8 Órai Ujság, 1932. augusztus (18. évfolyam, 171-194. szám)

1932-08-02 / 171. szám

Eredeti olympiai tudósításaink a 3. oldalon Budapest, 1932 augusztus 2. Kedd ara fillér % ^ ^r1SZERKEsm^^^^ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Vili., RÖKK SZILARD-U 4. Negyedévre 4.40 P. Külföldre 6.60 P. Egy héra 1.50 P. Külföldre 2.30 P || NAPÁNYI EMIL__________|| TELEFONSZAMAINK: JÓZSEF 463—06,463—07,463—08, 463—09 A H­itlereké a legtöbb német­! mandátum Megkétszereződött a nemzeti szocialista képviselők száma A választók nyolcvan százaléka leszavazott — 607 tagja jutKSSSSBÍVUi lesz az új Reichstagnak T­ofefe halottja van a halasztás előtti ö­sszeütk­özéseknek Harminchatmillió német szava­zott vasárnap s az eredmény alig változtat az eddigi­ helyzeten. A rövid néhány hónapon belül lezaj­lott három választás már előre is következtetni engedett rá, hogy a német pártok egyike sem tudja megszerezni az abszolút többséget s így a politikai válság normális eszközökkel, a parlament keretei­ben meg nem oldható. A porosz választás után azonban nem kelt meglepetést a nemzeti szocialisták hatalmas előretörése. Hitler pártja megkétszerezte mandátumait és ezzel a birodalmi gyűlésnek szám­szerűtz legnagyobb pártja lett. Arra, hogy az abszolút többséget elérje, Hitler maga sem számított. Kétségtelen azonban, hogy a nem­zeti szocialisták kétszázharminc mandátuma döntő befolyást bizto­sít Hitlernek a német politikában, különösen, ha hozzászámítjuk a különböző jobboldali pártok man­dátumait is, melyek alkalomadtán bizonyára rendelkezésére állnak egy jobboldali alakulatnak. Feltűnő és minden esetre ked­vező jelenség a centrum mandátu­mainak gyarapodása. A politikai helyzet kulcsa ilyenformán ismét a centrum kezébe került és nagyon valószínű, hogy a helyén maradó Papen-kormány is a centrumra fog támaszkodni, mely akár koalí­ciós formában működhet együtt a nemzeti szocialistákkal, akár olyan kívülről való támogatásra számít­hat, aminőt a Brüning-kormány kapott a szociáldemokratáktól. Ilyenformán viszonylag nyugodt parlamenti kormányzás is elkép­zelhető, ami mindenesetre legkí­vánatosabb lenne úgy Németország, mint egész Európa szempontjából. A választás eredménye kétség­kívül politikai felmentést ad annak az intézkedésnek, mely elmozdí­totta helyéről a szocialista Braun­­kormányt. A szociáldemokrata sza­vazatok jelentékeny megcsappa­nása után meglehetősen furcsán hatnak azok a szocialista hangok — közöttük a magyar Népszaváé, — amelyek azt hirdetik, hogy erő­szakkal kellett volna ellenállni a Braun-kormány eltávolításának. Nagy és sorsdöntő kérdésekre nem adtak választ a német szava­zási urnak. De annyi bizonyos, h­­ogy a választási korteskedés meg­szűntével a német belpolitika nyu­galmasabb vizekre siklott és lehig­gadt érzelmekkel, józan mérlege­léssel haladhat nemzeti, gazdasági, szociális problémáinak megoldása felé. nyaral, Heinrichsauban élt szavazati jogával. Az elnöknek az egybegyűltek lelkes ovációt rendeztek. De nemcsak Berlinben és általában Poroszországban, hanem a birodalom egyés­ részein is igen élénk volt a vá­lasztók részvétele a szavazásban és kü­lönösen a kora reggeli és a déli órák­ban özönlöttek az emberek a szavazói helyiségek felé. Már a délutáni órákban beérkeznek az első választási eredmények azokról a helyekről, ahol a szavazók csekély száma miatt már kora délután befe­jezhették a szavazást és megtámlál­­hatták a szavazatokat. Ezek az első eredmények Hitlerék igen számottevő előretörését jelentették és minden újabb eremény igazolta, hogy a nemzeti szocialisták pártja egy félévvel ezelőtt még elkép­zelhetetlen tért hódított a biro­dalom legtöbb részében. A kormány rendeletére tudvalévően tilos volt a választási eredményeknek plakátokon, tranzparenseken vagy egyéb módon nyilvános helyen közzé­tenni, hogy elkerüljék hatalmas töme­gek összecsődülését és az ellentétes tá­borhoz tartozó tömegek összeü­tköz­é­sét. A rádió és a félhivatalos távirati ügynökség azonban sűrű egymásulá­­­ban adta ki a jelentéseket, úgyhogy a birodalom és a választást figyelem".­é kísérő külföld csaknem félóránké... tájékozódhatott a szavazaok állására!. A késő éjjeli órákig páratlan iz.gr.: Ion­­ mai leste sokmillió német a végső vá­lasztási eredményt, amelyet mér az éjjel hozzávetőleges pontossággal kö­zölt a központi választási bizott-é­jjel 1 órakor két választókerület l­é­nyegtelen részeredményét leszámít), ismeretesek voltak az egyes ered­m­nyők és ezeknek alapján közölték­, hogy a nemzets­zocialisták 229, a szo­ciáldemokraták 132, a kommunisták 88, a centrum 76, a német nemzetit 1­­36, a bajor néppárt 19, a n­e.t nép­­párt 7 és a gazdasági párt 2 mandá­tumot szerzett. né miEffiéember de urnák előtt Berlin, aug. 1. (Sajkát tudósítónk tele­fon jelentése.) A pártvezérek, a zászlólégiók és a plakáttengerek harsogó beszéde, a gyakran véres csatározássá fajult vá­lasztási agitáció után, vasárnap végre döntő szóhoz jutott az egyszerű német polgár. Kora reggeltől kezdve hatal­mas tömegekben járultak a szavazók a sokezer urna elé, hogy állásfoglalásuk­kal irányt szabjanak a birodalom egész bel- és külpolitikájának, kor­mányzatának és gazdasági újjáépí­tésének. A több, mint 36 millió szavazó eléggé határozottan foglalt állást: a birodalmi gyűlés leg­erősebb pártjaként a nemzeti szocialisták kerültek ki a vá­lasztásból, amelyen — amint az meglehetős bizo­nyosságai előrelátható volt — egy­másuk több mandátumot szereztek — az eddigi megállapítások szerint 230-at, — mint a weimari köztársa­sági alkotmányt védő centrum, bajor néppárt és szociáldemokraák együt­tesen. A német nép milliói tehát félre nem érthető módon állást foglaltak a jobb­oldali irányzat mellett, amelynek a politikában és a közélet egyéb terein való érvényesü­lését aligha hiúsíthatják meg a közép- és a baloldali pártost. Kisebb, a közrendet neon túlságosan veszélyeztető­ incidenseket leszámítva, a választás egész Németország­ban simán zajlott le, de a sza­vazás előestéjén Berlinben és sok más helyen is még véres össze­ütközések voltak a különböző pártállású csoportok és rendőrségi közegei­ között. Ezeknek az összetűzéseknek halottjai is voltak. Amikor egy rendőr meg akarta mo­tozni Zichalski Artúr 17 éves kom­munistát, hogy nincsenek-e nála fegy­verek, a fiatalember revolveréből két­szer rálőtt a rendőrre. A fegyver csü­törtököt mondott. A rendőr önvéde­lemből ugyancsak rá­lőtt a fiúra, akit a lövés megölt. A 25 éves Mein­en Bennot két Redehsbalmer- jel­vényt vi­selő ember agyonszúrta, egy Kölln nevű hitleristát pedig agyonlőttek. Súlyosabb összetűzések voltak Düs­seldorfban, Chenonitzben, Boroszlóban, Oltaschinben, Magdeburgban , és a Ruhr-vidéken is. Berlinben a választók 80 százaléka szavazott Berlin utcái vasárnap már virra­dat után visszhangzottak a rend­őrségi gépkocsik dübörgésétől. Erős rendőrosztagok vonultak fel a főváros­ egész területén és különösen a viharfész­kerében, Berlin kommunista munkásnegyedeiben helyezkedtek el. Motorkerékpáros és lovasjárőrök cir­káló : mindenfelé, de közbelépésükre nem igen kerül a sor, mert a szavazók a választási aktus jelentőségéhez mért fegyelmezettséggel viselkednek az ut­cákon és a szavazói helyiségek előtt. A választók részvétele a szavazásban igen­­nagyarányú volt: egyes városnegyedekben a sza­vazásra jogosultak 85—90 szá­zaléka élt a jogával és mivel a jobbmódú polgárság által lakott városrészekben is a szavazók 70—75 százaléka járult az urnák elé, átlagosan a választópolgárság több mint 80 százaléka gyakorolta ezúttal szavazati jogát. Nagy érdeklődés kísérte a kormány tagjainak megjelenését a szavazi he­lyiségekben. Papén kancellár egy kis kocsmában berendezett szavazóhelyi­­ségben jelentkezett, mint lakása sze­rint illetékes pro**, Vigg sza­vazólistáját benyújt**, Ilindersburg bi­­rodalmi elnök, aki neudecki birtokán

Next