8 Órai Ujság, 1932. május (18. évfolyam, 96-118. szám)

1932-05-29 / 117. szám

VASÁRNAP 4. OLDAT QfSftroJsflo A nyáron átköltözik a közigazgatási bíróság a népjóléti minisztérium épületébe (Saját tudósítónktól.) K­ereszt­es-Fischer Ferenc belügyminiszter e hé­ten két napon át folytatott tanácsko­zásokat a népjóléti minisztériumban a minisztérium egyes ügyosztályainak beosztásáról. A miniszter a tárgyalá­sok után végiglátogatta, a népjóléti minisztérium, valamennyi ügyosztályá­nak vezető tisztviselőit, akiknél érdek­lődött a jelenleg folyamatban lévő ügyekről. Ma délelőtt a belügyminiszter meg­bízásából a népjóléti minisztérium se­gédhivakitót látogatták meg. A kikül­döttek megállapították, hogy a ren­geteg ügydarabbal dolgozó népjóléti minisztériumi segédhivatal a legegy­szerűbb módszerrel a leggyorsabb és legjobb elintézési eljárást folytatta s így előreláthatólag az ügyosztályok át­helyezése után is folytatják az eddigi ügykezelést. A népjóléti minisztérium lánchíd­­utcai épületébe különben az első eme­letre és a második emeleti helyiségek egy részébe a nyár folyamán átköl­töztetik a közigazgatási bíróságot, amely eddig részben a Fortuna­ utcá­­ban, részben pedig az Úri­ utcában volt elhelyezve. A népjóléti miniszté­rium épületének második és harma­dik emeletére különböző miniszteriá­lis ügyosztályok kerülnek, amelyek eddig vagy bérházban, vagy pedig meg nem felelő helyiségben voltak el­helyezve. Hogy melyik hivatalokat he­lyezik át ide, arról még nem történt döntés. Tízhónapi börtön után — 200 pengő pénzbüntetés Bonyolult bűnügy egy meghiúsult árverés körül (Saját tudósítónktól.) Kevál Adolf kereskedő, mintegy húsz évvel ezelőtt csődbe ment és újpesti rőfös ruhaüzle­tét felesége folytatta. A férj a ruhás­boltban csak mint üzleti alkalmazott foglalatoskodott. Mintegy két eszten­dővel ezelőtt Kevál bérbevette Gloth­­bart János kereskedő István-uti ruha­­üzletét, amelyben azonban kizárólag mint bizományos szerepelt és felesége újpesti üzletének ruhaáruit árusította. Kevál az István-uti bolthelyiséghez Steiner Hermann műasztalosnál díszes portálét rendelt, azonban a háromezer pengős vételárból csak 2200 pengőt fizetett ki Steinernek és 800 pengővel adós maradt. Minthogy az István­ úti bo­lt köze­lében egy másik ruhakereskedés nyílt meg, ez a körülmény a­ Kovál-féle üz­let üzletmenetét rendkívül károsan érintette, úgy hogy a kereskedő alig fél év múlva otthagyta a bérletet, mert nem tudta Rotbart Jánosnak a boltbért megfizetni. A hitelezők vég­rehajtást vezettek Keválllal szemben, aki azonban az áttetés elől a ruhaáruk egy részét feleségének újpesti üzle­tébe vitette át s így az árverés meghiúsult. Ezek után Rotbart és Steiner, a két károsult, csalás címén bűnvádi felje­lentést tett Kevál és Keválné ellen, akiket a pestvidéki törvényszék vont felelősségre. Az elsőfokú bíróság Svevál Adolfot csalás bűntettéért tízhónapi börtönre, Kevál Adolf­­nét pedig csalás vétségéért egy­hónapi fogházra ítélte el. A tábla Zachár-tanácsa előtt Weisz Ödön dr. kormányfőtanácsos, ügyvéd védte a Kevál-házaspárt s azzal érvelt, hogy csalásról ebben az esetben szó sem lehet, de véleménye szerint még jogtalan elsajátítás esete sem forog fenn, mert a végrehajtást Kőválék nem hiúsították meg, minthogy a ru­hák nagy része ottmaradt az István­­úti bérelt üzletben. A tábla helyt adva a védő érvelésének, a Steiner-féle portáléügyben emelt vádpont alól mind a két vádlottat felmentette , s csupán az árverés meghiúsítása miatt mondotta ki mindkettőjüket jog­talan elsajátítás vétségében vétkesnek és ezért fejenként 200—200 pengő pénzbüntetést szabott ki. A Tábla ítéle­tével szemben a vádlottak és védőjük semmiségi panasszal éltek. Magyar-Mannheimer, Kernstock, Koszta, Rudnay és körülöttük ugyanebben az irányban egy betennély fiatalabb gene­ráció. Aztán Vaszary Jánostól kezdő­dően újabb törekvések, újabb célok és irányok. Szanyi István, Aba-Novák, Bernát Aurél és Márffy körül egész fiatal gárda, a legifjabb magyar művé­szek. Hasonlóan gazdag szoborkollekció és grafikai sorozat válogatott darabjai adnak valóban ünnepi jelleget ennek a tárlatnak, amely minden ünneplő aktua­litásától függetlenül érdekességében és értékében, az idei képzőművészeti év egyik legjelentékenyebb eseménye. " B" . KÉPZŐMŰVÉSZEI Az­­Ernszt Múzeum­­Utósjárás k­iállítása Húsz esztendővel ezelőtt a nagybá­nyaiak és a magyar impresszionizmus zászlóvivő hívei kezdte meg működését Az Ernszt-múzeum és két évtizedes mű­ködése kétségtelenül a magyar művészet fejlődésének nagyon jelentékeny fejeze­tét foglalja magában. Nem egyszerű kiállítási helyiség volt: alkalom és tér­művészek bemutatkozására, hanem Krászt Lajos és igazga­tótársának, Lázár Béla dr.-nak működésén át, most ezen az ünnepi fordulón teljesített és jelenté­keny hivatásra tekinthet vissza a mú­zeum teremsora. Minden kommentár helyett ezt a pro­gramot és elvégzését világosan és érté­kesen dokumentálja az a jubiláris ki­állítás, amelyet azok a művészek ren­deztek, akik kétszer tíz év alatt és ös­­­szesen százharminc kiállításon törzsgár­dáját jelentették és jelentik Ernsztéknek. A magyar művészet legutóbbi évtizedei­nek fejlődése áll itt előttünk, még­pe­dig reprezentáns darabokkal. Három na­gyobb sorozat, három elhunyt nagy mes­tertől: Szinyey­ Merse, Ferenczy Károly és elévülhetetlen frissességével Lippl- Mónai József. Az úttörők, akiknek mű­vészete iránymutatója ennek a fejlődés­nek. Aztán sorra azok, akik jelentős névvel ebben a társaságban ma megálla­­podottabb elsősorban álló értéket jelen­tenek. Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Fényes Adolf, Perlmutter, Glatz, — A nyaraltatási akciót szélhá­mosságra használja fel egy csaló. Budapest székesfőváros gyermeknya­raltatási akciója vezetőségének tudo­mására jutott, hogy egy ismeretlen egyén a nyaraltatandó gyermekek szü­leitől 2,50—3 pengő összegű pénzt csalt ki azzal, hogy csak ilyen módon mehetnek el gyermekeik nyaralni. Az akció vezetősége felkéri a szülőket, hogy az illetőt, ha náluk jelentkez­nek, a legközelebbi rendőrnek átadni szíveskedjenek.­­ A Józsefvárosi Vöröskereszt köz­gyűlése. A Józsefvárosi Vöröskereszt tegnap tartotta közgyűlését a VIIl. kerületi elöljáróság dísztermében, ahol Payr Hugó vázolta a Vöröskereszt feladatait. A közgyűlés elnöknek Strofinszky Rózát,­ helyettes elnöknek dr. Kováts Istvánnét, társelnöknek Gömöry Albert elöljárót választotta meg. CYKIOP GARAGE Budapest, VII., Kertész utca 24—28. Telefon: 372-93, 372-94, 372-95 ... Középeurópa legmodernebb garagea e !KL Elsőrangú kiszolgálás. Tisztaság, rend szolgálat­­ és kényelem A csillogó hóra ráfeküdt a köd. Em­beri szem át nem hatolhatott rajta, a strázsáló német is csak az orra­­hegyéig látott. A nagy szürkeségben egybeolvadt a domboldal, a szaka­dék, a fenyőfák messzenyúló ága, a kutyaszánok nyoma és a melegedő tüzek füstje. Gustav fel-alá járkált a sátornyílás előtt, hallotta társai­nak csendes szuszogását és a tűz pattogását, amint Teresa újabb gá­lyákat vetett rája. Egyszerre csak lépések zaja ért el hozzá. Széjjel nézett, de a sűrű köd szürkeségét nem bontotta meg semmi. Pedig valaki járt a közelben, valaki ott settenkedett a hóban és lépéseit a sátor felé irányította. Rákiáltson: megállj, ki vagy!? — mi értelme volna? Ha rossz szándékkal jön, megragadhat­ja a karját, vagy a pisztolya csövét, mielőtt még szemtől­­szembe láthatna. Pisztolyához kap és elsüti. Elhangzik a lövés és hangját nem veri vissza sem a domboldal, sem az erdő. Újra elrántja a ravaszt és újra figyel. Eközben hirtelen elébe top­pan egy színes kendőkbe burkolt asszony. Fején cifra tollak, a nyaka körül üveggyöngy. Arca bronzvörös, szeme szegletében ezernyi ránc. De az ajka körül jóságos mosoly; a strázsa erről ismer rá: az az indián asszony ez, aki Jánost megtalálta a hóban. Vájjon honnan kerül most elő és miért jött? Bajt, vagy örömöt hoz, segíteni vagy ártani akar!? A német beszól a sátorba és Ossip egyszeribe talpra ugrik. Kisiet a sátor elé és egyenesen az idegen asszony felé tart. — Fehér Szettem, — suttogja a nő, — láttam a Nagy Ördögöt! — Kit láttál?! — csodálkozik Ossip és az indiánasszony alázatosan felel: — Láttam a Nagy Ördögöt!... Szonja itt robogott el mellettem az úton, ő meg futott utána. Fegyver a kezében és fegyver az övében. Téged keres, terád les, óvakodjál tőle! — Jeffet gondolod? — kérdezi az orosz és az asszony a fejével bólogat: igen... igen! Aztán odacsúszik Ossiphoz és át­karolja a lábát. — Óvakodjál tőle! Ha összetalál­koztok, egyiketek elpusztul, vagy el­pusztultok mind a ketten! — Miért féltesz te engem!?... Miért vigyáztok rám!? — Mert a Mindentudó Csillag meg­parancsolta! Ossip elcsodálkozik: — Ki az a Mindentudó Csillag!? — Fogadd meg a parancsát, amelyet általam juttat el hozzád! Az orosz egészen elkábul a nagy szavaktól és szinte akaratlanul feleli: —­­ Mit kíván a Mindentudó Csilag!?* Az indiánasszony óvatosan körülnéz, aztán két ujját az ajkára teszi: hallga­tást parancsol. Majd odalép Ossiphoz és megfogja a kezét. Bemegy vele a sátorba, ott leül a földre és fejét mé­lyen meghajtja: — Mindentudó Csilag, történjék meg a te akaratod! Mindnyájan a hatása alatt állanak. Ezek a sejtelmes, rejtelmes ceremóniák megdobogtatják a szíveiket és szinte áhítatosan hallgatják az indián asz­­szonyt, amint elmondja, hogy meg kell előzniök Jeldet: a mocsarak közt van egy járható út, azon kell átvergődniük és három nappal előbb lesznek ott a csodálatos aranytermő réteken, mint a Nagy Ördög. A mocsaraknál várja őket a Mindentudó Csillag, aki minden­nel ellátja Ossipot, amire csak szük­sége lehet a félelmetes úton. — Még ma el kell indulnotok! — végzi be szavait, amelyek csodálatos hatással vannak az oroszra. Arca belesápad, szíve megremeg, láz veri ki a testét. — Igazat­­beszélsz-e!? — kérdi az asszonyt, aki nyílt tekintettel néz fel rá és halkan mondja: — A Mindenható Csillag küldötte Vagyok! ... Felkészülnek és újra leereszkednek a völgybe. Ossip két karjába kapja Teresát és úgy viszi, mint egy gyer­meket. A magyar nagy ugrásokkal halad előre, Gustav versenyt fut a kutyával. Lenn a völgyben rengeteg ember halad egy irályban. — Hová mennek ezek? — kérdi Ossip. — A mocsarakhoz! — hangzik a felelet az indián asszony ajkáról. — Ez a nagy versenyfutás! Mindenki meg akarja előzni a szomszédját, min­denki jó helyet akar biztosítani magá­nak a dús arany mezőkön!... He én olyan utat mutatok neked, amelyet egyikük sem­ ismer! ... Így paran­csolta a Mindentudó Csillag! . . . ♦ A megfagyott havon csak nehezen jutnak előbbre. Ahány lépést tesznek előre, ugyanannyit csúsznak vissza­felé. A nehéz hátizsák is visszarántja őket. Teresát vinni kell, mert a sok izgalom leverte a lábáról. János és Gusztáv felajánják szolgálataikat, de Ossip nem adja ki kezéből a leányt. Hirtelen lecsap rájuk az éjszaka. Nem látnak egy lépésnyire a sötét­ben, de az indián asszony ismeri a járást és visszaszól minduntalan: — Holló, erre jöjjetek!... Holló, ne maradjatok el tőlem!... Fáradtan és hidegen kúszik fel a hold az égre és gyengén bevilágítja a tájat. Mennek, mennek fáradhatat­lanul, halálmegvetéssel, bátran, szót­lanul. Az éjszakában egyre sejtelmesebben hangzik az indiánasszony halk szava: — Holló, erre jöjjetek! Egyszerre megtorp­aratnak. A hold­világban egy ember emelkedik ki a hóbuckák közül. A Mindentudó Csil­lag! Az indiánasszony térdre esik előtte, Ossip és társai ijedten tekin­tenek fel reája. Az indián valóságos óriás, hatalmas és félelmetes ember. Puskát ad Ossip­­nak, Jánoshoz meg odavezet egy törpe lovat. Mindezt szótlanul teszi és szót­lanul mutat azokra a csákányokra, posztócsizmákra, sátorlapokra és kon­­zervekre is, amelyeket a német pakkol most a hátára. Azután észak felé int és mint egy élő útmutató, a mo­csarak felé mutat a kezével. A kis csapat most arra halad tovább. Teresát felültetik a kis lóra, amely lassan trappol mellettük, ők maguk pedig új erőre kapva masí­roznak. Hajnal tájban elérik a mocsa­rakat és ekkor veszik észre, hogy az indiánasszony elmaradt mellőlük. Nekivágnak a nyúlós, düzhödt víz­nek és térdig gázolnak benne. Egy­szerre olyan zümmögés veszi körül őket, mintha ezer hegedű húrja cin­­cogna rejtelmesen. Moszkitók ezrei lepik el arcukat, kezüket, nyakukat- Felkiáltanak a rettenetes fájdalomtól és a német, hogy meneküljön a mosz­­kitóktól, egyre­ jobban belemászik a mocsárba. A szennyes víz a melléig ér már és ekkor eszébe jut a harmonika, amely el fog így pusztulni végérvé­nyesen. Leveszi a melléről és magasba emelt kezei közt tartja, így masírozik tovább. Hogy kínjait feledje, ját­szani kezd a hangszeren és maga is hangosan énekel. A moszkitók annál inkább ellepik az arcát és véresre marják. A német csak megy elszántan, tovább­ énekelve és harmónikázva. Ossip leemeli a lóról Teresát és két karjába fogja ismét. Végig törli az arcát és a keze nyomán véres csíkok maradnak. A leány rettenetesen szen­ved és rettenetesen sóhajt: — Megtudok!... Meghalok!... János beleveti magát a mocsárba. Lebukik és felbukkan újra, így akar szabadulni a moszfoltóktól. A törpe ló is szenved és minduntalan a mo­csárba dugja a fejét, de nem bírja sokáig: egyszerre csak lebukik egé­szen és ott pusztul a békanyálas víz­ben ... Nagynehezen kivergődnek a partra: ott fáradtan esnek össze. Csak a né­met marad talpon. Még mindig, a feje fölött tartja a harmonikát és elszán­tan énekel. Aztán táncba kezd és olyan eszeveszettül forog, hogy Tere­­sának majd meghasad a szíve, amint ránéz. Egyre hangosabb az ének és egyre vadabb a tánc. Gustav bömböl, harsog, ordít immár és forog szédü­letesen, mint a forgószél és az ördög motollája. A moszkitéraj pedig egyre követi. Sűrűn lepi el a fejét és ott szúrja, marja, ahol éri. Ezer seb­ből vérzik, őrjöngve harsogja dalát és veszettül forog halálos táncában. Ossip odaugrik melléje, hogy le­fogja. A német vad erővel löki el ma­gától és harmonikázik, énekel, tán­col tovább. Egyre eszeveszettebben, egyre vadabbul, míg csak össze nem roppan. Végig vágódik a földön és egy jajszó nélkül kiadja a lelkét. A klondykei völgybe bevonul a tavasz és a moszkitók milliárdjai el­lepik a halott kalandor testét! JRTfi: OLflF •£, R£SNS£N. Gustav Mastenburg borzalmas pusztulása 1932 MÁJUS 29

Next