8 Órai Ujság, 1935. május (21. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

KW W"» uertS25^x ( / 1/ ,,o • - — ' q a ' ‘aQi [g| ÁRA FILLÉR XXL évfolyam 98. szám Alapította: NADÁNYI EMIL Budapest^1915 % Az ezeréves magyar alkotmány szellemében nyitotta meg a kormányzó az új országgyűlést Amikor e sorok­ megjelennek, vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója meg­nyitotta az új országgyűlést. Ez az ünnepélyes aktus mindig nagy pillanata volt a nemzet életének s a virágzás békés korszakaiban épp oly eleven várakozással töl­tötte el a lelkeket, mint azokban a nehéz órákban, amikor gond és bizonytalanság felhőzte a lát­határt. Minden új országgyűlés­hez iít reményeket fűzött a nem­zet, hittel és bizakodással várva, hogy a törvényhozás munkája hasznára és üdvére válik az országnak. Ez a reménység él most is a lelkekben, amikor a nemzet a dunaparti palota felé tekint, ahol a kormányzó köré seregük a ma­gyar parlament két háza. Remé­nyeink és várakozásaink egyik legfőbb biztosítéka, magának az államfőnek személye , s amidőn most az ő nemes alakja felé for­dul a magyar nemzet hódolat­teljes tisztelete, egyúttal az a hő­­hajtás is áthatja a szíveket, hogy mindazok a nemes törekvések, melyeknek Horthy Miklós a meg­testesítője, járják át azoknak lel­két is, akik most már, az ország­­gyűlés megalakulása és ünnepé­lyes megnyitása után, arra hiva­tottak, hogy a nemzet sorsát intézzék. Ebben a komoly és történelmi órában a magunk részéről sem óhajtunk a kritika hangján szó­lani, mert úgy érezzük, hogy min­den magyarnak egyesülnie kell abban a buzgó kívánalomban, hogy a mostaninál jobb idők vir­radjanak ránk, hogy közelebb jussunk azokhoz a célokhoz, ame­lyek e sokat­­ szenvedett ország számára felvirágzást és feltáma­dást jelentenek.­­ A ma megnyílt országgyűlés feladata lesz, hogy­­ minden erejével és képességével szolgálja e célokat. Kívánjuk, hogy sikerrel és eredménnyel, a lelki emelkedettségnek és felelős- ] Bágyadt, tompa fény szűrődik keresz­tül a rohanó felhőkön, hűvös szél suhan végig a parlament előtt. A Kossuth La­­jos­ tér szegélyén a rendőrkordon csillogó sisaksora mögött már kezd gyülekezni az országgyűlés ünnepélyes megnyitásá­nak látványosságára váró közönség ... Utcaseprők csapata száguld végig a té­ren, mégegyszer végigsöpörve az aszfal­tot: kemény rendőrléptek kopognak az Alkotmány­ utca és a Szabadság-tér irá­nyából, egymásután érkeznek a díszru­hás rendőrök és az egyes osztagok ve­zetői feszesen tisztelegve jelentkeznek Barcsa Pál­ és Barta Jenő főfelügyelők előtt, akik térképpel kezükben irányít­ják a rendőrcsapatokat. A földm­ivelésügyi minisztérium udva­rán háromszáz rendőr várakozik, kint a téren, az oroszlános kapu­ előtt katona­­tisztek tűnnek fel, hogy egy utolsó meg­beszélést tartsanak a féniyes ünnepség rendezőivel. A bejáró elé gördül a Film­iroda közismert vörös hangosfilmkocsija, szerelők dolgoznak az oroszlános kapu környékén, kábeleket raknak le, hang­szórókat erősítenek fel, mikrofonokat kapcsolnak be, nyakukban lógó műsze­rekkel ellenőrző méréseket végeznek. A kormányzó beszédét hallani lehet majd­ az egész óriási térségen. Trombitaszó harsog fel az Alkotmány­utca irányából és feltűnik a lovastüzérek négy ágyas ütegosz­lopa. ■Az út mentén állnak meg, várják a pa­rancsot, hogy hol­ helyezkedjenek el.­­ Közben autók hosszú sora cikázik ide­­oda, egyik bejárótól a másikig, mosoly­gósarcú dámák, ismert társaságbeli köl­ségérzetnek abban a szellemében, mely méltó e nemzet nagy múlt­jához, de elengedhetetlenül szük­séges a reánk súlyosodó problé­mákhoz is ü­gyek érkeznek, útbaigazítást kérnek a zsakettes rendezőktől. Itt vannak az új képviselők hozzátartozói és sietnek el­foglalni helyüket a karzatokon. Kemény léptekkel felvonul a dísz­­század. Harsány vezényszavak pattognak. Közben a feljáró elé hajt egy kis Balilla-autó. A kormánynál fekete díszmagyaros fiatal­ember ül, homlokán autószemüveg, mel­lette az ülésen kócsagtollas kucsma. A külügyminisztérium egyik tisztviselője, aki az ünnepségre érkező diplomatáikat fogja fogadni. A modernvonalú automo­bil kormányánál ülő díszmagyaros fiatal­ember látványa érthető feltűnést kelt. Tizenegy órakor érkezik meg a parla­ment elé az első díszmagyaros vendég: gróf Teleki József száll ki autójából, bú­zakék rókamállas, rubintforgós attilában. Tizenegy óra után néhány perccel vá­ratlanul megélénkült a parlament előtti óriási térség. Az első díszszázad után egy­más után vonulnak fel a tölgyfaleveles tábori egyenruhás katonai csapatok: rö­videsen egy egész zászlóalj sorakozik fel a főbejáróval szemben, a szél szétteríti a katonák feje felett a Szűz Máriás lobogót. Felvonul egy huszárszázad, utánuk egy gépfegyveres század masírozik be és a katonaság három oszlopba tömörülve, me­rev vigyázzállásban várakozik az oroszlá­nos kapuval szemben a kormányzó érke­zésére. A főkapu mellett gyü­lekeznek a fehérköpenyes koronaőrök, a meggy­piros egyenruhás testőrök: egyre színesedik a kép, a­ teret környé­kező utcák torkolatából feketén ömlik a megnyitó ünepségre idesereglett nézőkö­zönség , autószirénák és dudák valósá­gos hangversenye zúg fel a Dunapaart felől és végeláthatatlan sorban, egymás­után gördülnek elő az elegáns magánkö­reik és a taxik. Megérkezik Bornemissza, miniszter, majd Herczeg Ferenc világoszöld Lancia kocsiján. Egymásután sietnek fel a fé­nyesebbnél fényesebb díszmagyarok a parlament lépcsőjén. Megérkezik a fő­kapitány, rövid jelentést tesznek neki, majd fekete, arannyal hímzett diplomata frakkok tűn­nek fel a bejáróban. Egymásután jön­nek a budapesti diplomáciai testület kép­viselői. A katonai attasék díszegyenruhá­jukban, Mackensen követ frakkban száll ki családja kíséretében kocsijából. A katonaság parancsnokai rendezgetik az oszlopokat, oldalról közben méltóság­teljes lassú léptekkel felvonul a palota­­őrség, a párduc-kacagányos testőrség és a parlamenti őrség. Peregnek a felvevő­gépek, színek kavarognak, drágakövek szikráznak a parlament széles feljáróján, ahova kivilágít a kupolacsarnok aranyos fényáradata. A társadalmi, politikai, közgazdasági élet minden számottevő előkelősége it­t van, a karzatokra hosszú sorban igyekszik fel az ünnepségre a megjelenő hölgyközönség. Kattognak a fotóriporterek fényképezőgépei, vezény­szavak harsognak és a rendőrkordonok között most már feketén sötétlik a tömeg. Az autók valóságos tábora lepte el a környékező utcákat: egyre újabb kocsik érkeznek végeláthatatlan sorban. A főrendiház bejárata előtt hasonló mozgalmas kép: fényes magánkocsik ro­bognak a feljáró elé, díszmagyaros urak sietnek fel a vörös szőnyegés lépcsőn. Háromnegyed 12-kor még egyre tart a felvonulás, egyre több ember szorong az óriási térségen, az autók sorának nem akar vége szakadni. Még néhány perc és mindenki megérkezik. Pont 12 órára vár­ják a kormányzó megjelenését. Ünnepi ülés a parlament körül !

Next