8 Órai Ujság, 1933. július (19. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

SZOMBAT 2. OLDAL, ClftiussAG 1933 JÚLIUS 1 Bélrenyheség, a máj és az epeutak bántalmai, gyo­mor- és bélhurut, arany eres bajok esetén a természetes „Ferenc József" keserűvíz gyorsan és fájdalom nél­kül megszünteti a hasiszervek pan­gását. Sok évi kórházi tapasztalat igazolja, hogy a Ferenc József víz használata a bélműködést kitűnően szabályozza. igazgató. Mindenki arról beszél, van-e még remény. A hangulat rossz. A szakértők azt mondják: aligha, lehet segíteni. — Az iszap tizennyolc atmoszférikus nyomással zúdult be, — mondják, — meg­ölhette őket a légnyomás, vagy levegő nélkül megfulladhattak, szénsavgáz is vé­gezhetett velük ... Csak egy remény van. Talán az akna szintjével valamivel ma­­gasabban fekvő úgynevezett ereszkékbe, a vájt üregekbe tudtak bejutni. Akkor még, talán... De amire odajutunk hoz­zájuk, egy hét is eltelhet és addigra? Mi lesz velük addig? Bányaruhás idős ember áll meg a cso­port előtt. Brandhuber Pál nyugdíjas svájár.­­ — Uraim, én vállalkoznék valamire. Engedjenek le engem az Erzsébet-akadba. Talán arról az oldalról megközelíthetem őket. Megpróbálnám. Öreg vagyok már. Értem nem kár, ha ott veszek. Az urak összenéznek. A mérnökök tompa hangon felelnek: — Lehetetlen. Istenkísértés. Minek még egy életet feláldozni. Halálos csend. A komoly és komor fér­fiak közül egyik-másik szemében könny csillog. A fekete lista Gyerünk át az Erzsébet-aknához, ahol a katasztrófa elindult. Egy régi magánház emelkedik a telep közepén. Mellette hatalmas lyuk tátong. Mint egy széles, sötétöblű kút. Deszka­palló van átdobva rajta. Ez a régi akna bejárata. Csendőrök strázsálnak mellette. Körülöttük síró, zokogó asszonyok. Kéz­­ről-ké­zre megy a halál­lista. Tizenegy név: Cserni Ignác, W­esendo­r­­fer Ferenc, Maróczi István, Trizza Gás­pár, Albrecht Vencel, Marloch István, Pattós Ottó, Rivholm János, Szőcs János, Trezenka Pál, Szlávik Mihály. Kettő kivételével nős, családos ember. A csendőr fér Ferencről beszélnek: — Szegény Feri! Milyen derék legény. Ő volt a futball-kapitány. Mi lesz a csa­ládjával? Halál-kórus Mellettem bányászok beszélnek. — Még szerencse, hogy a szivattyúik jól működtek, mikor az iszapömlés bekövet­kezett. Azonnal dolgozni kezdtek. Percen­ként 3700 liter vizet szivattyúztak ki. Csak így történhetett, hogy 151 ember közül 140 megmenekült. Ha csak egy percnyi zavar jön közbe, majd mindanny­­nyian ottvesztek volna. Isten kezében vol­tunk ... A bányászok beszélnek. A csendőrök és egy-két hivatalnok igyekeznek vigasztalni az eltemetett embereit, asszonyait. — Menjenek haza, ne emésszék magu­kat. Majd csak sikerül megmenteni őket.. Bízzanak, csak bízzanak... De senki se mozdul. Itt állnak az asszo­nyok, a gyerekek és tompán zümmög a halálkórus a halálakna fölött. — Jaj, jaj, jaj ... Mi lesz velük* 1 * * 4 5 6 7 8 9 10­ A bányászok nem felelnek, ők tudják, hogy nincs segítség. Utolsó roham — 11 életért Solymár, június 30. (Saját tudósítónk telefon jelentése.) A mára virradó éjszaka is szakadatlanul tartottak a mentési munkálatok. A déli­­ órákig azonban csak mindössze 50—60 méternyire sikerült előretörni a derék mentőcsapatnak az iszaptengerben. Itt azonban már egymás után kerültek elő kü­lönböző összetört bányászeszközök, csáká­nyok, csillék, ami arra mutat, hogy a mentőcsapat a szerencsétlenül járt bányá­szok munkaterületére érkezett. Ez a rész azonban még messze van attól, ahol a 11 ember várja, a megmentését, vagy talán már nem is várja. Emberfeletti a küzdelem, amit a derék mentők folytatnak az iszappal. Derékig, nyakig merülnek el benne, de lankadatlanul, a reményt egy pilla­natra fel nem adva, talicskázzák ki és a kitalicskázott tömeg helyett újabb iszap­tömeg nyomul az aknába. A bánya igaz­gatósága és a bányakapitányság kiküldöt­tei a reggeli órákban tanácskozást foly­tattak és abban állapodtak meg, hogy egy utolsó kétségbeesett erőfeszítést kí­sérelnek meg: a használaton kívül álló, betemetett Er­zsébet-akna irányából kísérlik meg a ti­zenegy iszapsírba temetett bányász meg­mentését. Délelőtt tizenegy órakor egy nagyobb mentőcsapat ereszkedett le a használaton kívül álló Erzsébet aknába. Térképpel szerelték fel a csapat tagjait és abba olyan régi vájárokat osztottak be, akik valamikor dolgoztak az Erzsébet­­aknában, tehát a helyszínnel némileg tisztában vannak. Ezzel megkezdődött a legújabb roham a Solymár-akna felé. A mentők abban reménykednek, hogy talán valami vájatra akadnak, amelyből megközelíthetik az iszapömlés fészkét és ebből átjuthatnak a Solymár-akna üregeibe. „Nem adtuk fel a reményt" — jelentik Solymárról A kora délutáni órákban telefonon érdeklődtünk Solymáron az események után. — A mentési munkálatok — mon­dották — már az Erzsébet-akna irá­nyából is megkezdődtek és a mentő­csapatok mind a két részen erősen előrehaladtak. A reményt nem adtuk fel és még mindig bízunk benne, hogy sikerül a bányában maradt em­bereket megmenteni. Ha van levegő­jük, egy hétig is elélhetnek, de ez az, amit n°m tudhatunk biztosan. Sági Pál tömött Erzsébet-akna tömedék­anyaga, a folytonos esőzések következtében, minden elővigyázatossági és óvóintézkedés ellenére betört és az ott dolgozó 11 bányamunkás menekülési útját elvágta. A bányamér­nöki kar, a helyszínre azonnal kiszállott bányakapitánysági kiküldött jelenlétében, haladéktalanul hozzálátott a mentési mun­kálatokhoz, amelyek folyamatban vannak. A mentési munkálatok közben kopogtató jeleket hallottak a mentőexpedíció tag­jai, hogy minden remény megvan arra, hogy a bányában rekedt­­ munkások még életben vannak és a mentési munkálato­kat sikerrel fejezik be. (MTI.) Hivatalos jelentés A katasztrófáról a következő hivatalos jelentést adták ki: A Budapestvidéki Kőszénbánya Rész­vénytársaság igazgatóságának közlése sze­rint június 28-án , 12 órakor a solymári aknából indított egyik vágatba a régi be­ ­ Meghalt az öngyilkos Zeiss Jánosné. A Zsidókórházban ma éjszaka meghalt Zeiss Jánosné, egy bécsi építész felesége, aki, mint a 8 Órai Újság közölte, a múlt héten veronállal megmérgezte magát. Ki­hallgatni nem lehetett és így öngyilkos­ságának titkát magával vitte a sírba. A nemzeti lelki egységet hirdette Keresztes-Fischer belügyminiszter Werbőczy emlékművénél Alsópetény, június 30. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Péter Pál napján délelőtt országos ünnep keretében avatták fel Werbőczy István­nak, a néhai nagy nádornak és a Hármas­könyv alkotójának emlékművét. Werbőczy István, a hagyomány szerint, Alsópetény községben volt várkastélyában írta meg nagy művét, aminek emlékét 1791-ben Gyurcsányi Ignác özvegye, Blaskovics Terézia háromoldalú gúlába helyezett la­tin feliratú emléktáblával örökített meg. Ezt az emlékművet az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület, a kormány, valamint Nógrád vármegye hozzájárulásával az egyesület huszonöt éves jubileuma alkal­mából helyrehozatta és környékét ren­­deztette. A helyreállított emlékmű felava­tása a magyar közélet számos kiválóságá­nak és a vármegye társadalmi előkelősé­geinek és a község lakosságának részvéte­lével történt. Az ünnepélyen megjelent Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter, Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Pártjának elnöke, Zsitvay Tibor ny. igazságügyminiszter, Wolff Károly, a főudvarnagyi bíróság elnöke és más elő­kelőségek. Borsos József alispán köszöntőszavai után Keresztes-Fischer Ferenc belügyi miniszter mondott beszédet, hivatkozva Werbőczy emlékének tanítására, amelyből megtudhatjuk, hogy sorsdöntő időben hová vezet a visszavonás. Ma, amikor ta­lán még sorsdöntőbb napokat élünk, mint Werbőczy koréban, éppen olyan végzetes volna, ha a nemzet fiai nem tudnák egy­mást megérteni. A nehéz idők leküzdésé­hez és a jobb jövő kiépítéséhez csak az adhat erőt, ha a nemzet fiai lelki egység­ben fognak össze s mindenkinek az a kö­telessége, hogy erre törekedjék. Ezután az emlékműnél több beszéd hangzott el, majd a vendégek részt vettek a nógrádi járás népművelődési napján. A hűtlenség tízfajta orvossága Mit tenne ön, ha rájönne, hogy hitvestársa megcsalja? Newyork, jún. 30. (Saját tudósítónktól.) A Tudomány­­­fejlesztő Egyesület — mert ilyen is van Amerikábann — most tartotta kongresszu­sát Csikágóban, s ennek keretében az em­beriség javára meg akarta oldani azt a kérdést, hogy miként viselkedjék az a férj vagy feleség, aki rájön hitestársa hűtlen­ségére. A kongresszus által megválasztott bizottság kérdőívet állított össze, amelyet megküldöttek 578 házaspárnak. A kísérőlevélben azt a kérést intézték az 578 férjhez és ugyanannyi feleséghez, hogy válasszanak: a tíz lehetséges eset közül me­lyiket tartják legmegfelelőbbnek. A dráma, amelynek­ észszerű megoldását keresi a kongresszus, a következő: Péter boldogan él együtt feleségével, Zsuzsival, de egyszer egy levelet talál, amelyből kiderül, hogy felesége meg­csalja őt Pállal, a legjobb barátjával. A felszarvazott férj előtt a következő utak állnak nyitva: 1. Párbajra hívja ki Pált. S. Megöli a csábítót. S. Megöli a feleségét. 4. Úgy áll bosszút, hogy Pál feleségé­nél kárpótolja magát. 5. Igyekszik tetteérni a bűnösöket, hogy aztán ezen az alapon megindítsa a váló­pert. 6. Diszkréten megszakít minden kapcso­latot a feleségével, de a világ szeme előtt továbbra is úgy viselkednek, mintha a legzavartalanabb családi életet élnék. 7. Válóperben egyeznek meg, de válóok gyanánt nem a hűtlenséget, hanem valami más, kevésbbé megszégyenítő körülményt találnak ki. 8. A férj mindenképpen azon van, hogy Pálnak a presztízsét lerontsa és visszahódítsa a hűtlen asszonyt. 9. A férj kikutatja, mi indíthatja a feleségét a hűtlenségre , s miután ezt megállapította, igyekszik az asszony elhidegü­lésének az okát megszüntetni. 10. A férj kérdőre vonja a bűnös sze­relmeseket és amennyiben meggyőződik róla, hogy valóban szeretik egymást, ál­­dásatkészen félreáll az útjukból. Tessék választani, hangzott a körlevél felszólítása. A probléma a nők számára csak any­­nyiban módosult, hogy a férj hűtlen­sége esetére kellett dönteniök. A válaszok már mind be is érkeztek. Érde­kes, hogy a többség, pontosan 289 az 5. számú megoldás mellett szavazott (tetten, érés, válás), míg 288-an a 7. számú megol­dást választották (válás, valami társadal­milag elfogadható indokolással). Meglepően sokan szavaztak a 8 .számú expediensre (a csábító presztízsének lerombolása). Ezt a megoldást 230 tette magáévá. Meglepetés, hogy aránylag kis számmal vannak kép­viselve azok, akik a véres bosszút propagálják. Nyolc férfi és öt nő szavazott a 2. számú lehetőség mellett (a csábító megölése), 21 férfi és 11 nő pedig a 3. számú expediens mellett (a hűtlen hitvestárs megölése). A párbaj természetesen elsősorban a férjek tetszését nyerte meg. A férfiak, közül erre 48-an, a nők közül 18-an szavaztak. Viszont a 4. számú megoldás (ha te úgy, én is úgy) inkább a nők között talált hívekre, mert míg a nők közül 43-an, addig a férfiak kö­zül csak 14-en adták le mellette szavazatu­kat. Érdekes, hogy az utolsó megoldás,, amely pedig sok bölcsességet és nagy áldo­zatkészséget tételez fel, váratlanul sok sza­vazatot kapott: 45 férj és 44 feleség sza­vazott rá BUDAI VACSORÁZÓ HELYEK Aususz! Paulllon r^^1z. kertben elsőrangú vacsora .raíz,te Polgári árak. 83-as villamos. 6-os autóbusz. PACSIRTA nagyvendéglő, árnyas, ózondús, hegyi levegőjű park­ban. Olcsó, polgári áron erdélyi ételkülönlegességek: Plecken, vargabéles, fatányéros. Pozsonyi Bertók Vili cigányzenekara muzsikál. Tulajdonos: Wendl István, I., Kútvölgyi­ út 18. Telefon: 64-3­ 74. ívai 11.,“Margit .”körút SS Széna téri zárt piaccal szemben. Keresse fel és meg fog győződni kitűnő konyhájáról és elismert jó borairól. Szolid árak. — Előzékeny kiszol­gálás. — Szives látogatást kér Pávdi vendéglős. MEVTEII kerthelyiségében B­al­stdom I., Horthy Miklós­ ut48 esténként és vasárnap délben BURA KÁROLY muzsikál Asztalrendelés: Telefon: 68-5*22. nevezetességű Kakaskapu-Söröző Telefon 63—9—13. Turisták kedvenc találkozóhelye. Minden időben friss ételek. Dreher-sörök. Társaságok részére zongorával külön terem áll a m. t. vendégek rendelkezésére. Olcsó árak, figyelmes kiszolgálás, egy borravaló rendszer. A nyári idény legjobb vacsorázója a Kis Bacla-Érternis­i virágos terraszain Magyar ételkülönlegességek — Halászlé, I­ker. Zenta­ utca 3. (Gróf Hadik-lak­tanyánál.) Szi­ts Hajós, vendéglős.

Next