8 Órai Ujság, 1935. október (21. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-19 / 239. szám

„,••• f £ *-............ 'C* •' * * " ' Y W ^VPl! PEltfflltjJJk 0 Ara_^5fhxer J lm graB HíSp KjSgH P|@B I^^M^SI. |!6ái© XXI. évfolyam 239. szám Alapította: NADÁNYI EMIL [ gmrfoPgs^^1*fe&cr ** DÖNTŐ PERCEK... Tetőpontján az európai feszültség — Lázas izgalom Londontól Albániáig, Paristól Bukarestig s Bombazápor és géppuskatűz a gyülekező etióp seregek ellen -A 8 Órai Újság külön tudósítójának telefonjelentése — Genf, október 18 Az utolsó huszonnégy óra alatt a keletafrikai háború .imaga erősen háttérbe szorult azokkal a komplikációkkal szemben, melyeket az általános európai helyzetben felidézett. A helyzet nagyon érdekes: az abeesziniai harctéri eseményeket egészen helyi jelentőségűekké fokozta le az a nagy csata, melyet avilág diplomatái vívnak egymással , amely, a jelek szerint, most érkezik el a végső döntés stádiumába. A legérdekesebb pedig, hogy a szembenálló felek e pillanatban nem annyira Anglia és Olaszország, mint inkább London és Paris, vagy ha úgy tetszik: Páris és a Népszövetség. Csak néhány hét előtt is még elképzelhetetlen lett volna, hogy Franciaország bármilyen ellentétbe kerüljön a Népszövetséggel, mely egész fennállása alatt tulajdonképpen a francia diplomácia akaratának engedelmes végrehajtója volt és mindig elég rugalmasnak bizonyult ahhoz, hogy minden ténykedését, nyíltan soha be nem vallott, ha a gyakorlatban állandóan követett fő céljához, a békeszerződések által teremtett helyzet konszolidálásához alkalmazza. Most azonban Anglia a népszövetségi alapokmány betűine támaszkodva, maga csapott fel a népszövetségi gondolat legfőbb őrének és végrehajtójának és a betűk rideg alkalmazását követeli azzal az Olaszországgal szemben, mely a közös háborús emlékeken és a Latin testvériségen túl is olyan közel áll a franciák érzéseihez, hogy bármily nemzetközi szolidaritásra való hivatkozással is alig lehet őket egymással szembeállítani. Lovai tragikuma éppen az, hogy össze kellene egyeztetnie országa hangulatát a genfi döntésekkel és egyszerre kellene hűnek maradnia az egyik oldalon az olasz barátsághoz, melyet nemcsak érzelmi, de hatalmi szempontból sem kárpótolhat egy angol szövetség, a másik oldalon a népszerűséghez, melyre, mint hatalmi eszközre, ugyancsak feltétlenül szüksége van. A választás nagyon nehéz és egyforma könnyen vezethet A legújabb ilyen kompromisszumos ajánlat, — Pertinax szerint, — az lenne, hogy Anglia flottájának háromnegyedrészét visszavonná a Földközi tengerről, Olaszország viszont Líbiából rendelné vissza csapatai egy részét. Ebben az esetben Franciaország hajlandó lenne flottabázisait az angol hajóhad rendelkezésére bocsátani, sőt teljes együttműködést is ígérne Angliának azzal a feltétellel, hogy Nagybritannia lemond minden egyéni szankció végrehajtásáról, elsősorban Itália, vagy az olasz gyarmatok blokád alá helyezéséről. A francia és az angol sajtó egészen ellentétes szempontokból ítéli meg a helyzetet. A londoni lapok sürgős és félreérthetetlen választ követelnek a francia tengeri támogatás ügyében ■Parishoz intézett kérdésre és már az angol-francia barátság végével fenyegetnek. A párisi sajtó viszont egyértelműen hangsúlyozza, hogy mindenféle katonai rendszabályról korai beszélni, mert ilyenekről a Népszövetség még egyáltalán nem tárgyalt, Franciaország pedig csak népszövetségi határozat alapján bel- és külpolitikai bonyodalmakhoz, viszont éppen a súlyos helyzet olyan erőfeszítésekre ösztönzi Lávait és diplomáciai munkatársait, hogy remélhető, hogy végül mégisfognak találni megoldást, melyből csak a békének lesz haszna. Két nap óta percnyi szünet nélkül folynak a tárgyalások, melyekről érdemi tájékoztatást alig lehet szerezni, de bizonyos, hogy állandóan kompromiszszumos megoldást keresnek, lenne köteles közbe lépni. A Petit Párisién egyenesen arra utal, hogy az angol hajóraj a Földközi tengeren egyelőre nem a Népszövetséget képviseli, hanem csak a brit birodalom erejét juttatja kifejezésre. Az Echo de Paris szerint Párist nem kérdezték meg előre, a földközi tengeri angol intézkedések ügyében, Franciaország tehát nem hajlandó ezeknek esetleges következményeit viselni. Szenzációs az Oeuvre értesülése, mely szerint Weygand tábornok, volt hadsereg- főparancsnok figyelmeztette Lávait arra, hogy az Angliának adandó igenlő válasz súlyos következményekkel járhat és rövidesen szabad utat nyithat a szárazföldön a germán erők rohamának. A Figaro viszont azt írja, hogy Angliát elsősorban a líbiai olasz mozgósítás tette idegessé, mert Líbia nem Etiópiával, hanem Egyiptommal határos. A lap szerint Mussolininak meg kell értenie, hogy Franciaország eddigi erőfeszítései alapján joggal tarthat igényt arra, hogy javaslatait Rómában is megértéssel fogadják. A háborús rémhírek sorában tegnap felmerült az a hír is, hogy Jugoszlávia többszázezer katonát vetett az albán határra. (Albánia tudvalevőleg szintén Olaszország mellett foglalt állást.) Bielgrádból ezt a hírt mára kategorikusan megcáfolják. Nem ehhez a kérdéskomprekszushoz tartozik, de a mai háborús pszichózisra jellemző az a cseh híradás, mely szerint a mostani román királygyakorlatokat azért tartották Bukovina északi részén, mert a hadgyakorlat alapjául az a feltevés szolgált, hogy Romániát keleti irányból lengyel támadás éri. A prágai lap a hadgyakorlat színhelyének ilyen kiválasztását a lengyelcseh feszültség következményének tartja. Laval legújabb ajánlata Ha a Földközi-tengeren eldördül az első lövés ... Páris, okt. 18. (Inf.) A Jour vezércikkében újból Franciaország feltétlen semlegessége mellett száll síkra, abban az esetben, ha a Földközi-tengeren bekövetkezne az angol-olasz összeütközés. Lehetetlen, — írja a lap, — ilyen esetben megállapítani, hogy angol vagy olasz hajó adta le az első lövést és hogy melyik állam a támadó fél. A lap éppen ezért helyesli Laval miniszterelnök magatartását, aki kijelentette az angolok előtt, hogy Franciaország nem akar belekapcsolódni katonai megtorló intézkedések végrehajtásába.