8 Órai Ujság, 1934. február (20. évfolyam, 25-46. szám)

1934-02-08 / 30. szám

1*34 PERRTTAR 8 AaiSisufi CSÜTÖRTÖK 3* OLDAL Gróf Bethlen István: A magyar-orosz egyezmény sikere a kormánynak A gazdasági élet vezetői nyilatkoznak a diplomáciai kapcsolat felvételéről (Saját tudósítónktól.) A magyar gazdasági élet vezetői a Rómában megkötött magyar-orosz diplomá­ciai egyezményeknek igen nagy je­lentőséget tulajdonítanak. Általá­nos az a vélemény, hogy a magyar ipar, kereskedelem és a magyar mezőgazdaság szem­pontjából újabb lehetőségeket fog megnyitni a római meg­egyezés. A magyar ipar felkészültsége és a magyar mezőgazdasági produktu­mok világviszonylatban is első­rangú minősége minden bizonnyal ki fogja tudni használni azokat a gazdasági lehetőségeket, amelyek a mostani megállapodást követő gaz­dasági tárgyalások során kínálkoz­nak. A magyar közélet reprezentán­sainak a megállapodással kap­csolatban tett nyilatkozatait itt közöljük­­ Gróf Bethlen István: — A magam részéről teljes meg­elégedéssel fogadom azt, hogy Magyarország és Oroszország kö­­zött a normális diplomáciai kap­csolatok felvétele bekövetkezett. Ennek a megtörténtét annál is in­kább helyeslem, mert hiszen a képviselőház külügyi bizottságá­ban több ízben rámutattam arra, hogy ezekre a kapcsolatokra a két állam között úgy politikai, mint gazdasági szempontból szükség van.­­— A normális viszonyok meg­teremtését politikai szempontból azért tartom szükségesnek, mert Oroszország az utóbbi évben két­­ségbevonhatatlanul mind nagyobb szerepet kezdett játszani a világ­­politikában. Oroszország kapcso­­csolatainak felvétele Franciaor­szággal, ennek folyományaképpen Herriot utazása Szófián át Moszk­vába, azután az orosz-lengyel szerződés, majd Oroszországnak a kisantant államaival kötött meg­nemtámadási szerződése nyilván­valóan mutatják, hogy Orosz­ország a maga nyugati frontján diplomáciailag sikeres tevékeny­séget tudott kifejteni és hasonló­képpen sikerre vezetett az a tö­rekvése, hogy a japán-orosz kontro­­verziók ellensúlyaképpen az Egye­sült Államokkal megegyezzen és azokkal magát diplomáciailag szintén elismertesse.­­ Rá kell mutatni arra, hogy az a tevékenység, amelyet Orosz­ország Genfben a leszerelési kon­ferencián kifejtett, bizonyítéka annak, hogy az Orosz Birodalom útban van ahhoz, hogy a népszövetségi politikában is előbb-utóbb na­gyobb szerephez jusson.­­ Mindezeknek a körülmények­nek a tárgyilagos mérlegelése lehetetlenné teszi számunkra azt, hogy mi ignoráljuk a vi­lágpolitikának ezt a most már számításon kívül nem hagy­ható faktorát, és azt a szerepet, amelyet Orosz­ország a közel­jövőben betölteni fog. A kisantant maga is belső tárgyalásokat folytat vele a nor­mális diplomáciai kapcsolatok megteremtése érdekében és Ma­gyarországnak érdeke, hogy mi­előtt ez bekövetkeznék, szintén normális viszonyt teremtsen Orosz­országgal. Ezeknek a követelmé­nyeknek felel meg a most nyilvá­nosságra jutott elhatározás, amely mindenesetre is kétségkívül külpolitikai sikerét jelenti a magyar kormánynak. . . A politikai szempontokon túl azonban gazdasági tekintetben is kívánatos volt ennek a kapcsolat­nak megteremtése, mert hiszen ezen a téren sem ignorálhatók azok a lehetőségek, amelyek úgy iparunk, mint mezőgazdaságunk exportja szempontjából kínálko­zik. A diplomáciai kapcsolatok fel­vétele, bizonyos körülmények fen­­forgása esetén, jelentékeny mér­tékben támaszthatja alá kivite­lünket Oroszországba, különös te­kintettel arra, hogy a dunai közlek­ekedés az arra irányuló árucsere lebonyolítására alkalmas és fel­használható útvonalnak látszik. E kapcsolat révén nagyobb kiviteli szabadsághoz, szélesebb akciórá­­diáshoz jut a magyar kereskede­lem, az ipar és a mezőgazdaság, amit semmi esetre sem lehet leki­csinyelni ma, amikor mindenfelől vámfalak meredeznek kivitelünk útjába. Tenyészállataink, lovaink, vetőmagvaink, gyümölcsfacseme­­téink kivitele, mezőgazdasági gép­iparunk és egyéb ipari termékeink exportja szempontjából Oroszor­­ság jelentős piaccá válhatik, hogy mily mértékben, az a tárgyaló fe­lek ügyességétől és kölcsönös meg­értésétől függ. A diplomáciai kapcsolatok felvételét Oroszországgal annyi­val inkább lehetőnek, sőt kívána­tosnak tartom, mert meg vagyok győződve arról, hogy az ország belső politikai és társadalmi rend­jének szempontjából a kormány gondoskodott minden eszközről és garanciáról abban a tekintetben, hogy a harmadik internacionálé propagandája Magyarországon talajra ne találjon. * Ugron Gábor, v. b. t. L. volt belügyminiszter.­­T- Róma, London, Páris, Wa­shington, Varsó és Hitler Ber­linje után a kisantant az egye­düli, aki nem vette fel az érint­kezést Oroszországgal. Külpoli­tikában pedig a magyar érdekek nem azonosak a kisantantéival. Éber Antal, a Budapesti Keres­­kedelmi és Iparkamara elnöke. — A Gömbös-kormány működésé­nek kezdetén legfőbb gondja volt, hogy nemzeti termelésünk produk­tumai számára a külföldön meg­felelő kereskedelmi megállapítások létesítésével piacot teremtsen. Hogy ez a mai viszonyok között milyen elképzelhetetlenül nehéz feladat, azt mindenki tudja, aki a világ mai szerencsétlen autarchikus beállított­ságát figyelemmel kíséri. Nyilván ennek a szempontnak — hogy tudni­illik — minél több kivezető utat te­remtsen a magyar termékek szá­mára — következménye az orosz megegyezés, amelyet ebből a gaz­daságpolitikai szempontból öröm­mel kell üdvözölni.­­ Természetes, hogy ebben az esetben sem szabad magunkat vér­mes reményeknek odaadnunk, mert ha vannak is ipari cikkeink, ame­lyekkel be tudunk hatolni Orosz­országba, viszont hitelbe való szál­lításra tőkeszegénységünknél fogva nagyon kevés lehetőség kínálkozik, enélkül pedig nehéz dolog lesz a külföldi ipari országok versenyével megküzdeni. Maga az a tény azon­ban, hogy egy új, eddig teljesen el­zárt piac megnyílt, pozitív ered­ménynek kell hogy számítson, e mel­lett pedig maga az elhatározás do­kumentuma annak a helyes irány­zatnak, hogy a mai súlyos gazda­sági viszonyok között minden lehet­séges alkalmat meg kell ragadni külkereskedelmi összeköttetéseink élénkítésére. Chorin Ferenc, felsőházi tag, a gyáriparosok orszá­gos egyesületének elnöke: — A magam részéről osztom azo­kat a véleményeket, amelyek a ma­gyar kormány jelentős sikerének tekintik a magyar-orosz diplomá­ciai egyezmény megkötését. Remé­lem, hogy kellő előkészítés után en­nek a megállapodásnak gazdasági eredményei is lesznek. Meg vagyok győződve, hogy ezek után sikerülni fog egy olyan kereskedelempoliti­kai megállapodást kötni, amely nemcsak a magyar iparnak nyitja meg az utat az orosz piac felé, de emellett a magyar mezőgazdaság­nak is biztosíthat kiviteli lehetősé­get. Fenyő Miksa országgyűlési kép­viselő, a GyOSz igazgatója a következőket mondotta: " A gyáripari körök az Orosz­országgal való diplomáciai viszony felvételét szívesen látják, mert szá­mításaik szerint ez a gazdasági for­galomnak és pedig úgy a gyári, mint a mezőgazdasági forgalomnak komoly megélénkülését fogja maga után vonni. A magyar gyáripar szí­vesen áll rendelkezésére a kormány­nak, ha felszólítást nyer a kereske­delmi tárgyalásokba való részvé­telre.­­ A magyar ipar szempontjából főleg a vas-, gép-, fém- és textilipar lehetnek érintve és foglalkoztatva a Lehet-e a­ diplomás nő szenvedélyes szerető, odaadó feleség önfeláldozó anya? Megtudja Ray Francis új filmjében Dr. MARY STEVENS (Az orvosnő) Premier ma CORSO CAPITOL Warner Bros. világfilm RAIMA nem ázik át, tartóssága csodával határos Az én talpam Okmatalp Kevés pénzért soká tart

Next