8 Órai Ujság, 1934. április (20. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

Húsvéti szám ára IQ fillér Budapest, 1934 április 1. Vasárnap : JRAiussiG XX. évfolyam 73.szám Alapította: NADÁNYI EMIL 10 Gróf Bethlen István húsvéti nyilatkozata A pomai megállapodások — Amikor egyedül álltunk szemben a nagyvilággal—Hit és bizalom a nemzeti eszmében — Magyarüldözés az utód­államokban — Összetartás és áldozatkészség Válasz a magyar ellen emelt hazug vádakra A legutóbbi római tárgyalások idején gróf Bethlen Istvánnak ter­jedelmében és gondolati szárnyalá­sában is hatalmas cikke jelent meg, amely részben, vagy egészében be­járta az egész világ sajtóját és mindenütt feltűnést keltett. A volt miniszterelnök, aki több, mint tíz esztendeig — éspedig úgy az or­szágnak, mint a világpolitikának legviharosabb idején — közvetlen közelségből látta kialakulni az ese­ményeket és figyelte azokat a hata­­kokat, amelyek a háború utáni or­szágok politikájában közrejátsza­nak, említett cikkében végtelen jó­­zansággal, tisztánlátással és leszűrt bölcsességgel állapította meg a ma­gyar külpolitika reális céljait és a módszert, amely azokhoz elvezet. Kicsiny és oly sokfélül veszélyez­tetett népnek, mint mi vagyunk, egy pillanatra sem szabad elveszí­teni tisztánlátását, a képességet arra, hogy minden helyzetben szá­mot vessen a kockázattal, amelyet esetenként viselnie kell; egy pilla­natra sem szabad behódolnia még­oly csábító illúzióknak, vagy ér­zelmi momentumoknak, mert mind­ezek könnyen zátonyra vihetik há­jónkat és tönkretehetik az ország jövőjét. Életünk folytonos alkudo­zás az események változásával, fe­szült figyelése a hatalmi eltolódá­soknak s amíg az erőviszonyok végképpen ki nem alakultak Euró­pában, addig, bár rendíthetetlenek­nek kell lennünk a magunk céljai­nak az ismeretében, de rugalma­soknak és szabadoknak abban a te­kintetben, hogy mindig a kínálkozó legjobb utat választhassuk. Amit bennünk Európa, a saját érdeké­ben, értéknek tart, azt könnyel­műen soha ne adjuk ki a kezünk­ből, a gesztenyét másokért ne ka­parjuk ki a tűzből és mindennek, amit teszünk, vagy mások érdeké­ben nem teszünk, múlhatatlanul legyen meg értelme, legyen meg az ellenértéke. A nemzetek vásárján csak az az ország lehet hallatlanul és eszményien nagylelkű, melynek a nagylelkűsége senki számára nem bir értékkel. Bethlen István cikke, — mely ezeket a gondolatokat ébresztette bennünk, — mély és maradandó hatást tett és ezen mit sem rontot­tak azok a mesterkélt, elfogult s nagyobb részükben dilettáns észre­vételek, amelyek vele kapcsolatban helyenként megjelentek. Mindenki érezte, hogy itt történelmi felelős­séggel beszél egy államférfi és sza­vaiban egy nemzet múltjának su­gallata szárnyal, a maga rengeteg közvetlen tapasztalásának, elmél­kedéseinek és vívódásainak ered­ményei szűrődtek le. Azóta nyilvá­nosságra kerültek a római megálla­podások, s a jelek arra mutatnak, hogy teljes harmóniában a magyar külpolitikának azokkal az alap­­principiumaival és követelményei­vel, amelyeket Bethlen István cik­kében kifejezésre juttatott. A római megállapodás Azzal a kérdéssel kerestük fel most gróf Bethlen Istvánt,­ hogy Róma után van-e az említett fejte­­getésekhe­z hozzátenni, vagy azokon módo­sítanivalója? A beható beszél­getésből, amelyet vele folytatni szerencsénk volt, a következő rész­letet köz­öljük. Bethlen István így válaszolt: — Meggyőződésem szerint Rómá­ban semmi olyan nem történt, ami a Pesti Napló­ban megjelent cik­kem fejtegetéseivel ellentétben volna­, illetve az abban kifejezésre jutott, álláspontommal ne egyezne. Ezt egyképpen értem úgy politikai, mint gazdasági vonatkozásban. A ■olitikai megállapodások értelmében Olaszország, Ausztria és Magyar- OTSZ.1X arra kötelezte magát, hogy minden olyan esetben, amikor ezt a három állam valamelyike kívána­tosnak tartja, az említett országok kormányai közös megbeszéléseket fognak folytatni, mielőtt az egyik, vagy a másik, politikai irányban, magát elhatározná, vagy leszögezné. Erre vonatkozólag tudni kell, hogy a három államinak ez a kapcsolata eddig sem hiányzott, mert ez az ál­landó kontaktus megállapodássze­­rű­en eddig is megvolt. Az erre­­vonatkozó megállapodás életben volt egyrészt Magyarország és Olaszország, Magyarország és Auszt­ria, másrészt Ausztria és Olaszor­szág között. A változás, nóvum te­hát a mostani római megállapodások­ban annyi, hogy azokat az eszme­­cseréket, amelyeket eddig két-két fél folytatott egymással, most majd a három fél fogja együttesen foly­tatni. Vagyis: a forma megválto­zott, lényegében azonban az eddigi helyzet marad fenn továbbra is. Azonban az új forma sem jelenti va­lamely, a kisan­tantihoz hasonló blokk létesítését, mert hiszen a po­litikai jegyzőkönyv értelmében a megállapodáshoz más államok­ is

Next