8 Órai Ujság, 1934. december (20. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

1934 DECEMBER 1 A marseillei polgármester szenzációs leleplezései Nem a magyar, hanem a délszláv és francia hatóságokat terheli minden felelősség — Jugoszláviának tudnia kellett volna az előre bejelentett gyilkossági tervekről Róma, nov. 30. (Magyar Távirati Iroda.) A P­o­­polo di Roma vezércikkében többi között a következőket írja: A hegyek szültek, de a szülés nem volt valami könnyű, sőt azt mondhatnánk, hogy meglehetősen fáradságos volt. Ezeket a nehézsége­ket igazán kimerítően megmagyaráz­ták, hiszen 28 oldalnyi szö­veget és 40 oldalnyi bizo­nyítékot kellett nyomtatni. Azt tudjuk nagyon jól, hogy a nyomtatás nem Jugo­szláviából szárma­zik, de azt mégsem tételezhetjük fel, hogy abban az országban olyan bonyolult ügy volna 70 oldal kinyomatása. Hiszen ezt a munkát bár­mely vidéki nyomda né­hány óra alatt elvégzi. Bár­­mint legyen is azonban, ezeknek a hatalmas erőlködéseknek te­r­m­é­k­e immár szemünk előtt van. De mi nem akarunk nyilatkozni, hogy hasonlít-e ez ahhoz a „ridiculus mus“-hoz, amelyre Horatiusból emlé­kezünk. A lap a továb­bakban meg­állapítja, hogy nem lehet egyáltalá­ban megmagyarázni, miért kellett Ma­gyarországnak jobban ismernie a belgiumi és egyéb európai horvát menekült lapokban be­jelentett gyilkosságo­kat, mint magának Ju­goszláviának? És mit tegyen Magyaror­szág a menekültekkel? Be­zárja őket bör­tömbe? Vár­jon milyen bűncselekmény alapján? Vagy milyen nem­zetközi erkölcs alapján űzze ki őket? És akkor hova men­jenek, ha nem valamelyik más országba, ahol ugyan­ez a kérdés merülhet fel velük szemben, mint Ma­gyarországon? — kérdi a lap. Azzal vádolja továbbá Jugoszlávia Magyarországot, hogy a mene­kültek akadálytalanul tá­vozhattak Magyarország területéről. Hát mit tett volna Magyarország? Megakadályozhatta volna kiutazásukat? Tudta volna előbb, hogy miért mentek el Magyar­­országról? Hiszen Magyarország nagyon örült, amikor megszabadulhatott a hor­vát menekültektől! Jugoszláviának tehát kö­telessége lett volna beiga­zolni, hogy Magyarország tudott a gyilkosságról és erről előre értesítették. A lap végül a közismert latin köz­mondással fejezi be cikkét: „h­i­c Rh­odus, hic salt­a“. Marseille f­elyettes polgár­­mester-k­épviselője mondja: Mind­en felelősség a francia fiatasá­­gokat terveti Páris, november 30. (Magyar Távirati Iroda.) Sabiani, a Bouche du Rhone megye képviselője, marseillei helyettes polgármester, tegnap Parisban a Ho­tel des Ambassadeurs előadótermében nagy érdeklődéssel kísért elő­adást tartott, amelyben a marseillei merénylettel kapcsolatos felelős­ség kérdésével foglalkozott. Tényekre és okmányokra támaszkodva, bebizonyította, hogy a felelősség elsősorban a francia hatóságok egy részét terheli. Ha a francia nemzetbiztonsági hivatal — mondotta az előadó — köz­vetlenül együttműködött volna a merénylőkkel, a dolgok akkor sem történhettek volna másképpen. Rámutatott továbbá a belügyminisztérium teljes kötelességmulasztására és sajnálkozott afelett, hogy volt idő, amikor Marseille városát vá­dolták meg, holott a biztonsági intézkedések megszervezésénél a marseillei városi tanácsot­ teljesen mellőzték. Végül is Sabiani szerint a felelősséget teljes mértékben Sarraut, az akkori belügyminiszter és hivatalnokai viselik. t QRmujsIG SZOMBAT3• OLDAL „Nem les­znek súlyos követkeszmények“ Páris, nov. 30. (Magyar Távirati Iroda.) A la­pok ismertetik az olasz sajtónak a jugoszláv emlékirattal szemben ta­núsított magatartását, különösen pedig a félhivatalos Giornale d Italia megjegyzéseit és kényte­­len-kelleten megállapítják, hogy Róma teljesen Magyarország mellett foglal állást. Az olasz kormány — írja a Matin római tudósítója — most már az ügy lényegére nézve is Magyar­­országot támogatja, holott eddig csupán csak a sürgős eljárás ki­mondására vonatkozó magyar ké­rést helyeselte. Báró Villa­ni magyar követ állan­dóan érintkezésben áll a Chigi­­palotával és élénk tevékenységet fejt ki. Mindamellett Rómában az az általános meg­győződés, hogy az ügynek nem lesznek súlyosabb következmé­nyei. Anélkül, hogy említést tennének róla, Rómában nagyra értékelik azt a tényt, hogy Jugoszlávia nem ke­res le bele az ügybe Olaszországot a Pavelicsnek adott vendég­jog miatt. Az a benyomás alakult ki, hogy Belgrád nyitva hagyta a kaput a nagyhatalmak által egyetemesen óhajtott­ megoldás, a terrorizmus e­en irányuló egyetemes nemzet­közi szervezkedés számára. -Ami a francia-olasz tárgyaláso­kat illeti, a Malin tudósítója sze­rint a fegyverkezések és a Német­ország irányában elfoglalt közös álláspont kérdését már meg­vitat­ták, most kezdik meg Rómában a­­ gyarmati kérdések vitáját, majd áttérnek a műszaki kérdésekre és legvégül tárgyalják meg a közép­­európai politikai m­yu­tt­működés kérdését. D’Ormesson helyszíni vizsgálatot jósol Paris, november 30. (Magyar Távirati Iroda.) Wladimir­­ Ormesson gróf a Figaro mai számában hosszasan foglalkozik a jugoszláv emlék­irattal. Nagy dicsérettel emlékezik meg Jugoszlávia, mérsékletéről (!). A magyarok védelmére azt hozzák fel — írja D’Ormesson — hogy a béke­­szerződések területi intézkedései követ­keztében nem lehet csodálkozni afelett, hogy Magyarország Jugoszlávia iránt nem viseltetik nagyon barátságos érzel­mekkel, de ez még nem lehet ok arra, hogy a nemzetközi élet szabályait ne tartsák tiszteletben. Másfelől azt fogják a magyarok védelmére felhozni, hogy a terroristák nemcsak magyar terüle­ten kaptak menedéket.

Next