8 Órai Ujság, 1933. december (19. évfolyam, 274-296. szám)
1933-12-24 / 292. szám
VASÁRNAP 70. OLD) A Óbaiuss&G Pillanatfelvétel Vas vármegye húsz esztendejéről Szombathely, dec. 23. A háború és Trianon sötét árnya borul rá arra a képre, amelyet a szemlélődés Vas vármegye elmúlt húsz esztendejéről készíthet. Ebből a húsz esztendőből mindössze egy esztendő esik a békesség boldog időszakába, a többi már a megpróbáltatásoké és az élethalál küzdelemé. A békés fejlődési lehetőségek idején Vas vármegye az ország egyik legrendezettebb, legkulturáltabb, leglüktetőbb vármegyéje volt. A vármegye tíz járási székhelye közül Szombathelynek, — mely egyúttal megyeszékhely — és Kőszegnek, minden fajta középiskolája megvan, Szentgotthárd gimnáziummal, a többi járási székhely pedig legalább is polgári iskolával szolgálja a közművelődést. De jutott a kulturális intézményekből a járási székhelyeken kívül is, így messze földön híres volt Pinkafő polgári iskolája, Felsőlövő gimnáziuma és tanítóképző intézete, amelyek a német vidéken erős, hazafias szellemet teremtettek. Nyilván az előrehaladottság fokmérője az is, hogy a tíz járási székhely közül Szombathelynek, Kőszegnek, Celldömölknek, Sárvárnak, Körmendnek, Németújvárnak, Muraszombatnak, Felsőőrnek fejlett és modernül berendezett kórháza van. A lüktető szellemi élet bizonysága az is, hogy Szombathely négy napilapján, három hetilapján, öt havi folyóiratán kívül minden járási székhely még külön egyegy hetilapot tartott fenn. A vármegye Szombathelyen keresztül valóságos országútja a Budapest, Bécs, Grác, Fiume felé irányuló vasúti forgalomnak. A vármegyében erős pénzintézetek táplálták és segítették az erőteljes közgazdasági élet viruló vérkeringését. A békeévek izmos Vas vármegyéjében Szombathely két hatalmas vasgyárán, szövőgyárán, árpa gyöngygyárán, gyufagyárán, gázgyárán, villamos telepén, három bőrgyárán, három ecetgyárán, pálinkagyárán, négy szappangyárán, hét téglagyárán és számos más apróbb gyárán kívül Kőszeg nagy nemezgyára, cementgyára, csipkegyára, sörgyára, szappangyára, két téglagyára, szikvizgyára, Körmend gőzmalma, magpörgetőgyára, téglagyára, Pinkafő híres fűrészmalma, gyapjúáru, pokróc, szőnyeg- és darócgyára, neves Putsch posztógyára, szikvízgyára, Sárvár cukorgyára, óriási műselyemgyára, gőztéglagyára, két gazdasági gépgyára, Ikervár villamosáramfejlesztő telepe. Németújvár téglagyárai, gőzfűrésztelepe, sajtgyára, Szentgotthárd állami dohánygyára, selyemgyára, cementgyára, kaszagyára, óragyára, dobozgyára, fák virágzó gerencséripara s még számos más kisebb gyárvállalat biztosított tisztes kenyeret és boldog életet. Erre a napsütéses képre borult azután rá Trianon átkos és sötét árnya. A vármegye 5474 km2 területéből Trianon elrabolt 10%-ot, vagyis 2190 km-t, 435.793 lakosából 12%-ot, vagyis 183.016 embert, hogy odaajándékozza Jugoszláviának és Ausztriának. Elveszett az egész muraszombati, németújvári, felsőőri járás, a kőszegi, a szombathelyi és körmendi járás számottevő része minden virágzó intézményével. Ma a vármegye lakosainak száma 275.021. Ám a vármegye nem csügged, hisz az ország feltámadásában. Agilis főispánja, dr. Ostffy Lajos és a hatóságok minden igyekezetükkel azon dolgoznak, hogy a megye trianoni veszteségeit ellensúlyozzák. Munkájuk eredménye, hogy a csonka vármegye megmaradt gyárai a nehéz viszonyok között is biztosítani tudják létüket s hogy a megpróbáltatások súlyos évei alatt is fejlődésről adnak számot. Vas vármegye és Szombathely város újonnan épült 1000 ágyas közkórháza, Kőszeg új tisztiüdülője, Szentgotthárdon iskolaszanatórium, Szombathelyen az erdei iskola, a rábamenti járási székhelyeken szép strandfürdők, a szombathelyi nagy tanoncotthon, ugyanott az egészen modern új reálgimnázium és ugyancsak modern elemi iskolai épületek, szeretetház, a szombathelyi bőrgyár, új kátrány- és vegyipargyár. Működésük e nagyobb mérföldjelzői mellett támogatásukkal Kőszeg élénk nyaralóvárossá nőtte ki magát, Szombathely pedig tovább fejlődött külső csinosságában és közintézményei gyarapodásában. A vármegye most már újraéledt lélekkel várja felkészülten a magyar hajnalhasadást, amikor szerencsés fekvése, természeti kincsei, magas kultúrája, kulturális és közgazdasági berendezkedése ismét ide vonzza az időközben megszűnt gyárvállalatok munkájának pótlására a vállalkozó tőkét, amely megint a régi lüktetésre pezsdíti majd itt az életet. Trianon legsúlyosabb sebesültjei__ Csanád-Aárad és Torontál egyesült vármegyék harca a feltámadásért Makó, dec. 23. A trianoni békekötés az ősi Csanád vármegyén is súlyos sebeket ejtett. Tizenhatezer főnyi lakosság és 50.000 hold föld került román impérium alá. Szent Gellért vármegyéje pedig, amely addig az ország szívében feküdt, határvármegyévé lett s székhelyétől, Makótól mindössze 5 kilométernyire húzódik a trianoni határ. A vármegye vezetősége meleg szeretettel fogadta keblére az átcsatolt területek lakosságát s az alkotások terén ráháramló feladatok közül is először azoknak a problémáknak megoldását vette elő, amelyek elsősorban az átcsatolt területek szükségleteivel voltak kapcsolatosak. Az alkotások terén az első és legfontosabb feladat volt a törvényhatósági utak helyreállítása, illetőleg új utak építése. Áldozatot nem kimélve, nemcsak a meglévő utakat hozták rendbe, hanem kiépült az egész vármegye úthálózata s ma már nincs a vármegye 40 községéből egy sem, amelyik bekapcsolást ne nyert volna a vármegyei úthálózatba. A másik nagyfontosságú, egyelőre azonban még meg nem oldott problémája a vármegye vezetőségének a községek villamosításának ügye. Ezen a téren is azonban a tárgyalások annyira előrehaladott állapotban vannak, hogy a községek villamosítása is rövid időn belül megvalósul. Az 1928. évben történt meg a vármegyei Szent István-közkórház kiépítése és a modern szükségletekkel való berendezése. Az 1929. évben épült fel a vármegyei széképület kétemeletes szárnyépülete is, amelyben a többi között elhelyezték a vármegyei levéltárt és könyvtárt. Mindkettő az egész vármegyének e nemben legkiválóbb intézménye. Az évtizedek óta fennálló Csanád ,Arad és Torontálvármegye Gazdasági Egyesülete mindenre kiterjedő figyelemmel és alapos körültekintéssel igyekezett a vármegye mezőgazdasági érdekeit biztosítani. A vármegye vezetőségének építő munkájával egy időben a vármegye székhelyén, Makón is a magánosok és közületek egymással versenyezve léptek az alkotás terére s egymásután épültek a szebbnél-szebb épületek (városi bérpalota, rendőrség, csendőrség épülete, postahivatal, két polgári iskola stb.). A vármegye vezetősége a szociális intézmények támogatása terén is kivette részét a munkálkodásból. Itt csupán csak a vármegye székhelyén létesített napközi otthon és gyermekgondozó intézmény, valamint az Országos Stefánia Szövetség makói és megyebeli fiókjainak támogatását említjük meg. A fentebbiekben természetesen csupán csak nagy vonásokban ismertettük a vármegye vezetőségének a legutóbbi 10 év alatt kifejtett munkásságát. Ismertetésünk azonban nem volna teljes, ha itt is meg nem emlékeznénk a vármegye nagy fiának, a képviselőház volt elnökének, s a vármegye volt alispánjának, a mártírhalált halt Návay Lajos emlékéről. Az egyesített vármegye törvényhatósága még az 1925. év folyamán elhatározta, hogy emlékének megörökítésére szobrot állít. Ez az elhatározás immár hamarosan a megvalósítás stádiumába lép, mert épp a legutóbbi napok folyamán zajlott le a szoborpályázatra beérkezett pályaművek elbírálása s nemsokára alakja nemcsak az emlékezetben él, de művészi alkotás örökíti meg arcvonásait az utókor számára annak a férfiúnak, akinek mélységes alapgondolata mindig az volt, hogy: „Szeressük e hazát“. Ilmaitól gasceális szervezetei Az 1900-as években belátta a makói gazdatársadalom magárahagyatottságát és Nagy Imre István, Nagy Gy. József, Görbe Imre és több lelkes gazdavezető kezdeményezésére Vertán István elnöklete alatt, bérelt kis helyiségekben megalakította a Makói Gazdasági Egyesületet. A háború előtt vitéz dr. Galamb Sándor vette át a vezetést, majd 1918— 19. évben, az öszesomlás után, hívták meg alelnöknek S. Bálint Györgyöt, ki a csüggedőkbe lelket öntve, a tagokat összetartotta. Következő tisztújításkor már dr. Petrovics Györgyöt, Makó város akkori polgármesterét és S. Bálint Györgyöt választották meg elnökökké, kik életre hívták a gazdatársakat. 1922. évben e két elnök már saját székházat vett, bútorral együtt, 20 vagon búzáért és 1926. évben ugyanott 120 ezer pengő értékben nagy dísztermet épített, irodákkal, szolgalakással. Tagjainak létszáma ez időben már 1000 volt. Jelenlegi elnökök: dr. Petrovics György, országgyűlési képviselő és S. Bálint György, felsőházi tag. * 1906-ban Nagy Imre István, Nagy Gy. György és társai voltak azok, akik megindították a lónemesítést Makón, D. Orsay Olivér gróf vezetése alatt bérelt házban. A tenyésztők sokasága miatt a vezetőség 1908-ban megvette a jelenlegi méntelepi házat és 24 ménre istállót épített az udvarba és a ménápolók részére lakásokat rendezett be. Bepárosított kancák száma évről-évre szaporodott, úgy, hogy 1906-ban 310 darab volt, míg 1918-ban már 1560 darab. mt DECEMBER » Mezőhegyesvidéki Nonius Tájfajta lovaink egész Európában híressé vált, mert igen sok tenyészanyagot vesz telünk a külföld. Évente az egyesület kiállításokat és vásárokat rendez még most is. A méntelep elnöke Nagy Ernő jelenben is, ki nagy szakértelemmel vezeti a lótenyésztés ügyeit. Jl makói hagymaválság megoldása A hagyma-exporttevékenységet erősen korlátozó beviteli és valutáris nehézségek az idei szezonban még jobban fokozódtak Németország a beviteli vámokat az eddiginek négyszeresére emelte fel és ez a tény egyet jelentett azzal, hogy az eddigi legjobb felvevőpiacunkat úgyszólván teljesen elvesztettük. Hogy az állandóan fokozódó és súlyosbbodó nehézségek dacára is el lehessen látni a hagymaértékesítés feladatát, az összes makói hagyma-exportőrök kiviteli szindikátusba tömörültek, mely a M. Kir. Külkereskedelmi Hivatallal szoros kontaktusban, annak legmesszebbmenő ellenőrzése alatt működik. Hála ezen alakulatnak, sikerült az elvesztett piacokat valamennyire pótolni és így Anglia, mely a nagy földrajzi távolság és a hollandiai, valamint a spanyol hagyma jól bevezetettsége folytán tőlünk hagymát csak ritka években vásárolt, az idén jó felvevő piacunkká vált. A hagymakiviteli egyesülés áldozatok és erőfeszítések árán is igyekszik eleget tenni az értékesítés ma felette nehéz feladatának és örömmel lehet megállapítani, hogy bár a mezőgazdasági termékek ára állandóan esik, a hagyma árát sikerül felemelni. A hagymaexportőrök szindikátusa feladatának tekinti, hogy az export fokozásával a még mindig nagy készleteket értékesítse és a termelőknek az elérhető árakkal arányban álló legmagasabb árakat fizesse. Küzdelem a Körössel, a Tiszával és a Marossal Szentes, dec. 23. A Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat — országunk e téren legnagyobb intézménye —• Békéstől Apátfalváig, a Körösök és a Tisza balpartján, valamint a Maros jobbpartján, Békés, Szolnok, Csongrád és Csanád vármegyék területéből összesen 476.711 kat.holdnyi területet véd meg az árvizek elöntései ellen és gondoskodik ezen területek belvizeinek levezetéséről is. Az ártér — töltések által védett területek — összes kataszteri tiszta jövedelme 7,122.291182 aranykorona. Az ártérbe 28 község és város, illetve ezek határa esik. Az árvizek ellen épített védtöltések hossza 251.95 km., a belvizek levezetésére szolgáló csatornák hossza 1185 km. A társulat működését 1881-ben kezdette meg. A társulati védművekben 1881-től a mai napig, összesen 49.545.359,67 pengőt fektettek be. A társulati védtöltések az 1881—1886. években épültek, azonban az 1895. évi, majd az 1919. évi nagy árvizek után szükségessé vált a töltések magasítása és erősítése, ugyancsak szükségessé vált — az időközben szerzett tapasztalatok alapján — az 1881—1900. években létesített belvízművek átalakítása és bővítése is. Az 1919. évi árvíz utáni töltésrekonstrukció, valamint a belvízművek átalakítási és bővítési munkája már 1920- ban megindult, azonban a bekövetkezett nehéz pénzügyi viszonyok folytán csak 1925-ben vehetett az építkezés nagyobb lendületet. Ezen rekonstrukciónális munkálatokba összesen 10,626.631 81 pengőt fektettek be. Jellemző a társulat pénzügyi gazdálkodására, hogy amikor 1925—1933. években ilyen nagyarányú építkezéseket hajtott végre, ugyanakkor megfelelő takarékossági rendszabályokkal az érdekeltség terhe állandóan csökkent. így, amíg a társulat összműködéséből egy katasztrális holdra eső átlagos összterhelés 1925-ben még 4.72 pengő volt, addig ezen holdanként teher évenként fokozatosan csökkenve, 1933-ban már csak 1.48 pengő volt és 1934-ben 1.17 pengő lesz. A társulat újabban az elnökség javaslatára az eddigi takarékossági intézkedéseken túlmenőleg az ügykezelés további egyszerűsítésének gondolatával foglalkozik.