8 Órai Ujság, 1935. április (21. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-30 / 97. szám

1115 ÁPRILIS 30 üls örölt derby és a lobbi meccsek . Alig húszezer ember jött össze vasárnap az Üllői úti pályán, hogy tanúja legyen a Ferencváros és a szratigária küzdelmének, az „örök derby“nek a bajnokság második helyéért. Ez az aránylag kevés ember is megbánta, hogy kivillamosozott a pályáim, tolongott, kiabált, buzdított és főleg pedig fizetett azért a sportért, amit ott kapott. "Az előmérkőzésen, amelyet a Budai „11“ és Kispest „vívott" egymással, csendes unalom ülte meg úgy a nézőteret, mint magát a pályát is. Az a tizenötezer ember, amelyik már erre a meccsre is kiváncsi volt, rövid kilencven perc alatt pontosan megláthatta, hogy miik a magyar futball bajai. Mint egy rossz film, úgy vonulnak el a nézők szemei előtt a rosszabbnálrosszabb jelenetek s a nagyobbnálnagyobb hibák. Szinte csodálatos, hogy a magyar bajnokság ötödik és hatodik helyezettjei a futball legelemibb szabályaival sincsenek jóformán tisztában. Labdakezelésük hihetetlenül gyatra. Hosszú másodpercekig tart, míg átvesznek egy labdát, hogy ismét sokáig maguknál tartsák és azután egy rossz passzal elrontsanak mindent. A taktikáról pedig beszélni sem lehet. Egyik csapatrész sínes tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mit kellene csinálni. Szinte iskolapéldáját mutatták annak, hogy miként nem szabad helyezkedni. Ezekhez a nagy hibákhoz — melyek régen is megvoltak — hozzájárult és sokszorosan megerősítette az a furcsa szellem, mely nemcsak itt, de később a nagy „derbyn“ is érvényesült. Nincs lelkesedés, nincs szív, nincs küzdeni tudás. Néha hosszú percekig jóformán alig mozdul valaki a pályán. Pedig a szakértőik azt tartják erről a két csapatról, hogy a magyar labdarúgásban ők képviselik a modern stílust, a gyorsaságot. Hát ebből nem láttunk semmit. Az eredmény különben 2:2 volt. — az igazságnak megfelelt... mert egyik sem érdemelte volna meg a győzelmet. öt órakor, a szomorú előmeccs után, szép futballidőben vonultak pályám a nagycsapatok: a Ferencváros és a Hungária. A húszezer ember, amely teljesen megtöltötte az arénát, tomboló lelkesedéssel fogadta, pláne a zöld-fehéreket. Már az első percekben gólt ér el a Ferencváros, de a félidő hátralévő részében aztán újra leperegtek a nézőik szeme előtt azok a bibéik, amelyek az előmeccset jellemezték. Talán nem voltak meg olyan nagymértékben, de mindenesetre nagyon észrevehetők voltak. Mindenesetre furcsán hatott, már magának a Ferencvárosnak taktikai elhelyezkedése is. Csak három csatár volt elől. Móré és Kiss egészen hátravonultak. Sárosi közelében. A jobb balt, Laky pedig jóformán harmadik bekkert játszott, Korányi és Polgár között. Sárosi pedig méterekkel hátrább helyezkedett el, mint különben szokott. Ez a furcsa alakzat aztán rá is nyomta bélyegét a játék képére. A játékosok ragaszkodtak hozzá, de nem tudták beleélni magukat ennek a szellemébe. Ilyen alakzat mellett is nagyon sokszor oldalt játszottak, ahelyett, hogy, amint ezt az olaszok is csinálják, — akiktől ezt az alakzatot átvették, — előreuorálták volna ki a csatárokat. Határozottan merjük állítani, hogy a Ferencvárosnak nem fekszik ez a stílus. Elsősorban nem szemrevaló, sőt unalmas, másodszor pedig igen könnyű ellene védekezni. Hogy mégis három gól esett, az a Hungária-bekkek egészen primitív játékára mutat. Igen sok volt a magas passz s jóformán csak pillanatokiig tartották a Ferencváros-játékosok a földön a labdát... de hát ezt az új alakzat megkívánja. Az egész meccs alatt alig láttunk egy-két olyan momentumot, olyan taktikai húzást, olyan szemre való, de mégis hasznos akciót, amely a régi Ferencvárost annyira jellemezte. Ennek elsősorban oka az új stílus, de még nagyobb mértékben az, hogy egy-két Ferencvárosjátékos nem azon a poszton játszik, ■amelyre őt tudása, játékmódom predesztinálja. Vonatkozott ez elsősorban Móréra. Nem tudott élni a center posztján, még a két gyenge Hungária-bekk mellett sem. A másik két csatár, aki állandóan elől portyázott. Kemény és Táncos pedig nem fogtak ki maguknak szerencsés napot. Óriási hibája volt úgy ennek a csatársornak, mint a Hungáriáéinak, hogy irtóztak a kapuralövéstől. Ha véletlenül egy-egy labdát kapura rúgták, úgy az semmiesetre sem volt olyan lövés, amilyet a ferencvárosi és hungarista csatároktól méltán elvárhattunk volna. Abszolút nem tudnak kapásból lőni. Az egész mezőnyben csak két ember volt, aki ennek a feladatnak megfelelt: Sárosi és az osztrák Müller. Az utóbbitól még lehet tanulni a magyar játékosoknak. Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen rövid pillanatok alatt veszi át a labdát és adja tovább. A kapuralövésnél a testtartása pedig teljesen ideális. Egészen előredülve rúgja a labdát, éppen úgy, mint ahogy Lindaler és éppen úgy, mint nálunk Sárosi Gyurka. Ezért nincs neki egyetlen kapu fölé ment lövése sem. Furcsa jelenség volt, dacára a Ferencváros védekező alakzatának, hogy az öt half egyikének sem jutott eszébe, hogy ráálljanak a szélsőikre. A két Hungarista szélső, Titkos és Sas, állandóan szabadon álltak. Ha csak valamivel jobb napja van Titkosnak, helyzeteiből egy féltucatra való gólt is rúghatott volna. Jogos volt tehát a közönség kifakadása, mikor követelte, hogy ha már a „Fradi”, csak három csatárral játszik, — feladva a régi támadási modorát, — úgy a két half helyezkedjék úgy, mint ahogyan ez az új stílus megköveteli. A második félidőnek egyes periódusai rövid percekre egész jó sportot nyújtottak. Köszönhető volt ez a ferencvárosi játékosok lelkesedésének. Ebben is hatalmas hosszakkal felülmúlta a Hungáriát, melynek játékosai érthetetlenül gyengén, kedvtelenül mozogtak — éppen nem méltóan egy „örökderby“ szelleméhez. A második és harmadik ferencvárosi gól is egy ilyen fellángolás eredménye volt. Érdekes, hogy a Ferencváros két utolsó góljánál a csapat — bár öntudatlanul, — régi formációban, öt csatárral játszott. A Hungária csapatára nehéz kritikát mondani a látottak alapján. Egyetlen játékosa sem felelt meg a várakozásnak. Cseh II. pedig csak éppen az utolsó percekben vétette magát észre, amikor a Hungária tisztelet-s gólját megrúgta. Szinte csodálatos, I mprautam D Rsims&5 hogy ez a kiváló játékos hogy tud úgy elhelyezkedni a pályán nyolcvankilencven percig, hogy egy labdát még véletlenül se kapjon. Szinte művész ebben. Gólja azonban nagyon szép volt. A gyatra játék után természetszerűleg felvetődik mindenkiben a kérdés, hogy mi, vagy ki ennek a süllyedésnek, dekadenciának az oka. Nem a játékosanyag, — merjük állítani, — hanem elsősorban az az össze-vissza kavart stílusreform, amelyeket egyes futballtudósok kitaláltak és lapjaikban hirdetnek, anélkül, hogy pontosan megmagyaráznák, hogy tulajdonképpen mit akarnak vele. Hibásak másodsorban a trénerek, akik ezeket az új szisztémákat átveszik, de elfelejtkeznek arról, hogy játékosaikat a legalapvetőbb dolgokra , labdakezelésre, passzolásra és lövésre megtanítsák. Hibás továbbá a magyar futball legtöbb vezetősége, mert nem siet szakképzett, régi trénerek igénybevételével a válság megoldására. Ezek után kiváncsiak vagyunk a Ragyogó sport és páratlan közönségsiker az UTE nemzetközi tenniszversenyén Rosszul jártak azok, akik fogadták az UTE nemzetközi tenniszversenyének eredményeit. A papírforma teljesen felborult és már a szombati nap nagy meglepetést hozott. Gróf Bautorowszki, a kitűnő fiatal osztrák versenyző energikus és céltudatos játékával legyőzte az első két szettben fölényesen könnyelműsködő kitűnő olasz Palmierit, aki már nem tudta többet behozni az osztrák versenyző fölényét. Gabrovitz pedig szintén remekelt. Egymásután győzte le nagynevű ellenfeleit és jogosan szerezte meg a komoly nemzetközi sikert jelentő győzelmét. A vasárnapi összecsapás soha nem látott közönséget hozott össze a margitszigeti center court-ra. Olyan nagy tömeg vándorolt ki az érdekes mérkőzésre, hogy a nagy küzdelem előtt már be kellett szüntetni a jegyárusítást. Erre még nem volt példa eddig a magyar tenniszsport történetében. Gabrovitz Palmieri fölött aratott győzelmével megszerezte a hatos torna első helyezését. A második helyen gróf Baworowszki, a harmadikon Palmieri, a negyediken Matejka végeztek. Dzjetomszky és Straub az ötödik és a hatodik helyen osztoztak. Ma hajnalban Palmieri, Baworowszki, Gabrovitz, Balázsi és Ferenczy Prágába utaztak, hogy résztvegyenek a cseh bajnokságokon. A kitűnő olasz játékos itt akar revansot venni a szombati vereségért. Az osztrák versenyzők ma délben indulnak csak el és előzőleg még egyszer megtekintették a gyönyörű Budapestet — ahogyan azt ők a 8 Órai Újság munkatársának mondották. Gerevich madár Magyarország 1935. évi tőrbajnoka Magyarország tőrbajnokságát nagy meglepetésre Gerevich Aladár (MAC) nyerte, aki bravúros vívásával megérdemelte az értékes győzelmet. Nagyszerű technikája tőrben jobban érvényesül, mint kardban. Vívását a kéz- és lábmunka összhangja, nagy küzdőképesség és káprázatos gyorsaság jellemezte. Feltűnően jól vívott a második helyezett, Hajdú János is, aki különösen a szúrásaival érvényesült. Tegnapi teljesítményében a szokottnál több kezdeményezést tanúsított és sokkal gyakrabban támadt, mint máskor. Naszlay energikusan vívott. Rendkívül küzdőképes, de tegnap nem volt szerencsés napja. Bay Béla negyedik helyezett, a verseny első részében győztesnek látszott. Komplett vívó, remek technikája van, de nem bírta tüdővel a versenyt. Egy-két asszót elkönnyelműsködött. Dunay betegen állott plansra, ez vívásában is meglátszott. A vasárnapi verseny volt a harmadik, utolsó válogatóverseny. Azonban, mivel tőrvívóink végleges formája nem alakult ki, az Európabajnokság válogatása előtt a szövetség még egy próbamérkőzést rendez, hogy tényleg azok képviseljék kiforrott formában a magyar színeket, akik pillanatnyilag a legjobbak. A MAFC harmadikosztályú kardveresnyét Vitéz, a negyedosztályút Postás nyerte. Nagy küzdelmek és javuló forma jellemzik a nagyszámú indulóval lebonyolított, jól sikerült versenyeket. A tegnap megismételt Campos Onldrea mérkőzést a portugál bajnok nyerte 5:3 arányban. Campos nagyon sokat fejlődött magyarországi tanulmányai alatt. Tempóakciói kiválóak. KEDD 13. OLDAL május 12-iki osztrákok elleni magyar válogatottra... (G. A.) * Phőbus—Attila 5:0 (2:0). Az eredmény kellőképpen bizonyítja azt a fölényt, amely végigkísérte az újpesti pályán a jóképességű vállalati együttesnek küzdelmét a miskolci Attilával. Unalmas, lélektelen meccs volt. Soroksár—Somogy 2:1 (1:1). Honi pályán csak nehezen tudott győzelmet szerezni a Soroksár. Az első félidőiben igen szép játék, a másodikban durvaságok tarkítoták a küzdelmet, amelyben a pályák körüli köveknek is alapos szereplése volt. Szeged—III. ker. FC 2:1 (0:1). Az első félidő az óbudaiak vezetését hozta meg, de a szünet után a szegediek erősen belefeküdtek a játékba és megszerezték egy gólkülönbséggel a győzelmet. Pelle István győzött Breslauban Vasárnap bonyolították le Breslauban ünnepélyes keretek között az elsőízben megrendezett német-magyar tornászviadalt. Több mint kilencezer néző zsúfolásig megtöltötte az ünnepélyesen feldíszített Jahrhunderts sportcsarnokot. Csapatversenyben a német tornászcsapat jobbnak bizonyult és 34385—333.10 pontarányú győzelmet aratott a magyar válogatott tornászcsapat fölött. Az egyéni versenyt Pelle István olimpiai bajnok nyerte 58.15 eredményével, a fürthi Schwartzmann (58 és a frankfurti Wintner előtt (57.30). Pelle István kiváló teljesítményével elkápráztatta a németeket és beigazolta, hogy még mindig a világ legelső tornásza. Különösen a műszabadgyakorlatokban és gyűrűn volt kiváló. Jól szerepelt a magyarok közöl Péter lovon, Tóth korláton és Boros lóugrásban. A német emászcsapat nyújtón verhetetlen. Furcsa dolog, de így van. A futballisták mentalitása megváltozott, úgy látszik, nemcsak testben, de lélekben is csak az anyagiakat tekintik és levetették az amatőrszellem utolsó végvárát, a lelkesedést is. A futball ma már tisztán üzlet. Üzlet a klubnak, a menedzsernek, de rideg üzlet a játékosnak is. Ezt demonstrálja Mándinak, a múlt egykori lelkes futballistájának az alábbi mondása: „Győzni akarok, mert még nincsen kifizetve a lakbérem." Hát ezt így is lehet ...