8 Órai Ujság, 1934. december (20. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-14 / 282. szám
jf I ' \ ^ Budapest, 1934 december 14. Péntek ^ ^ fillér C Hhui^lG XX. évfolyam 282. szám Alapította: NAPÁNYI EMIL | Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. Honvéd utca 10 — Tel: *15-0-14 Egy baráti kéz Elég nagy háborúság után vagyunk ahhoz, hogy legalább is a rövid pihenés jogát megköveteljük magunknak. Úgy nézzük, a közönség közkívánalma is ez, miután Genfben a maga megelégedésére meggyőződött arról, hogy nem állunk rosszul Európában, vannak nekünk kiváló és törhetetlen barátaink és vannak más államok, amelyekre viszont annálfogva számíthatunk, mert velünk együtt a békét akarják és az igazságot óhajtják szolgálni. A külpolitika: a világ nemzetközi élete. Nincs pillanatnyi szürete sem, szálai folyton szövődnek, változatai sokrétűek és kimerítheetlenek. Igaz, hogy ezért állandóan ■ajta kell tartani a szemünket és semmiféle elpihenés napjaiban sem eledkezhetünk meg róla, ám mégsem helyeselhetjük Grigor Miklós tegnapi felszólalását. Nem helyeeljük, hogy a parlament nyílt színén állott ki, holott erre a célraegvan a képviselőház külön szeme, a külügyi bizottság, amely éppsen arra való, hogy az ország érdekeinek sérelme nélkül, egészen más hókörben, akusztikában és kevesbb kockázattal foglalkozzék ilyen természetű kérdésekkel. Nem helyeseljük Giigor felszólalását azért sem, mert barátiatlan hívvel fordult egy nagy birodalom kormánya ellen, holott, ha van kormány, amelyről elmondható az, hogy az állam területének népét képviseli, a harmadik birodalom kormánya valósággal egy a német néppel. Lehetnek jelenségek, amelyiket nem szemlélhetünk megnyugvással, de végre is, egy hatvanmilliós birodalomban annyiféle áramlás és rétegeződés lehetséges, küönösen a mai zaklatott időkben, hogy könnyelműség volna minden részeges megmozdulást céltudatos hivatalos megnyilatkozásnak tekinten . Ez a szemlélet ellenkezik a helyzet valóságával. Németország itt van a szomszédunkban és minden egyébtől eltekintve, ezzel a felerajzi ténnyel számolni kell. Oktalin és elhibázott politika volna, ha magunk részéről nem a zavartak a megértés és a szomszédi jóviszony utalnak a követését igyekeznénk előmozdítani, mert úgy van, aho tegnap Gömbös Gyula megmondta: a hasznos és reális magyar külpolitikának az a követelménye, hogy megfogjunk minden baráti kezet és ha egyszer megfogtuk, meg is hatjuk. Ebben pedig nem szabad, hogy egyéni-, vagy világnézeti ezen pontok befolyásoljanak beíreüvet, mert ezeknek a szempontoknak a világ eseményeinek alakulásában vajmi kevés szerepük van. Binyságul éppen kapóra jön a szomszédos Ausztria kiváló kancellárjának, Schuschnigg úrnak a látogatása. Ha bennünk Ausztriával szemben is nem élt volna mindig a zavartalan barátságra és a szomszédijóviszony ápolására való törekvés, akkor ma nem szemlélhetnénk legnagyobb örömünkre és megelégedésünkre éppen az osztrák-magyar barátságban a fejlődésnek és a dunavölgyi előbbrejutásnak egyik legkétségtelenebb garanciáját. A váltakozó osztrák kormányok és belpolitikai rendszerek következtében alakultak ki a két állam közt nem egyszer súrlódási felületek, de minden erőnél, amely közénk akart ékelődni, hatalmasabbnak bizonyultak a történelem erői, amelyeknek működése folyamadó, és megállíthatatlan. Ezek az erőkérvényesülnek a két állam mostani megrendíthetetlenuül szilárd benső baráti viszonyában, amelynek újabb jelét üdvözöljük a kancellár látogatásában. ..Sachusehnigg úgy jön hozzánk, mint aki tudja, hogy egy sellemes és nagymúltú nép legjobb érzelmei fogadják és leghőbb kívánságai kísérik fáradozásainak útján. Tekintetünk ennél az alkalomnál is elszáll Itália kék ege felé és megnyugvással szemléli a nemzetközi politikának azt az erőteljes, baráti koncepcióját, amely az európai béke és az emberiség legjobb etikai, szellemi és gazdasági javainak érdekét képviseli. Elhárítottuk a háborús veszélyt! „Nem fenegyerekeskedni mentünk Genfbez” ” Kánya Kálmán külügyminiszter nyilatkozata Bécs, dec. 13. (Magyar Távirati Iroda.) Kánya Kálmán külügyminiszter Genfből hazatérőben Bécsben fogadta a „Reichspost“ munkatársát, akinek genfi útjáról a következőket mondotta: — Nem azért mentem Genfbe, hogy ott fenegyerekeskedjem és elzárkózzam minden észszerű kompromisszumos javaslat elől, hanem ellenkezőleg, genfi utazásomnak az volt a célja, hogy a magyar kormány részéről minden tekintetben igyekezzem hozzájárulni annak a háborús veszélynek az elhárításához, amely általános felfogás szerint valóban fenyegetett. Hogy melyik részen voltak ilyen háborús szándékok, arról itt nem akarok közelebbről nyilatkozni. — Genfben nem volt más célom, mint az, hogy azt a békés politikát, amelyet a magyar kormány eddig is folytatott, a marseillei vitában is érvényre juttassam. Ennek a békés megegyezésre való hajlandóságnak azonban természetesen megvolt a maga határa, amelyet megvont az a megváltozhatatlan elhatározásunk, hogy semmiképpen sem járulunk hozzá az ügy olyan elintézéséhez, amely nem lenne összeegyeztethető a magyar nemzet becsületével. den térdre kényszerítsenek, 2. hogy Magyarországot nem részesítették megrovásban, amihez különben semmi körülmények között sem járultünk volna hozzá és 3. hogy a népszövetségi tanács határozatában eltekintett a magyar viszonyokba való minden nemzetközi beavatkozástól. Figyelembe kell venni továbbá hogy mind a két országhoz, mind Magyarországhoz, mind Jugoszláviához a népszövetségi tanács határozata azt a felhívást intézi, hogy a jövőben tartózkodjanak min olyan ellenséges cselekedettől amel bármiképpen megzavarhatná a !;''t ország közötti jóviszonyt. Bíz , nem kell különösebben hangsúlkoznom, hogy ez ahatározat elsőso ha a magyar állampárt; ■oknak Jugoszláviái)',' 'jó kiutasítására vonatkozik. — Végül fel kell hívnom a figyelmet még egy körülményre, nevezetesen arra, hogy a Népszövetség határozatait rendszerint igen óvatos hangon fogalmazzák és hogy azok lényegét gyakran a sorok között kell kiolvasni Ez magyarázza, hogy is eredményese . Azt hiszem, önhittség nélkül állíthatom, hogy Genfben tanúsított magatartásom teljes mértékben megfelelt ezeknek az alapelveknek. Tartózkodtam minden olyan cselekedettől, amely Jugoszláviát megsérthette volna és mindent elkövettem annak megakadályozására, hogy teljesedés!e menjenek azok a tulajdonképpeni politikai célok, amelyek az ellenünk hónapok óta folytatott uszító hadjárat hátterében meghúzódtak. A tárgyalások eredményeként egész röviden összefoglalva megállapíthatom, hogy 1. eredménytelen madt ellenfeleinknek az az igyekezete, hogy,mintet a revízió kérdése