8 Órai Ujság, 1935. november (21. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-09 / 255. szám
SZOMBAT 4.# OLDAL rtb.iS.tift szág és az emberiség és az én, meg a hozzám hasonlók sorsa elevenen eltemetkezni, múmiává úszni egy idegen és ellenséges világban. Tegnap este elvetődtem a Deák Ferenc Társaság ünnepi bankettjére. Megvallom, nem sokat reméltem tőle, attól tartottam, hogy fanyalogva, csüggedten fogok majd egyetérteni rokonszenves, de meddő elveket hirdető, vérszegény intellektuelekkel. De már az első beszéd alatt eddig nem tapasztalt forróság, régóta ismeretlen lelkesedés járt át és mikor a Plannónia óriási terme egy szívvel, lélekben összeforrva, ünnepelte gróf Bellién István kristályosan okos és tiszta szavait, egyszerre tudatára ébredtem, hogy nem vagyok, elveszett ember, nem kell tétlenül néznem a barbárság közeledő árvizét, hanem ásót kell ragadnom, hogy gátat vessek az árnak. Egyszerre ráébredtem, hogy nincs történelmi szükségszerűség, jobban mondva utólag történelmi szükségszerűségnek keresztelik el azt, ami bekövetkezik és nem igaz, hogy az összefogott, megszervezett akarat nem tud döntő befolyást gyakorolni az eseményekre. Egyszerre ráeszméltem, hogy az az ifjúság, amellyel eddig találkoztam, nem képviseli a teljes ifjúságot, még az ifjúság többségét sem képviseli, hiszen velem együtt lelkesedtek a hivatalos ifjúsági szervezetek vezérei olyan magasztos, nemesen elvont, és álllítólag korszerűtlen eszméért, aminő az igazságosság, egyszerre ráébredtem, hogy kétféle ifjúság van, nemcsak stréber, mohó és türelmetlen, hanem iszó lelkű, lovaglás és világosan gondolkodó ifjúság is, és csak a jövő döntheti el, hogy a kettő közül melyik kerekedik felül. A tegnapi este belőlem, aki már martalékul dobtam oda magamat a pusztulásnak, hívő, bizó, lelkes harcost csinált. A harc, természetesen, — ezt jól megértettem gróf Bethlen István szavaiból, — nemcsak diadalokkal, hanem áldozatokkal isjár. A múltat a régi formájában, természetesen, nem lehet visszahozni. Az egyéni érdeknek sok ponton fejet kell hajtani a kollektív szolidaritás előtt. Én büszkén és boldogan hajtok fejet, büszkén és boldogan hozok áldozatot minden olyan kérdésben, amely csak az anyagi érdekeimet és becsvágyó hiúságomat érinti, csak egy ponton nem engedek, csak egy ponton vagyok hajthatatlan, amely az emberi szabadságra és a magyar kultúra örök értékeire vonatkozik. Hiszem, hogy a Deák Ferenc Társaság egészséges ösvényt választott és hozzá fog járulni a kor nagy problémájának a megoldásához, amely felé világszerte tapogatódzik az új nemzedék és amely nem más, mint az öröklött eszmék és a mai valóság szintézise. Hiszem, hogy a most folyó harcban a műveltebb, a rátermettebb, a nemesebb ifjúság fog győzni, hiszem, mert különben el kellene vesztenem hitemet a történelemben- Egy volt berlini kollégista Ott volt az egész magyar ifjúság! Jóval a kitűzött időpont előtt az utolsó zugig megtelt a Pannonia-szálló hatalmas télikertje. Ötszeázan — a főasztal harmincegynehány meghívott előkelőségén kívül csupa lelkes fiatal-ember — szorongtak az asztalok mellett, míg a rendezőség az előcsarnokban sajnálkozva volt kénytelen elutasítani a későbben érkezők százait a helyszűke miatt. Az intelligens magyar ifjúság legnagyobb, értékeit és legkomolyabb ígéreteit láttuk összegyűlve. A jelenlévők kilenctized része húsz és harminc év között volt, diplomások és még a diploma előtt állók, főiskolai hallgatók és kész orvosok, mérnökök, ügyvédek, magántisztviselők vegyesen. Nem csoportok vonultak fel, hanem a hasonló gondolkodás és rokonérzés szinte egyénenként hozta össze a társaságot, mely az este folyamán azután szemmel láthatóan forrott össze homogén egységbe. Ott láttuk a Magyar Nemzeti Diákszövetség, a MEFHOSz és a Turul Szövetség számos vezetőjét és tagját, ott volt az Emericana Katolikus Diákszövetség több prominens tagja és megjelentek a Protestáns Diákszövetség, a Bethlen Gábor Kör és a Vasváry PálKör exponált tagjai. A reformnemzedék néven ismert tömörülés ellenzéki érzelmű vezérei és tagjai, valamint a független kisgazdapárt és a nemzeti legitimista néppárt ifjúsága közül is számosan ültek az asztalok mellett s a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók egyesületéből is sokan várták a történendőket. Képviselve volt számos tagjával a Hungária Magyar Technikusok Egyesülete, a műegyetemisták bajtársi egylete, a pesti és budai Szent Imre Kollégiumok, a Széchenyi Szövetség, Egyetemi Kar, a Szent István Bajtársi Egyesület, az egyes fakultások segítőegyesületei épp úgy, mint a turulista bajtársi egyesületek és vegyestörzsek szenior és dominusz tagjai. „Ültetés" nem volt, mindenki ott helyezkedett el, ahol akart s az egyforma korú, egyenlő képzettségű és egyformán jószándékú szomszédok gyorsan ősszel barátkoztak. Fesztelen eszmecsere, udvarias, vagy kedélyes beszélgetés közben múltak a percek, míg a nagyterem középső ajtajánál meg nem jelent gróf Bethlen István markáns alakja. Dörgő éljenzés, felzúgó tapsvihar fogadta, mely el sem ült addig, míg el nem foglalta a helyét. Pillanatra sem volt kitéve tolakodó kíváncsiságnak, de mindenki őt nézte s az ifjú szemek tömegéből sugárzott feléje a bizalom. És ez a bizalom több volt, mint a nagy embernek és nagy névnek, ettől a mai korban is tekintély tiszteletben felnőtt ifjúságtól kijáró érdeklődés: ebben a bizalomban benne volt a hit, hogy megtalálják a férfit, aki után bízvást elindulhatnak a mai politikai és társadalmi káosz útvesztőjében. „Deák Ferenc nem vonta vissza kijelentéseit, nem változtatta álláspontját.. A vacsora befejeztével általános érdeklődés közben emelkedett szólásra dr. Ferdinándy László. Beszéde elején azzal, foglalkozik, miért fordult a társaság Deák és miért nem Széchenyi vagy Kossuth emlékéhez, miért Deák Ferenc nevét és eszméit tűzte zászlajára? Azért, mert Széchenyi és Kossuth eszméi ma is élnek, de Deák Ferenc szellemét, politikai hagyományait ma csaknem elfeledte már ez a nemzet. Az ő politikai műve nemcsak a 67-es alkotásban jelentkezik, amely ma már végérvényesen a múlté, hanem egész közéleti pályafutásában, azoknak az eszméknek a szolgálatában, amelyek lelkét betöltötték. Az igazságosság és a törvényesség eszméi ezek. Az igazságosság eszméje örök és a törvények alapja és minden társadalmi rend fundamentuma, az önkény ezzel szemben fölborítja a társadalmi békét és felidézi a forradalmat. Deákot harcaiban sohasem fűtötték egyéni szempontok, önös érdekek, csak az igazságosság. Ezért programja és megállapításai ma is meglepően aktuálisak. Mindig tudott küzdeni, újra kezdeni s tudta, hogy a törvényesség és a jog állandóbb minden hatalomnál és erőszaknál.Ma megint megoldásra vár a magyar történelem jogfolytonosságának kérdése. Nem elég hidat verni a múlt és a jelen közé, hanem folytatnunk kell és fenntartanánk a nemzet ezeréves kapcsolatait. Deák szelleme adhatja meg a kérdés megoldásának kulcsát. Deáké, aki nem szerette a jelszavakat, a frázisok bombasztjait (Taps.), aki mindig az igazat mondta, kijelentéseit soha vissza nem vonta, szavát mindig megtartotta és álláspontját nem változtatta. (Viharos, megújuló taps.) Ennek köszönhette tekintélyét és népszerűségét, amely minden hivatal nélkül is a nemzet vezérévé tette. (Taps.) Ma, a keresztény és nemzeti politika hangoztatásának korában mi sem hirdethetünk keresztényibb programmot, mint az igazságosságét és a törvényességét! Mi is mindig újra kezdjük a harcot és teljes erővel fogunk küzdeni, mert mellettünk van az igazság és a törvény! (Hosszantartó taps és éljenzés.) A következő szónok Horánszky Lajos, a Tisza István Társaskör igazgatója volt, akinek beszédét lapunk más helyén közöljük. Pártabszolutizmus helyett alkotmányosságot! Ezután gróf Dessewffy Gyula meleg szavakkal üdvözölte az egybegyűlteket, a magyar közélet kiválóságait és a társaság tagjait. — Társaságunk megalapítására — folytatta, — az a kötelesség ösztönzött, amelyet Deák szerint még a siker reménye nélkül is teljesíteni kell, ha nemzeti értékek vannak fenyegetve. Aggodalommal szemléljük azokat a törekvéseket, amelyek alkotmányunkat idegentől importált eszmékkel akarják helyettesíteni! A szabadság eszméjének megtagadásával egy pártabszolutizmust akarnak ránk kényszeríteni és ezeket a törekvéseket, mint a magyar ifjúság világhérletét hirdetik ma. Az ifjúságnak az a része tömörült társaságunkban, amely nem tud bele 1935 NOVEMBER 3 nyugodni abba, hogy az ő nevében, de nélküle intézzék az ország sorsát. Nem az ambiciózus fiatalok szövetkezése ez. Az egyetemes magyar érdekek szolgálatára, legnagyobb nemzeti értékeink ápolására pártokon felül álló szellemi munkaközösség ez az alakulás, amely egyesíti magában az alkotmánytas magyar fiatalságot. A magyar világnézet, az alkotmányosság s egyedül a történelmi alkotmány a magyarság európai létformája. Összefűz bennünket az a meggyőződés, hogy a szellem szabadsága a legnagyobb emberi értékek egyike, amelyet sem személyekért, sem idegen elvekért feláldozni nem akarunk. Népünk és jövőnk függ attól, hogy a reálpolitikai lehetőségek józan mérlegelésével képesek leszünk-e megvalósítani a középeurópai népek együttműködésének azt a formáját, amely magyar küldetésünk korszerű értelmezését jelenti. Deák nyomain akarunk járni, azokon a nyomokon, amelyek a kosorbítatlan alkotmányhoz és a szentistváni birodalomhoz vezetnek. A mi munkánk: a nép és a föld! Dr. Lipták László azzal kezdte szavait, hogy kisétánk a nemzet történelmi szerepében. Ezer éven át a népeket, amelyek az ország területén éltek, a magyar alkotmány kapcsolta egymáshoz. Nem ismer,jük el, hogy modern, szociális céljaink érdekében meg kell semmisíteni döntő történelmi értékeinket. A magyar alkotmány mindig szociális jellegű volt, amikor ezt szót ilyen éremben még nem ismertük. Mit akarunk! Fel akarjuk emelni, erősíteni népünket. Látjuk és érezzük, hogy ennek a magyar népnek helyzete elviselhetetlen és ha sorsán nem könnyítenek, akkor történelmi ereje is veszendőbe jut. Ezért tettekben nyilvánuló, történelmi színvonalon álló kormánypolitikát kívánunk. — Nagyméltóságod, — fordult ekkor a szónok Bethlen István felé, — tíz éven át állott a magyar kormány élén. Ez volt az az idő, amikor a megcsonkított hazánk kijutott az elszigeteltség helyzetéből és ismét tényező lett Európában. Amikor sikerült rést ütni a trianoni parancson és megmaradhatott magyarnak az ősi haza nyolc nyugatmagyarországi községe és leghűségesebb városa. Férfiakhoz nem méltó a szemtől szembe való dicséret, de nekünk ma, amikor évről-évre hanyatlik a magyar mezőgazdasági termelés, amikor tengődik a magyar értelmiség, amikor csákánnyal bontanak a Gellérthegy elején..............,vissza kell emlékeznünk olyan időkre, amikor céltudatos intézkedések következményeként évről-évre emelkedett a magyar föld hozama, amikor a magyar értelmiség emberhez méltó színvonalra került, amikor iskolák ezrei és a falusi kislakások tízezrei épültek! (Taps.) — Most, amikor a koldus-uralom eljött, már sikeres munka eredményeit mutathatjuk fel. Kevesen voltunk és — mutat a jelenlévőkre — sokan vagyunk! — Meghatottan kell megemlékeznem arról, — köszöntötte ezután a szónok Bethlent, — hogy Nagyméltóságod megjelent körünkben. Ígérem mindnyájunk nevében, hogy ez a kitüntetés fokozni fogja tetterőnket, ön, kegyelmes uram, szélesebb távlatokban látja az ország sorsát, hiszen tíz éven át vezetője volt , magyar nemzetnek. (Taps, közbekiáltások: Ma is az!) Szerény telemig nélkül kereshetek kapcsolatokat Bethlen történelmi szereplése és a mi munkánk között. Ma megértettem, miért fontos előtte a