8 Órai Ujság, 1935. július (21. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

Vivát, vakáció! Álomra hajtja fejét a t. Ház, mély és hosszú nyári alvásra, mely tartósságban és nyilván mélység­ben is vetekszik a medve téli álmá­val. A képviselő urak elszélednek a honhazában, hogy kipihenjék fá­radalmaikat s a negyedfélhónapos szünet alatt új erőt gyűjtsenek az új harcokra. Egyedül a kormány marad a helyén. A miniszter urak — mint értesülünk — szokásos nyári szabadságukat sem veszik ki, hogy teljes gőzzel dolgozzanak a reformokon, melyeket a tevékeny­ségi naptár jelöl ki számukra. Azt is halljuk, hogy lojális városok, fürdők és nyaralóhelyek máris ne­mes versenyre keltek, hogy a kor­mány őket válassza a nyári minisz­tertanácsok színhelyéül. Meg va­gyunk győződve róla, hogy a ne­mes vetélkedők nemcsak holmi anyagias propagandát remélnek egy-egy minisztertanácsi weekend­­től, hanem titokban az a szép áb­ránd is fűti becsvágyukat, hogy együtt emlegessék nevüket valami nagyszabású reformmal, mely m­j korszakot nyit, a*, magyar történe­lemben. Reméljük, hogy sok ilyen reform készül el a nyáron, de különösen re­méljük, hogy ezek a reformok nem fognak újból alkalmat szolgáltatni „negatív jogászoknak", hogy ismét súlyos aggodalmaknak adjanak ki­fejezést azzal a törvényalkotási módszerrel szemben, mely egysze­rűen a kormány jószándékára bízza a törvény alkotmányos értelmezé­sét és végrehajtását, amikor olyan kitűnően bevált szisztéma is ren­delkezésre áll, hogy erre nézve egyedül magának a törvénynek be­tűje­ és szelleme adjon útbaigazí­tást. Mi szívesen méltányoljuk a lesújtó fölényt, mely kormánykörök­ben legutóbb is megnyilatkozott a szőrszálhasogató negatív jogászok­kal szemben, de még akkor is ra­gaszkodunk­­ahhoz az előítéletünk­höz, hogy alkotmányos országban a törvényt semmikép sem lehet ki­szolgáltatni a kormány egyéni in­terpretációjának és diszkrecionális felhasználásának, ha ezért vén csuklyásnak nevez is bennünket a kormánypárti sajtó.­­ Függetlenül azonban efféle nega­tív szőrszálh­asogatásoktól, melyek egyébként még bőven fognak szere­pelni a felsőház légvédelmi vitájá­ban, szívből kívánunk jó munkát a vidéki minisztertanácsoknak és kellemes pihenést a parlamenti viharsaroknak, mely október köze­péig zavartalanul ápolhatja és erő­sítheti hangszálait. Ősszel szükség lehet rájuk, mert jönnek a refor­mok. Ha ugyan jönnek és az or­szág megint nem jár úgy, mint a tavaly nyári, a híres bakonyi mi­nisztertanáccsal, amely után tud­valevőleg semmi sem jött a nagy zajjal beígért reformokból. ^ ^RA FILLI^ Budapest, 1935 július 2 Kedd Alapította: NADÁNYI EMIL XXL évfolyam 147. szám ítélet az operaházi „pásztoróra"-perben WVVV›^V\VVVVV›VVVVV/VVVVVVWV^VVWVVVVVVVVVVVV»WVVVVVVVVVVVVV%VVVVVWV%VVVV»WVM ! Eckhardt roham: a diktatúra ellen „A rendűt felülről is fel lehet borítani** Az ellenzők gazdasági és gazdavédő programja Éles támadások a kormány politikája ellen (Kiküldött tudósítónk jelentést­.) A­­ finomművű sárközi csipke hazájában, a 11 tolna megyei Decs községben tegnap vette át díszpolgári oklevelét Eckhardt Tibor, akit genfi érdemeinek elismeréséül még februárban tartott közgyűlésén válasz­tott díszpolgárává a deési képviselőtestü­let. A községházán délelőtt féltíz órakor Mozolay István községi bíró adta át a díszes kiállítású okmányt, lelkes szavak­kal méltatva Eckhardt­ Tibor­­genfi mun­káját. Eckhardt Tibor, akit ebből az al­kalomból Klein Antal és Dalin Jenő füg­getlen kisgazdapárti képviselők kísértek el útjára, hosszabb beszédben köszönte meg a kitüntetést. — A magyar becsület ezúttal is tisztán került ki az ellene indított hadjáratból, — mondotta többek kö­zött, — s lepattantak róla a vádak. Genfben végzett munkámhoz az adta meg az erőt, hogy a világ minden részében lakó magyarság egységesen állott a magyar nemzet képviselői mögött. Az ország megerősödve került ki a rágalomhadjáratból. Itt a Duna mentén a kicsiny, de ke­mény és erős magyar nemzet nélkül nem oldhatók meg a dunai problé­mák. A magyar nép jelszava: bátor­ság a küzdelemben és munka a bé­kében. Csak ez teheti naggyá a nem­zetet. Az európai nyugalom legfőbb problémája a magyar revízió megnyugtató elintézése és­ mindenki tudja, hogy a szuronyok hegyére­ nem lehet nyugodtan ráfe­küdni. Követeljük továbbra is a négy­millió , elszakított magyar testvér visszacsatolását és idegenajkú test­véreinknek azt a jogot, hogy maguk­­ dönthessenek hovatartozásukról. Ez­­ vez­et arra, a nagy lelki egységre, amely kivezeti a nemzetet mai nehéz­­ helyzetéből s a magyar jövőért való harc teremti meg egyedül a pártok felett álló igazi nemzeti egységet. Nagygyűlés kétezer résztvevővel A község képviselőtestületének ülése után a decsi katolikus és református templomokban istentiszteletek voltak, majd a községháza tágas udvarán közel kétezer embert jelenlétében folyt le a Független Kisgazdapárt decsi szerveze­tének nagygyűlése, amelyen nemcsak a decsi gazdatábor vonult fel teljes szám­ban, hanem­ Báttaszék, Őcsény, Szekszárd, Alsónyék­­és a ’környék községeinek gaz­datársadalma is küldöttségekkel képvi­seltette magát. Színpompás látványt nyújtottak a gyönyörű sárközi népvise­letbe öltözött asszonyok és leányok. B. Széll András gazda, a helyi szerve­zet elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd Dulin Jenő, a kerület képviselője üdvözölte Eckhardt Tibort, mint Gaál Gaszton politikai hagyatékának méltó letéteményesét, majd maga Eckhardt mondott nagy beszédet. Nem látjuk, hova visz a kormány útja — A lelkünk — mondotta — tele van kétségekkel. Nem látjuk világosan, hová visz az az út, amelyen a kormány szekere elindult. — Nekünk a magunk jövőjét, a magunk gazdasági és politikai bol­dogulását minden körülmények kö­zött világosan és határozottan kell megjelölni. De a magyar falu népé­nek, a dolgozó millióknak határozott és világos célkitűzése kell, hogy mérvadó legyen az országban a kor­mány számára is. Mi vagyunk a többség ebben az országban, mi hord­juk a terhek oroszlánrészét, a falu népe, a magyar paraszttársadalom az a "hatalmas erő, amely a magyar­ nemzetet előbbre viszi és ha ez a tár­sadalmi réteg elbukik, ez oka lehet a magyar nemzet elgyengülésének, sőt pusztulásának is.­­ Ha ebből a szempontból nézem a forradalmak óta eltelt időt, meg­állapítom, hogy legfontosabb célkitű­zéseink nem valósultak meg. Az első, lelkünket teljesen betöltő vágy, sőt elhatározás az volt, hogy a trianoni börtön fa,táit le kell dönteni, hogy a mai határon túl élő testvéreinkkel megint egy szentsége® magyar egy­ségben és államban egyesüljünk. Sajnos, azóta tizenöt esztendő telt el, de Trianon ma is változatlanul fenn­áll, első nagy célkitűzésünk tehát ed­dig nem vezetett eredményre.

Next