8 Órai Ujság, 1932. szeptember (18. évfolyam, 195-219. szám)

1932-09-08 / 201. szám

*"■". ' jLm | | ? / jj v y/ j Ys " ;* ^ v/j f V Az osztálysorsjáték teljes nyereménylistája Pinterton detektív braviÁrj­a,­ Budapest, 1932 szeptember 8. Csütörtök Ara fillér ÓMimsIG ' XVIII. évfolyam, 201. sz. Elelüdesi .irak: Felém 8.60 P. Külföldre 12-10 P. I1 FŐSZERKESZTŐ: || SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Vtl­. RUKK SZILARD-U 4 Negyedévre 4.40 P. Küilföldre 6.60 P. Egy hóra L50 P. Külföldre 2.30 P ||___________­APANYI EMIL:__________|| TELEFONSZAMAINK: JÓZSEF 463—06,463—07,463—08, 463—09 Látszat-hossz Hossz-riadalom verte fel tegnap a tőzsdepalota csendjét, viharos je­lenetek közt cserélt gazdát néhány papír, főként szénbányák részvé­nyei, melyek iránt tagadhatatlan érdeklődést keltett a szén konjunk­túrája. De az a látszólagos élénk­ség, mely ezeknek a papíroknak adás-vételében nyilvánult, sajnos, felettébb mesterkéltnek hat, hiszen nem támaszkodhatok reális gazda­sági alapra. Fájdalom, gazdasági­­életünkben még nem állott be a nagy fordulat, mely a dolgok rendje szerint ellenállhatatlan erő­vel lendítené magasra a részvény­­piac értékeit és a tőkeképződés sem öltött olyan méreteket, hogy­­szükségképpen a tőzsdén keresne­k helyezkedést. Másfelől a pengő Alföldi stabilitása változatlanul áll, sőt, külföldi viszonylatban is állandóan erősödik s ez a szeren­csés momentum szintén nem annak a­ jele, mintha a tegnapi „hosszt* ” komolyan vehetnők. Nem is vesszük komolyan és re­géljük, hogy a közönség is tisztán látja ennek a mesterkélt hossz­­m­ozgalomnak titkos rugóit. De, ha az egykori hosszok és katasztro­fális besszek tapasztalatai után még mindig akadnának naiv hiszé­kenyek, akiket megszédít a játék izgalma és a könnyű kereset lehe­tősége, óva figyelmeztetjük őket: ne engedjék magukat megtévesz­teni sem a spekulánsok mesterke­déseitől, sem saját hazárd ösztö­neiktől. A komoly és reális átérté­kelésnek még nem jött el az ideje. Ha ma emelkedik egy árfolyam, s­emmi gazdasági garanciája nincs, hogy holnap vissza nem zuhan, hiszen csak mesterséges eszközök­kel, játékos spekulációval hajthat­ták fel s a játék szeszélye, vagy a spekuláció logikája éppen azt hozza magával, hogy holnap újból a régi színvonalra, sőt, ha lehet, jóval az alá süllyesszék. Ez a látszat­hossz, bár nyilván­valóan csak demonstrációképpen rendezték meg és fújtak fel szen­­zációvá a közvetlenül érdekeltek, akik — elismerjük — súlyosan szenvednek a tőzsde zárvatartása miatt, hiszen forgalom hiányában elesnek az ügynöki jutaléktól, mégis felveti a kérdést, várjon szükség van-e továbbra is a tőzsdei forgalom szüneteltetésére? Azok az okok, melyek a tőzsde bezárására vezettek, ma már jórészt nem álla­nak fenn. Különösebb akadályai nem is igen tudnak a tőzsde meg­nyitásának, amire a visszatért bi­zalom mellett immár alighanem sor kerülhet. De, ha gazdasági, pénzügyi és technikai nehézségek nem is állják útját a tőzsde meg­nyitásának, mielőtt ez bekövetkez­nék, feltétlenül tető alá kell vinni a részvény­jog reformját. Mert igazságos részvényjog nélkül­­ a tőzsde továbbra is csak hazárdjá­ték lesz és nem gazdasági érték­mérő. Teleszky János szenzációs beszéde Stresában Megszökött kisérő detektívjei mellől László László, a hírhedt kalandor A Generáli épületébe vitték szembesítésre, hirtelen becsapott maga mögött egy ajtót és a szobák során keresztül elfutott a viharos múltú, spiritiszta médiumot egész detektívhadsereg (Saját tudósítónktól.) Tegnap dél­után kopottruhás fiatalember fordult be a Generáli Biztosító Társaság palo­tájának Dorottya-utcai kapuján. Szo­rosan mellette lépkedett két férfi, akik minden mozdulatát szemmel kísérték. Az első emeletre tartottak. Ott benyi­tottak egy szobába. Egy-két perc telt el, aztán a két férfi izgatottan futott végig a folyosón, benyitottak minden szobába és szinte percek alatt átkutat­ták az egész épületet. A nagy sietségnek és izgalomnak ala­pos oka volt: az a fiatalember, akit a másik két férfi kísért, nem volt más, mint László László, a betörések miatt letartóztatott hírhedt szélhámos, egy­kori spiritiszta médium, aki most meg­szökött a két férfi elől, akik viszont de­tektívek voltak. A detektívek nyomban lezárat­ták a két kaput, az épület min­den zegét-zugát átkutatták, de László László eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A vakmerő szökésnek érdekes előz­ményei vannak. László László, aki gaz­dag kereskedőcsaládból származik, hír­hedt alakja a budapesti spiritiszta világ­nak. A fiatalember korán ott hagyta a szülői házat és kalandos életet kezdett. Elektrotechnikus akart lenni, de nem fejezte be tanulmányait. Sok esztendeig tartó kalandos élet után spiritiszta körökkel került összeköttetésbe, amelyek kitűnő médiumot véltek felis­merni benne, de a fiatalember rövidesen szélhámosságokra használta fel a spiritiszta körökben szerzett jó hírnevét. Úgynevezett materializációs kísérle­teknél szerepelt mint médium és csodá­latosnál csodálatosabb „megjelenési“ esetek fűződtek nevéhez. Már-már úgy­­látszott, hogy a spiritiszták körében világhírt szerez, amikor váratlanul le­leplezték. Kiderült ugyanis, hogy László László egész médium­szereplése szélhámosságokon épült fel A materializációs jelen­ségeket úgy idézte elő, hogy még a szeánsz előtt libazsíros vattát tömött kabátja zsebébe és a sö­tétben észrevétlenül, nagy kéz­ügyességgel alakokat formált a vattából s ezeket a libazsiros vattából gyúrt figurákat tartot­ták a jóhiszemű spiritiszták ma­teriali­zációs jelenségeknek. A leleplezés után László Lászlót kikö­zösítették a spiritiszták társaságából, de a fiatalember rövidesen újra egy szenzációs üggyel kapcsolatban hallatott magáról. Megismerkedett egy fiatal leánnyal, aki teljesen a befolyása alá került. A szélhámos spiritiszta médium különböző anyagi természetű kellemetlenségek közé került s végül rávette a leányt, hogy együtt kövessenek el öngyilkosságot. Elmentek a leány lakására s ott hajtot­Az év elején a főváros területén rövid időközökben tömegesen fordul­tak elő kasszafúrások. Banditák jár­­ták végre az öngyilkosságot. László László a tükör elé állította a fiatal leányt, aztán szorosan mögéje állt. A leány kezébe adta a revolvert, ráparancsolt, hogy lőjje magát mellbe, hogy aztán a rajta át­fúródó revolvergolyó őt is meg­ölje. A szerencsétlen fiatal leány, szinte hip­notikus befolyás alatt, engedelmeske­dett a parancsnak. A revolver eldör­dült s a golyó meg is ölte a leányt, de Lászlón már csak kisebb sebet ejtett. Akkoriban öngyilkosságra való rábírá­sért le is folytatták ellene az eljárást. Ezután teltek, múltak az évek és Lászlóról semmi hír sem hallatszott. A spiritiszták már régen elfelejtették a nevét, de nem hallott róla a rendőr­ség sem, amelyet pedig már annyiszor foglalkoztatott. Néhány hónappal ez­előtt azonban László László újabb meglepetéssel szolgált­­tak a Köztelek épületében, megfúr­ták a páncélszekrényt, rö­iddel ezután az Egyetemi Nyomda páncélszekrényét fosztották ki, majd szövetkezetek, nagykeres­kedések, nyomdavállalatok kerül­tek sorra. A szakavatott detektívek minden két­séget kizáróan megállapították, hogy ezeket a kasszafúrásokat ugyanaz a társaság követi el. Valamennyi eset­ben ráismertek az egyforma mód­szerre. Hosszú időn át hajszolták a kasszafúró banditákat, míg végre egy napon kiderült, hogy valóban egy jól szervezett banda műkö­dik, melynek feje nem más, mint László László, az elzüllött egy­kori spiritiszta médium. László László megismerkedett három züllött fiatalemberrel, akikkel kassza­fúró bandát szervezett. Ők követték el mindazokat a kasszafúrásokat, ame­lyeknek tetteseit olyan buzgón kereste a rendőrség. A banda három tagja nagylábon élt. Az egyik például Pest környékén házat vásárolt, nagyban ját­szott a lóversenyen, sőt versenylovat is vásárolt és az volt a terve, hogy ver­senyistállót alapít. A médiám, mint kasszafúró A médium a halálsugár problémáján dolgozik így élt a banda három tagja,­­ha a főnök, László László egész más dol­gokkal töltötte az idejét. Nem mulato­zott, nem vásárolt házat, hanem csen­desen, visszavonultan élt egy kis lakás­ban. A lakás ablakai mindig le voltak függönyözve. Gépek, különféle szerszá­mok, lombikok tömege volt a lakásban, amelyet valóságos laboratóriummá ala­kított át. Itt élte titokzatos, visszavo­nult életét. A jól berendezett laborató­riumból heftált a főkapitányságra. Vele együtt hurikra került a banda három tagja is, v­lamennyien beismerő vallo­mást tettek. László László kihallgatása során rendkívül érdekes mesét adott elő. — Nem azért jártam én kasszát fúrni — mondotta, — hogy vagyont szerez­zek, hanem világraszóló tanulmányaim kidolgozásához volt szükségem pénzre. A­mikor megkérdezték, hogy tulaj­donképpen miről van szó, nagy bőbe­szédűséggel előadta, hogy űr­ rakéta felfalásával foglal­kozik. Olyan rakétát akar konstruálni, mon­dotta, amellyel nemcsak a sztratosz­férába, de azontúl is el lehet jutni. — A halálsugár problémáját is meg akarom oldani, — mondotta. — Olyan gépet akarok szerkeszteni, amelynek sugarával mérhetetlen tá­volságból is el lehet pusztítani min­dent. A rendőrségen hitetlenkedve fogad­ták ezeket a nagyhangú kijelentéseket, de még máig sem lehetett teljesen tisztázni, hogy komoly tanulmányok­kal foglalkozott-e, vagy pedig úgy az űr-rakéta, mint a halálsugár gondo­lata csak­ oly­an virágzó fantáziájában­ született meg. Mindenesetre

Next