8 Órai Ujság, 1935. február (21. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
1»S FEBRUÁR 1 Reakciósok és kizsákmányolók Tegnap lapunk zárta után történt, hogy Eckhardt Tibor levelet intézett Gömbös Gyula miniszterelnökhöz és ebben hivatkozva a Nemzeti Egység pártja előtte való napi értekezletének eseményeire, arra kéri a miniszterelnököt, hogy tekintse tárgytalannak azt a megállapodást, amely köztük, nevezetesen Gömbös Gyula miniszterelnök és Eckhardt Tibor között a választójogi reform tekintetében eddig fennálott. Ugyanebben a levélben bejelentette Eckhardt Tibor, hogy a jövőben Magyarországot nem képviseli a Népszövetség előtt és fődelegátusi tisztségéről lemond.* Eckhardt Tibor levele, kapcsolatban a kormánypárt előző napi értekezletével, amelyre hivatkozik, mindenesetre figyelemreméltó eseménye a politikának. Mint értesültünk, a független kisgazdapárt elhatározta, hogy ezek után erőteljesebb tevékenységet fog kifejteni, ami nemcsak a parlamentben fog megnyilatkozni, hanem abban is, hogy a vidéken népgyűléseket rendez és igyekezik maga mellett közhangulatot teremteni. Arra vonatkozólag, hogy ezt a célt a független kisgazdák minő eszközökkel óhajtják elérni, nem éppen biztató jelnek kell tekinteni Eckhardt Tibor nyilatkozatát, amely tegnap délután a lapokban megjelent Eckhardt kijelenti, hogy az ország most már pártkeretekre való tekintet nélkül két csoportra oszlik: az egyik csoportban tömörülnek azok, akik népies reformpolitikát követelnek, a másikban „a reakció és a kizsákmányolás“ emberei. Eckhardt Tibor kétségkívül nagyon leegyszerűsíti a dolgot, ugyanakkor azonban meg is nehezíti annak a megítélését, hogy már most ki hová tartozik, miután valójában azt sem tudjuk, hogy Eckhardt Tibor szerint mi az a választójog, amely a népies politikának megfelel. Erre vonatkozólag ugyanis eddig már többféle kombináció látott napvilágot, anélkül, hogy az eszmék végleges tisztázása megtörtént volna. Napvilágot látott olyan, Eckhardtnak tulajdonított tervezet is, amelynek egyes rendelkezéseit a legsötétebb reakciós, sőt elvetemült kizsákmányoló sem volna hajlandó, éppen a népi politika szempontjából, vállalni. A dolog szerintünk nem ilyen egyszerű. Nem igaz az, hogy, éppen a választójog dolgában Magyarországon egyrészt csak szélső népbarátok vannak, másrészt reakciósok és kizsákmányolók. Mi tudunk egy harmadik kategóriát is, amelybe egész meggyőződésünkkel beletartozóknak véljük az ország legjobb, leglelkiismeretesebb és legkipróbáltabb embereit, ez a kategória pedig azoké, akik nem akarnak önmagáért sem ilyen, sem amolyan választójogot, csak egyet akarnak: az ország biztonságának és jövőjének érdekét, mentesen a nagy hangtól és jelszavaktól, egyéni és pártérdektől, főképpen pedig a felforgatásnak minden szándékától. Ezeknek sincs esze ágában sem, hogy az előbbrejutás reformtevékenységétől elzárkózzanak, de gondos lelkiismeretességgel keresik az útját és módját, hogy e súlyos időkben a reform javát szolgálja a nemzetnek, ne pedig a sírját ássa meg. Az ilyen önkéntes és kortesízű beállítás, mint Eckhardt Tiboré, amely a vele nem egyező oldalon csak sötét reakciósokat és gaz kizsákmányolókat akar látni, fájdalom, nem új előttünk, mert hajszálnyira ismerős azokból az időkből, amelyek az ország nagy katasztrófáját megelőzték. Az ilyen beállítással szemben hiába hivatkozik bárki is arra, hogy reformokat éppen azért akar, hogy a forradalmat megelőzze, mert ez lényegében azt jelenti, hogy miközben tiltakozik a forradalom ellen, már a fát hordja annak boszorkányüstje alá. Ady Endre néhány elsárgult falevél röpke táncából megérezte "az ősz közeledtét a párisi aszfalton. Időnként meg lehet érezni a nagy politikai viharok jöttét is korai és magukban talán még nem veszedelmes széljárásokból. Egy ifjúsági csoport tegnap kijelentette, hogy a magyar történelemből ki kell seprűznni a háborúelőtti magyar élet összes vezetőit, köztük tehát nagy magyar embereket, aikiknek egykori szerepét, roppant harcait, áldozatos életét, sőt mártíriumát ez az ifjúság, úgy látszik, már nen ismeri és még kevésbbé érti meg. Az éjszaka a reformpolititika jegyében a főváros házaira plakátokat csempésztek, amelyek szövege hárommillió magyar koldust állít szembe mások ötmillió magyarral, akik nyilván pókhasúak és tarfejűek, duzzadnak a jóléttől, semmittevők és kárhozatosak. Tudomásunk van arról, hogy az Alföldön tanyáról tanyára folyik az izgatás olyan csábításokkal, amelyeket itt megfogalmazni sem akarunk, mert terjesztésük is egyenlő volna a hazaárulással. Mi nem hisszük, hogy amelyilyen párt- és hatalmi törekvések nem játszanak közre, Eckhardt Tibornak jobban kellene a szélső radikális választójog, vagy kellenének e legradikálisabb egyéb reformok, mint amennyire kellenek Gömbös Gyula miniszterelnöknek, aki közjogi és történelmi felelősséggel viszi e nehéz időkben az ország kormányát, vagy kellenének a többi megfontolt, hazájukat szerető és felelősségüket szintén érző politikusoknak, mely utóbbiakat Eckhardt Tibor egy politikai leprástábor karanténjában szeretné körül drótozni és kiközösíteni. Ne vegye rossznéven a független kisgazdák vezére, h a e ponton némiképpen hitetlenek vagyunk, mert hiszen láttuk mi, hogy a háború előtt a legszélsőségesebb választójogot éppen azok, a „feudálisok és reakciósok“ követelték, akiknek az a legkevésbbé kellett és akik azt legelsőnek hagyták cserben, műhelyt hatalomra jutva, megvalósíthatták volna. Szomorú sorsa e nagy kérdésnek minálunk az, hogy adandó alkalommal tisztán kort esészköznek használják fel hatalmi célok érdekében, mert tudják, hogy milyen eredményesen és milyen vészesen lehet vele a tömegösztönöket felkorbácsolni. Vívja meg a maga harcát a független kisgazdapárt azzal a felelősséggel, amely ma mindannyiunkat terhel, vívja meg a magyar népért, főképp a kisgazdákért, akikért csakugyan lehet még sokat tenni és követelni, ami vívja meg ezt a saját eszközeivel, de ne tulajdon azokkal a jelszavaikkal, amelyeket a magyarországi szociáldemokrácia 1918 évi szótárából ollózott ki. Pénteken jövök fi (aktáberl ■ Moyd ! / Termetesen a FORUM!)ti átti Listó PÉNTEK 3. OLDAL Átcsoportosítás a vár Megszüntetnek három ügyosztályt — vezetik a jövőben az elöljáróságokat változások (Saját tudósítónktól.) A közigazgatási bíróság tudvalévően elutasította a Lamotte Károly alpolgármesterré történt megválasztása ellen benyújtott panaszt és így már csak a kormányzó legmagasabb jóváhagyása és a hivatali eskü letétele szükséges ahhoz, hogy Lamotte átvegye új megnagyobbodott hatáskörét A főváros törvényhatósági bizottsága szerdán közgyűlést tart amelyen beiktatják az új alpolgármestert és ezzel az aktussal befejeződött a főváros új vezetőségének kiegészítése. Ezt követően megindul az egész vonalon a nagy munka, amelynek tengelyében a főváros pénzügyi biztonságának megalapozása áll. Szendy Károly polgármester elhatározta, hogy a legközelebbi napokban átcsoportosítást, végez az ügyosztályok vezetésében. Bódy László tanácsnok, a közlekedésügyi ügyosztály vezetője, átveszi a pénzügyi osztály irányítását és helyét báró Babarczy István tanügyi tanácsnok foglalja el, míg a közoktatási ügyosztály élére dr. Felkay Ferenc kerül, aki eddig az ipari és közgazdasági ügyosztályt vezette. Valószínű, hogy takarékossági okokból ez az ügyosztály megszűnik, sőt nincs kizárva, hogy két másik ügyosztályt is megszüntetnek és ezeknek az ügykörét szétosztják a többi polgármesteri ügyosztály között. Még februárban megválasztják az új tanácsnokokat, öt tanácsnoki állás van üresedésben, azonban a polgármester csupán három állást kíván betöltetni, míg két elöljáró-tanácsnoki állást takarékossági okokból megszüntetnek. Általában az a terve a polgármesternek, hogy az elöljáróságok élére túlnyomórészt főjegyzőket állít és a magasabb pozíciókat, a külső közigazgatásban csökkentik. Sipőcz Jenő főpolgármester a jövő hét végére összehívja a tizenhetes bizottságot, amely elé különböző sürgős takarékossági javaslatokat terjeszt majd megvitatás végett. A bizottságnak tudvalévően csak véleményezési joga van, a főpolgármestert elhatározásaiban nem kötik a bizottság állásfoglalásai. Főjegyzők — Személyi il megporongatott fiú ss.örnyír családirtása Miskolc, jan. 31. (Saját tudósítónktól.) Szörnyű kegyetlenséggel elkövetett apagyilkosság történt Jászfény szárú községben. Ifj. Menyhárt Imre 36 éves gazdalegényt sokszor szidalmazta az édesanyja és 65 éves atyja, id. Menyhárt Imre jómódú gazdálkodó. A fiú ezért elhatározta, hogy megöli az apját. Egy régi kaszából kést készített, mellyel atyjának esett és hasán, szíve táján és oldalán többször megszúrta. Id. Menyhárt Imre a helyszínen kiszenvedett. Amikor a fia rátámadt, segítségért kiáltott, mire kiszaladt az udvarra id. Menyhárt Imréné. Erre a gazdalegény az édesanyját is többször megszúrta. Az idős asszonyt beszállították a kórházba, ahol a halállal vívódik. A borzalmas tett elkövetése után a gyilkos felment a padlásra, felgyújtotta a nádfedeles háztetőt és a padláson levő szénát és szalmát, majd a magával vitt késsel háromszor a saját hasába is beleszúrt. A hirtelen támadt tüzet a szomszédok és a tűzoltóság eloltotta. Eszméletlen állapotban találtak rá a padláson az apagyilkos fiúra. Amikor magához térítették, kiderült, hogykönnyebben sebesült meg és így ki lehetett hallgatni. Elmondotta, hogy előre készült a tettére, mert, szerinte, atyja igazságtalanul pirongatta. A házat viszont azért akarta felgyújtani, hogy sógorát megfossza az örökségtől. A gyilkost beszállították a szolnoki ügyészség fogházába. SfW aEBH Him 1BKB1H V J 1 I i I ¥qI@ fce Too^yDoTon^^j Ta Kregyesül Homot^^^^^buoooes? .nagy