8 Órai Ujság, 1935. november (21. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

VASÁRNAP 4. OLDAL lőle. Első vizsgáit rendben le is tette, de már hónapok óta furcsa változás történt az életében. — Mindig mondtam, , — zokogja most Strasser Jenőné, — hogy jöjjön haza. Mi minden történhetett szegény fiúval odakinn, messze idegenben ... Levelei ettől kezdve megritkultak, csak néha kért pénzt és alig látogatott haza. Csak a szünidőkben tűnt fel Budapesten. Később kiderült, mesélte az apja, hogy nem tette le vizsgáit, hanem a pénzt elköltötte. Hogy mit csinált, merre járt, erről nem tudtak semmit. Az idén csak a szünidő elején látogatott haza, de alig, hogy megjött, pár nap múlva már el is ment egy németországi kirándulásra. A nyarat azután Budapesten töltötte és szeptember 7-én összecsomagolt azzal, hogy visszautazik Zürichbe és leteszi a vizsgáit. Apja megváltotta ügyét és 100 pengő készpénzt adott neki. Az admonti gyilkosság szeptember 29-én történt és az eddigi jelek szerint Strasser ekkor nem Bécsben, hanem Budapesten szállott már fel a párisi expresszre. Utoljára három nappal ezelőtt írt szüleinek, akiktől pénzt kért tandíjra. Jelezte azt is, hogy új életet akar kezdeni s Olaszországban akar elhelyezkedni, ahol erre nagyszerű alkalma van. Ekkor már úgy látszik, elverte a rabolt pénzt s érezte, hogy a rendőrség előbb-utóbb elfogja. A lesújtott szülők egyelőre tehetetlenül állnak a szörnyű hírrel szemben. Strasser Jenő Zürichbe akar utazni, hogy megtudja az igazságot, mert még mindig reménykedik, hogy valami szörnyű tévedés történhetett, hiszen az teljesen lehetelen, hogy az ő fiuk vetemedhetett volna ilyen borzalmas cselekményig ... is reformáció emlékünnepe (Saját tudósítónktól.) A magyar protestáns társadalom csütörtökön úgy a fővárosban, mint a vidéken kegyeletes egyházi és világi ünnepségek keretében emlékezett meg Luther Márton fellépésének 418-ik évfordulójáról, a reformáció emléknapjáról.. A templomi ünnepségek után este a főváros négy különböző pontján tartottak nagygyűlést. A Vigadóban a budapesti reformátusok, evangélikusok és unitáriusok közös főünnepét rendezte meg az Országos Bethlen Gábor Szövetség. Az elnöki emelvényen a protestáns közélet ismert előkelőségei foglaltak helyet. Dr. Tasnádi-Nagy András kultuszállamtitkár megnyitó beszéde után dr. Makkai Sándor erdélyi püspök mondod ünnepi beszédet kiemelve, hogy a reformáció nemcsak a hitélet terén, hanem kulturális, nemzeti és társadalmi vonatkozásban is forradalmi változásokat jelentett a nemzeti életében s a reformáció öröksége az az evangéliumi szellem, amely ma az élet számos pontján ellentétben áll a mi korunk szellemével. A budapesti református teológiai akadémia énekkarának éneke után ifjabb Szász Károly Krisztus-verseiből olvasott fel, majd Ferenc József unitárius lelkész beszéde után dr. Bencs Zoltán miniszteri tanácsos, a Luther Szövetség elnöke mondod zárószót. Este a Pannónia szállóban szethlen szövetségi vacsora volt, amelyen Szántó Róbert kelenföldi evangélikus lelkész mondott beszédet. A vigadói ünnepen kívül még több helyen volt összejövetel. — Halálozás. Dr. Simay Ernő újpesti ügyvéd, városi képviselő; október 31-én rövid szenvedés után 46 éves korában elhunyt. Simay tíz évig volt elnöke az újpesti egységes pártnak, de amikor Gömbös került a kormány élére, mint gróf Bethlen István tántoríthatatlan híve, ellenzékbe ment. Halála nagy részvétel, keltett a város minden rétegében. Lontayt vasárnap délután temetik az újpesti régi temetőben, a város által felajánlott díszsírhelyre. Kegyeletes ünnepség gróf Tisza István mártírhalálának évfordulóján (Saját tudósítónktól.) Október 31-én múlt tizenhét esztendeje, hogy gróf Tisza Istvánt orvul meggyilkolták. Tragikus halálának évfordulóján, csütörtökön este a Deák Ferenc Társaság a Tisza István Kör helyiségében ülést tartott, melyen Szudy Elemér emlékezett meg Tisza István mártírhaláláról. — Öt — mondotta a többi között — akit ellenfelei szerettek reakciósnak, erőszakosnak és a szabadságérzelmek ellenségének feltüntetni, éppen a forradalmi erőszak és minden szabadságok legnagyobb ellensége, a rombolás és a lázadás szelleme teperte le. Ha volt valaha gyűlöletes és megvetendő reakció, ha volt emberiség- és haladásellenes cselekedet, akkor az ő meggyilkolása volt az, mely évszázadokra kiható keserves tanúságtétel arról, hogy hová süllyedhet egy nemzet, ha gyáván cserbenhagyja és elárulja azokat az eszményeket, melyek pedig egyedül képesítik arra, hogy önmagához és múltjához méltó históriai életet éljen. Úgy esett el, mint egy antik hős, büszkén és emelt fővel, s eszméletének utolsó villanása bizonyára mélyen megalázott nemzetéhez szállott, amelynek végzete szörnyen beteljesedett. Minden magyar igyekvésen, tehát a mi szerény és öntudatos munkánkon is múlik, hogy a sötét balsors, amelyet az ő látnoki szeme előre látott, megforduljon az idők országátán. Ehhez kérjük ezen a napon a Gondviselés kegyelmének erejét és felszabadító szeretetét. Utána a jelenlévők meghallgatták Horánszky Lajos nagyhatású rádióelőadását, aki mint a Tisza István Társaskör igazgatója mondott beszédet az évfordulón, ból ráborultam az asztalra. Ekkor éles vágás hasított a fejembe, telelett az arcom, ruhám vérrel, az ezredes úr öt kardjával fejbevágott. De nemcsak ezt csinálta, hanem égő cigarettával égette a nyakamat is. Tessék nézni, — mutatott a nyakára, — még most is ittt van a nyoma. Azután kivettem az ezredes úr kezéből a kardot, ami nem ment nehezen, mert az egyik keze béna. Nemsokára mentők jöttek, akik a Rókus-kórházba vittek. A testi sértés miatt feljelentést tettem az ezredes úr ellen, de még nem volt a perben tárgyalás, — vallotta Bonyhártné. — Közönséges hazugság, amit az asszony mond! — pattant fel a helyéről a vádlott. Az asszony azonban megmaradt tovább is az elmondottak mellett. Sok tanút hallgattak ki: a vendéglőst, két vendéget, akik egybehangzóan vallották, hogy a volt ezredes brutálisan viselkedett a kötelességét teljesítő rendőrtörzsőrmesterrel szemben, szidalmazta és többször mellbevágta. — Egyik vallomás sem igaz! Zsarolási manőver az egész! — kiabálta indulatosan a vádlott. A törvényszék bűnösnek mondta ki Eisztner Istvánt hatósági közeg elleni erőszak vétségében és száz pengő pénzbüntetésre ítélte, de a büntetés végrehajtását háromévi , próbaidőre felfüggesztette. A törvényszék az ítélet meghozatalánál figyelembe vette, hogy Elsztner hetvenötszázalékos rokkant, kissé ittas volt és büntetlen előéletű. I rsa- Utcai űsmueUé#, dufdüéúmck is — uécts Uacdafféc A volt vzcedes Uafacdi Ualandia (Saját tudósítónktól.) Magas, elegáns ..férfi: Elsztner István , lefokozott honvédezredes, hatósági közeg elleni erőszak vétsége miatt állott csütörtökön vádlottként dr. Rád Illés törvényszéki egyesbíró felett. A vád szerint június 18-án a hajnali órákban a Dohány utca sarkán lévő Kohnféle vendéglőben kínos botrány után, mikor Liber Pál rendőrtörzsőrmester igazolásra szólította fel és kérte, hogy intézkedéséig ne hagyja el a vendéglő helyiségét, a rendőrre támadt, sértő szavakkal illette és többször mellbeütötte. Eisztner István a bíró kérdéseire elmondta, hogy becsületügyi eljárás során fokoztak le, hetvenöt, százalékos rokkant, ezredesi nyugdíját azonban élvezi. — Hogy történt az eset? — hangzott a bíró újabb kérdése. — Átmulattam az éjszakát és hajnalban hazafelé tartva, megszólított egy nő s vendéglőbe invitált. Követtem őt a szeparéba, ahol a nő rengeteg driplabarackpálinkát rendelt, meg is ivott egymásután 11—15 pohárral, én azonban csak két korsó sört fogyasztottam. Tizenkét pengőt tett ki a számla, amit ki is egyenlítettem. A nő kiment, én vártam rá, de nem jött vissza. Utánamentem és az egyik asztalnál láttam ülni, rosszul volt. . — vallotta a vádlott. — Adat van arya, hogy amikor a nő az asztalra hajtotta a fejét, maga egy szódásüveggel megütötte... — Ez nem igaz. Nem is volt szódásüveg az asztalon. Ő kapott a kardomhoz... — Hát ön egyenruhában volt? Hiszen önt megfosztották a rangjától s nem volt joga ezredesi egyenruhát viselni. — Ezért már felelősségre vontak, — válaszolta határozott, hangon a katonás kiállású s az egész tárgyalás folyamán kissé fölényes modorú Elsztner. — Adat van arra is, hogy ön a kardjával is bántalmazta a nőt. — Ő rántotta ki a kardot és önmaga igyekezett megsebezni a fejét, hogy aztán rámfoghassa, — válaszolta a bíró kérdésére a vádlott. — Emlékszik arra, hogy rendőr jött azután és ön megakadályozta kötelessége teljesítésében s többször mellbe is ütöttél — Rendőr érkezett, de én nem bántottam! — pattogott Elsztner. Ezzel be is fejeződött Elsztner kikérdezése és Liber Pál rendőrtörzsőrmestert hallgatta ki a bíró. Elmondta, hogy a "vendéglőben egy nőt talált véres fejjel, az asztal lapjára borulva. Felrázta s megkérdezte, mi történt vele, mire a nő azt válaszolta: „Az ezredes úr a kardjával össze-vissza vert." Ezután a mentőknek akart telefonálni, az ezredes azonban elállta az útját, majd mikor arra kérte, hogy várjon, amíg intézkedik, erőszakkal el akart távozni. Erre a rendőr elállta a kijáratot s eközben történt, hogy Elsztner durván szidalmazta és többször mellbeütötte. A szembesítés során a volt ezredes erélyesen a maga igazát hangoztatta s a rendőr is megmaradt állítása mellett. Ezután Bonyhárt Jenőné 40 éves as-szony kihallgatására került sor. Részletesen elmondta, milyen körülmények között ismerkedett meg az Emke-kávéház táján az ezredesi egyenruhát viselő férfivel, akivel azután a Kohn-féle vendéglőbe tért be. — Néhány pohár likőrt fogyasztottam — mondotta az asszony, — de nem bírom az italt és rosszul lettem. Lehajtottam a fejem az asztalra. Hirtelen erős ütést éreztem: az ezredes úr előbb az öklével, majd valami kemény tárggyal ütlegelte a fejemet. „Miért üt engem? Nem adtam erre okot, ne bántson kérem", — kérleltem az ezredes urat. „Ne aludj!" — kiabált rám az ezredes úr. Én azt mondtam erre, hogy muszáj egy kicsit szundikálnom, hogy jobban legyek s új. 1935 NOVEMBER 1 November 17-én ír választás Ónodon Miskolc, nov. 2. (Saját tudósítónktól.) Lukács Béla országgyűlési képviselőnek Miskolc város főispánjává történt kinevezésével megüresedett az ónodi kerület mandátuma. Borsod vármegye központi választmánya Bónis Aladár alispán elnöklésével ülést tartott. A központi választmány, az ónodi választás napát november 17-re, vasárnapra tűzte ki. Az ajánlásokat november 9-én déli 12 óráig kell benyújtani. A választáson két jelölt indul. A Nép jelöltje Lichtenstein László, Miskolc város volt főispánja és az ellenzék részéről a független kisgazdapárt programmjával Tóth Ferenc ,31 éves mezőkövesdi kisgazda indul a küzdelembe a siker minden reményével. Tízezrek a temetőkben (Saját tudósítónktól.) Tegnap, Mindszentek Papján a főváros közönsége a szokásos kegyelettel adózott halottainak. Már a kora reggeli órákban megkezdődött a népvándorlás a temetőkbe és tartóit szüntelenül a késő esti órákig. A villamosok megállóinál hosszú sorokban kígyózott a várakozó közönség, de mindenütt simán, teljesen rendben bonyolódott le a forgalom. A négyesötös villamosvonatok percenként indultak. Különjáratokat indított az autóbusz és taxivállalatok is beállítottak minden használható kocsit. Az esti órákig több mint százezer ember fordult meg a fővárosi temetőkben. A székesfőváros és a magyar királyi honvédség bensőséges ünnepséggel emlékezett meg a világháború Budapesten pihenő hősi halottairól A hősök temetőjének emlékműve előtt lefolyt gyászünnepen többezer főnyi közönség vett részt. Az ünnepségen a kormányzót és a honvédséget vitéz Iivay István, a honvédség főparancsnoka képviselte. Az emlékmű egyik oldalán hatalmas tiszti küldöttség, a másik oldalán pedig a legénységi küldöttség sorakozott fel. Az emlékművet piros-fehér-zöld színű reflektorok világították meg, amikor fél öt óra után a megható ünnepség megkezdődött. A honvédzenekar eljátszotta a Himnuszt, utána letették az emlékműre a kormányzó, a felsőház, a képviselőház, József királyi herceg és Auguszta hercegasszony, József Ferenc királyi herceg, a székesfőváros koszorúit. Ezután Hász István tábori püspök lépett a szószékre és mondott gyászbeszédet.