtiszt udvariasan meghajtotta magát: — Bocsánat, csak érdeklődöm! És nem gyanúsítom a képviselő urat semmivel. — Nem is tűrném! — vágta vissza idegesen Clemenceau és hátat fordított a rendőrnek. Reinac mentette meg a helyzetet. Udvariasan helyet kínált a komisszáriusnak és mosolyogva mondotta : — Nem olyan nagy eset... — Nekem köteleségem! —■ Igen, igen, de. . . csak véletlen baleset!... Tegnap jöttünk el Parisból, hogy kipihenjük itt magunkat, szórakozzunk úgy kissé és beszélgessünk egyről-másról Én jóbarátja vagyok a képviselő úrnak, Cornelius Herz pedig a „Justice“ mecénása. A kisasszonyok... — Más nem jött el önökkel Parisból? — kérdezte hirtelen a rendőrtiszt. — Senki! — Gondolkozzék csak. És Reinac báró hirtelen a fejéhez kapott: — Most jut eszembe; Arton is velünk volt. A komisszárius diadalmasan kiáltott fel: —•■ Guillaume Arton? Reinac, Herz és Clemenceau egyszerre felelték: — Igen, Guillaume Arton! — Akkor ő a merénylő! A három férfi együtt tiltakozott: — Arton?... Lehetetlen!... Miért tette volna? Ebben a percben egy harmadik detektív lépett a terembe. — Mi van Artonnl, kedves H1.1- bois? — kérdezte tőle a komisszárius. — Megszökött! — felelte idegesen a detektív. — Félórával ezelőtt utazott el Montecarlóból. — Átkozott dolog! — mérgelődött a komisszárius, azután szalutált és elsietett. A vizsgálatot nem folytatták tovább. A monacói rendőrség egyszerűen konstatálta, hogy ismeretlen tettes ismeretlen okból merényletet kísérelt meg Jaques Reinac és Cornelius Herz bankárok, George Clemenceau francia képviselő és két párisi ballerina ellen. Szerencsére nem történt semmi!... Ad acta !... A párisi társaság viszont, amely szórakozni és pihenni jött néhány napra Monte-Carlóba, még az este hazautazott. Parisba érve, komikus kétségbeeséssel kiáltott fel Clemenceau: — Ejnye, elfelejtettem a komisszáriustól visszakérni a revolveremet! * Csodálatosképpen a „Justice" egyelyen sort sem írt a montecarlói kalandról. Faragó Jenő, J