8 Órai Ujság, 1935. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-16 / 13. szám
1935 JANUÁR 16 ÖRülölő Musztafa Kemál megmenti hazáját Ismeretlen részletek a török nemzet vezérének •Őéletéből H. C. Armstrong életrajza alapján Mostani második közleményünkben folytatjuk Armstrong könyvének ismertetését s érdekes adatokat közlünk Musztafa Kemál életéből. Musztafa Kemál tábornok lett, világháborús hős lett, a török sajtó állandóan úgy emlegeti, mint a Dardanellák s a főváros megmentőjét, dicsőség és hírnév veszi körül, de még mindig nem teljesül életének végső célja, nem tud érvényesülni a politikában. Ismét a régi cselfogásokkal élnek a Dardanellák hősével szemben: elhelyezik távolra, magas pozíciókba, de mégis olyan messzire, amenynyire csak lehet. Most megkapja a kaukázusi 16. hadtest parancsnokságát. Hírhedten demoralizált csapattest. Itt találkozik egy vezérkari ezredessel és ez a találkozás a két férfi életére döntő hatással lesz. A sápadt, alacsony, kissé nagyot halló ezredes mestere az irodatechnikának, művésze a szervezésnek, becsületes és szigorú. Izmet ezredes, akiből később Kemál kormányelnöke lesz, Izmet ezredes szigorára szükség is van, mert Kemál vaskézzel állítja helyre a hadtest fegyelmét. A fosztogatók akasztófára kerülnek, a tolvajok huszonötöt kapnak a talpukra. S amikor sor kerül az offenzivára, Kemál katonái vitézül harcolnak, sikeresen előnyomulnak és elfoglalják Dátumot. Annál nagyobb bajok vannak a déli fronton s a kormány átadja Románnak a szíriai 7. hadsereg vezetését. Itt kerül össze a német Falkenhayn tábornagygyal, akinek részére a törökök most szervezik az úgynevezett „jildid'im‘'-dandárt, a villámdandárt. A német generális rendkívüli tapintatlanságot követ el: egy kazettát színültig megtöltve aranypénzzel küld ajándékba Kemálnak. A Szürke Farkas kereken visszaküldi a „barátságos névjegyet“ és a jövőben kiderül, hogy a sértést nem tudja elfelejteni, nem fér össze a némettel. Át is helyezik Konstantinápolyba, majd a 60 éves Vahideldin trónörököst kíséri el németországi tanulmányútra. Meglátogatja Ludendorffot, Hindenbirgot, Vilmos császárt. Kefflál állandóan azon igyekszik, hogy megnyerje céljai számára a trónörököst s igyekszik kedvezőtlen színben feltüntetni a németek helyzetét. Energikusan meg is mondja a véleményét Hindenburgnak: — Kegyelmes uram, a szíriai front adatai hamisak, mert ott jártam. Az a lovashadosztály, amelyről most beszélünk, csak papíron létezik. De akárhogy is állunk, lenne olyan Szives bizalmasan megmondani, mi a következő nagy offenziva célja. Hindenburg pár pillanatig csak néz, aztán szótlanul cigarettával kínálja a nyugtalankodó szövetségest. De nem válaszol ... A nyugati fronton Kemál kimegy a lövészárkokba, felmászik a fák ágai közé, hogy kikémlelje a franciákat s esténként előadásokat tart a trónörökösnek: a németek már nem tarthatják magukat Bokáig. Amikor aztán hazatérnek, megtörténik a várt nagy változás, Vahideddin lesz a szultán, de Komái nem tudja kihasználni az alkalmat, mert beteg, hetekig kell feküdnie. S mire Mediendát kap, a szultán sajátkezűleg ad ugyan tüzet, ami a legnagyobb kitüntetés török ember számára, de ezen túl aztán semmi. Hiába sürgeti Kemál, hogy Envert el kell ejteni, hogy el kell fordulni a németektől, több audienciát már nem kap, csak egy megbízatást: vegye át az egész szíriai front főparancsnokságát. A szultáni palotában találkozik a két ellenfél, az alacsony, gracilis, mosolygós arcú, Halálos, érdemrendekkel agyondekorált Enver és a magas, erős, vállas, sápadtarcú, merev vonású Kemál, akinek bozontos szemöldökei alól szikrázva lobognak szemei. — Bravó, Enver, gratulálok, ön győzött! A szíriai hadsereg csak névleg létezik. Finom bosszú volt engem odaküldeni... A helyzet tényleg katasztrofális. Az ezredek létszámának tíz százaléka lézeng csak a szélesen széthúzott frontszakaszokon, vérhasjárvány ezrével szedi áldozatait. Gyilkol az éhínség, gyilkol a vízhiány, gyilkol a tűző sivatagi nap, összesen nyolc repülőgép és két darab légelhárító ágyú van az egész fronton és a lázadó Fejszalomír tüzes arabjai, akiket a világ leghíresebb (még ma is élő) kémje, T. E. Lawrence ezredes szervez irgalmatlan guerilla-háborúra, a legsúlyosabb veszedelmet jelentik. n SinVeft „Ha meghunyászkodunk, eltaposnak . . 1918 szeptember tizenhetedikén átszökik egy indiai őrmester és jelenti, hogy az angolok offenzívára készülnek. Kemal toprongyos, demoralizált csapatai képtelenek ellentállni és megkezdődik a leggyötrelmesebb visszavonulás. Visszahúzódnak: a Jordán folyó mögé, az ellenséges repülők ,10 méternyire szállnak el a föld felett, géppuskatüzsk ■ sorra kaszálja a menekülőket, visszavonulás Damaszkuszig és végül Kemál odadobja egész Szíriát és Alappá magasságában építi ki új védelmi vonalát. Itt meglepő békeajánlatot kap Lawrence ezredestől. Az ajánlatot visszautasítja. Nem, különbékéről szó sincs. A Szürke Farkas gyűlöli német szövetségesét, de katonai becsülete mindennél drágább. Különben is: most már nem hódított területért, hanem ősi, török földért csatázik. A nagyvezír Konstantinápolyból sürgönyöz, vonuljon vissza, még hátrább. Kemál válaszol: „Nem szabad meghunyászkodni, különben eltaposnak minket Lázas tevékenységbe kezd. Tiszteket küld a hegyek közé, szabadcsapatokat szervez. Akcióját kettétöri a fegyverszünet. Nemzetközi flotta horgonyoz a főváros előtt, Peruban olaszok, Galatában szenegálnégerek, minden erődben angolok. Kemál helyzete egészen páratlan. Ő az egyetlen török tábornok, akinek sikere volt, ő a szultán barátja, Gallipoli megmentője, a németek ellenfele, a régi „Egység és Haladás"-komité tagja és nem gyáva szökevény, mint Enver, Talaat és Dzsemal, akik megszöktek, hanem itt van, kitart most is. Hiába a páratlan pozíció, hiába minden próbálkozás a parlamentben, semmi sem sikerül, szavainak nincs visszhangja. Félnek tőle. Sápadt dühhel szánja rá magát az utolsó kísérletre. A szultánhoz fordul. Itt is csalódik, mert a „fényes arcú nagyúr“ előszedi régi taktikáját, álmatagon, lehunyt szemmel, alvó embert játszik, egyszerre nem ért meg semmit, nem hall semmit. Félig lehunyt szempillája alól ügyeli a keserű dühtől vonagló sovány, szürke arcot. Aztán int, Kemál számára nincs hely a kabinetben. Hosszú időbe telik, — majdnem a megszálló angolok fogságába is kerül közben, — amíg megbízatást kap Anatóliában. Odautazik és első dolga az, hogy közzéteszi a kiáltványt: „A szultán az ellenség foglya! Ideiglenes kormányt kell alakitani!‘‘ Propagandakörútra indul, gyűléseken szónokol, agitál, háborút hirdet az angolok ellen s a néplélekben parázsló düh, lobogó lángokra éled. Seregek gyülekeznek Ankarában Kemál zászlója alá. Egyetlen káplár háromszáz embert szed össze a hegyekből. Kifosztják az antant fegyverraktárait, hadsereg nő ki a földből. Parancs Konstantinápolyból: visszatérni! Kemál válaszol: Maradok, amit a nemzet visszanyeri függetlenségét . Mire a szultán elcsapja Kemált, Kemál lemond minden rangjáról és összehívja a civasi kongresszust. Álruhában, éjszaka, lopva, rejtett utakon jönnek a résztvevők. Párórás egérúton múlik, hogy Kemált is el nem fogják. A kongresszuson politikusok véget nem érő beszédeket tartanak, de most szerencséje van a Gázsnak. Elfognak egy futárt, az okmányokból kiderül, hogy a szultán a vad kurd hegyi törzseket szólítja harcba az ankaraiak ellen. Egekig csap az elkeseredés lángja s a kongresszus megesküszik, hogy addig nincs béke, amíg az ellenség el nem fogadja a nemzeti paktumot. Új választások. Kemál ezzerubi képviselő és ideiglenes kormányelnök. A képviselők nagy része még nem tud szabadulni a régi mentalitástól: a parlamentnek Kostantinápolyban van a helye — mondják — s hiába ellenkezik Kemál, nem hallgatják meg, elmennek a fővárosba, ott lecsapnak rájuk és máltai börtönökbe hurcolják őket. Az árnyékszultán pedig kiátkozza a nemzeti pártot, Kemált és minden hívét. Bárki megölheti őket, élve vagy halva, a szultán elé kell hurcolni őket, De Kemál állja a harcot. Lobogó lelkesedés kíséri minden lépését, parasztasszonyok hordják össze a muníciót, úriasszonyok egyenruhát varrnak és Kemál, a nagy nemzetgyűlés elnöke. így válaszol a francia köztársaság elnökének: „Amíg a főváros az ellenség kezében van, addig az ankarai nagy nemzetgyűlés vezeti az ügyeket. A török nemzet nem veszti el nyugalmát, de elhatározta, hogy mint független és szuverén állam, megvédi jogait." SZERDA 7• OLDAL Katonák előre! Cél a Földközi-tenger! ötszáz újságíró lesi Wilson, Cloyd George és Clemenceau tanácskozásait, ötszáz újságíró küld tudósítást a sévresi békéről, Törökország halálos ítéletéről. Ez a békediktátum újra meghozza a török egységet. Most már nyíltan kemálistáknak nevezik magukat és a jelszó: neki a görögöknek! Az ankarai gazdasági iskola omladozó tantermében, ahol a nemzetgyűlés tanácskozik, sápadt pánik tör ki, mert az első akciók vereséget hoznak. Kemál, aki az állomásfőnök házában lakik, egyetlen kis Bzocácskában, új lelkesedést önt embereibe. 1921 augusztus 24-én megkezdi a döntő, kegyetlen, huszonegynapos csatát a Sakkaria folyónál. Gyilkos a forróság, a görögök már csak maréknyi kukoricát kapnak naponta ( a török front mögött) Alagos faluban szürke kabátban, szürke arccal sántikál Kemál, akit az előző napokban levetett lova. Fáj minden tagja, de nem ismer kíméletet önmagával szemben sem. Ruhástól, csizmástól vágja le magát néha egy-egy órácskára az ágyra. Aztán újra visszaül az asztal mellé és acetilénlámpa fényénél tüzködi a zászlócskákat a térképen. A huszonegyedik éjszakán rikolt a telefon: a görögök visszavonulnak! A győzelem nagy, de reakciója is van. Ellenzéki szövetkezés gyors békét sürget most már minden áron, sőt puccsisták is konspirálnak. De nem sokáig. Huszonöt akasztófa gyorsan véget vet minden merénylettervnek. Mert Kemál nem köt békét minden áron. Ki akarja űzni az ellenséget török földről s előkészíti a döntő csapást. 1922 augusztus 24-re báli meghívókat bocsájt ki, nagy estélyt ad, de a bál elől — megszökik, ki a frontra. Ott felharsan a parancs: — Katonák, előre! Cél a Földközi- tenger! A gyanútlan görögök frontját áttöri és tíz nap alatt eléri a tengerpartot, elfoglalja Szmirnát, övé a régi főváros és övé a hadvezér minden dicsősége. ÉS a politikus? A politikus első dolga kettéválasztani a szultáni és kalifai méltóságot, az egyházi és világi hatalmat. Órákig tanácskoznak a szakértő bizottság tagjai, ulémák és imámok. Egyhangú a vélemény, mindenki Kemál elgondolása ellen fordul. Ingerülten pattan fel a Szürke Farkas. — Uraim! A szultán elrabolta a nép szuverenitását, a nép most erőszakkal szerezte azt vissza. A szultánátust el kell választani az egyházi hatalomtól és meg kell szüntetni. Ez meg is lesz, akár beleegyeznek Önök, akár nem. Legfeljebb egyeseknek a fejébe fog kerülni. Ezzel sarkonfordul és bevágja az ajtót. S a szavazás most már egyhangúlag elfogadja Kemál javaslatát. Áthajtják a plénumban is s az új törvény alapján öt nap múlva a konstantinápolyi angol Városparancsnok orra előtt végrehajtják az államcsínyt. A szultáni hatalom megszűnt, elcsapják a szultán kormányét. Vahideddinnek utolsó bizalmasa, az öreg udvari karmester siet Hamilton generálishoz s angol katonák kisérik angol hadihajóra az elcsapott szultánt. Szemtanuk szerint a szultán izgatott volt, hátra-hátra tekintgetett, ott van-e mögötte az emueh, aki nehéz bőröndöt cipelt. A kofferban pedig ott voltak a szultán kedvenc arany mokkacsészéi és ékszerei, amiket hirtelenében össze tudott nyalábolni. Ennyi maradt meg Vahideddin számára a szultáni hatalomból ... (BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY KÖVETKEZIK)