8 Órai Ujság, 1935. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-12 / 10. szám
SZOMBAT OLDAL QtenSisáff Száz detektív hajszolja a Markó-utcai fogház szökevényeit , futott ki a börtönből a hét fogoly (Saját tudósítónktól.) Tegnap délután 4 órakor hirtelen megszólaltak a Markó-utcai fogház összes vészjelző csengői. Futólépésben rohantak a fogházőrök a folyosókra és egyik emeletről a másikra hangzott a kiáltás: — Hét rab megszökött. A kapuk, vasajtók dübörögve csapódtak be. Parancsszavak hangzottak fel, kigyulladt minden villanykörte, a padlástól a pincéig átkutatták az egész épületet, de a szökevényeknek nyomuk veszett. A Markó-utcai fogház azonnal jelentést tett a szökésről a főkapitányságnak és néhány perc múlva már rádió vitte szét a hírt az ország minden részébe, hogy Kricska István 45 éves cipész, Droznyik Béla 25 éves pékséged, Kardos Varga István 29 éves cipész, Szucsigda János 35 éves szabó, Kálmár József 35 éves kőműves, Tóth László 25 éves péksegéd és József Rudolf 24 éves kocsis, akik jogerősen fegyházra vannak ítélve, megszöktek a fogházból. Értesítették az összes budapesti rendőrőrszobákat, a vidéki rendőrhatóságokat, csendőrállomásokat, alarmírozták a pályaudvarokat, a határállomásokat és mindenüvé továbbították a szökevények pontos személyleírását is. Az első sürgős intézkedések megtétele után megindult a vizsgálat annak kiderítésére, hogy hogyan sikerült a hét rabnak megszöknie a fogházból. A vizsgálat megállapította, hogy a szökés a következőkép történt: A törvényszéki fogház Sólyomutcai oldalán a cipészműhelyben dolgozott több fogoly, akik egymással szemközti cellák lakói voltak. Közvetlen a cellák mellett van az a vasajtó, amely a törvényszéki épületbe vezet fel. Az a hét fogoly, akiknek sikerült megszökni, a cipészműhelyből munkája végeztével a cellákba ment és ott nagytakarítást végzett. A cellákból kihordták szalmazsákjaikat és egymásra rakták majdnem közvetlenül a vasajtó elé úgy, hogy a vasajtó és a folyosó többi része között, ahol az őr sétált fel és alá, valóságos falat emeltek. Mialatt aztán öt fogoly a cellákban hatalmas lármát csapott a takarítással, kettő közülök a szalmazsákok mögé ment és — eddig még ismeretlen módon beszerzett szerszámokkal — leverték a lakatot és kinyitották a vasajtót. A körmönfont módon előkészített szökésnél számításba vették azt is, hogy ebben az időben szokták a rabokat az udvarról a séta után visszavezetni celláikba s újabb transzportot levezetni sétára. Természetes, hogy ez is nagy lármával járt. A lépcsőkön lefelé és felfelé haladó foglyok súlyos bakancsai alapos zajt okoztak és ez is elősegítette a hét vakmerő rab szökését. Amikor a két fogolynak sikerült a vasajtót kinyitni, intettek társaiknak, akik aztán a szalmazsákbarrikád mögé mentek, mintha a szalmazsákokat tisztogatni akarnák. A következő pillanatban aztán valamennyi kiosont a vasajtón a törvényszék épületébe. Néhány perc múlva az őrt álló fegyőrnek feltűnt a váratlanul bekövetkezett nagy csendiesség. Benézett a cellákba és mikor a két cellát üresnek látta, a szalmazsákok mögé ment. Ekkor vette észre, hogy a vasajtó nyitva van. Azonnal jelentést tett a fogház vezetőségének és a gondnok intézkedésére rögtön riadót rendeltek el. Mindenekelőtt a törvényszék palotájának két kapuját, az Alkotmány-utcára és a Markó-utcára néző kapukat csukták be és utána az összes fogházőrök valóságos haditerv alapján végigkutatták a háromemeletes palota minden zugát, de már ekkor senkit sem találtak. Egy eldugott helyen megtalálták azonban az egyik fogoly rabruháját. Rabszökések. Hiába minden ellenőrzés, hiába a leggondosabb felügyelet. A szabadságától megfosztott ember minden vágya, minden gondolata és leleményessége odairányul, hogy lerázza magáról a legtöbb esetben elméleti bilincseket, melyet a fegyház- vagy fogházbüntetés kitöltése jelent. Illaván laktam, amikor egy utolsó napját töltő rab ütötte le kísérő őrét és életét kockáztatva, egész nap függött a jégtől zajló Vág hídja alatt, hogy azután az éjszaka sötétjében elmenekülhessen. Éppen ezt az utolsó napot nem bírta ki. Sok emlékem van a budapesti fegyintézetből, ahol gyermekkorom nagyobb részét és egyetemi éveimet töltöttem. A háború végefelé történt, amikor már szűknek bizonyultak a fegyházak. A sok katonaszökevény kiszorította a polgári bűnözőket. Az egész gyűjtőfogház megtelt letépett csillagú hadbírósági elítéltekkel A szép, modern fegyintézetet három és félméteres fal határolja, amelynek az egyik oldalában a földszinti munkatermek vannak. A lakatosműhelyben történt. Hat rab, előre megbeszélt terv alapján rátámadt a déli szünetben a fegyőrre, akit összekötözve, a száját betömve, az egyik raktárhelyiségbe zárták és a ruhájukat is elvették. Maguk pedig a leváltásig rendelkezésükre álló rövid félóra alatt Thermitpor segítségével kibontották a műhely falát és az igazgatói társó kertjén keresztül menekültek el. Szabályosan sorba állva meneteltek és az egyik a leütött őr ruhájában kísérte őket. Az utcán játszó gyerekek vették észre, hogy a kísérő katonán nincs oldalfegyver. Fellármázták az őröket, akik néhány órai keresés után elfogták őket, a környező új köztemető és a rákoskeresztúri akácos erdő cserjéi között. Nemsokára azután újabb szökés történt. Lakásunkat festették. Munkaközben az egyik rab kikéredzkedett a felügyelő fegyőrtől. Közben kívülről rázárta az összes ajtókat őrzőjére és ő maga felöltötte apámnak a folyosóra akasztott egyenruháját és az őrök tisztelgése közben hagyta el az intézetet. Ezt a rabot sohasem találták meg, valószínűleg átszökött a határon. A háború véget ért, a front összeomlott, kitört a forradalom. Az első napon hatalmas páncélos autókon száguldottak ki a gyűjtőfogházba Haltai Viktor és hordái, akik fegyvert szegeztek az ellenük szegülő tisztviselők és fegyőrök mellének. Ez a fogoly eddig még meg nem állapított módon civilruhát szerzett magárak és azt húzta fel. A többiek valamennyien civilruhában voltak és így minden feltűnés nélkül hagyhatták el a hét kapun a törvényszék palotáját. Még tegnap délután megindult a nagyszabású hajsza. Körülbelül száz detektívet mozgósítottak. A detektívek gondosan feljegyezték a rabok nőismerőseinek névsorát, ezeket a lakásokat végigjárták, átkutatták azokat a lebujokat, ahol az alvilág emberei szoktak találkozni, de sehol sem mutatkozott eredmény. A rabok lakásainak környékét egész éjszaka megfigyylés alatt tartották. Arra számítottak, hogy legalább néhányan megpróbálnak hazatérni. De a szökevények nem estek bele ebbe a kelepcébe, ami szintén azt mutatja, hogy a hét rab gondosan elkészített terv szerint hajtotta végre a szökést. puskatussal betörték az ajtókat és kiengedték az összes rabokat Borzalmas látvány volt, amikor a rabok bilincseiket vonszolták maguk után, azt sem várva meg, hogy azt valaki levegye kezükről és lábukról. Közben valamennyire konszolidálódott a helyzet, akit lehetett, visszahoztak. De csak rövid időre, mert közben megalakult a tanácskormány és a kommunisták újra szabadlábra helyezték őket. Szükség volt a börtönre — a túszok számára. Szomorú napok voltak ezek. Minden pillanatban mészárlástól kellett reszketni. Mindenki az ellenforradalomban reménykedett. Amikor végre eldördültek az ellenforradalom első fecskéinek, a monitoroknak ágyai. A sok túsz fellélegzett és már azt hitte, hogy itt a szabadulás. De ez bizony még jó néhány hetet késett, amikor végre megjelentek Horthy Miklós fővezér darutollas katonái. Ekkor következett az az idő, amikor az őrszemélyzet megerősítésére még egy ezred csendőrséget is kivezényeltek. A legérdekesebb szökési emlékem innen származik. Ködös, késő őszi hajnali négy óra lehetett. Csak a kakastollas csendőr lépéseinek ütemes zaja hallatszik. A fegyház csillagain két főépülete teljes sötétben. A csendőr hirtelen zajt hall, a levegőben egymásután szellemek jelennek meg. A levegőben siklanak: egy-kettő-háromnégy... A csendőr lövöldözni kezdett, de amire a készültség kirohant, a „szellemek“ leugrottak már a földszintes istálló tétjéről és előmenekültek a tisztviselői kerteken keresztül. Ez a szökés volt egyike a legérdekesebbeknek. A zsúfolásig megtelt fegyház szűk celláiban négyen-négyen voltak elhelyezve. Emeletes, egymás fölötti ágyakban aludtak. A négy rab valahonnan szerzett ráspálya segítségével naponta egy-egy millimétert fűrészelve, átvágta a rácsot. Az ablak alatt elhúzódó és éjjel kikapcsolt áramú villanydrótköteget összesodrott lepedőkkel összefogva, mint egy drótkötélpályán csúszott végig az istálló tetejére. A vakmerő szökés mégsem járt teljes sikerrel, mert a fegyőrök néhány órai kutatás után már megtalálták és visszakísérték őket cellájukba. Bíró György: A GYŰJTŐFOGHÁZ VADROMANTIKÁJA Rabok vakmerő küzdelme a szabadságért 1935 JANUÁR 13 A nőemancipáció és a kínai kormány vaskeze Sanghai, jan. 11. (Saját tudósítónktól.) Rövid élete lett Kínában a nagy lendülettel megindult nőemancipációs mozgalomnak. Csang-Kai- Sek diktátornak és Amerikában nevelkedett feleségének irányításával országos mozgalom indult meg, amelynek célja, hogy „visszavezesse a kínai nőket a régi erkölcsökhöz”1. Az új mozgalom első eredményei máris mutatkoznak. A nankingi kormány rendeletet adott ki, amely megtiltja a kínai nőknek, hogy dohányozzanak, férfiakkal táncoljanak, mezítláb járjanak, pincérnői állást vállaljanak, szépítőszereket használjanak és nyilvánosan fürödjenek. Az új tilalmakat új kötelességek egészítik ki, így kötelesek a kínai nők a jövőben magasnyakú, hosszúujjú ruhákban járni. A büntető rendelkezések legfeltűnőbbike az, amely szerint a házasságtörést a jövőben Kínában fogházbüntetéssel sújtják, amelynek időtartama legalább egy év. A rendelet figyelmezteti a lakosságot, hogy az új kormányrendelkezéseket drákói szigorral fogják végrehajtani. Negyedik hivatalos nyelvet követel egy svájci kanton Bevezetik-e a rhaetoromán nyelvjárást? Bázel, jan. 11. (Saját tudósítónk telefon jelentése.) Érdekes javaslattal akar előállni a graubündeni kanton parlamentje a berni szövetségi parlamentnél. A kanton elhatározta, hogy Svájc három hivatalos nyelvén, a németen, francián és olaszon kívül egy negyedik nyelvjárás hivatalossá tételét is keresztül akarják vinni a szövetségi parlamentnél. Ez a negyedik hivatalos nyelv a rhaetoromán volna. A graubündeni parlament nagy lelkesedéssel szavazta meg ezt a határozatot és valamennyi párt szónoka rhaetoromán nyelven adta meg hozzájárulását a javaslat előterjesztéséhez. Svájci politikai körükben azonban mindezek ellenére sem hiszik, hogy a berni szövetségi parlament magáévá teszi ezt a javaslatot, mivel a három hivatalos nyelv is elég zűrzavart okoz. Miután a rhaetoromán nyelv hivatalossá tétele alkotmánymódosítást jelentene és elismeréséhez legalább háromnegyed többségre volna szükség, egészen valószínűtlennek látszik, hogy a graubündeniek kívánsága megvalósuljon. — Szigorú prohibíció a fáraók országiban. Alexandriából jelentik: Most kiderült, hogy az ókori Egyiptom egy tekintetben megelőzte korunkat: szabályszerű prohibició állott fenn a fáraók országában. Gizeh közelében ásatások alkalmából rótt jelekkel ellátott kőtáblát találtak, amelyeknek igen nagy jelentősége van az ókori Egyiptom művelődésének megismerése szempontjából. A most napvilágra került táblák tartalmazzák ugyanis az akkori szesztörvényeket. A hieroglifákat már meg is fejtették s kiderült, hogy a fáraók idején oly szigorú korlátok terhelték az italmérést, hogy csaknem teljes alkoholtilalomról lehet beszélni. Nemcsak a kimérhető szesz mennyiségét határozták meg az óegyiptomi törvények, mégpedig igen alacsony számokkal, hanem a legszűkebbre korlátozták a kimérés idejét is, közismert iszákosok pedig egyáltalán nem juthattak törvényes úton alkoholhoz. Fűzőszalonomban méltányos díjazásért tökéletesen megtanulhat, minden hölgy SÖZDI SíéSZ&Jeni és SZGftili üllöi-út 46 I. 9. Tel. 35-7-62