8 Órai Ujság, 1932. május (18. évfolyam, 96-118. szám)
1932-05-29 / 117. szám
VASÁRNAP 4. OLDAT QfSftroJsflo A nyáron átköltözik a közigazgatási bíróság a népjóléti minisztérium épületébe (Saját tudósítónktól.) Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter e héten két napon át folytatott tanácskozásokat a népjóléti minisztériumban a minisztérium egyes ügyosztályainak beosztásáról. A miniszter a tárgyalások után végiglátogatta, a népjóléti minisztérium, valamennyi ügyosztályának vezető tisztviselőit, akiknél érdeklődött a jelenleg folyamatban lévő ügyekről. Ma délelőtt a belügyminiszter megbízásából a népjóléti minisztérium segédhivakitót látogatták meg. A kiküldöttek megállapították, hogy a rengeteg ügydarabbal dolgozó népjóléti minisztériumi segédhivatal a legegyszerűbb módszerrel a leggyorsabb és legjobb elintézési eljárást folytatta s így előreláthatólag az ügyosztályok áthelyezése után is folytatják az eddigi ügykezelést. A népjóléti minisztérium lánchídutcai épületébe különben az első emeletre és a második emeleti helyiségek egy részébe a nyár folyamán átköltöztetik a közigazgatási bíróságot, amely eddig részben a Fortuna utcában, részben pedig az Úri utcában volt elhelyezve. A népjóléti minisztérium épületének második és harmadik emeletére különböző miniszteriális ügyosztályok kerülnek, amelyek eddig vagy bérházban, vagy pedig meg nem felelő helyiségben voltak elhelyezve. Hogy melyik hivatalokat helyezik át ide, arról még nem történt döntés. Tízhónapi börtön után — 200 pengő pénzbüntetés Bonyolult bűnügy egy meghiúsult árverés körül (Saját tudósítónktól.) Kevál Adolf kereskedő, mintegy húsz évvel ezelőtt csődbe ment és újpesti rőfös ruhaüzletét felesége folytatta. A férj a ruhásboltban csak mint üzleti alkalmazott foglalatoskodott. Mintegy két esztendővel ezelőtt Kevál bérbevette Glothbart János kereskedő István-uti ruhaüzletét, amelyben azonban kizárólag mint bizományos szerepelt és felesége újpesti üzletének ruhaáruit árusította. Kevál az István-uti bolthelyiséghez Steiner Hermann műasztalosnál díszes portálét rendelt, azonban a háromezer pengős vételárból csak 2200 pengőt fizetett ki Steinernek és 800 pengővel adós maradt. Minthogy az István úti bolt közelében egy másik ruhakereskedés nyílt meg, ez a körülmény a Kovál-féle üzlet üzletmenetét rendkívül károsan érintette, úgy hogy a kereskedő alig fél év múlva otthagyta a bérletet, mert nem tudta Rotbart Jánosnak a boltbért megfizetni. A hitelezők végrehajtást vezettek Keválllal szemben, aki azonban az áttetés elől a ruhaáruk egy részét feleségének újpesti üzletébe vitette át s így az árverés meghiúsult. Ezek után Rotbart és Steiner, a két károsult, csalás címén bűnvádi feljelentést tett Kevál és Keválné ellen, akiket a pestvidéki törvényszék vont felelősségre. Az elsőfokú bíróság Svevál Adolfot csalás bűntettéért tízhónapi börtönre, Kevál Adolfnét pedig csalás vétségéért egyhónapi fogházra ítélte el. A tábla Zachár-tanácsa előtt Weisz Ödön dr. kormányfőtanácsos, ügyvéd védte a Kevál-házaspárt s azzal érvelt, hogy csalásról ebben az esetben szó sem lehet, de véleménye szerint még jogtalan elsajátítás esete sem forog fenn, mert a végrehajtást Kőválék nem hiúsították meg, minthogy a ruhák nagy része ottmaradt az Istvánúti bérelt üzletben. A tábla helyt adva a védő érvelésének, a Steiner-féle portáléügyben emelt vádpont alól mind a két vádlottat felmentette , s csupán az árverés meghiúsítása miatt mondotta ki mindkettőjüket jogtalan elsajátítás vétségében vétkesnek és ezért fejenként 200—200 pengő pénzbüntetést szabott ki. A Tábla ítéletével szemben a vádlottak és védőjük semmiségi panasszal éltek. Magyar-Mannheimer, Kernstock, Koszta, Rudnay és körülöttük ugyanebben az irányban egy betennély fiatalabb generáció. Aztán Vaszary Jánostól kezdődően újabb törekvések, újabb célok és irányok. Szanyi István, Aba-Novák, Bernát Aurél és Márffy körül egész fiatal gárda, a legifjabb magyar művészek. Hasonlóan gazdag szoborkollekció és grafikai sorozat válogatott darabjai adnak valóban ünnepi jelleget ennek a tárlatnak, amely minden ünneplő aktualitásától függetlenül érdekességében és értékében, az idei képzőművészeti év egyik legjelentékenyebb eseménye. " B" . KÉPZŐMŰVÉSZEI AzErnszt MúzeumUtósjárás kiállítása Húsz esztendővel ezelőtt a nagybányaiak és a magyar impresszionizmus zászlóvivő hívei kezdte meg működését Az Ernszt-múzeum és két évtizedes működése kétségtelenül a magyar művészet fejlődésének nagyon jelentékeny fejezetét foglalja magában. Nem egyszerű kiállítási helyiség volt: alkalom és térművészek bemutatkozására, hanem Krászt Lajos és igazgatótársának, Lázár Béla dr.-nak működésén át, most ezen az ünnepi fordulón teljesített és jelentékeny hivatásra tekinthet vissza a múzeum teremsora. Minden kommentár helyett ezt a programot és elvégzését világosan és értékesen dokumentálja az a jubiláris kiállítás, amelyet azok a művészek rendeztek, akik kétszer tíz év alatt és összesen százharminc kiállításon törzsgárdáját jelentették és jelentik Ernsztéknek. A magyar művészet legutóbbi évtizedeinek fejlődése áll itt előttünk, mégpedig reprezentáns darabokkal. Három nagyobb sorozat, három elhunyt nagy mestertől: Szinyey Merse, Ferenczy Károly és elévülhetetlen frissességével Lippl- Mónai József. Az úttörők, akiknek művészete iránymutatója ennek a fejlődésnek. Aztán sorra azok, akik jelentős névvel ebben a társaságban ma megállapodottabb elsősorban álló értéket jelentenek. Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Fényes Adolf, Perlmutter, Glatz, — A nyaraltatási akciót szélhámosságra használja fel egy csaló. Budapest székesfőváros gyermeknyaraltatási akciója vezetőségének tudomására jutott, hogy egy ismeretlen egyén a nyaraltatandó gyermekek szüleitől 2,50—3 pengő összegű pénzt csalt ki azzal, hogy csak ilyen módon mehetnek el gyermekeik nyaralni. Az akció vezetősége felkéri a szülőket, hogy az illetőt, ha náluk jelentkeznek, a legközelebbi rendőrnek átadni szíveskedjenek. A Józsefvárosi Vöröskereszt közgyűlése. A Józsefvárosi Vöröskereszt tegnap tartotta közgyűlését a VIIl. kerületi elöljáróság dísztermében, ahol Payr Hugó vázolta a Vöröskereszt feladatait. A közgyűlés elnöknek Strofinszky Rózát, helyettes elnöknek dr. Kováts Istvánnét, társelnöknek Gömöry Albert elöljárót választotta meg. CYKIOP GARAGE Budapest, VII., Kertész utca 24—28. Telefon: 372-93, 372-94, 372-95 ... Középeurópa legmodernebb garagea e !KL Elsőrangú kiszolgálás. Tisztaság, rend szolgálat és kényelem A csillogó hóra ráfeküdt a köd. Emberi szem át nem hatolhatott rajta, a strázsáló német is csak az orrahegyéig látott. A nagy szürkeségben egybeolvadt a domboldal, a szakadék, a fenyőfák messzenyúló ága, a kutyaszánok nyoma és a melegedő tüzek füstje. Gustav fel-alá járkált a sátornyílás előtt, hallotta társainak csendes szuszogását és a tűz pattogását, amint Teresa újabb gályákat vetett rája. Egyszerre csak lépések zaja ért el hozzá. Széjjel nézett, de a sűrű köd szürkeségét nem bontotta meg semmi. Pedig valaki járt a közelben, valaki ott settenkedett a hóban és lépéseit a sátor felé irányította. Rákiáltson: megállj, ki vagy!? — mi értelme volna? Ha rossz szándékkal jön, megragadhatja a karját, vagy a pisztolya csövét, mielőtt még szemtőlszembe láthatna. Pisztolyához kap és elsüti. Elhangzik a lövés és hangját nem veri vissza sem a domboldal, sem az erdő. Újra elrántja a ravaszt és újra figyel. Eközben hirtelen elébe toppan egy színes kendőkbe burkolt asszony. Fején cifra tollak, a nyaka körül üveggyöngy. Arca bronzvörös, szeme szegletében ezernyi ránc. De az ajka körül jóságos mosoly; a strázsa erről ismer rá: az az indián asszony ez, aki Jánost megtalálta a hóban. Vájjon honnan kerül most elő és miért jött? Bajt, vagy örömöt hoz, segíteni vagy ártani akar!? A német beszól a sátorba és Ossip egyszeribe talpra ugrik. Kisiet a sátor elé és egyenesen az idegen asszony felé tart. — Fehér Szettem, — suttogja a nő, — láttam a Nagy Ördögöt! — Kit láttál?! — csodálkozik Ossip és az indiánasszony alázatosan felel: — Láttam a Nagy Ördögöt!... Szonja itt robogott el mellettem az úton, ő meg futott utána. Fegyver a kezében és fegyver az övében. Téged keres, terád les, óvakodjál tőle! — Jeffet gondolod? — kérdezi az orosz és az asszony a fejével bólogat: igen... igen! Aztán odacsúszik Ossiphoz és átkarolja a lábát. — Óvakodjál tőle! Ha összetalálkoztok, egyiketek elpusztul, vagy elpusztultok mind a ketten! — Miért féltesz te engem!?... Miért vigyáztok rám!? — Mert a Mindentudó Csillag megparancsolta! Ossip elcsodálkozik: — Ki az a Mindentudó Csillag!? — Fogadd meg a parancsát, amelyet általam juttat el hozzád! Az orosz egészen elkábul a nagy szavaktól és szinte akaratlanul feleli: — Mit kíván a Mindentudó Csilag!?* Az indiánasszony óvatosan körülnéz, aztán két ujját az ajkára teszi: hallgatást parancsol. Majd odalép Ossiphoz és megfogja a kezét. Bemegy vele a sátorba, ott leül a földre és fejét mélyen meghajtja: — Mindentudó Csilag, történjék meg a te akaratod! Mindnyájan a hatása alatt állanak. Ezek a sejtelmes, rejtelmes ceremóniák megdobogtatják a szíveiket és szinte áhítatosan hallgatják az indián aszszonyt, amint elmondja, hogy meg kell előzniök Jeldet: a mocsarak közt van egy járható út, azon kell átvergődniük és három nappal előbb lesznek ott a csodálatos aranytermő réteken, mint a Nagy Ördög. A mocsaraknál várja őket a Mindentudó Csillag, aki mindennel ellátja Ossipot, amire csak szüksége lehet a félelmetes úton. — Még ma el kell indulnotok! — végzi be szavait, amelyek csodálatos hatással vannak az oroszra. Arca belesápad, szíve megremeg, láz veri ki a testét. — Igazatbeszélsz-e!? — kérdi az asszonyt, aki nyílt tekintettel néz fel rá és halkan mondja: — A Mindenható Csillag küldötte Vagyok! ... Felkészülnek és újra leereszkednek a völgybe. Ossip két karjába kapja Teresát és úgy viszi, mint egy gyermeket. A magyar nagy ugrásokkal halad előre, Gustav versenyt fut a kutyával. Lenn a völgyben rengeteg ember halad egy irályban. — Hová mennek ezek? — kérdi Ossip. — A mocsarakhoz! — hangzik a felelet az indián asszony ajkáról. — Ez a nagy versenyfutás! Mindenki meg akarja előzni a szomszédját, mindenki jó helyet akar biztosítani magának a dús arany mezőkön!... He én olyan utat mutatok neked, amelyet egyikük sem ismer! ... Így parancsolta a Mindentudó Csillag! . . . ♦ A megfagyott havon csak nehezen jutnak előbbre. Ahány lépést tesznek előre, ugyanannyit csúsznak visszafelé. A nehéz hátizsák is visszarántja őket. Teresát vinni kell, mert a sok izgalom leverte a lábáról. János és Gusztáv felajánják szolgálataikat, de Ossip nem adja ki kezéből a leányt. Hirtelen lecsap rájuk az éjszaka. Nem látnak egy lépésnyire a sötétben, de az indián asszony ismeri a járást és visszaszól minduntalan: — Holló, erre jöjjetek!... Holló, ne maradjatok el tőlem!... Fáradtan és hidegen kúszik fel a hold az égre és gyengén bevilágítja a tájat. Mennek, mennek fáradhatatlanul, halálmegvetéssel, bátran, szótlanul. Az éjszakában egyre sejtelmesebben hangzik az indiánasszony halk szava: — Holló, erre jöjjetek! Egyszerre megtorparatnak. A holdvilágban egy ember emelkedik ki a hóbuckák közül. A Mindentudó Csillag! Az indiánasszony térdre esik előtte, Ossip és társai ijedten tekintenek fel reája. Az indián valóságos óriás, hatalmas és félelmetes ember. Puskát ad Ossipnak, Jánoshoz meg odavezet egy törpe lovat. Mindezt szótlanul teszi és szótlanul mutat azokra a csákányokra, posztócsizmákra, sátorlapokra és konzervekre is, amelyeket a német pakkol most a hátára. Azután észak felé int és mint egy élő útmutató, a mocsarak felé mutat a kezével. A kis csapat most arra halad tovább. Teresát felültetik a kis lóra, amely lassan trappol mellettük, ők maguk pedig új erőre kapva masíroznak. Hajnal tájban elérik a mocsarakat és ekkor veszik észre, hogy az indiánasszony elmaradt mellőlük. Nekivágnak a nyúlós, düzhödt víznek és térdig gázolnak benne. Egyszerre olyan zümmögés veszi körül őket, mintha ezer hegedű húrja cincogna rejtelmesen. Moszkitók ezrei lepik el arcukat, kezüket, nyakukat- Felkiáltanak a rettenetes fájdalomtól és a német, hogy meneküljön a moszkitóktól, egyre jobban belemászik a mocsárba. A szennyes víz a melléig ér már és ekkor eszébe jut a harmonika, amely el fog így pusztulni végérvényesen. Leveszi a melléről és magasba emelt kezei közt tartja, így masírozik tovább. Hogy kínjait feledje, játszani kezd a hangszeren és maga is hangosan énekel. A moszkitók annál inkább ellepik az arcát és véresre marják. A német csak megy elszántan, tovább énekelve és harmónikázva. Ossip leemeli a lóról Teresát és két karjába fogja ismét. Végig törli az arcát és a keze nyomán véres csíkok maradnak. A leány rettenetesen szenved és rettenetesen sóhajt: — Megtudok!... Meghalok!... János beleveti magát a mocsárba. Lebukik és felbukkan újra, így akar szabadulni a moszfoltóktól. A törpe ló is szenved és minduntalan a mocsárba dugja a fejét, de nem bírja sokáig: egyszerre csak lebukik egészen és ott pusztul a békanyálas vízben ... Nagynehezen kivergődnek a partra: ott fáradtan esnek össze. Csak a német marad talpon. Még mindig, a feje fölött tartja a harmonikát és elszántan énekel. Aztán táncba kezd és olyan eszeveszettül forog, hogy Teresának majd meghasad a szíve, amint ránéz. Egyre hangosabb az ének és egyre vadabb a tánc. Gustav bömböl, harsog, ordít immár és forog szédületesen, mint a forgószél és az ördög motollája. A moszkitéraj pedig egyre követi. Sűrűn lepi el a fejét és ott szúrja, marja, ahol éri. Ezer sebből vérzik, őrjöngve harsogja dalát és veszettül forog halálos táncában. Ossip odaugrik melléje, hogy lefogja. A német vad erővel löki el magától és harmonikázik, énekel, táncol tovább. Egyre eszeveszettebben, egyre vadabbul, míg csak össze nem roppan. Végig vágódik a földön és egy jajszó nélkül kiadja a lelkét. A klondykei völgybe bevonul a tavasz és a moszkitók milliárdjai ellepik a halott kalandor testét! JRTfi: OLflF •£, R£SNS£N. Gustav Mastenburg borzalmas pusztulása 1932 MÁJUS 29