8 Órai Ujság, 1933. szeptember (19. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

Előfizetési ár: Félévre 11*50 P. Külföldre 17*— P. Negyedévre 5*80 P. Külföldre 8 70 P. Egy hóra 2*— P. Külföldre 3*— P. * /Sj^ ......-í®\ ' “ /K. ( wa 31 ) Budapest, 1933 szeptember 1. Péntek 1­­ ^ m­JÉR­Ó Mius^G Alapította Felelős szerkesztő NADÁNYI EMIL 4 TORS TIBOR XIX. évfolyam 198. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Honvéd­ utca 10 ♦ Telefoni •15-0-14 Új utak Azokat az igazságokat, amelyeket szolnoki beszédében Magyarország kormányzója tárt elénk, sem ak­tuálisabban, sem alkalmasabb he­lyen nem mondhatta el, mint a tiszai emlékút egyik állomásán. Mert ennek a tiszai kirándulásnak számunkra legfontosabb része az az eljövendő program, amely a vízi­­utak teljesebb kiépítésére, a mező­­gazdasági termékek szállításának újabb és bővebb lehetőségeire vo­natkozik. Ez is egyik módja, hogy a magyar búza, a magyar gyümölcs és a magyar bor megtalálja a maga útját a nagy nemzetközi forgalom­ban. S Magyarország kormányzója komoly igazmondással ebből az al­kalomból éppen azokról a hiányok­ról beszélt, amelyek miatt a magyar termésnek nincsen meg az a cirku­lációja idegen piacokon, amelyeket minősége és értéke szerint meg­érdemelne. Valóban, a múltban mind egész máig hiányzott és hiányzik belőlünk az a kereskedői élelmes­ség, amely piacot tud teremteni a maga cikkei számára. A jólét és a kényelem emlékei között éltünk a múltban s nem volt szükségünk rá, hogy kereskedel­münk és politikánk különös erőfe­szítést és különös ötletességet ve­gyen igénybe a magyar áru elhelye­zéséhez. S a hiba nem az, hogy ez a kereskedői szellem és invenció ke­vesebb volna nálunk, mint bárhol másutt. Csak éppen a múlt jólété­nek emlékeivel egy kicsit nehezen vettük tudomásul, hogy egy meg­változott világ új viszonylatai kö­zött kell a magunk útját kiépíteni. Megszoktuk a múltban azt, hogy termésünk kitűnő értékei maguktól hozzák ide a vásárlót. Valahogy olyanok voltunk mind­eddig, mint az a nagyon finom, régi úri tradíciókon épült belvárosi ke­reskedés, amely mellett hatalmas áruházak épülnek fel a kereske­delmi rafinementnek és reklámnak minden eszközével s amelyek meg­fojtják a régi boltot, ha észre nem tér s nem alkalmazkodik új idők új követeléseihez. A kormányzó in­telme a nagy nemzetközi konkur­enciában ezt az észretévést sürgeti. Új erőfeszítést ötl­etben, akarásban és kivitelben. Ez nemcsak a termelő és a kereskedő ügye. Ez a politikáé, a külpolitikáé, minden tényezőé, amely hozzájárulhat, hogy a ma­gyar föld termése ne húzódjék meg szerényen itthoni raktárakban, ha­nem a világforgalom nagy kiraka­tainak legyen látványossága s piacaink vásárolt cikke. Magyar­­ország kormányzójának igazmon­dása új utakat követelt a magyar termelés számára s ezek az új utak nemcsak a Tiszán fognak kiépülni, hanem az egész világ kereskedelmi forgalmában is. Ma: Masputin és a cárné Bűnügyi szenzáció a balatonföldvári játékbank körül Egy amerikai asszony feljelentése Bucsinszky Lajos ellen 12.000 pengő miatt — Érdekes lelep­lezések a betiltott játékbank üzemi titkairól (Saját tudósítónktól.) A főkapitány­ság intellektuális osztályán nagy feltű­nést keltő ügyben indult nyomozás, amelynek középpontjában Bucsinszky Lajos kávés, az Erzsébet­ körúti Bu­csinszky-k­ávéház tulajdonosa és a most bezárt Balatonföldvári Kaszinó szerepel. A nyomozást egy beadvány indította el, amelyet Altmann Gyula newyorki keres­kedő felesége terjesztett a főkapitányság elé és amely megdöbbentően különös tör­ténetet mond el. Altmann Gyuláné írta alá a panaszos beadványt, amelyet azzal kezd, hogy mi­lyen úton-módon jutottak üzleti össze­köttetésbe Bucsinszky Lajossal. — Az idén márciusban — mondja az asszony, —­ az urammal rokonlátogatás végett Budapestre jöttem. Velünk jött az édesapám, Andauer Sándor newyorki kereskedő, valamint édesanyám és tizen­hét éves fivérem, Andauer Alfréd, akik valamennyien amerikai állampolgárok. Az urammal itt Magyarországon akar­tunk maradni egy ideig. Az uram üzlet és megélhetés után nézett. A csábító hirdetés — Egy napilapban hirdetést olvastunk, mely szerint jól jövedelmező üzlethez 20.000 pengővel társ kerestetik, az üzlet legalább havi 2000 pengő jövedel­met hoz. — Apám és az uram válaszoltak a hir­detésre. Levelezőlapot írtak és rövidesen meg is érkezett a Válasz. A választ Bucsinszky Lajos küldte édesapám címére azzal, hogy keresse fel őt. Az apám Kardos Rezső budapesti bankár kíséretében megjelent Bucsinszky Lajos Erzsébet­ körúti kávéháziban. — Bucsinszky a kávéházban fogadta, majd elvezette őket az Erzsébet­ körút 30. számú házban lévő lakására. Előadta, hogy­­ az engedélyese a Balatonföldvári Kaszinóban létesítendő játékbank­nak és a bank megalapításához van szüksége 20.000 pengő tőkére. Kijelentette, hogy a kölcsön után része­sedés címén 20 százalékot garantál és ugyancsak garantál legalább 2000 pengő havi jövedelmet. Végül kijelentette még, hogy a valóságos jövedelem ennél több lesz, de a további nyereséget a szezon végeztével a szeptember 15-iki elszámo­láskor fogja készpénzben kifizetni. Biz­tosítékképpen felajánlotta a Balaton mellett fekvő tehermentes telkeit és te­hermentes budapesti kávéházát. Apám -r­ Balatonföldvárról visszatérve, az áram pár nap múlva hajlandónak mu­tatkozott az üzlet megkötésére. Bu­csinszky Lajos azonban ekkor kijelen­tette, hogy időközben már kapott pénzestársat a játékbankhoz, társra tehát nincs szüksége, de hajlandó az uramat, mint pénztá­rost, alkalmazni a játékbanknál, havi 1000 pengő fizetéssel. Ezenkívül a azzal távozott, hogy majd gondolkodik a dolgon. — Néhány nap múlva édesapám az uram társaságában kereste fel Bu­­csinszkyt. Bucsinszky autón levitte őket Balatonföldvárra, megmutatta nekik a fürdő­telepet, a ka­szinót és most is élénk színekkel ecsetelte előttük, hogy milyen hatalmas nyeresé­gekre van kilátás. tiszta jövedelem 5 százalékát kapja, de 12.000 pengő készpénzt kell óvadékul letétbe helyezni. Altmanné ezután előadja, hogy május 18-án át is adott 12.000 pengő készpénzt Bucsinszky Lajosnak, aki ennek ellenében alkalmazta az árát pénztárkezelői mnő­­ségben. Az összeg úgy szerepelt, hogy ez a pénztárkezelés körül mutatkozó esetle­ges hiányok biztosítékául szolgál. Bu­csinszky Lajos az óvadék ellenében ki­töltetlen fedezeti váltót adott. Pénztáros — 12.000 pengő óvadékkal Játéktanulmányok — Az uram­ Moha életében nem kártyá­zott, — mondja tovább feljelentésében az asszony, — hazárdjátékot még csak nem is látott, a kártyákat sem ismerte. Ezt meg is mondotta. De Bucsinszky kijelen­tette, hogy ez nem baj, majd lesz rá al­kalma, hogy megismerje. Bucsinszky La­jos beíratta az uramat a Petőfi Sándor­ utcai Keresztény Kaszinóba, az­­Val­ássy­ úti fiúotthonba és az Artista Klubba, utasította, hogy esténként szorgalmasan járjon el ezekbe a klubokba, tanulmányozza a játékot és a játéküzem menetét, hogy aztán mire le kell mennie Balatonföldvárra, már értse a dolgot. A férjem naponként fel is járt a klubokba és figyelte a játékot. .. Mikor azután elkövetkezett az al­kalmaztatás kezdete, június elsején­­ utaztunk az urammal együtt Balatonföld­várra. Elutazásunk előtt Bucsinszky ki­jelentette, hogy Balatonföldváron a fia, Bucsinszky Tivadar helyettesíti, ő lesz az uram főnöke és vele tartozik az uram a játék befejezése után a zsetono­kat és a készpénzt elszámolni, így is tör­tént. A zsetonkészletet az uram megkapta és ebből minden este 10.000 pengő értékű játékpénzt bocsátott Bucsinszky Tivadar rendelkezésére. A fiatal Bucsinszky ezzel a pénzzel bankot adott és a zsetonok fe­dezetéül esténként 3—4000 pengő kés*, pénzt adott át az uramnak. * — Meg kell jegyeznem, hogy Bucsinszkyék unszolására in, aki '•"'lőtt sohasem kártyáztam, magam *­’ Játszani kezdtem.

Next