8 Órai Ujság, 1934. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-05 / 3. szám
Bétitek XX. évfolyam 3. szám Alapította: NADÁNYI EMIL Szerkesztőség és kiadókiadak V, Honvéd utca 10 - Te: *15-0-14 Balkáni blöff Nagy kár, hogy a kitűnő Jorga professzor jelenleg magánember s így aligha veszik majd komolyan meghívását a revízióspárti angol képviselők, akiket helyszíni tapasztalatok gyűjtésére Romániába invitál. Pedig csakugyan nem ártana, ha az angol alsóház szóbanforgó tagjai szaván fognák Jorga professzort, az egykori román miniszterelnököt s egy kissé körülnéznének Erdélyben, ahol oly bőséges lehetőségek kínálkoznak a román politikai módszerek tanulmányozására. De ha pillanatnyilag talán nem is túlságosan biztosságos tereptanulmányokat végezni a forrongó román királyságban. Jorga professzor ötletének megvalósítására könnyen sor kerülhet. Ha más formában is, mint ahogy az ötlet felmerült. Ha jól emlékszünk, éppen Jorga professzor miniszterelnökségének a méjen is jart már egy bizottság Erdélyben, nem ugyan a hivatalos román körök meghívására, hanem az amerikai református egyházak küldetésében. Ez a bizottság három éven át újból és újból áthajózott az Óceánon és bejárta Erdélyt, közvetlenül érintkezett a lakossággal, belenézett a hatóságok intézkedéseibe és végül tapasztalatairól vaskos kötetben számolt be, melyet a Népszövetség valamennyi tagjának megküldött. Nos, az angol képviselők olyan hiteles forrásmunkát találhatnak az amerikai jelentésben, amelyben épp úgy megbízhatnak, mint a legközvetlenebb személyes észleletekben. Csak végig kell lapozniok e vitathatatlanul tárgyilagos ,és elfogulatlan jelentést, hogy idepillantást nyerjenek a brutalitásnak, jogfosztásnak és zsarnokságnak riasztó légkörébe, mely a szerencsétlen Erdélyt fojtogatja. Lélegzetállító olvasmány ez a jelentés, egy legázolt ország szörnyű rémregénye, melynél súlyosabb vádirat alig látott napvilágot Trianon ellen. A vádirat szerzője pedig nem érdekelt fél, minden sorát egy idegen világrész hűvös és semleges objektivitásával írták. S mégis mily keserűség csap ki e semleges betűkből, hogy lángol és izzik benne a részvét és humanitás, mely jóvátételt és igazságot követel! Valószínű, hogy az angol képviselők meginvitálása csak balkáni blöff. De a revízió ügyének mégis használni fog, mert akaratlanul is újból figyelmeztet Erdély magyarjainak tragikus sorsára. HÍ / FILLÉR 1/O JPL Hogyan élt Stavisky Budapesten ? Pokol tombol az égő duxi bánya mélységeiben Százhuszonké áldozata van a haláltárnának — Borzalmas éjszaka a Nelson-bányatelepen — A 8 Órai Ifjság munkatársának telefontudósítása — Dux, január 4. Harminchárom esztendeje nem fordult elő cseh területen olyan borzalmas bányakatasztrófa, mint tegnap történt az osseki Nelson tárnában. Az Érchegység cseh határvidékén, a duxi bányamedencében fekvő Ossek község határában van a Nelson-tárna, amely a Brüxi Szénbányavállalat tulajdona. Itt történt a katasztrófa tegnap délután. Teljes üzemben állt a tárna, bányászok százai dolgoztak a különböző vajatokban, amikor néhány perccel öt óra után hatalmas detonáció dördült el a föld mélyében s megrázkódtatta még a felszínen lévő épületeket is. A tárna 3. számú bejárati nyílása, terméskő és téglafal, úgy összeomlott, mint egy papírkártyavár s a földrengésszerű rázkódtatás rombadöntötte a tárna bejáratánál lévő házakat is. S a következő pillanatban kísérteties gáz- és filstfelleg jelent meg a romhalmazzá változott nyílás fölött. Szerencsétlenség történt, óriási robbanás, szörnyűséges katasztrófa. Megszólalnak a szirénák Az első másodpercekben megdermedve a rémülettől vártak a föld felett dolgozó emberek, — irodai tisztviselők, raktármunkások, igazgatósági alkalmazottak, — lesz-e folytatása a robbanásnak, rengésnek, mennyi üilt-e lábuk alatt a po’•‚‚!? De nem telit bele egy fél perc s már megszólaltak a vésztjelző szirénák, vijjogva-búgva hirdette hangjuk a katasztrófát. Csoportvezetőik rohanvást rohantak a mérnökökhöz, jelentették, mit hallottak a föld mélyében: süvítő zúgást, amelyet mennydörgő, fül■ süketítő robbanás, idegrázó, végnélkülinek tetsző dörrenések sorozata követett. Azonnal abbahagyták a munkát, megteltek a liftek, szállítókosarak, a csillék s már útban voltak felfelé, amikor meghallották a sziréna sikoltozását. Bányalég! Megdöbbenve állapították meg azonban, hogy a 3-as, 7-es és 8-as számú lejáratokból senki sem érkezett, senki sem menekült. A 3-as bejárat volt az, amely összedőlt a robbanás pillanatában, a másik két kapu ép maradt, de aki feléjük közeledett, riadtan hőkölt vissza: bányalég töltötte meg ezt a két tárnát. 132 ember hiányzik , miközben a lakótelepekről már közeledett a bányászcsaládok, feleségek és anyák, gyermekek, hozzátartozók kétségbeesett serege, a mérnökök névsort olvastak: százharminckét bányász hiányzott. Leszállt az est, sötétség borult az a különböző tárnák legénysége halottsápadtan az arcukat borító koromréteg alatt, sietve-menekülve tódult a magasba, a szabadiba, telepre, kocsireflektoraikból hevenyésztek világítást a mentőcsapatok számára. A megmenekült bányászok önként, egymással vetélkedve az elsőségért, siettek eltemetett társaik segítségére. Elnémult a haláltárna Semmilyen jel nem szólt a mélyből. A bányatelefonok huzalait eltépte a robbanás. A bányakatasztrófák „telefonja**, a csillék vágányai — némák voltak. Senki sem kopogtatta a síneket senki sem felelt a morse-kopogtatásokra, hasztalan lesték-várták dobogó szívvel a mentők a legcsekélyebb segélykérő-jelzést is. S százával álltak a bányatelep vaskerítése előtt zokogó nők-gyermekek, talán már özvegyek-árvák, amikor megkezdték a romhalmaz eltakarítását A munka nehezen haladt elém. Mindhárom tárna el volt gázosítva. Szellőztetőkészülékeket hatalmas ventillátorokat kapcsoltak be fokozatosan, ahogyan a gázmaszkos mentők előrejutottak. Az első akadály eltakarítása órákig tartott: a robbanás ereje a szállító csilléket egy tömegbe összepréselve. Pánik!