8 Órai Ujság, 1934. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-05 / 3. szám

PÉNTEK 4. OLDAL] látozások­ folytán nagyon kérdéses­sé vált a követelés realizálása. Tudvalévő, hogy az egyes államok vállalt fizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget. Ettől függetle­nül a revíziós mozgalom is kedve­zőbb megítélésre talál és azt remélik, hogy az optáns köve­­telések résztörlesztésének ideje alatt az országhatárok reánk kedvező vál­tozáson mennek keresztül és ennek következtében sok optánsbirtok visszakerülhet Magyarországhoz, így ezek a követelések természetesen tárgytalanokká válnak. A budapesti tőzsdén elterjedt hír szerint egyébként nemcsak a Hoff­­mann és Társa bankház, hanem egy másik magánbankház is foglalko­­zott az optánskövetelések értékesí­tésével. Az egész mozgalomnak azonban csak egy bizonyos ideig volt sikere, mert az utóbbi időben már egyáltalán nem lehetett értéke­síteni az optánsköveteléseket, mi­után nem volt rájuk vevő. A tőzsdén egyébként úgy tudják, hogy nemcsak külföldi vevők vol­tak az optánskövetelésekre, hanem előkelő magyar pénzintézet is akadt, amely vásárolt optánskövetelést, illetve előleget folyósított optáns­­követel­ésre. Ez azonban nem volt rendszeresen kifejlődött üzletág, ha­nem egy pénzintézetnek előkelő arisztokrata ügyfelével szemben ta­núsított előzékenysége, amint az üzleti feltételek szempontjából sem kifogásolható. Általában nehezmé­nyezik, hogy a magyar pénzintéze­tek az optánskérdés pénzügyi lebo­nyolításával szemben teljes tartóz­kodást tanúsítottak, pedig, ha ere­detileg megszervezték volna e kér­dés elintézését, nem vált volna szük­ségessé, hogy külföldi pénzcsopor­tok üzérkedjenek és szélhámosok diszkreditálják a magyar ügyet. Súlyos szövetk­es­ményei leisenek­­ a botránynak a francia politikában Páris, január 4. (Saját tudósítónktól.) Az egész nemzetközi pénzvilágban egyre nagyobb hullámokat ver a bayen­­nei Városi Hitelintézet botrányos bukásának ügye, a francia és a külföldi rendőrhatóságok lázasan kutatnak a bank megszökött vezér­­igazgatója, Serge Alexandre Sta­­visky után, akit a francia újságok korunk legnagyobb szélhámosának neveznek s ugyanakkor Lisszabon­ból az a hír érkezett, hogy Stavisky háborítatlanul hajóra szállhatott és most útban van Délamerika felé. Tissier, az összeomlott pénzinté­zet volt ügyvezető­ igazgatója, aki beismerte, hogy Stavisky utasítá­sára a hamisítások egész sorozatát követte el, tegnap ismét részletes vallomást tett de Haalt vizsgáló­­bíró előtt. A vallomásáról kiadott hivatalos közlemény először tesz kifejezet­ten említést az ügy magyar vo­natkozásáról. A közlemény szerint Tissier, mi­kor a vizsgálóbíró megkérdezte, hogy milyen módon gondolták a bank óriási deficitjét eltüntetni, ezt válaszolta: — Magyar optánskötvényeket vásároltunk s abban a hitben voltunk, hogy az üzlettel járó hatalmas nyereség lehetővé fogja tenni a bank ügyeinek tel­jes rendezését. Tissier egyébként most is hangoz­tatja, hogy tehetetlen eszköz volt Stavisky kezében. Tardien lapja a kormányrendsszer ellen Az üggyel kapcsolatban Tardieu lapja, a Liberté, súlyos vádakat emel a jelenlegi kormányrendszer ellen s hangoztatja, hogy a nagyszabású csalást csak be­folyásos politikusok segítségével lehetett ilyen sokáig titokban tartani. Az újság súlyos leleplezésekkel fe­nyegetőzik. Bejelenti, hogy az ügy­ben szereplő előkelő személyiségek nevét kíméletlenül nyilvánosságra fogja hozni. A Liberté felveti a kérdést: ho­gyan lehetséges, hogy amikor még augusztus 8-án történt elő­ször, hogy a bank egy nyolc­milliós követelést nem tudott rendezni, nem indították meg azonnal a bank ellen a legszigo­rúbb eljárást. Ez a halogatás annál súlyosabb be­számítás alá esik, — teszi hozzá, — mert hiszen erről annak idején pon­tosan értesült a pénzügyminiszté­rium is. A Liberté állítása szerint most is, amikor a botrány már kipattant, Stavisky zavartalanul folytat­hatta Párisban nagyúri életét, sőt hétfőn megjelent a pénzügy­minisztériumban, ahonnan elé­gedettségtől sugárzó arccal tá­vozott. „Nincs miiöl tartani44 Barátainak ekkor azt mondotta, hogy nincs mitől tartani, az ügy rövidesen teljes megelégedésre ren­deződni fog. Kétségtelen: a bayonnei szélhá­mos-vállalkozás sikerét nagyban előmozdította az a körülmény, hogy a vállalkozást tekintélyes polgá­rok is fedezték a nevükkel. Helyet foglalt, többek közt, az in­tézet igazgatóságában Joseph Ga­rat, Bayonne város jelenlegi pol­gármestere is, aki az uralmon levő radikális szocialista párt egyik ve­zető egyénisége. Állítólag a radiká­lis szocialista párt más vezető poli­tikusai is támogatták Stavisky üzelmeit s az ellenzéki sajtó ennek a különös barátságnak a magyará­zatát abban véli megtalálni, hogy Stavisky hatalmas összeggel támo­gatta a radikális szocialista párt politikai propagandáját. A bayonnei bankbukás tehát nem tisztán a francia pénzvilág szenzációja, hanem elsőrendű politikai esemény is, amely úgy lehet, politikailag is súlyos kö­vetkezményeket von maga után. A közvélemény, de különösen az ellenzéki sajtó főleg azt a kérdést firtatja: a botrány kipattanása után miért nem tartóztatták le azonnal Staviskyt, s miért engedtek neki időt arra, hogy zavartalanul átszök­hessen a határon. A rendőrség sú­lyos mulasztásának tudják be azt is, hogy Hayotte, a párisi Empire-színház igazgatója, aki Stavisky hamis kötvényeinek egyik fő kihelye­zője volt és akinek színházi vál­lalkozását Stavisky pénzelte, ugyancsak megszökhetett. Egyéb­ként éppen most híre érkezett, hogy az Empire igazgatóját idő­közben letartóztatták, ezt a hírt azonban még hivatalosan nem erősítették meg. 1934 JANUÁR 5 Stavisk­y romantik­us alattija A bűnügyi vizsgálattól eltekint­ve, a közvéleményt elsősorban Stavisky regényes alakja foglalkoztatja. A közvéleményt mé­lyen megdöbbentették a Stavisky­­ról megjelent leleplezések, mert ezekből kiderült, hogy íme, egy többszörösen büntetett előéletű em­ber is milyen könnyű szerrel jut­hat fontos pozícióba, ha megfelelő politikai összeköttetésekkel rendel­kezik. A francia sajtó napról-napra újabb, érdekes részletekkel szol­gál Stavisky mozgalmas, csodá­latos előéleteiről. Mint megírtuk, Páris egyik leg­előkelőbb hoteljében éves lakosz­tályt bérelt s a Cote d'Azur váro­saiban is feltűnést keltett feje­delmi fényűzésével. Saint Jean de Luz legelőkelőbb bárjában még ma is áhitatos tisztelettel emlegetik a nevét. — Alexandre úr, — mondotta a bárman egy párisi riporternek — a legjobb vendégeink közé tartozott. Nem parancsolgatott, csak a szemé­vel intett. Amikor belépett, egysze­rűen a nevemen szólított, ez volt minden. Én már tudtam, hogy mit kell tenni: virágokért raktam az asz­talára, a zenekart figyelmeztettem, hogy halkan játsszék és szüntelenül hordtam asztalára a cocktaileket. A számlát sohasem kérte. Távozása után szalvétája alatt egy 500 frankos, vagy néha ezer frankos bankjegyet találtam, ami rendezte a számlát s egyúttal bőséges borravalót is jelentett. Többnyire két-három nő társaságá­ban látogatott el hozzánk. Nálunk az utóbbi időben nem igen kártyá­zott. Százfrankos alapon játszott és már nem talált magához méltó partnert Úgy tudom azonban, hogy nagy kártyacsatáit Cannesban vívta, s azt mesélik, hogy hatalmas diffe­renciái voltak... Stavisky körülrajongott ember volt a legfényűzőbb nemzetközi mulatóhelyeken, s mindenütt mé­lyen fájlalják bukását. Ilyen bő­kezű vendéget aligha találnak egy­hamar. Mindenesetre Stavisky ala­posan megérdemelte az Arséne Lu­­pin nevet, amellyel bizalmas bará­tai már régen megajándékozták. Regényesebb karriert a legmeré­szebb írói fantázia sem tudott vol­na kitalálni. Hiszen 1926-ban a nemzetközi rendőrségi bulletin közölte a fényképét s felhívta a világ összes rendőrha­tóságainak figyelmét személyé­re, mint korunk egyik legvesze­delmesebb szélhámosára, s már két esztendő múlva Bayotti­­neban egy pénzintézet élén áll, min­denki hódolattal közeledik hozzá és a takarékos kispolgárok gondol­kodás nélkül bízzák rá vagyonu­kat. Valóságos regény, amely még sok érdekes és izgalmas fejezetet tartogat a közvélemény számára- Stavisky egymillió frankot nyert a cannesi játék­­kaszinóban Páris, január 4. (Magyar Távirati Iroda.) A Mar­tin cannesi értesülést közöl, amely­ szerint Stavisky 1932 telét Can­­nesben töltötte, nagyban játszott a játékkaszinóban és egy alkalom­­mal egymillió frankot nyert. A­ szóbanforgó játszma után a ka­­szinó igazgatósága megvizsgálta a kártyákat és megállapította, hogy­ Stavisky hamisan játszott. Hatá­rozott bizonyítékok hiányában azonban nem lehetett vádat emelni ellene. Egy évvel később Stavisky ismét nagyban játszott a kaszinó­ban és ez alkalommal kétmillió­­ frankot nyert. J­.1 csalóit bi­ztonságban éréstéti maguk­at Paris, jan. 4. (Magyar Távirati Iroda.) A bayonnei hitelintézet igazgatói a kötvénycsalást úgy követték el, hogy a bank pénztárkönyveiben 100­0 frank névértékben kibo­csátott kötvényeket számoltak el, a kötvények vásárlóinak pedig 500.000—1.000.000 névértékű hamis kötvényeket adtak át. Mivel a kötvények beváltására csak a ki­bocsátástól számított két éven be­lül került volna sor, mivel to­vábbá a pénztárkönyvekben sem­mi rendellenesség sem mutatko­zott, a csalók teljes biztonságban érezték magukat. Stavisk­y útban délamerik­a felé?– Lisszabon, jan. 4. (Havas.) Híre járt, hogy Stavisky Lisszabonba utazott és útrakelt Venezuela felé. A lisszaboni rendőrség szi­gorú vizsgálat alá vette a Raoul Suarez hajó utasai­nak névsorát. Ez az egyetlen hajó, amely tegnap Dél­­amerika felé útrakelt. A rendőrségnek nem sikerült az utasok között Stavisky nyomára bukkanni. (MTI.) Chautemps miniszterelnök nyilatkozata Páris, január 4. (Magyar Távirati Iroda.) Chau­­temps miniszterelnök a Stavisky­­üggyel kapcsolatban a következő kijelentést tette: Az igazságszolgál­tatás hajthatatlan szigorral fog to­vábbhaladni a megkezdett úton és semmiféle személyi tekintetek sem fogják feltartani. Ha kiderül, hogy bűnös kedvezésekről van szó, a kor­mány erélyesen teljesíteni fogja kö­telességét.

Next