8 Órai Ujság, 1934. augusztus (20. évfolyam, 172-196. szám)
1934-08-01 / 172. szám
HMM ATOUSITIES 1 TI SZERDA 3. OLDAL ■■■El ■ M 3 Órai Újság munkatársa az osztrák polgárháború kettős köre Kalandos éjszakai autóút a gerillaharcok vonatán , az Enns völgyétől Leobenig Elsőnek a magyar sajtóban a 8 Órai Újság közölt megrázó helyszíni riportot a stájer frontról. A 8 Órai Újság hatalmas és izgalmas harctéri jelentése óriási érdeklődést keltett, olvasóink közvetlenül átélhették a lezajlott véres napok minden izgalmát s akik Ausztriában nyaraló hozzátartozóik sorsa miatt aggódtak, megnyugvást szerezhettek, hogy magyaroknak nem esett kin tódásuk a múlt heti tragikus események során. A 8 Órai Újság tudósítójának jelentéseit most Itt folytatjuk: A felszabadító hadsereg nyomában Leoben, JúL 31. A nyolcas alpesi vadászok nagybajusza szakácsától kapunk egy kis lisztet, csirizt keverünk és felragasztjuk az autó szélvédő üvegére az igazolványt, amely szabad közlekedést biztosít az országúton. Célunk egyelőre Göss, mert úgy halliuk, hogy , a híres sörgyár körül elkeseredett harcok folynak. Hogy eljutnak-e odáig,, az legalább is —* kétséges. Egy vaskos, tömzsi őrmester, derekán az újtípusú automatapisztollyal, amelynek bőrtokja majdnem térdét verdesi, jótanácsokkal lát el, azután rövid búcsú után nekivágunk az útnak. A soffőr mellett ülök, a hátsó két ülés üres, az új kis 100-as Steyr könnyedén száguld a kitűnő, köves országúton. Minden nagyobb baj nélkül elérjük Hieflaut. Bekukkantok a vasúti állomásra. Semmi különös, csak a rendes, megszokott kép: rohamsisakos őrség és podgyásszal zsúfolásig megrágott kézhargoncák. A külföldiek igyekeznek hazafelé. Hatalmas kabinkofferek, rézveretes bőröndök. Rajtuk a bőrszegélyes névjegyek: „Mr. André Chassler, Park Lane Hotel, London"., „Mrs. Chilbert-Miller, 5. Place Bourbon, Paris", stb. A harmadosztályú váróteremből őrszoba lett, itt tanyáznak a legvegyesebb alakulatok: kakastollas Heimwehrek, azután Swittschnigg karhatalma, az Östmarkische Sturmschar emberei, akiknek acélsisakján zöld olajfestékes esik jelzi hovátartozásukat. Vannak teljesen beöltözött, szabályos egyenruhás katonák, de akadnak a polgári életből kiragadott karhatalmisták, akiknek öltözéke a legfantasztikusabb. Beszélek egy lakkcipős, feketenadrágos, zöld viharkabátos segédcsendőrrel, civil foglalkozására pincér, az étteremből hívták be katonai szolgálatra, csak éppen, hogy magára kapott egy Windjacket, átvette a teherautókról osztogatott karabélyt, bajonettát, tölténytását. Sokan vannak, akik menetelés közben a tenyerükben szorongatják a karabély agyát, mert a fegyverről hiányzik a puskaszíj. Mások cukorspárokval, hevederekkel segítettek magukon, hogy e fegyvert vállukra tudják akasztani. A IV. brigád tisztjeinél A IV. brigád vezérkara már előrevonult, itt már csak az „etapp-vonalban" járunk. Tisztek, akik éppolyan szomjasan lesik a híreket, mint mi, beszélgetés közben elmondják, hogyan történt a nagy felvonulás. Kicseréljük információinkat. Ők az északi hadcsoporthoz tartoztak, én délnyugatról jövök. Térkép fölé hajolva, az egyik kilakoltatott vasúti forgalmista szobájában állapítják meg a front állását. A Jayfjrn-hágó ostroma Az Enns völgyének felső harmada volt a legveszélyesebb pont. A Bundesheer vezérkara a beérkezett jelentések alapján nyomban felismerte a szituációt és a helyzet kulcsát jelentő Pyhrn. I MÁTÓL Dollfuss temetése és a gyászszertartás Omnia * Műtétmozi hágó birtokbavételét forszírozta. A zendülés pillanatában ugyanis úgy-szólván alig volt katonaság az Enns völgyében. Csak elszórt csendőrposztok, akiket a fegyveres zendülők könnyedén, legyűrtek. Az első harminchat órában Bécs felé koncentrált szövetségi had-erőket most visszavetették a vidékre. Ezért nem jártak a vonatok, mert a csapatszállítások igénybe vettek minden szabad vonalat. A térképen érdekesen alakulnak ki a felvonulási haditerv részletei. Három oldalról támadták meg a hágót. Északról, Spittal felől, Danner alezredes csoportja. Ehhez tartoznak a 7-es és 8-as alpesi vadászezredek egyes századai, a 4-ik tüzérbrigád ágyúi és a 4-ik gépkocsiszázad kocsijai. Nyugatról, Aussee felől Sohusta őrnagy közeledett, míg a keleti frontszakaszon, Admont felől Kuchar csendőrőrnagy csoportja vette fel a harcot. A franktirőr-harcok borsaimat — Rendkívül nehéz volt az előnyomulás, — mondják. Reguláris csapatok számára hátrány mindaz, ami a felkelőknek előny. A lázadók ugyanis valóságos franktirőr-harcot vívtak. Minden komitácsi-hadicselt felhasználtak. A hegylakók természetesen ismertek minden ösvényt, kétoldalt követték előnyomuló élcsapataikat, állandóim oldalozó tüzet kaptunk, ami rendkívül megnehezítette a hadcsoportok fejlődését. Meredek lejtőkön sziklákat görgettek alá. A Pfelegerteich közelében pedig két ízben is valóságos morénákat zúdítottak le. Köveket, szikladarabokat raktak halomba a meredek szírt fokokon s amikor a felvezető szerpentinen, elvágták a kőgörgeteget biztosító fenyőtörzsek kötelékeit s a moréna lezúdult. Kelavinák — Nagy károkat nem okoztak ugyan ezzel, csak néhány könynyebb sebesülés történt, mert katonáink, akik szintén hegyvidéki emberek, részben számítottak is erre, részben pedig még idejekőkorán észrevették a lezúduló kőlavinát. Mindenesetre rengeteg nehézséget okozott az országutakat elborító kőtörmelék eltakarítása. Mi, gyalogosok, még csak átveszkelődtünk, de az autós csapat soffőrjeit rendkívül akdályozták a sziklatörmelékek. Szerbia, 1914__ — Súlyosabb veszteségeket okoztak a fák koronái között elhelyezkedett lövészek, akik több tisztünket megsebesítették. Esek a komitácsik, akárcsak 1914-ben Szerbiában, elsősorban a vezénylő tisztekre pályáztak. Ma kaptuk telefonon az értesítést, hogy Karinthiában Völkermarktnál . Megnehezítette az előnyomulást, hogy az utak mentén seregestül döntötték ki a hatalmas szál fenyőket, amelyek valósággal áthághatatlan akadályokat képeztek. Hogy felesleges emberéletet ne áldozzunk, nem is küldtünk járőröket előre annak a kipuhatolására, hogy a fenyőbarrikádok mögött lappanganak-e felkelők, hanem először aknavetővel adtunk le egy a 11-es vadászok első századának parancsnoka is ily módon halt hősi halált riasztó lövést, majd tüzérség tisztította meg az utat. — Mindez természetesen lassúvá tette az előrejutást. Tessék elképzelni: keskeny hegyi szerpentinen lemozdonyozni az ágyút, irányba állítani! Úgy halljuk, hogy egy helyen a robbanógránátok felgyújtották a gyantás fenyőtörzseket. Ott aztán megint ki kellett várni, amíg a barrikád elhamvad. A Wolfsberg ostrománál leterítette egy ilyen átkozott Baum-schüitze golyója ... Gránáttal szétlőtt fenyőbarrikádok Ham