8 Órai Ujság, 1935. december (21. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

J9SS DECEMBER 1 „Vigyázat, lehallgatnak !“ A képviselőháziban legutóbb szóvá tették a telefoncenzúrát, amely be­szélgetéseket kihallgat. A kormány­­párti képviselők kórusban tiltakoz­tak a föltevés ellen, hogy ilyen cen­zúra volna. Mi azzal véltük elintéz­­hetőnek a kérdést, hogy közöltük a szövegét azoknak a nyomtatott cédu­láknak, amelyek a miniszterelnöksé­gen egyes telefonkészülékekre rá vannak akasztva és amely szöveg így szól: — Idegen lehallgat! Bizalmas tárgyú beszélgetés tilos! Hogy ezek a cédulák a miniszter­­elnökségi telefonkészülékeken ott voltak s alkalmasint ma is ott van­nak még, ezt senki sem tagadja és ez a lényeges. Cikkünket azzal tet­tük színesebbé és csattanóbbá, hogy úgy állítottuk be, mintha afelett való töprengésünk kellős közepén, hogy van-e cenzúra, vagy sem, egyik munkatársunk éppen most hozná be ezeknek a nyomtatványoknak egy példányát a miniszterelnökségről, ami azonban nem történt meg. Erre nem volt semmi szükség, mert, ami­kor a képviselőházban a telefon­interpelláció elhangzott, a folyosón az újságírók kórusban figyelmeztet­ték az illető képviselőt, hogy bizo­nyítékért nem kell messze mennie, hiszen a cenzúrára való figyelmezte­tés ott lóg a miniszterelnökségen a telefonkészülékeken ,s az újságírók mindjárt el is mondták annak pon­tos szövegét, úgy, amint azt mi kö­zöltük. Még egyszer ismételjük tehát, semmi szükség nem volt arra, hogy ilyen nyomtatványt, amilyent kü­lönben magunk is ezerszer láttunk a Várban, megszerezzünk és ki tudja, milyen fortélyos úton eltulajdonít­sunk. Erről könnyen meg is győződ­hetnek, számolják össze a nevezetes cédulákat, azokból egy sem fog hiányozni,­­ legalább is a mi révün­kön nem. Minekutána pedig ilyen alaposan rátapintottunk a cenzúra ügyére, a kormány egyik lapja már skót napja azon fáradozik, hogy bennünket va­lamilyen förtelmes bűntényben tet­ten érjen. Tegnap még csak célozga­tott, ma pedig már nyíltan azt írja, hogy loptunk, eltulajdonítottunk egy idegen cédulát és ezzel megszegtük a tízparancsolatból a hetediket. Azt kérdi:­­ hogyan akarjuk mi az al­kotmányt védeni, ha még az isteni törvényeiket sem tartjuk be? Fentebb tisztáztuk, hogy minden isteni és emberi törvényt mi betar­tunk és leg­kevésbbé arra van szük­ség, hogy azokra bennünket a kor­mány ibrik-újságja, fazekas-orgá­numa, palacsintasütő szaklapja kita­nítson. Mindezeket a díszes jelzőket onnan érdemli meg a jeles közpénz­­fogyasztó, hogy ügynököknek légió­jával és körlevelek millióival árasztja el állandóan az országot és töméntelen mennyiségű háziedényt, tálat, lábast, ibriket, tormareszelőt, burgonyahámozót, mosogatódézsát, hurkatöltőt, vajdlingot, szemétlapá­tot, palacsintasütőt ígér annak, aki előfizet. A nemes szellemi verseny­nek ez mindenesetre kormánysajtó­hoz méltó módja. Ma már ott tar­tunk, hogy ha egy házban eltörik egy edény, a háziasszony így szól a mindenesnek: — Itt van, fiiam, két krajcár, sza­ladj, hozz egy Függetlenség­et. Az újságot eldobhatod, a lábast hozd haza! Befejezésül mégegyszer: mi nem szegtük meg a tízparncsolatot. Elis­merjük, hogy a tízparancsolatot ez a lap sem szegi meg akkor, amikor a magyar királyi miniszterelnök utasítására hivatkozva keresi fel a bankokat és kartelirodákat és pénzt vesz ki belőlük. Ám ő csak azért nem szeg meg semmiféle isteni parancso­latot, mert a bibliai időkben még sem mniszterelnök, sem bank, sem kartel, sem szubvenció, sem pausálé nem volt, sőt palacsintasütő- és ibrik-újság sem. WWHWW­WWWHHMWWIWWMWWMWW (h»ai^6 ^XSARNAP 3.OLD 3H 3 fia érdekli a fenti készülék,­t forduljon bizalommal hozzánk. Lakásán szakszerűen bemutatjuk MORVA! RÁDIÓ Budapest, Vil., Erzsébet körút 40. Telefon 34­ 3-64. Szörnyű gyermekgyilkosságot leplezett le az amerikai örökség A nagymama halálos ölelése — Lelkiismeretfurdalás: öngyilkossági kísérlet a bűn évfordulóján — A 8 órai Újság jelentése — Megdöbbentő kegyetlenséggel elkö­vetett gyermekgyilkosságot leplezett le egy egyszerű árvaszéki örökségi eljárás. Pár nappal ezelőtt Amerikából ér­tesítést kapott az árvaszék arról, hogy egy Amerikában elhunyt magyar származású banktisztviselő tekinté­lyes vagyont hagyott törvénytelen gyermekére, akinek budapesti pontos címét is megadta. Az árv­aszék megbízottja felkereste a ban­ktisztviselő egykori menyasz­­szonyát, Rajkis Margitot, aki édes­anyjával együtt szűkös viszonyok között élt. Felmutatta neki az ame­rikai átiratot és látni akarta a gyer­meket. Rajkis Margit elmondotta, hogy 4 évvel ezelőtt eljegyzett menyasz­­szonya volt a banktisztviselőnek. Vőlegénye mintegy három évvel ezelőtt kivándorolt Am­erikába. Ő itt maradt Budapesten. A tisztviselő kivándorlása idején már áldott ál­lapotban volt és nemsokára világra­­hozta a gyermeket. Az árvaszéki megbízott kérdezősködésére még azt is előadta, hogy a gyermek három évvel ezelőtt meghalt. Amikor a tisztviselő a halotti bizonyítványt kérte, azt nem tudta felmutatni. ötölt-hatolt, egymásnak ellentmondó történeteket adott elő és azt állí­totta, hogy a bizonyítvány eltoló­dott. A hatóságok egy ideig kutattak a halotti bizonyítvány után, de miután nem tudtak nyomára akadni és az ügy háttere meglehetősen gyanúsnak látszott, az iratokat áttették a rend­őrségre. A rendőrségen vitéz Kmety István rendőrkapitány vette kezébe a vizsgálatot. Beidézte Rajkis Margi­tot és anyját, Smiliánszki Jánosnét. Napokon át folyt a kihallgatásuk, amelynek során megdöbbentő dolgok derültek ki s végül is özvegy Smi­liánszki Jánosné bevallotta, hogy ő ölte meg a gyermeket. — Amikor a leányom vőlegénye ki­ment Amerikába, mondom, nagy nyomorba kerültünk. Ebben a nyo­morban ért bennünket az a csapás is, hogy leányom világra hozta a gyer­meket. Nem tudtuk, mit kezdjünk vele, semmi kilátásunk sem volt arra, hogy el tudjuk tartani. . A továbbiakban előadta, hogy leánya az ő biztatására lelencházban helyezte el a gyermeket, de később visszavette. Ekkor fogamzott meg benne a gondolat, hogy a gyermeket tegyék el láb alól. Rajkis Margit en­gedett anyjának. Körülbelül három évvel ezelőtt történt, hogy felment­­ek a Rózsadombra, onnan pedig a Szemlér-hegyre és magukkal vitték a gyermeket. Smiliánszkiné kirándu­lás közben a gyermeket olyan szoro­san magához ölelte, hogy megful­ladt. A kis holttestet ezután levitte a­ Dunához és a Timár utca környékén a v­zbe dobta. Úgy látszik, azonban, hogy a lelkiismeret azóta állandóan gyötörte, mert a gyilkosság évfordu­lóján a Dunába vetette magát és csak nagy nehezen sikerült kimen­teni. Annak idején az életvédelmi osztályon azt vallotta, hogy nyomora miatt akart meghalni. Özvegy Smielinszki Jánosnét, a gyermekgyilkos nagyanyát letartóz­tatták. Vele együtt letartóztatásba került­ leánya, Rajkis Margit is. mit ii­-4^ Dtc&yviku 1-tU a NEW YORK n Am­it ki I­­11 in ftcor&Htyátva ! lm iim a spitztánc világbajnoka ......_SMARU Meglepetés 8! S | Híredé és Bosamfo© ”*7 Radics zestekapébara Szamos, saxofonozik S Felhívjuk nagyrabecsült vevőink figyelmét selyem, gyapjúszövet és D E S O H y-újdonságaink olcsó áraira Szűcs * Ma Petőfi Sándor­ utca 78. Estélyi ruhakülönlegességek nagy választékban.

Next