8 Órai Ujság, 1934. november (20. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
SZOMBAT 4. OLDAL afoníjság „Csak fegyverrel a kezünkben köthetünk tisztességes békét" Báró Perényi Zsigmond nagyhatású megemlékezése gróf Tisza Istvánról, mártírhalálának évfordulóján (Saját tudósítónktól.) Kegyeletes megemlékezéssel adózott a nemzet nagy halottjának, Tisza István emlékének, mártírhalála évfordulóján a Tisza István Társaskör és Emlékbizottság. Az ünnepségen a politikai és társadalmi világ számos kiváló képviselője vett részt, akik az idén még a szokottnál is többen jöttek öszsze, hogy meghallgassák báró Perényi Zsigmondnak, Tisza István meghitt munkatársának megemlékezését. Az elnöki emelvényen Berzeviczy Albert, Beöthy László, Balogh Jenő belső titkos tanácsosok, Horánszky Lajos, a Társaskör igazgatója és báró Perényi Zsigmond foglaltak helyet Szemben az elnöki emelvénnyel ült József főherceg, tábornagy, Hómán Bálint kultuszminiszter és Almássy László, a képviselőház elnöke. Az ünnepségen, többek között, megjelentek: Báró Ábele Egon, dr. K. Aczél Rózsa, Al- Jnásy László, Auer György, Balásházy Iván, dr. Balogh Jenő, Bánó Iván, Barényi Jenő, Baumgarten Henrik, dr. Bencs Zoltán, Benedek Sándor, Beöthy László, dr. Bessenyey Zénó, gróf Bethlen Pál, Beczkói Bíró Henrik, dr. Biró Pál, Bluun Gyula, dr. Boár Elek, Boros Samu, dr. Birchard-Bélaváry Rezső, dr. Biró Béla, dr. Balogh Gábor, dr. Chorin Ferenc, dr. Czabalay Kálmán, Dárday Ede, Daróczy Aladár, Décsi Ernő, dr. Dobrovits Sándor, Domony Móric, Drasche-Lázár Alfréd, dr. Dusóczky Károly, vitéz dr. Fábry Dániel, dr. Fellner Frigyes, Fellner Sándor, Fényes István, Fényes Miklós, dr. Födi Károly, Fischer Mihály, dr. Fodor Jenő, Földiák György, Fömötör József, Fráter György, Fráter Iván, Fráter Jenő, Geiger Dezső, Gerlóczi Lajos, Gerlóczy Zsigmond, dr. Gerő Géza, dr. Geszti Andor, dr. Gogolák Károly, dr. Gorove László, dr. Grosz Emil, György Lajos, Györgyey László, dr. Groák László, dr. Hajós Kálmán, dr. Halász Miksa, dr. Halla Aurél, báró Harkányi János, Harkányi József, báró Hazai Samu, Hernyey Vilmos, Hlatky Endre, dr. Holitseher Pál, Horánszky Lajos, Horánszky Nándor, vitéz Horthy István, Horváth Elek, Horváth Károly, Ibrányi Mihály, dr. Jankovich Béla, Jekelfalussy Zoltán, Jeszenszky Pál, báró Kaas Albert, Kálmán Gusztáv, Katona Béla, dr. Keblovszky Lajos, Kelemen András, Kenedy Géza, Király Ferenc, báró Kornfeld Móric, Korody Sándor, dr. Kovács László, dr. Kovács-Nagy Sándor, dr. Kőszeghy Iván, Kruchina Manó, dr. Lakatos Sándor, Sándor Tivadar, dr. Lányi Márton, Leitgeb Imre, báró Lévay Lajos, Ligeti Miklós, dr. Lónyay Ferenc, Lorberer Jenő, dr. Madaras József, Mándy Sámuel, Mattyasovszky György, Medve Zoltán, dr. Medvigy Gábor, Mikszáth Kálmán, Móricz István, dr. Móritz Károly, dr. Moskovits Miklós, dr. Miskolczy Ágoston, Nádas Gyula, dr. Tasnády Nagy András, Nagy Béla, dr. Nagy Miklós, Nagy Károly, Nagy Samu, dr. Némethy Károly, dr. Niamesny Mihály, dr. Ostör József, Nyegre László, Okolicsányi István, csieseri Orosz György, Ottlik György, Patay György, Palágyi Ernő, dr. Pallay Béla, Pallay Tibor, dr. Pap József, Payr Vilmos, dr. Petri Pál, Pogány Frigyes, Pompéry Elemér, dr. Póseh Gyula, dr. Pognár Ernő, gróf Ráday Gedeon, báró Radvánszky Albert, dr. Rakovszky Menyhért, vitéz Rapaich Richárd, dr. Ravasz László, dr. Révy Albin, báró Skerlecz Iván, Soldos Bála, Somkuthy József, dr. Soós Zoltán, Söpkéz Sándor, Sperg Odilo, lovag Szernád István, Stromszky Sándor, báró dr. Szalay Gábor, dr. Szász Károly, dr. Szeghő Zoltán, Székács Antal, Széll József, Szentgyörgyi István, Szilassy Géza, Szinyei Merse István, Szlezák Leó, dr. Szomjas Lajos, dr. Szőnyey Lóránt, dr. Sztebló Dezső, Szunyogh Szabolcs báró Szurmay Sándor, dr. Szigethy Gyula, dr. Székely Géza, dr. Tattffer Vilmos, gróf Teleki János, gróf Teleki József, Telenzky János, Terbócz Imre, Terbócz Miklós, v. báró Than Károly, Tihanyi Lajos, Tolnay Kornél, vitéz Tóthvárady-Asbóth István, dr. Unterberg Hugó, dr. Ujvárossy Lajos, Ujfalussy Gábor, Várady-Szakmáry Dezső, Vinczehidy Ernő dr. Virányi Dezső, báró Vojnits Sándor. 21 ,y°lnoYlch Géza, Wertheimer Adolf, báró Wolfner András, dr. Zeilendorf Dezső. Zelo, érnénk Ernő, Zimmer Ferenc dr. Zsitvay Tibor és sokan mások. Berzeviczy elnök megnyitója Berzeviczy Albert, a Tisza Kör elnöke megnyitóbeszédében utalt arra, hogy akegyeletes ünnepélyen felemelő érzéssel gondolhat minden magyar arra, hogy immár áll Tisza István szobra, amely a magyar nemzet vértanúvá lett nagy fiának emlékét megörökíti. Érdekes részleteket ismertetett ezután Berzeviy Albert Tisza bámulatos munkásságából. Szólott Tiszának a háború alatt kifejtett tevékenységéről, amellyel is közös kormányzással szemben a magyar elem és a magyar érdek háttérbe helyezése ellen küzdött. Szemelvényeket közölt Tisza levelezéséből és hátrahagyott irataiból, amelyek mind arra mutatnak, hogy a külpolitikában és a hadvezetésnél Tiszának mily nagy erőfeszítésére volt szüksége, hogy a magyarság háttérbe szorítását, túlzott kihasználását megakadályozza. — Szüségesnek tartom, — fejezte be beszédét Berzeviczy, — ezeket a tényeket emlékezetben tartani ma, amikor olyan sokan hajlandók minden aggodalom nélkül megújítani a közjogi kapcsolatot Ausztriával. Pedig most látjuk, mily jó barátságban tudunk élni osztrák szomszédainkkal, mióta semmi közjogi kapocs nem csatol össze velük, holott közös-ügyes időkben állandó volt a civódás a monarchia két állama között Üdvözölte ezután Berzeviczy a megjelenteket, majd az éljenzéssel fogadott megnyitó után báró Perényi Zsigmond mondotta el ünnepi beszédét. Feszült ügyelem között kezdte el beszédét báró Perényi Zsigmond. Tisza volt az egyetlen igazi békebarát — ismertetni fogom — mondotta báró Perényi — a nagy hazafit, úgy, ahogyén láttam és látom még most is magam előtt, egyszerű keresetlen szavakkal, nem tömjénnel, hanem igazsággal adózva. Hiszen ő az ünneplést, a dicséretet életében Sohasem szerette, nem szerette, ha neki bókólnak, viszont neki sem volt szokása másoknak hőkölni. * — Mi, akik munkatársai voltunk, — folytatta, — igazoljuk, hogy kész volt bármikor a legegyszerűbb ember jogos érdekeit is felkarolni. Bizony, az ő szobájának ajtajára sohasem volt felírva az, hogy idegeneket nem fogad, mert neki magyar testvérei nem voltak idegenek. Munkatársait, tisztviselőit arra tanította, hogy szolgái a köznek, hogy kötelességük mindenkinek igazságos érdekeit szolgálni és felkarolni. De részivé dacára, ahol visszaéléseket, panamákat talált, azokat kérlelhetetlen szigorral üldözte és csak azokat becsülte, akik betartották azokat az erkölcsi törvényeket, amelyeket önmagával szemben alkalmazott. — Bámulta és dicsérte a magyar nép tehetségét, munkabírását, katonai erényeit. Rendületlenül hitt a nemzet jövőjében, nagyszerű hivatásában, melyet egyik beszédében így fejezett ki: „Az emberiség érdeke is az, az emberi haladás és szabadság érdeke is az, hogy a Duna völgyében a magyar nemzet tölthesse be világtörténelmi hivatását." — Ma már mindnyájan ismerjük a miniszterelnökségi és a bécsi levéltárban feltalálható anyagból, minisztertársainak és más kortársainak nyilatkozataiból, hogy egyedül küzdött, tekintélyének és készültségének egész erejével foglalt állást a békés megoldás és a háború elkerülése mellett és bízvást mond hatjuk, hogy valamennyi magyar és külföldi vezető államférfié közül ő volt az egyedüli igaz békebarát. Mégis, soha nem mentegetőzött, soha a való tényállást a nyilvánosság elé nem hozta. Még Ferenc József halála után sem védekezett, mikor őt mondották a háború okozójának; vállalta a népszerűtlenséget, gyűlöletet s amit előre sejtett: a vértanúhalált. 14 NOVEMBER 9 Miért nem mondott le Tisza, ha a háborút ellenezte? — Sokan nem értik azt, magyarok és külföldiek, hogy Tisza, ha már a háborút annyira ellenezte, miért nem vonult félre, miért nem mondott lel — Ő helyén maradt az ősz uralkodó kérésére, akihez igaz hűséggel és hódolattal ragaszkodott. Ott maradt a zátonyra futó hajó kormányánál, mert tudta, érezte, hogy benne vannak meg azok a képességek, melyek a nemzet élet-halál harcának megszervezésére szükségesek. Mert lemondásával a háború már úgy sem lett volna elkerülhető, de az az erők szétforgácsolására vezetett volna, arra a züllésre, mely később, amikor a hatalmat ki kellett adnia kezéből, tényleg be is következett. Ezért minden erejét a kikerülhetetlen háború szolgálatába állította és valahányszor kedvezőbbre fordult a harctéri helyzet, felemelte szavát illetékes helyen, de nem a nyilvánosság előtt, a béketámogatások érdekében. A lemondás és így a felelősség elhárítása az ő személyére lett volna előnyös, a nemzetre kiszámíthatatlan hátrány és amikor választania kellett a kettő között, Tisza egy pillanatig sem habozhatott. — Sokan túlkonzervatívnak és pártembernek tartották és különösen a választójog kérdésében kifogásolták intranzigens álláspontját, mondván, hogy pártérdekből és a hatalom megtartásáért cselekszik. Pedig ő a pártpolitikát csak eszköznek tekintette, de féltette nemzetét az álprófétáktól és az izgatóktól és népszerű jelszavak kedvéért sohasem volt hajlandó a nemzet érdekeit feláldozni. Azt hiszem, hogy a mai változott viszonyok dacára is elfogadhatjuk azt az elvi álláspontját: „A választójog reformja tárgyában nem mehetünk túl azokon a határokon, melyeket a magyar nemzeti állam fenntartásának kategórikus imperativusa megkövetel." Tisza és ifj. Zrínyi Miklós — A gyöngyösi tűzvész alkalmával történt, hogy Károly király vasúti kocsijába kihallgatásra hívta Tiszát és lemondását elfogadta. Mindenki tudta már a vonaton, hogy mi történt, hogy Tisza nem miniszterelnök többé és élénk beszélgetés folyt a politikáról, a katonai és gazdasági helyzetről. Egyszerre csak nyílik az ajtó, belép az étkezőkocsiba a lemondott miniszterelnök. Udvarias köszöntés és síri csend. Végre Tisza megszólalt: Kérem, csak nem zavarok, miért nem folytatják a beszélgetést! A kérdésre egy magas udvari méltóságot viselő osztrák herceg válaszolt, kedélyes bécsi modorban fején találva a szeget: „Wissen's‘ Excellenz, so lange wir untereinander waren, haben wir ungeniert pontieiért, aber seitdem Siehler sind, traut sich keiner zu reden, denn wir fürehten alle eine Dammheit zu sagen." — Az őt legjobban gyűlölő forradalmárok is látták nagyságát, érezték erejét, tudták, hogy a legnagyobb akadálya a forradalomnak, ezért kellett meghalnia, így az ő halála nem a véletlen, nem a bosszú műve volt, hanem vértanúhalál, mert az eszméért kellett meghalnia, amit képviselt. Tiszát gyakran hasonlítják öersze Széchenyivel, de én azt hiszem, hogy az ő lelki képe inkább ifj. Zrínyi Miklóséhoz hasonlítható. Zrínyi volt korának legzseniálisabb és legbátrabb katonája. Tisza István bátorsága is mindenütt csodálatot keltett, a harctéren tanúsított vitézségéről legendákat beszéltek katonái. — Tisza szigorúan megtiltotta, hogy személyes biztonságáról gondoskodjunk, hogy detektívek kísérjék. Egyik képviselőtársunk szóvá tette előtte álláspontjának helytelenségét, mondván: De hát, kegyelmes uram, nem félsz te attól, hogy egyszer merényletet követnek el ellened? Tisza mosolyogva azt választolta: Kedves barátom, a félelemben igazán nem vagyok szakértő. — Zrínyi Miklós egész életét önzetlen hazaszeretete irányította. Ő, aki oly páratlan érdemeket szerzett, aki annyi vért és vagyont áldozott királyáért és hazájáért, keservesen csalódott királyában és hazájában. Tiszát is elejtette az ifjú király, akit félrevezettek tanácsadói. És honfitársai közül oly sokan gyűlölték és sötét intrikákkal és gáncsverésekkel küzdöttek ellene. Mégis a két hős mindvégig hű maradt királyához és nemzetéhez. „Csak — fegyverrel a kezünkben" — Emlékszem egy jelenetre, mintha most történt volna, pedig 16 év múlt el azóta, mikor a bolgár fegyverletétel híre hozzánk érkezett. A régi munkapárt helyiségében beszélgettünk többen képviselők és éppen Madarassy treck Gyula báró magyarázta, hogy a magyar nemzetnek is le kell tennie a fegyvert és meg kell adnia magát, mert így talán nagyobb veszedelem nélkül elkerülhetjük a vesztett háború beláthatatlan következményeit. Akkor lépett be a klubba Tisza és miután legközelebb állottunk az ajtóhoz, hozzánk sietett. Madarassy Bock Gyula ő előtte is megismételte és megindokolta kijelentését. Tiszának elborult az arca, mintha a szörnyű jövőt maga előtt látta volna. Válaszát — azt hiszem — szó szerint tudom idézni: életének és vértanúhalálának dicső emlékét, adéldát, hitet és reményt. — A magyar igazságnak ma is élőknél hivatottabb hirdetője, mert a háborús felelősségnek szörnyű vádja alól megváltja nemzetét. Nagy tetszéssel fogadták Perényi Zsigmond beszédét és a tapsvihar lecsillapultával Berzevi egy elnök mondott köszönetet a nagyhatású emlékbeszédért. — Isten mentsen meg bennünket — így szólt — attól, hogy védtelenül megadjuk magunkat. Tudjátok Ti azt, hogy milyen gyűlölködő, kegyetlen ellenségekkel állunk mi szemben? Kifosztanának, szétdarabolnák nemzetünk testét, tőlük sem méltányosságot, sem könyörületet nem várhatunk. Ezért mindenáron helyre kell állítanunk a katonai frontot és a belső frontot. Csak fegyverrel kezünkben, mint egységes nemzet, köthetünk tisztességes békét. Mert azt, akinek ereje van, azt megbecsülik, barátságát és szövetségét keresik, a gyengét megvetik és letiporják. — Az Isteni Gondviselés ritka kegyelméből néha próféta küldetik. Eljön és népének hirdeti igéit és boldog nép, mely azokat megérteni és megvalósítani képes. Tiszát kortársai nem értették meg, mert a kor önzése nem fért össze az ő önzetlenségével, a kor gyávasága az ő bátorságával, az anyagilag az ő idealizmusával. — A halott Tisza még sokat adhat az élőknek és a jövő nemzedéknek. Adja